Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-18 / 185. szám

14 DÉLMAGYARORSZAG 193, augusztus 18. nyahHendfl Hiiniegessegeh - Diuai sponmgeh es m - mmm ~ bm jjj tíuwI Péfwiaqyaiorwtffl regény*. Só Pál leél és fái házassága 90 — Mostan, mit olvas? — A „Sírig- hű asszony"-t. Pál végigtörii homlokát és kezével mintha legyintene: a Sirig hű asszony ponyva és limonádé egyszerre, ára tiz, husz, esetleg harminc fillér, kapható minden dohánytőzsdében... meg sem kérdezi, ki irta, minék? sejti.;; A másik szobában valakinek már nótázásra fordult a kedve, éppen ez hiányzott, sárga karikák táncolnak szeme előtt, nyög. — Mi baja van? — A fejem ... fáj. I: — Szegényke. Az istenit ennek a törleszkedő nőnek, nyughatna végre, szegényke? mi jogon turbékol? első találkozáskor az anyja azt mondta". gyerekek, ez meg gügyög, kínálkozik, hogy utálatos; a tenyere tényleg jó hűvös, de a fejfájást nem csillapítja, kedvenc írója az egykori miniszter, aki előszeretettel tett meg könnyelmű huszárfőhadnagyokat regényei hősévé, heh, micsoda nívó, a keze észrevehetően izzad ... vagy nem is volt miniszter az az iró? mindegy, iró rangsorban semmiesetre sem miniszter, önkéntes szükségmunkás ... miért kell meztelen karját szájamra fektetnie? ugy sem csókolom meg, istenőrizz, rögtön az anyjához szaladna, hogy Pali megkérte a kezemet, nem ebből a paliságból nem eszik, kisasszony, hasztalan kelleti magát, hagyjon békében, elég a komédiából, megint ujra kezdi? menjünk ki talán a friss levegőre, az jót terme, hogyisne I tovább éldelegni a holdvilágnál... a fagyos éjszaka valóban használna, csakhogy egyedül, elszökni, hazamenni ebből az idegen táborból, ostobaság volt elfogadni a meghívást, elég és soha többé, harag lesz belőle, ki bánja? pukkadjanak szét s pletykáljanak, amennyit akarnak, még mindig szenved? igen — ha ismételi: szegényke, hasbavágom — szegénykém... most már birtokos esetben, egyre cifrább, botrányt mégse szabad csinálni, ne haragudjon, Lonci, átmegyek a férfiakhoz, megkeresem Strausz doktort, hátha van nála fájdalomcsillapító én is jövök, ne fáradjon, azonnal viszszatérek, köbben valaki elfoglalhatná ezt a meghitt sarkot; ez sikerült, Pál magányosan indulhat, mintha hirtelen jobban volna, mosolyog Lonci anyja útközben lefogja: hát kisleány kamat hová tette? bentmaradt, megvár, amig — ugye, aranyos gyermek? ó, igen, elragadó; remek háziasszony, takarékos; meg vagyok róla győződve; na csak siessen vissza hozzá, hej boldog fiatalság s nálunk mikor lesz szerencsénk? legközelebb, amint tehetem, legközelebb... a férfiak az autarchia lehetőségeit vitatták, az otárkia — igy ejtették — sehol a világ egyetlen államában se valósitható meg, tévedsz, nálunk Magyarországon — a tarokkosok pihentek, mert Leszák kivált a partiból és elment borért, a kabátok az üvegezett verandában vannak! csendesen, óvatosan, közszolga bóbiskolt a bundák között, héí tessen parancsolni; ez a sötétszürke az enyém; bent ismét elindítottak a gramofont: legyen az én szerelmes párom, szaja a számon... Lonci is biztosan ilyesmit gondol, holnapután kiskedden; már fáradni teccik? micsoda? áhá, ugyanugy, mint a harcsabajusaos közlekedési rendőr Pesten, a Margitszigetnél, az is ezekkel a szavakkal engedte át a járókelőket a sziget bejáratánál: lehet fáradni, nyilván szintén ermeIrtas RumaUabúnyai Elemé* ről a környékről származott.:, igen, gyek, késő van és nem is érzem jól magamat, mondja majd meg a főjegyző urnák, hogy végtelenül sajnálom, de rosszul lettem; igenis; nem akartam elrontani a társaság hangulatát; igenis; marha, igenis, igenis, ahelyett, hogy bevárná a mondat végét, kár késlekedni, fogja barátom, ez a magáé, — egy pengő — igenis, köszönöm alásan ... hamar a lépcsőn, a kutya morog, kusti... és beletemetkezik a pilinkélő hóesésbe ... nézi, nézi a hidegen szikrázó csillagokat, szapora léptekkel halad el a gyógyszertár előtt, immár nincsen szüksége orvosságra, csömör ellen legjobb koplalni, hát az ebannyát, kikoplalja ezt a mai estét, kikoplalja, nem kér mégegyszer hasonló — elviselhetetlen eszem-iszomból, társaságnak elég az öreg Bándy Gergely és ninini Halász Piroska e gondolatsorban honnan kerül egyszerre elő? VL — Elhoztam a pénzt..' Só Pálnak, amint Piroskát meglátta, megint eszébe jutott, mint az utóbbi napokban annyiszor, hogy ez a lány mennyivel más jelenség, milyen sokkal különb a Leszákéknál megismert fiatalságnál, Bándy szavai erősen emlékezetébe vésődtek, azután a Pipivel, Loncival, Bubuval való összehasonlítás is elevenen tartotta egyetlen találkozásukat, hát Piros — legszívesebben igy idézte — szép lassan külön helyet kapott gondolataiban, komoly sajnálkozást érzett iránta. A kicsi bankhelyiség tele volt emberekkel, tehát csupán az ismerős hangra lett Figyelmes. — Amint Ígértem, — toldotta meg Piroska a bejelentést, ott állt a főnök-iróasztalt védő üvegketrec felhúzott ablaka előtt. Körötte kucsmás falusiak, néhány szilvavári polgár: iparosok, kereskedők s úrfélék vegyesen. Pál barátságosan köszöntötte: — Isten hozta. Örülök, hogy pontosan eljött, egyébként ezt előre tudtam — itt elakadt, csak most vette észre, hogy a leányon fekete ruha van és fején is gyászos selyemkendőt visel: mi történt? Bándy emli tette, beteg az anyja és Piroskának nem olyan egészségesszínű az arca, mint múltkor, ámbár mindez lehet véletlen, az ember pesszimista, mégis rosszrakészülten kérdezte — talán valami baj van? — Nincs semmi. Mondom, törleszteini szeretnék. Aztán rövidesen kisült, hogy a fekete holmik igenis valóságosak, Pálból kicsordult az idegenek számára szinte érthetetlen érdeklődés és előkerült a megmásíthatatlan: édesanyámat gyászolom, tiz nap előtt temettük, hirtelen halt meg, bár régóta betegeskedett, de ugye, a halál mindig váratlanul jőn; a hangja is színtelenebb; hüm, igen, fogadja őszinte részvétemet: ez voltaképpen ostoba szokás, ilyenkor együttérzésről dadogni, közhelyeket ismételgetni: a sírgödör nem jelent válást, a halott lelke továbbra itt él közöttünk és vigyáz azokra, akiket szeretett, ez semmi, üres fecsegés, tettekkel kell bizonyítani, a szavak eltűnnek, elenyésznek a végtelenben, a koszorú virágai elhervadnak, amikor valaki egyedül marad, tele gonddal, sürgető kötelezettségekkel, amnak nem sdólamokra, külsőségekre van szüksége, hanem segitő, felebaráti kézre; nem lehetnék valamiben szolgálatára? nem, köszönöm — Pál kinyitja a fülke ajtaját — foglaljon helyet és beszéljen őszintén, mik a szándékai a jövőre? — a lány vállat von: még alig gondolkodtam róla; bármiben készséggel állok rendelkezésére; mivel érdemlem? ehhez szükségtelen külön érdemeket szerezni, ez természetes; maga ugy tesz, úgy beszél velem, mintha kitudja milyen régen ismerne — mondja Piroska s még gyengén el is mosolyodik, — haragszik érte? sőt... tehát komolyan fizetni akar a tartozására? igen ... mennyit? ... kétszáz pengőt, nem sok, de a többit elvitték a temetésrendezők, a pap, a ... (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő; PÁSZTOR JÓZSEF Vyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat Rt könyvnyomdájában Felelős üzemvezető: Klein Sándor Dóczy-fotelágy ágynemütartóval országszerte elismerten jó, mert fekvésnél a _ . fotel karjai a lábnál takarófogók és a derék alá kényelmetlen csuklórész nem esik. Modern rekamié, modern fotelek stb. vitéz D6czy Imre, Hid ucca 1. sz. MEGERKEZTEK u j t i a z o s s z c p u s u RAPIOKESZULEKEK Kelemen Márton^^^^H Díjtalan bemutatás céonél. Kelemen ucca 11 Szegedlek találkozó Helye az litván Király szálloda SjMgad pályaudvar mellitt) — Telefon (Interurbán) 909—48., 294—84. — SürtfSnyoIm • HOTBUOT. Szol)dlnTC árút mérséXcelltllc. B lapra hivatkozók 20% engedmányt kapnak Központi íUtét, folyó Hideg-meleg vix, 1111, telefono* tzobák. Telfes komfort a A »zállodában étterem, kávéház é» amerlcan bar