Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-20 / 186. szám

«ECM a r,7AR0RSZ*0 1955 augqsztqg 20. Harisnyát csak gFb jegyűt vegyen, minden párért szavatosság jg-ygg NY1L1 LEVÉL A SZOMSZÉDHOZ - KU1YAÜGYBEN Kedves szomszéd, ne haragudjon, hogy drága éjszakai nyugalmát most megzavarom kissé ezael az irógépkopogás­sal, de az ablakot nem csukhatom be, mert na­gyon fülledt a levegő, tetszik tudni: augusztus van és ilyenkor kivánkozik az emher némi friss leve­gő után. Különösen éjszakárikint, amikor fáradt, tikkadt testtel heverhet végre egész napi kínló­dás, vergődés, élethajsza után az ágyon- De azért van ugy néha, sőt ehben az én esetemben, amely most éjszakai irógépelésre késztet, kinpaddá tor­zul az ágy, hosszú, haszontalan forgolódás után kivet magából, mert lángra gyullad alattam a párna, égetni kezd a legvékonyabb takaró is, ha­lántékom lüktet, dobhártyámban hasogató fáj­dalmat érzek és a szivem dobog kegyetlenül. A torkomat pedig vasmarokkal szorítja a tehetetlen elkeseredés. Most is ugy történt minden, mint hosszú esz­tendők óta mindig. Hullafáradtan estem éjfél után az ágyba és boldogan nyújtózkodtam el a hűvös fehérségen, mert hát sokat dolgoztam, ide­geskedtem, loholtam egész nap. Annyi erőm sem volt, hogy fölemeljem a kezemből kihullott köny­vet. Éreztem, hogy néhány másodperc múlva már aludni fogok, mélyen, álomtalanul, pihentetően. Az álom már elnehezült szememen ült és simo­gatta az arcomat Az éjszakában mély és andalító volt a csönd. Szinte élt ez a csönd és azért élt, hogy engem pihentessen, engem ringasson álomba. Bizonyára ismeri ezt a lelkiállapotot, kedves szomszéd és igy meg fogja érteni, ha megirom, mit éreztem, amikor ezt a szent csöndet a legbestidlisabb ke­gyetlenséggel gyilkolta meg a Buksi, vagy a Ta­esi, vagy a Morcos, vagy nem tudom én, mi­nek is tisztelik éleshangu kutyuskájdt. Azt hiszem, kedves szomszéd, hogy ebben a Kutyában valami sötét, véreskezű és keményszivü középkori inkvizítor szelleme szorult. Nagyszerűen ért őkutyasága az emberkinzáshoz. Eszközei a legraffináltabbak, a legkegyetlenebbek. Hosszu­bosszu esztendők óta hány éjszakán született már meg bennem hangjánai hallatára az elhatározás, hogy megirom ezt a levelet. De cselekedet, levél eddig nem született az elhatározásból. A nappali órákban megfeledkeztem mindig róla és éjszaka mindig nagyon fáradt voltam, még ahhoz sem volt erőm, hogy felkeljek, felgyújtsam a lámpát, papírt tegyek a gépbe. Most még a szokottnál is fáradtabb és kábultabb vagyok, a csöndgyilkos­ság döbbenete igy intenzivebben fájt kivetett az ágyhói és idedobott az Írógép mellé. De nem is erről akarok írni. hanem hosszú esztendőik alaitt végzett önfigyeléseim eredménye alapján azt szeretném közölni önnel, kedves szomszéd, hogy miképen születik meg a legjám­borabb emberiélekben is a gyilkos, aztán hogyan nő, fejlődik benne szörnyeteggé, perverz, szadista vadállattá ez a gyilkos-mag. Mert bennem meg­született és kifejlődött. Ma már hatalmas, nagy­szerű példány, tanulmányozásra méltó és érde­mes szörnyűség. Csak röviden, néhány odave­tett szóval irom le, — nem akarom sokáig za­varni az Írógép kopogásával nagyrabecsült éj­szakai nyugalmát —, hogy milyen vágyakat éb­reszt jámbor szivemben ez a kegyetlen kutya­ugatás. •Most! fölkelek, — gondolom fogcsikorgatva magamban — előkeresem hétlövetű revolveremet és mind a hét acélgolyót beledurrantom abba a csaholó vadállatba. Lelki szemeimmel már lá­tom is, mint fetreng az udvar teglakövezetén és hogyan patakzik a vére hé>t mély sebén ke­resztül. Holnap beszélni fogok egy patikus barátommal, — határozom el máskor —, kérek tőle valami gyorsan ölő mérget aztán veszek egy darab húst, bicskával lyukat vágok bele és beleteszem 8 mér­get. A mérgezett húsdarabot átdobom a kerítésen és az ablakon keresztül, zseblámpa fénye mellett fogok gyönyörködni s következményekben. A leg­nagyobb kéjérzet bizsereg végig a. testemen, amint elgondolom ennek a merényletnek a rész­leteit Eszembe jut, hogy diákkoromban oivastam az indiánok mérgezett nyilairól. Hosszú tüskék hegyét mártják az ismeretlen, gyilkos méregbe és a mérgezett tüskéket facsövekből fújják halálos biztonsággal áldozataik testébe. Van valahol egy gránátfejem. Ugy tudom, hogy benne van az ekrazitpatron is. Milyen jó lenne előkeresni, odavágni ahhoz a csaholó ördöghöz, hogy ezer darabra tépjék szét a szilánkok a tes­tét. De az sem lenne rossz megoldás, ha hosszú sintérhurokial átnyúlnék hozzá, elkapnám a nyakát, fölhúznám egészen ide az ablakig, aztán puszta kézzel szorítanám bele hasogató, gyilkos ugatását Hát lássa, szomszéd, ilyen vágyak élnek, te­rebélyesednek, színesednek bennem. Felsorol­hatnék még egy egész sereget belőlük, de aat hi­szem, lelkivilágomat ez a néhány is hűen meg­mutatja már. Ne higyje, hogy tréfálok. A tehetetlen elkese­redés beszél belőlem 1 Egyszerűen nem birom tovább a kutya viselkedését. Idegeim végkép fel­mondták a szolgálatot és nagyon félek, hogy va­lami bolondságra, valami jóvátehetetlen cseleke­detre késztetnek előbb-utóbb. Mert miért kell tűr­nöm ezt az éjszakáröl-éjszakára, hajnalról-hajnal­ra és reggelről-reggelrc megismétlődő merényle­tet? Ha egy italosabb ember ballag végig halk énekszóval ilyentájt az uccákon, a rendőr leinti, felirja, feljelenti és a rendőrbiró éjszakai csend­háborítás címén elitéli. Egyszer, régen, azért Ítél­tek engem el, mert szerenádot adtam egy kis­lánynak. Pedig a cigány nagyon szépen húzta a világ leghalkabb szerenádját. A tárgyaláson azt (A Délmagyarország munkatársától.) A Dóm­téri órajáték összeállításán hetek óta lázasan dol­goznak. Több műhelyben folyik a munka, az ngyik helyen a szobor figurákat készítik, máshol [*dig az óra és a hangjáték szerkezeti részét ál­lítják össze. Eredetileg ugy volt, hogy a rektor, a négy dékán és a pedellus figuráján kivül, nyolc, diákfigura készfii. Az órajáték ügyében kiküldött bizottság nem döntött véglegcsen a diákszobrok számáról. Voltak, akik nyolc figurát is elegen­dőnek véltek, mások a tizet is kevésuek találták, mert ezesetben az óra játék mezőjén az egyes diák­figurák között mintegy egy méteres távolság len­ne és kissé hosszú idő telne el, amig egyik figu­ra a másik után következnék az órajáték kapujá­ban. Tanulmányozta a figurák elhelyezését dr. Pálfy József polgármester is és kijelentette, hogy a maga részéről 12 diákfigura felállítása mellett foglaí állást. Ebben az ügyben egyébként a ki­küldött bizottság egyik legközelebbi ülésén fog véglegesen határozni. Nem döntöttek legutóbb arról sem, hogy az őrajátéknak milyen legyen a zenéje. Ennek a kér­désnek az eldöntését julius végén egy négytagú zenei bizottságra hizla a polgármester. A bizott­ság tagjai voltak: Antos Kálmán orgonaművész, dr. Belle Ferenc zenetanár, Csomálc Elemér és Fricsay Ferenc karnagyok, akiknek rövid időn belül kellett dönteniük, hogy mi legyen a hang­játék műsora. Most készült el a zanei bizottság a javaslati­val és ebben-art javasolja, hogy valamilyen /el­mondták, hogy a zeneszó, akármilyen szép ts, halk is, esetleg megzavarja néhány fáradt ember éjszakai nyugalmát. Ha most kimennék az uccá­ra, odaállnék az ön ablaka elé és pontosan ugy ugatnék, mini ez a kellemetlen-hangu szörnyeteg, sokkal súlyosabban büntetnének meg, mint aho­gyan azért a szerenádért megbüntettek. És iga­zuk lenne, mert a csendháboritásnak ez a foika durvább, kegyetlenebb, büntetendőbb. Háit mond­ja meg nekem, miért szabad a kutyának és miért nem szabad nekem. ön talán tudja, szomszéd, hogy mi baja «t kutyának? Miért nyargal állandóan az udvaron, milyen rémeket lát mitől akarja önt házáit és házanépét őrök csaholásával megmenteni? Hiszen városban élünk, a belváros szivéhez közeL A sarkon rendőr áll, nincs messze a kaszárnya sem és az ön védelmére, szükség esetén, fegyverbe szólítják az egész helyőrséget is. Én szeretem a végtelen magyar pusztákat és azt meg tudom érteni, ha messze kinn, a bus magyar tanyák vi­lágában ilyen csaholó kutyák vigyáznak a magá­nyos tanyákra. De mire vigyáz az ön kutyája? Ha pedig nem akar elszakadni tőle, annyira szereti, miért nem alszik együtt vele, egy szobában, vagy miét nem zárja be éjszakánkint? Én nagyon tisztelem, becsülőm, szeretem önt szomszéd, de lássa be, hogy ez igy nem megy tovább. Tegyen valamit. Mentse meg idegrend­szerem megmaradt roncsalt a végső felbom­lástól. S. 0. S. szomszédi Különben őszinte szeretettel Üdvözli és nyugo­dalmas jóéjszakát kíván legzetesen szegedi zenesierzeményt intonáljon ün* nepélyes alkalmakkor a hangjáték. A bízottságnak! az az előterjesztése, hogy dr. Dohnányi Ernőt kérje fel a város, készítsen a szegedi hangjáték szániára egy jellegzetes zeneszámot. Ezenkívül a« egyes ünnepnapok jelentőségéhez képest alkalmi zenedarabokat játszana a hangjáték, igy példáu Mária ünnepén a »Boldogasszony Anyánk* cimfl( ( egyházi éneket és hazafias ünnepnapokon az alka­lomnak megfelelő darabokat lehetne előadatni A napi program a bizottság véleménye szerint a következő lehetne: a Himnusz, vagy a Szózat, a diákfigurák kivonulásakor esetleg a y> Ballag már a vén diálc« cimű diákdal, végül a Hiszek-' egy. Szó lehet arról is, hogy valamilyen szegedi népdalt iktassanak a hangjáték napi programjáb, ezesetben a diáknótát csak bizonyos alkalmakkor, tanévzárás napján adnák elő. A bízottság javaslata most majd a polgármes­ter, végűi a közgyűlés által alakított nagybbott­ság elé kerül és a hangjáték műsorának összeállí­tására ezután kap megbízást a vállalkozó. Nem gépiszalag­ból összevarrott utánzat a Móga- csipke, (ja -em valódi Orsóscsipke. értékál­ló. mtnt az ékszer. Hegiehlnlffe'A a Vépro/tl Beanfaita. 12 HEGERKEZTEK A az összes u j t i p u s u UW RÁDIÓKÉSZÜLÉKEK mjm • ^ M m m Dijta'an bemutatás Kelemen Marton cégnél. Kelemen ucca 11 Készül a Dóm-téri órajáték Mi lesz az órajáték zenei műsora

Next

/
Thumbnails
Contents