Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-23 / 188. szám

1935 augusztus 23. DÉLMAGYARORSZÁG A kalauz, a főpincér, a postás, a paprikás, a papucsos, a vámőr ŐSZINTE VALLOMASA A SZABADTÉRI JÁTÉKOK IDEGENFORGALMÁRÓL (A Délmagyarország munkatársától.) Hogy .rút hoztak a szabadtéri játékok Szeged vérszegény gazdásági életébe, milyen forgalmat, mennyi uj vert, azt még pontosan nem lehet megállapítani. Azt azonban mindenki látta, hogy ezekben a heJekben étet lüktetett a csendes szegedi uccákon, benépesedtek a boltok, a piacok, a vendéglők, forgalom volt a korzó platánjai alatt éppen ugy, mint az ujszegedi fasorok között és a strandokonOlyan Tolt Szeged, mint talán a béke. boldog kor szakában sem. Nagyváros, ftlettel, mozgással tele. ÉS 3 mi a fő, keresett mindenki rajta. Ki többet, ki kevesebbet. Kerestek a boltosok, az iparosok, a közlekedési vállalatok, a kofák, kereseti a posta, » távírda, az állami és a városi adóhivatal. Képtelenség lenne kiszámítani, részletezni, hogy mennyit. A fő az, hogy keresett. Néhány őszinte vallomást gyűjtöttünk össze, ami meglehetősen körülményes dolog, mert a finánctól mindenki fél és igy nem szívesen tesz még közvetve sem jövedelem-vallomást. Az üres villamoson, mert azóta ismét üresen Szaladgálnak az elnéptelenedett uccákon a villamosok, unatkozva indit a kalauz. Öreg ember, régi ismerős. Ráér, nincs utas rajtam kivül, én meg szabadjegyes vagyok, hát dolga velem sincs. Beszélgethetünk két megálló között — Volt-e nagy forgalom a szabadtéri játékok idején? — kérdem. — Bár mindig ilyen lenne! Talán csak a háború utáni években volt ennyi utasunk. Hogy mennyivel volt több, azt nem tudom, mert én csak a rendes járatokon szolgáltam, az elóadásokhoz kirendelt kocsikon mások dolgoztak. De azt tudom, hogy ezelőtt naponta 35—38 peng&vel számoltam, a szabadtéri játékok napjaiban nyolcvan, kilencven, vagy még ennél is többel. Az öreg kalauznak a sapkáján a 3-as szám látható. Megkérdem tőle, hogyan megy náluk a számozás? — Korezerint, szolgálati idő szerint. Az l-es a legöregebb kalauz, Én a 3-as vagyok. Huszonnyolc éve szolgálom a szegedi villamost A főpincér már sokkal óvatosabb. Nem szivesen nyilatkozik, pedig leplezem a szándékomat. — Szeretném, ha a zsebembe lenne az a pénz, amivel a nagy rumliban — meglógtak, — ez az első válasz. Aztán mégis hozzáteszi: — Volt forgalom, nincs panaszra ok. Bárcsak minden három hónapban ennyi lenne, mint amennyi most két hét alatt volt. A postatisztviselőnő: — Soha életemben nem láttam egy tömegben Széchenyi Mozi Póntokt/51 vasárnapig Conrad Veldt grnndiAma alakit&sAval JUD SÜSS Fonohtwanger v l&ghlrtt rogényénelt filmv41toiata.Egyidejtll«g: A Mezon legnagyobb aikorö magyar fiimiének (elnjttin Az iglói diákok Oorray Marira, Ktirthy, Kaho». Oózoo, .lavórral ., n Használt isHola!sönvvek féláron kaphatók. — Használt iskolakönyveket magas áron veszek. Kn<rom érdeklő iskolákból kiesett tankönyveket is vásárlók. Hungária Anfiauártum SSS^K! annyi levelet és levelező\apot, mint amennyi egyegy szabadtéri nap alatt összegyűlt a levélszekrényekben. Nekünk sajnos nincs hasznunk belőle, dc a posta nagyon sokat keresettA paprikás: — Divatbqgyütt kérőm az édesnemes! Bár mindig igy lenne... A papucsos nagyon mérges. De saját magára haragszik. — Ita előre tudom, hát jobban fölkészülök rá. hétszer, háromszor annyi papucs is elkelt volna, ha lett volna. Dc ki gondolt ilyen forgalomra. Azért tanultam az idén, jövőre jobban fel kell készülni..• És igy beszél sorba, mindenki, az ujságárus, a cukorkaárus, a gyümölcsárus, a fagyialtos, a cukrász, a vámőr a hídfőnél. 4títn fntynptyfoto'^á óitári MtiyttfáoMyay a. nn pi N «tJOAPEST VI. JÓKAI TtR 8. K>0 °|o-ig hazai gyártmány! KapLutó . Epitesi anyag és lesififíKereshefláseMien. A javadalmi hivatal pedig csütörtökön azt jelentette az Idegenforgalmi Hivatalnak, hogy a szabadtéri játékok napjaiban 94í olyan autó haladt át a szegedi vámhatórokon, amelynek idegen volt a rendszáma, közte szép számmal külföldi redszámu. Ha minden autóha csak három utast számítunk, ez közel háromezer autón érkezett idegent jelent. És végül, de nem utoljára, három hajókirándulást szerveztek a játékok idejében és a rendező minden kiránduláson ötven-ötven pengőt keresett. A szabadtéri játékokra tehát — ő sem fizetett rá A gyilkos mostoha a szegedi törvényszék előtt Rumos borral leitatta 8 éves mostohalányát, majd vad kegyetlenséggel a Tiszába ölte Izgalmas tárgyalás után a biróság életfogytiglani fegyházra itélte (A Délmagyarország munkatársától. Ezév áprilisában kegyetlen gyermekgyilkosság történt Szentesen- Juhász Jánosné 42 esztendős asszony meggyilkolta 8 esztendős mostohaleánifát, aki útjában állott. A gyilkosságot ugy követte el, hogy a gyermeket rumos borral leitatta, majd kivitte a Tisza partján lévő kubikgödörbe és ott a mély vizbe beledobta. A gyerek a vízben kapálózni kezdetit, mire mostohája utána ment, fejét a viz alá nyomta, rá is taposott mindaddig, mig a gyereke meg nem fulladt. Az ügyészség Juhászné ellen gyilkosság büntette cimén emelt vádat, mert beigazolódott, hogy a mostoha régebben tervezte már a gyermek megölését. Juhász Jánosnét csütörtökön vonta felelősségre a szegedi törvényszék Habermann-tanácsa. A főtárgyalásra rengeteg tanút idéztek meg. A gyilkos mostoha fegyőr kíséretében talpig ipketében állott a biróság elé és állandóan sírással küszködve tette meg vallomását Az elnök kérdésére kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát, mert mostohagyermekét megölte. Elmondotta ezután, hogy a gyilkosságnak szerencsétlen házassága az oka. Juhász Jánossal — mondotta — még 1914-ben lépett házasságra. Ebből a házasságból két gyermeke született. 1925-ig zavartalanul éltek, ekkor a férje megismerkedett egy Molnár Júlia nevü leánnyal, akinek kedvéért elhányta családját. Juhász azt mondotta, hogy azért költözik a leányhoz, mert igy nem kell nagy családról gondoskodnia. Férjének Molnár Júliától is születeti egy gyermeke, a kis Teréz. A férje éveken keresztül élt Molnár Júliával. A leány később megzavarodott, mire férje 193t-ben visszatért hozzá. \ visszatérés sem történt simán, ő látni sem a férjét, de az addig erőszakoskodott, mig > isszafogndta. Férje magával hozta gyermekét, a kis Holnár Tetézt is. — Alig volt férjem néhány hétig odahaza — folytatta vallomását —, a mi kisleányunkat üldözni kezdte. Azt mondotta, hogy az nem az ő gyermeke, az ő gyereke csak a Teréz, a másik kisleány pusztuljon a háztól... A gyerekek miatt állandóan veszekedtünk. Terézt az apja arra biztatta, hogy engem szidalmazzon. A gyerek nagyon rossz volt megtette, hogy a tyúkok alól kiszedte a tojást és eladta. Ha panaszkodtam, férjem nem nekem, hanem Teréznek adott igazat. Egyszer az is megtörtént, hogy férjem baltával kergetett ki a házból Akkor két napig csavarogtam, nem mertem hazatérni. Újévkor a férjem elment szolgálni és csak április elején tért vissza. Átadott akkor tiz pengőt, hogy vegyek rajta Teréznek cipőt. De mivel nem volt ennivaló a házban, inkább lisztet és zsirt vettem. A férjem ezt megtudta és azzal fenyegetett meg, hogy összeaprít a baltával. Juhászné hangja itt zokogásra változott és ugy folytatta: — Nem mertem megvárni a férjemet, inkább kimentem Terézzel az erdőbe és ott történt o dolog... — Mondja csak cl részletesen, hogy történt, ezien nem lehet csak ugy keresztülugrani, — intette az elnök. Mikor határozta el, hogy a kislányt megöli? — Már három-négy nappal elölte ... Láttam, hogy miatta van minden baj, azért akartam elpusztítani. Ezután a gyilkos asszony részletesen elmondta a gyilkosság körülményeit. —» Április 13-án vettem egy féUitrr bort és egy dtei rumot és azt összekevertem. Amikor ez meg-