Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-31 / 195. szám

4 D t L M A G y A R OR S1 A G 1935 nvgmztm 37. Mascagni diadalmas sikere Livornoban Mint emlékezetes, Pietro Mascagni, a szegedi ünnepi játékok világhírű vendége, a „Parasztbecsület" nagysikerű Dóm-téri előadásai után másnap e'/utazott Szegedről, hogy eleget tudjon tenni Livorno meghívásának. A tengerparti olasz váras ugyanis most mutatta be Mascagni legújabb nagyvonalú operáját, a ,,Neroné"-t ép már a szegedi meghívás előtt felkérte a világhírű szerzőt, hogy vegyen nészt a roüeészi munkában és maga vezényelje n bemutatón a zenekart. Mascagni csak ugy vállalta a meghívást, ha a livornoi premiert ösrszeegyeztetik a szegcdi játékok dá tumával. Az olaszok ezért közvetlenül a szegedi előadások utánra tűzték ki a „Nerone" bemutatóját. Mascagni Szegedről megállás nélkül Livornoba utazott, hogv jelen lehessen darabjának utolsó próbáin is. Elkísérte a világhírű zeneszerzőt Apollo Granforte, az európai nevü olasz baritonista ls, aki Szegeden a Parasztbecsület Atfto-ját énekelte, Livornoban pedig a Nerone bariton főszerepére hivták meg A premiert a napokban tarttoták meg Livornoban, ma érkezett Szegedre a „Trihuna" friss száma, amely .,Diadalma* siker és mámoros lelkesedés a „Nerone" Hvornrti előadásán" címmel hosszabb cikkben szártol be az ünnepi Masoagniestről. Az Olasz lap többek kőzött a következőket irja: »Hógy Livomo imádja Mascagnit, áz Ő nagy fiát, nemcsak azért mert a* övé, de mert zenéjében megtalálja lángolását, nobilis érzését, ugyanazt a temperamentumot, amely csatázva is lovagias, ugyanazt a nyilt szivet, amely tele van szenvedéllyel fe tisztasággal. Amikor Mascagni zenéje dobog és ég, benne van a harc. benne van a csendnek végtelen finomsága és viharjai fényesen hirdetik az eget, a tengert, a hullámok a szirtek elleni dobogásukban égnek, dalolnak abban a mflben, amit a nép fia alkotott géniuszának nagyságában és amalyek halhatatlanná tették őt örökre. Könnyű volt elképzelni azért ma este »Nerone * cimü operájának első előadását a Goldoni színházban, abban a színházban, amelynek köze van minden Mascagni-sikerhez, ugy a Parasztbecsületliet, mint a Ratchliff, Arnica, Lodoletta, Amioo Fritz, Zanetto, Irís, Parisina, stb. müveihez. Egész Livorno ott jelen volt büszkén és lelkesedve. Amikor Ciano miniszter (LivornO büszkesége) azt akarta, hogy a milánói nagy siker után, a »Neronet adassék elő Livornoban, tudta, hogy ez a legszebb ajándék, amit a livornoiaknak adhatott. Mondjuk meg őszintén, hogy ezt az operát nem könnyű összehasonlítani más operával, mert maga&abbrendü, mert A. PerUlc, M, Carosio, L. B. Rasa és A. Granforte, a négy főszereplő méltók voltak a teljesített misszióhoz. A zenekar, amelyet maga a nagy mester állított össze az olasz zenöi élet elitjéből, felülmúlhatatlannak bizonyult. A kórusok, a színpadi kép, a világítási effektusok, mind-mind tökéielesek voltak. Maga a szinház ünnepi diszt öltött ezalkalomra, gyönyörű dekorációival büszkélkedett. Es a közönség, amely A 2enei, az irodalmi, a politikai élet legismertebb reprezentánsaiból állott, kisérve nagyszámú elragadó szépségű hölgyektől, — szintén méltó volt a színházhoz és az előadott műhöz. Amikór Mascagni megjelent á színházban, hogy elfoglalhassa a pódiumon helyét, kitört a leír- 1 Pertile és Rasa extázisba hozták a közönséget. A ioáriánál Carosio önmagát multa felül, Pertile felejthetetlen szerelmi dala egyik legszebb része volt a mámoros estének. Lehetetlen ilt leirní a közönség tomboló lelkesetlését. Az első felvonás után tizenkétszer hivták ki Mascagnit és q szereplőket, tizenkétszer a második felvonás után éa tizenötször a harmadiknál. Számtalan nyilt-* SZitii taps, szóval: diadalmas siker és Livorno Ittkmadéiében büszke marad örökké.« Levenle-bál a felsővárosiak és a Somogyitelepiek véres harcával (A Détmagyarország munkatársitól.) Február 2-án a Somogyi-telepi leventeotUiöwbán mulatságot rendeztek a leventék. A mulatság lövöldözéssel ért véget. Az ügyet pénteken tárgyalta a szegedi törvényszék VW/rtV-tanáesa. A vádlottak padjára Csűri Géza került szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolva, mert rálőtt Sttfró Ferenc felsővárosi leventére, akinek a golyó a jobbszeme alatt hatolt be a koponyájába és a halántékán jött ki. A levente sokáig feküdt a körházban élet-halál között, míg felépült. A vádirat a következőképen adja elő a véres mulatság történetét. A Somogyi-telepi leventék mulatságán megjelentek a felsővárosi leventék is, akik nem voltak jóviszonyban a Somogyi-telepiekkel. Ez az ellenszenv már a mulatság alatt is megmutatkozott. Ignácz János felsővárosi levente összeszólalkozott Katona Imre Somogyitelepi leventével egy leány miatt, akivel Katona táncolt. A leventék a bálon azzal zárták le a vitát, hogy majd utána »eliutézik« az ügyet, egymás között az udvaron. Az udvaron ökölre mentek, a mérkőzésen Katona győzött. A többi IevWH te végignézte a jelenetet. Ignácz közben mellbe* lökte Sofró Ferenc Somogyi-telepi leventét, aki, viszonzásul ugy ütötte arcul a kötekedő logénvt, hogy az beleesett az árokba. Csűri Géza Ignácz védelmére kelt. Revolvert rántott elő és a leventék egyszerre csak hallották, amint kiáltozni kezdett: y>menjetek odébb, mert lövök/« Ez a felkiáltás a barátainak szólt. Aztán megcélozltai Sofrót és elhúzta a ravaszt. A Frommer először csütörtököt mondott, másodszor azután elsült ős fején találta Sofrót. A pénteki főtárgyaláson Csűri Géza azzal dekezett, hogy ittas volt, de nem is volt számdékában Sofrót megölni, csak megijeszteni akaif< ta a Somogyi-telepieket. A tanuk Csűri elleni vallottak. A biróság hosszas tanácskozás után bűnösnek mondotta ki a leventét erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettének kisérlen tőben ós ezért másfélesztendei börtönre itélte. Az ítélet nem jogerős. 1 „Árjaszármazását" kéri igazolni a polgármestertől egy Németországban élő szegedi gyáros Németországból vándorolt-e be Szegedre a Róka-család? , aii hatatlan, szüími 'neih akaró tapsorkán. A páholyokból virágeső hullott és a jenekar megtelt a kedves megnyilatkozástól. Az ováció szűnik, 1 Mascagni maghajol, köszönget, kezébe veszi dirigensi pálcáját. — kezdődik az előadás. A Taverna txi első «*in Krisztus megtWé* és a f»A»ztordal csodálatos kompozíció. Nerone őrömével . (A Délmagyarország ronkatársától.) Érdekes tartalmú beadvány érkezett tegnap a polgármesteri hivatalhoz. Dr. Róka Kálmán gyárigazgató, aki ezidőszerint Németországban, Frankfurt an Main-ban működik, egyik | szegedi ügyvéd utján küldte a beadványt a polgármesterhez és ebben hatósági igazolást kér arról, hogy — árja származású. Dr. Róka Kálmán az ismert szegedi Róka • családhoz tartozik. Beadványában megemlíti, hogy Szépapja: Róka József 1841-ben halt meg Szegeden, 80 éves karában, szépanyja, születési nevén Dobó ftozál ugyancsak 80 íves korban hunyt el Szegeden 1843-ban. Az ő leszármazottai a szegedi Róka-család, amelyből a gyárigazgató is származik. Ezt irja a továbbiakban a gyárigazgató a polgármesteri hivatalnál benyújtott beadványában: — Szegeden családi hagyományként él azon tudat, hogy a Róka- család Németországból, Württenbergből a tizennyolcadik század elején bevándorolt hémelszármazásu család. Családi nevük Fuchs volt és ezt a nevet, az akkori népszokás szerint Róka névre magyarosította át. Azt ls kéri igazolni dr. Róka, hogv a család őseiként megjelölt Róka József és nejé: Dobó Rozál, valamint ezek leszármazottai, római katolikus vallásúak voltak. — Azon célból kérem kiádattatni a hatósági Igazolást, — mondja végül a beadvány, hőgv én és családom „árja" származásúak vagyunk ... A beadvány a polgármesteri hivatalból átkerült az elöljárósághoz, ahol nem kis gondot okoz, hogyan állapítsák meg, vájjon árja mazásuak-e a Róka-család tagjai és valamikor Fuchs néven, Németországból vándorol, tak be Szegedre. Az előljárósági hivatal nyomozóira hárul ez a feladat, elsősorban kihallgatják a Rókafamilia szegedi tagjait, felkutatják az anyakönyvi hivatalban a családra vonatkozó iratokat és ha szükséges a plébániákon és a városi levéltárban is nyomozni fognak, hogy megfelelő választ küldhessenek a Harmadik Birodalomba. ü N M tt <* > a * X UJ KÖNYVEK: Maurice Űekobra: Fdstótt szájak ucedjá. Fannie Hurst: Mellékucca. Vickt Baum: Kcddlől-szombatig. Réz Bálint: Abiság. Nagy Karola: Itt voltam. Fdgar Watlace: A megriadt hölgy Garin Holt: A halát színpadra 1 ép. Raeet: Japán kirándulás. IV. Byron Mowery: Klubház a hó «lait. George Owtfí. A tátdn cimborája. Q. Pátrick: A titmnyöltMik éjszaka.