Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-30 / 194. szám

»eCM»nyARORSZSG 1955 augusztus 50. Qnozone Ma ftaiászcs^rddiában ma esie harcsás kecsegés halászlé! \bonenseket vállal és kihordást is eszközöl. Pusztaszeri (Puzsin) Miklós halászcsárdája, bantUroMiig ucca 3. dött és halálos koponyaalap! tö­rést szenvedett. A gépkocsi ezalatt továbbrobugott és nekiütő­dött egy másik fának és végül belezuhant a tó­ba. Ekl ;or már a kocsiban egyedül volt a há­Í..1 ,-tlA —,x „1 • - 1 L> 1.1 tul üM gépkocsivezető, aki a vizben kiszabadí­totta magát a kocsiból. A gépkocsivezető tel­jesen sértetlen maradt. A szerencsétlenségnek nem volt szemtanú ja. A királyt és a királynét a királyi párt közvet­lenül követő kocsi utasai találták meg az ut szélén. A király! pár gépkocsiját közvetlenül nem követte és egyáltalán nem kisérte idegen gépkocsi. Ugy látszik, hogy a gépkocsiszeren­csetlenséget a király pillanatnyi figyelmetlen­sége okozta. A király elhagyta Luzernt Páris, augusztus 29. A Paris Soire brüsszeli jelentése szeriint a belga király az esti órák­ban hagyta eí Luzernt és holnap reggel érke­zik Brüsszelbe. A királyné holttestét az éjszaka különvonaton szállítják Brüsszelbe. A brüsszeli gyász Brüsszel, augusztus 29. A s t r i d. királyné tragikus halálának hirét elsőnek a rádió közöl­te a belga néppel. A lakosság mélyen megren­dülve értesült a gyász hiréről. Az érdeklődők százai hivták fel a szerkesztőségeket, mert nem akarták elhinni, hogy a hir megfelel a való­ságnak. Az újságok kiadóhivatalai előtt hatal­mas embertömegek várnak ujabb hireket és a rendkivüli kiadásokat egymás kezéből kapkod­ják ki. A belga kormány kiáltványa Brüsszel, augusztus 29. A minisztertanácson megszerkesztették a belga néphez intézendő kiáltvány szövegét. A kiáltvány, amelyet vala­mennyi miniszter aláirt, többek között igy szól: — A belga né®, amely még A l be* t belga király tragikus halálának hatása alatt áll, ma királynéja halálát siratja, aki fiatalságával, kedvességével ós jóságával mashádiiotta az egész népet. Az egész ország mely megdöbbe­néssel fogadta a halálhírt és osztozik a király óriási fájdalmában, a belga nép megindult gyengédséggel tekint a király gyermekeire, akiknek nincs többé anyjuk. A belga kormány tagjai holnap újból mi­nisztertanácsra ülnek össze. A magyar kormány részvéte Budapest, augusztus 29. Gömbös Gyula mi­niszterelnök a következő táviratot intézte Van Z e 1 a n d belga miniszterelnökhöz: * ..Mélyen megdöbbenve értesültem a király­né őfenségének váratlan és tragikus elhunytá­ról és a megrendítő gyászról, amely a király őfenségét, a királyi családot és Belgiumot érte. Kérem fogadja Nagyméltóságod ugy a magam, mint a magyar királyi kormány nevében leg­mélyebb részvétem kifejezését. Gömbös Gyula m. kir. miniszterelnök." A magyar kormány utasította Voraczicz­ky Olivér gróf brüsszeli magyar ügyvivőt, hogy a belga kormánynál tolmácsolja a ma­f jrar kormány legmélyebb részvétét a belga trályné tragikus elhunyta alkalmából. Kánya Kálmán külügyminisztes Gömbös miniszterelnökhöz hasonlóan részvéttáviratot intézett Van Zetand miniszterelnök-külügymi­niszterhez. A magyar kormány elrendelte, hogy a gyász­eset alkalmából valamennyi középületre gyász­lobogót tüzxenek ki. „Mindent mes kel! fenni a házasságkötések megkönnyítése érdekében" mondotta a kormányzó a baranyai anyák ünnepén A mohácsi hősök emlékművének ünnepélyes felavatása Mohács, augusztus 29- Mohácson csütörtökön tartották meg a hősök ünnepét, amelyen meg­jelent Hor t h y Miklós kormányzó és felese­ge, valamint Albrecht főherceg is. A kor­mányzót és kíséretét érkezése alkalmából dí­szes fogadtatásban részesítették. A parira lé­pő kormányzót Kozma Miklós belügymi­niszter üdvözölte, majd a város képviseletében megjelentek tisztelegtek. Az üdvözlésekre a kormányzó néhány szóval válaszolt, ma jd ellé­Í ett a díszszázad és a vitézek sorfala előtt. A ormányzó ezután a város főterére hajtatott, ahol a pécsi püspök tábori misét pontifikált. Délelőtt féltizenegy óra tájban megkezdődött a hősi emlékmű felavatási ünnepsége. A pol­gármester üdvözlése után Albrecht főherceg mondott ünnepi beszédet. — A magyar nemaeti gondolat — mondotta többek között a főherceg — egyik legnagyobb áldozati helye Mohács. Az a föíd. amelyre sok vér folyt, édesebb gyümölcsöt és aranylóbb bort terem, ea a hite a magyarnak. Hangoztat­ta ezután, hogy a magyart minél győtrőbb tű­zön edzik, annál keményebb acéllá szilárdul. A beszéd után először a kormányzó helye­zett el koszorút az emlékmű talapzatán, majd Kozma Miklós belügyminiszter tett le ko­szorút. Utána a frontharcosok, vitézek és hadi­rokkant tisztek menetben vonultak el a kor­mányzó előtt. A kormányzó a siklósi várból Harkányfürdő­re ment, ahol résztvett a baranyai anyák nap­ián. Az ünnepségen ötszáznál több magyar anya jelent meg népviseletben. Az ünnepséget az egyesült dalárdák ének­kara a Himnusszal nyitotta meg. Ezután F i ­s c h e r Béla alispán beszélt, majd a bekesdi gyermekbokréta négy régi táncot mutatott be. A hosszuhetényi leányok gyöngyösbokrétájá­nak bemutatása után a délelőtti dalosverseny dí jat nyert dalárdájának énekszáma követke­zett. A hossauhetényi, a püspökbogárdi. a zen­gővárkonyi és a nyémesi gyöngyösbokréta mu-, tatkozott be. A kormányzó beszéde A kormányzó ezután a kővetkező beszédet mon­dotta: — Mélyen átérezve ennek a szép ünnepségnek naoy erkölcsi jelentőségéi, aa egész ország tisztel­tét, megbecsülését és háláját kWánom tolmácsolni azoknak a magyar anyáknak, akik hiven és ön­feláldozóan Megteszik a magsuk kötelességét a ma oly rehézen küíködö csaliddal, a sorsüldözött hazá­val és a válságokkal megviselt társadalommal szem­ben. Ásóknak a magvar anyáknak, akik tud jatt, bogy az öetnek HW fokeiotubb szenvedéseiért »s bőven kárpótWíáV «trt az ai^aj sziv mélységes örömei és különösen azoknak, akik nem tévesztik szem elől, hogy az Isten áldását nem szabad elhá­rítani maguktól. — Szomorúság töh el, ha arra gondolok, hogy az országban sok helyen és különösen ezen a vi­öéken egész községekben mintegy járványszcrüen pusztít egy erkölcsi betegség. E romboló irányzat hatása alatt vannak, akik azt képzelik, hogy elég, ha egy gyermek van, az majd tovább folytatja fajtájukat. Elfelejtik, hogy az emberi ékt "sorsa Isten kezében van s igen sokszor megesik, bogy az egyetlen gyermek elhal s a szülőket öregsé­gükre nem veszi körül a gyermekek és unokák saeretete és gondozása s nem marad egyebük egy puszta fakeresztnél a temetőben, házuk és földjük pedig id*gen kézre jot haláluk után. mert nincs, ki nevüket fenntartaná és családjukat tovább VÍM* Mindenkinek meg kell tennie köte­lességét fajával szemben, ha MB akarja, hagy ősei templomának tor­nyában elnémuljanak a harangok, hogy apáink házában idegen jövevé­nyek üssenek tanyát s hogy a föld, amelyet nemzedékeken át az ő csa­ládjának verejtéke öntözött, a jövőben másnak hozza a gyümölcsöt — Az egész társadalom életének alapja a há­zasság s annak gyümölcse, a gyermek. A család a* a sejt, amelyen leereszt ül a nemzet tovább fejlő­dik és ha a sejt beteg, a nemzte is elsorvad- Va­lamikor a magyar nagysága egyenlő volt a ma hatalmas nyugati népekével. A mi nemzetünk azonban itt, a népek országútjáa, a hatalmi tö­rekvések ütközőpontján, nehéz történelmi felada­tot teljesített, testével fedezte az utat, amelyen keresztül kelet hódító vágya a müveit nyugatot pusrtulással fenyegette. Évszázadakon át tizedel­ték a magyar népet, a hősies küzdelmek és faj­tánk egyre vérzett. Számban .kis nemzetté lettünk. Ha ma mi magunk ritkítjuk sorain­kat önzésből, vagy erkőlcsellenes, ká­ros irányzatnak hódolva, könnyen támadhat az a veszély, hogy a pusz­tulásnak kitett helyeken csupán tör­ténelmi emlékké válik a magyar név, amelynek pedig fajuk belső értékei, katonai eré­nyei és politikai tehetsége nagy megbecsülést szer­zett világszerte. Aki elbukik a küzdelemben, az hős, de aki önmaga itéll pusztulásra saját fajtáját és engedi át másnak ősei örökét, az sem szána­lomra, sem megbecsülésre nem tarthat számot. — A kormány programjába vette azokat az in­tézkedéseket, amelyek a népesség megfelelő sza­porodása1 érdekében az azt akadályozó káros irányzatok leküzdésére, továbbá a gyermekegész­ségügy és nevelés fejlesztésére szükségesek és ma megvalósíthatók. Első helyen áll esek közt az a törvényjavaslat, amely lehetővé kiváwja tenni a kisbirtok-hitbizományok létesítését, hogy a kisbirtokosoknak ne kelljen félniök további gyermekáldás esetén földjük felaprózódá­sától, viszont a többi gyermek, aiki nem örököl föl­det,. még mindig elhelyezkedhetne akár más pá­lyán, amely hajlamainak, vagy tanulmányainak megfelel, akár a közép- és nagybirtok mezőgaz­dasági üzemében. Mindez azonban egymagában nem elég, szükség van az egész magyar társada­lom közreműködésére. Ahol többen kérnek enni otthon, oda könnyebben kerüljön a kenyér és na­gyobb darab jusson belőle. Mindenkinek, nemcsak az államnak és a köztestületeknek, hanem a vál­lalatoknak és a magánosoknak is kötelessége, hogy egyenlő alkalmasság, esetében annak adja­nak munkát és azt alkalmazzák, akinek nagyobb családja van• Ma, amikor a családalapítás ne­hézségei egyre fokozódnak, mindent meg kell tenni a házasság­kötések megkönnyítése, továbbá a gyermekágyas anyák megsegítése ér­dekében és viszont meg kell nehezí­teni a válást. Az egésa társadalom fordítson minél nagyobb gondot a gyermek gondozására, a gyermdkegész­ségflgy minél intenzivebb fejlesztésére, a neve­lés megkönnyítésére, a tehetséges gyermekek fel­karolására, bárhol ringott bölcsőjük, bármily ki­csiny kunyhóban, hogy a magyarság fajának fia­tal hajtása nemcsak minél dúsabb, de minél élet­erősebb is legyen. — Az egész magyar társadalom lelkiismerete elé kívántam idézni mindezeket a kérdéseket, hogy ezekkel minél szélesebb körökben foglalkozzanak és hogy ezeknek leikarolása és megoldása körül tegye meg mindenki a magáét, azt, ami módjában áll. Mindnyájunk szivében él a gondos és önfel­áldozó anyai szeretet emléke, az édesanya soha el nem halványuló képe. Mindenki csak megbecsü­lést és tiszteletet érezhet a magyar anyák iránt Elérkezett a végső ideje annak, hogy ezt az érzést tettekre váltsuk. A kormányzó beszédét az ünnepély közön­sége lelkes éljenzéssel és tapssal fogadta. Utána az egyesitett dalárdák férfikara elénekelte a nemzeti Hisaekegyet- Ezután a kormányzó előtt diszfelvonulás és tisztelgés volt. A kormányzó ezután megtekintette Har­kányfürdőt, majd autóba szálít és feleségével együtt Németbolvha hajtatott, ahol herceg Móntanuovo Nándor nagybirtokosnál tett látogatást, ahonnan az esti órákban tért vissza Mohácsra és a „Zsófia" hajóra szállva, vissza­utazott Budapestre. Modellkalanotctcal megérkeztem! Knittel Konrád, Kárász ucca 5. Átalakításokat modellek útin váll álunk t m meni tesz erre

Next

/
Thumbnails
Contents