Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-04 / 174. szám

!935 augusztus 4. PfCMAGyAROff5? A G 17 - Vásznak és sifonok—Feh^rnemüek készen és rendelésre - Férfi divatkalapok III OSI fl W naev választékban, legolcsóbban Pollik Testvéreknél, Csekonics ucoa. JV Délmaqyarorwrfg regény** Só Pát is él és fél házassága 50 n. Csukják-nyitják az ajtókat, szaladgálnak a folyosón: mi történt?... fülel: többen beszélnek, izgatott, ijedt hangok verődnek be a szobába. Lámpát gyújt, felül az ágyban, hétára veszi a takarót és ugy kapaszkodik a külső hangok után; egy nő beszél legtöbbet: lri kellett mennem, felcsavartam a villanyt és akkor láttam meg... ott feküdt a földön, ahol mostan a férfi-fülke előtt, jaj, borzasztó... Sir és ajkán remeg a szó. És sokan igazolják: rémes. Megismeri a portás beszédét: biztosan szivszélhüdésben halt meg... Valaki meghalt? fele se tréfa, gondolja. Kit üthetett meg a guta? kit? cigarettát dug a szájába, igy mindig jobban tudott figyelni. Hoítan találtak valakit a vécében. Kellemetlen. A szállodának határozottan. A vendégelmek se éppen kellemes, tapintatosabban is csinálhatnák, kevesebb zajjal, miért lármázzák fel azokat is, akik alusznak? A nő tovább sopánkodik: hát ez lett a vége. A portás: pedig ma olyan jókedvű volt, amilyennek sohasem láttam, vacsora után fütyörészve Jött felfelé... Sajnálkoznak. Szegény. Borzalmas. Rémes. Érdekes, mennyire — Vájjon, ki végezte be? Minden idegszállával a bezárt ajtóra Jeged, kezében táncol a cigaretta, nehezen sikerül szétválasztania az egybefolyó szóáradatot, megreszket: csak nem?... é, képtelenség! nem volt semmi baja, nemrégen váltunk el, ez lehetetlen, meg fog gyógyulni, leszokik az ivásról, újra emberré erősödik, műterem, modell, szobrok, sikerek, szép lesz, pénz, függetlenség. Almát, bolond szerelmét elfelejti, uj asszony, gyerek, család, otthon, az elindulás aránylag kedvező, hiába, ugylátszik igaz, hogy minden rosszban van valami jó, Ágota nélkül persze — homloka csupa verejték. Kezét arca elé emeli, mintha szörnyűség elől menekedne, — nemi nem! ki van zárva, ő bizonyosan mélyen alszik és reggel, Szabadkára menet majd — ha szorgalmas lesz, a tavaszi tárlaton már szerepelhet, — odaki egyre jobban sűrűsödik a felfordulás... Szlavkó, te szaladj át a csendőrökhöz — Szlavkó a háziszolga — és mondd meg — Jaj! na... na .. — és mondd meg, hogy Jöjjenek át, mert Énekes ur... Igazán? Énekes ur? Mezitláb rohan az ajtóhoz, egyingben, ugy, ahogy az ágyból kiugrott, szinte töri a kulcsot a zárban, a rémülettől alig lát, talpának hideg a padló, prüszköl, csak fejét dugja ki áz ajtónytiláson, onnan zuhogtatja kérdéseit: mi? mi történt? ki halt meg?.., Énekes Imre? ... igen, ő... Várjanak, rögtön Jövök. — Visszaperdül, cipőt, nadrágot, kabátot rángat magára, nadrágja nyitva marad — orvosért is küldjenek! — ha mostani hangját gramofonlemezen hallaná, aligha ismerné el sajátjának, útközben kétszer cipőmadzagjára lép, majd orra bukik és nincs mit tenni, Énekes Imrén ember már ftem segíthet... Első pillanatra akárki megállapíthatja, hogy halott. Megbékélt, szabályszerű halott: szája nyitva van, szemhéja felakadt, a pupillák —- förtelmes, szomorú látvány, halott az árnyékszék előterében, kegyetlen vég, a portás, a woba«wzony, a szobalány é« még néhány ismeretion, állnak, bámulnak, a nők szipognak, mogorva vendég volt, mégis rettenetes, mondja a szobaasszony, Énekes Imre talán nem invitálta meg az ágyába, ezért e nehez. —. Irta: Rusxkabányal El«méi -élés . : két férfi szerbül beszél, valaki köhögj élet és halál: misztériumok örökélet, meg feltámadás, nagy, megfejthetetlenségek, egyikről síncsen bizonyosság, bűn kételkedni, de amikor olyan nehéz hinni... Az biztos, hogy az a nalott, aki szétrúgott lábbal fekszik itt, délután még — letérdel mellé, oda se tekint a mocskos kőpadlóra, megfogja Énekes Imre alig langyos kezét, most nem törődik vele, hogy ápolatlan kezet szorongat s búcsúzik, szótlanul köszön el egynapos Ismerősétől. Háta mögött egyesek mosolyognak: ez meg miféle háborodott? Pedig megrendülése a legőszintébb. Pillanatra eszébe ötlik, hogy okvetlenül felkutatja Alma kisasszonyt s megirja neki mindazt, amit tud és amit látott... azután megborzad, üveget fedez fel a hulla zsebében. Méreg,.. kihúzza a háromdeds fiaskót, eltávolítja a dugót és beleszagol: méreg! lassanölő méreg .,. hátrafordul: — Bundapálinka — mondja és a portásra néz. A portás bólint. Érti. Mikor a csendőrök később kihallgatták, vajmi kevéssé okosíthatta őket: mindössze tegnap délben ismerkedtünk meg s nem vettem észre rajta semmi különöset, ennyiből állt a vallomása. Reggelig hánykolódott, fefgörcsei voltak, átkozta a nőket, Ágotát, Almát az összességet és Énekes Imrét gyászolta, aki mindhalálig egyetlen asszonyt szeretett. A temetésen néhány szól vadvirágot szórt koporsójára, amelyeket ott szedett a tornyos villa előtt húzódó árokparton. DL Sokáig nem tudott szabadulni ennelc a kegyetlen'élménynek a hatása alól. Már erősen ősz felé hajlott a nyár, uj környezetét, szilva vári otthonát is kezdte megszokni, n bankban temérdek munkája volt, mégis naE

onta gondolt Éneke6 Imrére. Első-utolsó eszélgetésükre, a vécébeli látványra és arra a nyomorult, koldustemetésre, ami voltaképpen a végtisztesség szó megcsúfolása volt: ők ketten Simonnal, három vadidegen vénasszony, a sebesbeszédü pap, meg a goromba mozdulatú sírásók alkották a gyászoló gyülekezetet. Mindenkor irtózattal emlékezett erre a temetésre, Énekes Imre pedip Jóformán veleélt. Bent a Piac-téren lévő bankban, az uccákon csakúgy, mint a Teknőhegy alján, ahol lakást bérelt magának. És sokszor hallotta Simont is, amint a temetőből hazatérőben mondja: tessék meghinni, uram, ha előbb tetszenek találkozni — hiába bizonykodott önmagának, hogy Simon tévedett, nem és nem, ez megint néhány rossz órát jelentett. (Folyt, köv.) Felelős Vyomatott Hirlap- és Nyomdavállalat Rt könyvnyomdájában Felelős üzemvezető: Klein Sándor s«erkeszt4: PÁSZTÓ* JÓZSEF • kiadótulajdonos Délmagyarors»áf» nnP7V.fnfolÓnu ágynemötartóval országszerte elismerten jő, njert fekvésnél a UUUÍlf lUlCIdliy fótel karjai a lábnál takarófogók és a derék alá kényelmetlen csuklórész nem esik. Modern rekamié, modern fotelek stb. vitéz DAczy Imre, Hid uoea 1. sa. ¥ Hol lasaroiinnk ! noi daigoziossank A oeimaguarország His címtára szegedi kereskedőkről es Iparosokról ANT1QUARIUM: íungária könyveket vau, elad és uertl AUTÓ ÉS FELSZERELÉSI CIKKEK: Uóna Alföldi GépkereslL, Váll., Fd,rfesas-u 22 FÉRFIRUHA: Hau Ignáez, Keleraen-n. I ILLATSZERTÁR: Gáspár Illatszertár, Széchenyi-tél fc IRODABERENDEZÉS: Wirth és Rengey, StéehenyMÉf A, KALYHARAKTAR: Léderer János. Somogyf-ncca 1* KÉPKERETEZÉS: Freimann Miksa. Kárász-a lft KÉZIMUNKA: Kiseher „Kérímnnkahá** Kölcsey a Fáy Margit Kigyó o. J t(. KÖTÖTT- és SZÖVÖTTARU: luipei &s Hegyi, Pöspok tyL Lusztíg Imre. Szécheuyi-tét 1 MOSODA: lattyu-mosóda, Takaréktár* l OLAJ- ÉS MŰSZAKI CLKKEKf Buh Vilmos, Mikszáth K. a 9," ÓRA ÉS ÉKSZER: l'ótb József, Kölcsey-* R. RADTó ÉS GRAMOFON: 'euNrh Albert, Kárász-wm ». Kelemen Márton. Kelemen-*. 11 SELYEMARUK: Holttér &. és Fiat a főpostávaJ asembea SZŐNYEG: f>omán Mihály és Fia, Kárász*. 12. SZŰCS: osmann Dávid. Kárász-*. •, TEXTILÁRU: Kurocsev Sándor, Széchenyi tér 14 ÜVEG ÉS PORCEI.I.AN: :c*ill1nger Kilmín, Csefconte u. i. VILLAMOSSAG: leutscb Albert Káráa**. ?. 'o«ner Jówef. Ptsza La jos-körut 39. V1ZVEZETÉKSZERELÖ: t-elurta Nándor. Kossuth Lajos-sugárut UL Szegeden szerezzük ue minden szükségletünket!