Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-18 / 185. szám

DECMXG7ARORSZXÖ 195, augusztus T8i G^HI Vásznak és sifonok—Fehérnemuekkészen és rendelésre - Férfi divatkalapok iiiga iiyagOK nagy válaastékban, legolcsóbban P O 1 1 A k Tetlvéreknél, Csekonicg uoca. Kinevezett Ügyvéd — reklám Ügyvéd az nj Rendtartás árnyékában A legújabb másfél évtized olyan törekvéseket mutat az államigazgatás területein, hogy az önkormányzat céltudatos elsorvasztása mellett kialakuljon oly rendszer, amely előbb egy vezérlő akarat, mostanában pedig egyetlen veiéi- kezében gyújt össze mindea kezdeményezési és cselekvési tehetőséget. Valami olyan formán, mint a laktanyában, ahol a parancsnok minden, a többiek alárendeltek, kiknek a parancsok végrehajtása a legfontosabb tennivalójuk. Am amennyire helyénvaló ez az elv a honvédelem céljaira rendelt állami nyerserő szervezetében, annyira elhibázott, ha erőltetik a honfentartók önkormányzati testületeiben. Azok kőzött, akik a termelőmunkát végzik és hozzájárulnak az állami költségvetés fedezetének összehordásához, legtöbbször anélkül, hogy az eredményeiből közvetlenül részesednének. Mkrt az ügyvédek. Akiknek többsége közpénztárból nem kap fizetést, nem kap nyugdijat. Kisebbsége pedig amely kap, a magyar alkotmányos szellőm hagyományaM össze nem egyeztethető ok miatt tehet tagja az ügyvédi kamarának'. S a T. 37. §-a mégis ugy rendelkezik, hogy vezért, egyetlen veiért kapjanak az ügyvédek. Kapjanak. Ne pedig válasszanak, ha már el is fogadjuk a célszerűségi okokkal különben elég elfogadhatóan megindokolható tervet, hogy az ügyvédek egyetemét •Mgkbau foglai'ó kamaráknak legyen közös központi szervezetük, amely illetékes legyen az egész ország ügyvédségét képviselni és megszólaltatni. Ne, ne válasszanak. Majd kinevezi a kormányzó ur őfőméltósága, az igazságügyminiszter ur őnagyméltóságának előterjesztésére az ügyvédi kamarák országos bizottságának (Ükob) elnökét és elnökhelyettesét, akit vezérnek szánt a T. De sokkal több lesz annál: életsorsokat eldöntő diktátor. Mert OCIO lényeges, hogy a T. szerint a bizottság tagjait a kamarák választott tisztviselői és választmányaik kiküldöttei adják, s nem Jényeges az sem, hogy az elnököt és elnökhelyettest azon 3—3 egyén közül nevezik ki, akiket a bizottság saját tagjai közül ő maga hoz javaslatba. Az a lényeges, hogy kinevezik az elnököt és a helyettesét. Ez az a seb, amelyen át csirájában rautik ki sokak ügyvédi pályája, elvérzik az ügyvédség függetlensége. Mert az elnök kinevezésével, a T. szerint összekapcsolódik az ügyvéd kinevezése is, a kinevezett ügyvéd pedig többé nem lebet független. Legalább eszmei szálak hálával kőtik a kinevezőhöz, s a hála érzése elfojtja azokat a hajlandóságokat, amik az ügyvédben legnevezetesebb értékek e felei számára, hogy tud és mer is véleményt nyilvánítani bárkivel szemben, bármely ügyben .S ha még osak a hála korlátozná a kinevezett ügyvédet. De ezenkívül még hány egyéb ok is lehetséges, ami mind közömbös és nem is létező ma, mikor az ügyvéd, ügyvédségét nem kénytelen egyetlen urnák köszönni Hogy teljesen látható legyen, mennyire kinevezés utján nyerik működési lehetőségüket a jövő ügyvédjei, s érthető legyen, hogy nem agyrém a félelem, mely a kinevezett ügyvédeket a közeljövő falára festi, s a távoli jövőben egyebet sem lát, mint kinevezett ügyvédeket, elég végigmenni a T. rendelkezésein, amelyek szabályozzák az ügyvédi kamarába jutás utját-mödját. E szerint mint ügyvéd, csak az járhat eí, aki valamelyik ügyvédi kamarában az ügyvédek névjegyzékébe fel van véve. A T. szabályozza, hogy kiket lehet, kiket nem lehet felvenni, a felvételt a kamarában egy bizottságra bizza, melynek, ügyvédek mellett, egyik tagja a kir. ügyész. A kir. ügyészről pedig az a legfőbb tudnivaló hogy minden hivatali felebbvalója által utasítható, s legfőbb felebbvaló hatósága az Igazságűgyminiszter. Az az igazságugyminiszter, akinek előterjesztésére, láttuk már, kinevezik az Ükob elnökét. És az ügyvédkinevező orgona egyik bilíentyüzete lesza kir. ügyész, másik az Ükob. elnöke, művésze az igazságügyminiszter, s az orgona a következőkép muzsikál az ügyvéd részére nástindulót, vagy gyászindulót a® igazságügyminiszter óhaja szerint. Az ügyvédi kamara illetékes bizottsága a a ügyvédet — mondjuk, — felveszi. Igen. De a hatalomnak ne mtetszák az ügyvéd személye és tagsága. Könnyen megeshetik, mert a felvétel fettételeit szabályozó 45. §. 2. pontja azt mondja, hogy egyéb teltételek teljesítése esetén is osak azt lehet felvenni, „akit egyénisége, Jelleme és erkölcsi tulajdonságai az ügyvédi hivatás sikeres gyakorlásához nélkülözhetetlen bizalomra méltóvá tesznek.'' Most aztán tessék hozzágondolni, hogy a „méltó' foga írna hányféleképpen tölthető ki; mert annyiféleképpen Ítélhető is meg hogy fenforog-e, avagy sem. Pedig erősen megoszolhatnak a vélemények, s egész különleges véleménye lehet az igazságügy-miniszternek a szintén megmarkolhatatlan egyéniségről, jellemről és erkölcsi tulajdonságokról is, amelyek szintén döntő tényezők a T. szerint. És semmi különös megerőltetés nem kell annak elképzeléséhez, hogy (nem a mai kormányban, nem a mai Igazságügyminiszter ur) valamely későbbi kormány elfogult igazságügyminisztere azt gondolja, hogy a zsidó, református, a görög-keleti, vagy bármely másvallásu, a szlovák, szerb, vagy kitudja mily nemzetiségű, esetleg az, akinek bölcsője tanyán, vagy városban, de földes szobában, vagy alagsorban, vagy megint csak kitudja, hol ringott, egyénisége, vagy jelleme, vagy erkölcsi tulajdonságai miatt nem méltó a bizaj lomra, ami nélkül pedig ügyvédi hivatást sikereI sen gyakorolni nem lehet. Nem méltó a bizalomig ra, nem lett volna az ügyvédi kamarába fi-vehető, 1 tehát nem tűrhető, hogy benne maradjon, vagy i jogerőibe emelkedjék a felvétele. Nos, épp arra ! való a kir. ügyész bizottsági tagsága, hogy általa j minden felvételről idejében tudjon az igazságügy; miniszter és arra vald a kir. ügyész fellebbezési í joga ugy a felvételnek helyt adó, mint sz azt meg tagadó határozat elí'en, hogy, ha a felvétel a hatalomnak nem tetszik, a kir. ügyész által megfellebbeztethesse. Az egyik billentyűzet igy működésbe lépett. Most már feljebb kerül az ügy. Igen. Feljebb Budapestre. Az «l«őfokon intézkedett kilenc tagból állö bizottság. Közte a kir. ügyész ur. Most fellebbezés folytán, a T. elgondolása szerint intézkedik benne az Ükob elnöke. Egyetlen Ur. A kinevezett elnök ur. Egymagában. Hogy azok a hajszálak is égnek emelkedhessenek, amelyek eddig az ámulattól a verejtékező koponyatetőre le voltak ragadva, tessék hozzágondolni, hogy ma a m. kir. Kúria 5 tagu ügyvédi tanácsa dönt a felvétel kérdésében, ha fellebbez valaki. Uj magyar világot igér a kormányzat 2 év és 10 hónap ótw, gyönyörűen gördülő, lendületes mondatokban minden Magyar Testvérnek. Bizonyára ennek beharangozása a T, ez a merész lendületű első codificattós mintamutatvány a várható cselekedetekből. — AT, mely egyetlen kinevezett vezérügyvédet a jogi tudás, belátás és ítélőképesség, tárgyilagsság oly mértékével fog élünkre állítani, hogy nyugodtan rá lehet bízni a felvétel körül kifejlődött viták elintézését, amelyeken eddig a Kúrián 5, Ítélkezésben gyakorlott és megöregedett, megért komoly férfi törte a fejét. Nagyszerűnek képzeli el a T. az uj világnak ezt az nj vezérügyvédjét. S aki ugyanígy gondolkodik, mint a T. szerkesztője, hát csak tapsoljon a szerzőnek. De, aki a magyar alkotmány egyik legfőbb őrét tiszteli a Kúria bíráskodásában, nyissa ki a száját s tiltakozzék hangosan az ögyvédkineveaésnek e fenyegető módszere ellen. Amely íénvégben nem különböznék a honvédség altiszti f rendfokozatainak adományozási rend-szerétől. Mert a honNédség kötelékeiben altiszti állásokat töltenek be a csapattcstparancsnokok. A tiszteket kormányzó ur őfőméltósága nevezi ki. Személyre szóló kézirattál. Az ügyvéd kinevezésének a T. által célhavett módja azonban a honvédségi altiszt kinevezéséhez képest is fogyatkozást mutat, mert nemi lenne olyan Őszinte, természetes és kedves, mint a honvédaltiszt kinevezési rendszere és kérdése. Hanem leplezett, erőszakos és gyűlöletes. A benne és általa kitermelt ügyvédi kar pe*Eg nem öntudatos és büszke, mint a honvédaltiszti kar, hanem meghunyászkodó, óvatos éa körültekintő, hogy hízelegjünk neki a jelzői összerválogatásában. Körülbelül 30 év kell hozzá, s csupa igy kitermelt tagjai lesznek az ügyvédi kamaráknak. Hacsak valami előzékeny honatya indítványozni nem találja, hogy ezen a módon teljesen ujra kell benépesíteni az uj kamarát. Hfa ez bekövetkezik és a T. ideváltozik, a szerkesztője mé gyönyörködhet a szolgalelkek tömegeléseiben. Mert bizony nem is lehetnek mások a leplezett kinevezés utján tagsághoz jutó ügyvédek, S mivé válik ezek kezéa az ügyvédi működés? Leplezések, színlelések, alakoskodások sorozatává. Mert ezeknek a jegyében jutottak az ügyvédkedlés lehetőségéhez.. Sokkal nagyobb a veszély, mint képzelhetnénk. Megsemmisül, teljesen megsemmisül az ügyvédi kar függetlensége, ami pedig eddig nagyobb volt a legnagy óbbnál, amit ismer mások ügyeivel foglalkozó állampolgárok számára a magyar alkotmány, nagyobb volt a birói függetlenségnél. Ne engedje ezt az, akit érdekel. Ne engedje meg a magyar nemzet. Amely az alkotmánya által élt át ezer évet. Mert át kell élnie a kővetkező ezret is. fis gerinces jogvédők nélkül ez épp oly lehetetlen, mint acélos izmu honvédők nélkül lehetetlen lenne. Vagy kinevezési rendszerben képzelje el, sk* tudja, Kossuth Lajos rednearmatióját. A függetlenség értéke az ügyvédi kwrnak és épp ' most íáttuk, hogy a T. megsemmisíti, a reklámügyvéd átka és szégyene a karnak, s a T. nem inddt ellene irtó hadjáratot. Ez Í6 nagy baj. Alig szükséges bővebben magyarázni, anél-> kúl is ismeri minden újságolvasó, mert a legjelentéktelenebb tarisznyalopási eset közlésénél is olvashatjuk az újságban: „ügyvédje dr. Erélyes László utján a feljelentést megtette a sértett." —• Vagy azt, hogy még el sem oszlott a pisztoly füstje, s a tettes máris megbízta védelmével dr< Elszánt Ubult. Akik az ügyvédi foglalkozást átérzik. becsülik és az ősöktől tanult méltóságos módszerrel folytatják, szerényen várják iróasztaluknál a felek látogatását, nem tolakodnak eléjük reklámokkal. Nincs nagy ügyük abban a vonatkozásban, hogy újságba kívánkozzék és ma-> guk vigyék a szerkesztőhöz. Mert a félnek a legtöbbször az az érdeke, hogy újságba ne ls kerüljön az ügye. Elég baj, hogy előadta magát az ügy, miért üssük még a kelleténél jobban ia dohra t Vagy, ha közérdekből * szemfüles újságíró ellesi a nyilvános tárgyalást, a rendes ügyvédek letiltják, vagy lekérik s saját nevük közlését. Nem igy a reklámügyvéd. Két könyékkel veri magát ialéstelenfil as újságokba, tekintélyének feláldozása árán is kikönyörgi a neve közlését. Ez ellen nincs a ma élő jogban hatásos orvosság, s bár „reform^ cimmel, jelzővel dübörög felénk a T., benne sincs egyenes és felttéíen segités. Igaz, a 83. tilt bizonyos közléseket az ügyvédnek. De nem tiltja önmaga reklámozását, vagy ha a 109. 2. pontját ugy értjük, bogy a tilalom benne van abban, hógy az ügyvédnek magaviseletével nem sízabad az ügyvédi kar tekintélyét sértenie, vagy veszélyeztetnie, állapítsuk meg, hogy ez nem hatásosabb a mai törvénynél. Ezért szükséges, hogy pótoljuk ki * hiányt a T-ben. Mert pótolható. Igen eredménye" sen. Csak tudni kell, hogy az újságok igen ritk» esetben közlik az ügyvéd reklámját maguktót | Mindig vagy legtöbbször az ügyvéd kérésére w szik. Be kell hát vágni az utat a reklámügyvéd kérése előtt azzal, hogy a törvény pénzbüntetés sel büntetendő kihágásnak, visszaesés esetén foj? házzal büntetendő vétségnek minősiti, ha valaki bármely, ügy ismertetésével, vagy közlésével kap* csolatban a közérdek védelmének, vagy szolgál4, tánsfc szüksége néitkül az eljáró ügyvéd nevé* sajtó utján közli. Ha igy beszél a törvény, a lamügyvéd kivesz a karból. Ami már eddig is kívánatos lett volna. Tehát nem leaz korán, fis lesz érte kár. i Dr. Mezei Pál, szegedi ügyvéd-