Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-18 / 185. szám

14 DÉLMAGYARORSZAG 193, augusztus 18. nyahHendfl Hiiniegessegeh - Diuai sponmgeh es m - mmm ~ bm jjj tíuwI Péfwiaqyaiorwtffl regény*. Só Pál leél és fái házassága 90 — Mostan, mit olvas? — A „Sírig- hű asszony"-t. Pál végigtörii homlokát és kezével mintha legyintene: a Sirig hű asszony ponyva és li­monádé egyszerre, ára tiz, husz, esetleg har­minc fillér, kapható minden dohánytőzsdé­ben... meg sem kérdezi, ki irta, minék? sejti.;; A másik szobában valakinek már nótázásra fordult a kedve, éppen ez hiányzott, sárga karikák táncolnak szeme előtt, nyög. — Mi baja van? — A fejem ... fáj. I: — Szegényke. Az istenit ennek a törleszkedő nőnek, nyughatna végre, szegényke? mi jogon tur­békol? első találkozáskor az anyja azt mond­ta". gyerekek, ez meg gügyög, kínálkozik, hogy utálatos; a tenyere tényleg jó hűvös, de a fejfájást nem csillapítja, kedvenc írója az egykori miniszter, aki előszeretettel tett meg könnyelmű huszárfőhadnagyokat regényei hősévé, heh, micsoda nívó, a keze észreve­hetően izzad ... vagy nem is volt miniszter az az iró? mindegy, iró rangsorban semmi­esetre sem miniszter, önkéntes szükségmun­kás ... miért kell meztelen karját szájamra fektetnie? ugy sem csókolom meg, istenőrizz, rögtön az anyjához szaladna, hogy Pali meg­kérte a kezemet, nem ebből a paliságból nem eszik, kisasszony, hasztalan kelleti magát, hagyjon békében, elég a komédiából, megint ujra kezdi? menjünk ki talán a friss levegőre, az jót terme, hogyisne I tovább éldelegni a holdvilágnál... a fagyos éjszaka valóban használna, csakhogy egyedül, elszökni, ha­zamenni ebből az idegen táborból, ostobaság volt elfogadni a meghívást, elég és soha töb­bé, harag lesz belőle, ki bánja? pukkadjanak szét s pletykáljanak, amennyit akarnak, még mindig szenved? igen — ha ismételi: sze­gényke, hasbavágom — szegénykém... most már birtokos esetben, egyre cifrább, botrányt mégse szabad csinálni, ne haragudjon, Lon­ci, átmegyek a férfiakhoz, megkeresem Strausz doktort, hátha van nála fájdalomcsil­lapító én is jövök, ne fáradjon, azonnal visz­szatérek, köbben valaki elfoglalhatná ezt a meghitt sarkot; ez sikerült, Pál magányosan indulhat, mintha hirtelen jobban volna, mo­solyog Lonci anyja útközben lefogja: hát kisleány kamat hová tette? bentmaradt, meg­vár, amig — ugye, aranyos gyermek? ó, igen, elragadó; remek háziasszony, takaré­kos; meg vagyok róla győződve; na csak si­essen vissza hozzá, hej boldog fiatalság s nálunk mikor lesz szerencsénk? legközelebb, amint tehetem, legközelebb... a férfiak az autarchia lehetőségeit vitatták, az otárkia — igy ejtették — sehol a világ egyetlen álla­mában se valósitható meg, tévedsz, nálunk Magyarországon — a tarokkosok pihentek, mert Leszák kivált a partiból és elment bo­rért, a kabátok az üvegezett verandában van­nak! csendesen, óvatosan, közszolga bóbis­kolt a bundák között, héí tessen parancsolni; ez a sötétszürke az enyém; bent ismét elindí­tottak a gramofont: legyen az én szerelmes párom, szaja a számon... Lonci is biztosan ilyesmit gondol, holnapután kiskedden; már fáradni teccik? micsoda? áhá, ugyanugy, mint a harcsabajusaos közlekedési rendőr Pesten, a Margitszigetnél, az is ezekkel a szavakkal engedte át a járókelőket a sziget bejáratánál: lehet fáradni, nyilván szintén er­me­Irtas RumaUabúnyai Elemé* ről a környékről származott.:, igen, gyek, késő van és nem is érzem jól magamat, mondja majd meg a főjegyző urnák, hogy végtelenül sajnálom, de rosszul lettem; igen­is; nem akartam elrontani a társaság hangu­latát; igenis; marha, igenis, igenis, ahelyett, hogy bevárná a mondat végét, kár késleked­ni, fogja barátom, ez a magáé, — egy pen­gő — igenis, köszönöm alásan ... hamar a lépcsőn, a kutya morog, kusti... és belete­metkezik a pilinkélő hóesésbe ... nézi, nézi a hidegen szikrázó csillagokat, szapora lép­tekkel halad el a gyógyszertár előtt, immár nincsen szüksége orvosságra, csömör ellen legjobb koplalni, hát az ebannyát, kikoplalja ezt a mai estét, kikoplalja, nem kér mégegy­szer hasonló — elviselhetetlen eszem-iszom­ból, társaságnak elég az öreg Bándy Gergely és ninini Halász Piroska e gondolatsorban honnan kerül egyszerre elő? VL — Elhoztam a pénzt..' Só Pálnak, amint Piroskát meglátta, me­gint eszébe jutott, mint az utóbbi napokban annyiszor, hogy ez a lány mennyivel más jelenség, milyen sokkal különb a Leszákék­nál megismert fiatalságnál, Bándy szavai erő­sen emlékezetébe vésődtek, azután a Pipi­vel, Loncival, Bubuval való összehasonlítás is elevenen tartotta egyetlen találkozásukat, hát Piros — legszívesebben igy idézte — szép lassan külön helyet kapott gondolatai­ban, komoly sajnálkozást érzett iránta. A kicsi bankhelyiség tele volt emberekkel, tehát csupán az ismerős hangra lett Figyel­mes. — Amint Ígértem, — toldotta meg Piros­ka a bejelentést, ott állt a főnök-iróasztalt védő üvegketrec felhúzott ablaka előtt. Kö­rötte kucsmás falusiak, néhány szilvavári polgár: iparosok, kereskedők s úrfélék ve­gyesen. Pál barátságosan köszöntötte: — Isten hozta. Örülök, hogy pontosan el­jött, egyébként ezt előre tudtam — itt el­akadt, csak most vette észre, hogy a leányon fekete ruha van és fején is gyászos selyem­kendőt visel: mi történt? Bándy emli tette, beteg az anyja és Piroskának nem olyan egészségesszínű az arca, mint múltkor, ám­bár mindez lehet véletlen, az ember pesszi­mista, mégis rosszrakészülten kérdezte — talán valami baj van? — Nincs semmi. Mondom, törleszteini sze­retnék. Aztán rövidesen kisült, hogy a fekete hol­mik igenis valóságosak, Pálból kicsordult az idegenek számára szinte érthetetlen érdeklő­dés és előkerült a megmásíthatatlan: édes­anyámat gyászolom, tiz nap előtt temettük, hirtelen halt meg, bár régóta betegeskedett, de ugye, a halál mindig váratlanul jőn; a hangja is színtelenebb; hüm, igen, fogadja őszinte részvétemet: ez voltaképpen ostoba szokás, ilyenkor együttérzésről dadogni, köz­helyeket ismételgetni: a sírgödör nem jelent válást, a halott lelke továbbra itt él közöttünk és vigyáz azokra, akiket szeretett, ez semmi, üres fecsegés, tettekkel kell bizonyítani, a szavak eltűnnek, elenyésznek a végtelenben, a koszorú virágai elhervadnak, amikor valaki egyedül marad, tele gonddal, sürgető kötele­zettségekkel, amnak nem sdólamokra, külső­ségekre van szüksége, hanem segitő, feleba­ráti kézre; nem lehetnék valamiben szolgá­latára? nem, köszönöm — Pál kinyitja a fülke ajtaját — foglaljon helyet és beszéljen őszin­tén, mik a szándékai a jövőre? — a lány vál­lat von: még alig gondolkodtam róla; bármi­ben készséggel állok rendelkezésére; mivel érdemlem? ehhez szükségtelen külön érde­meket szerezni, ez természetes; maga ugy tesz, úgy beszél velem, mintha kitudja mi­lyen régen ismerne — mondja Piroska s még gyengén el is mosolyodik, — haragszik érte? sőt... tehát komolyan fizetni akar a tartozására? igen ... mennyit? ... kétszáz pengőt, nem sok, de a többit elvitték a teme­tésrendezők, a pap, a ... (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő; PÁSZTOR JÓZSEF Vyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat Rt könyvnyomdájában Felelős üzemvezető: Klein Sándor Dóczy-fotelágy ágynemütartóval országszerte elismerten jó, mert fekvésnél a _ . fotel karjai a lábnál takarófogók és a derék alá kényelmetlen csuklórész nem esik. Modern rekamié, modern fotelek stb. vitéz D6czy Imre, Hid ucca 1. sz. MEGERKEZTEK u j t i a z o s s z c p u s u RAPIOKESZULEKEK Kelemen Márton^^^^H Díjtalan bemutatás céonél. Kelemen ucca 11 Szegedlek találkozó Helye az litván Király szálloda SjMgad pályaudvar mellitt) — Telefon (Interurbán) 909—48., 294—84. — SürtfSnyoIm • HOTBUOT. Szol)dlnTC árút mérséXcelltllc. B lapra hivatkozók 20% engedmányt kapnak Központi íUtét, folyó Hideg-meleg vix, 1111, telefono* tzobák. Telfes komfort a A »zállodában étterem, kávéház é» amerlcan bar

Next

/
Thumbnails
Contents