Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-18 / 185. szám

• 1035 augusztus T8. DÉIMAG7ARORSZAG Harisnyát csak GFB jegyűt vegyen, minden párért szavatosság (> féle minfisófrben qyárl lerakat Poiidk TesMrex Kiszabadult a Csillagbortönből Karikás Frigyes az egykori kommunista vezér Szegedről egyenesen Moszkvába utazott (A Délmagyarország munkatársától.) Több esz­tendei raboskodás után a napokban szabadult ki a Csillagbörtönből Karikás Frigyes, aki a kommün alatt a terrorcsapatnak volt a tagja, majd Moszkvába szökött és ott beválasztották a szovjet nagytanácsába, amely külföldön szervezi a kommunista megmozdulásokat. Karikásra 1931­ben a budapesti sejtszervezkedést bízták és a kom­munistavezér álnéven Budapestre érkezett, itt hoz­zákezdett a szervezkedés előkészítéséhez. A szer­vezkedésben vele együtt működött Sallai Imre és Fürst Nándor is, akiket a rendőrség elfogott és a statáriális biróság kötéláltali halálra itélt. Karikás Frigyest azonban a kommün alatti cselekedeteiért vonták felelősségre és igy ügye nem került statáriális biróság elé. A törvényszék Karikást háromévi börtönbüntetésre itélte és a büntetése kitöltése végett Szegedre, a Csillag­börtönbe szállították. Karikás a Csillagbörtönben szabón íes térségét tanult, fel is szabadult ebben a szcfimában. Májusban Karikás Frigyes kérvényt nyújtott be a budajiesti szovjetkövetséghez és azt kérte, adja­nak neki beutazási engedélyt Moszkvába. A pesti szovjetkövetség a kérést továbbította Moszkvába, ahonnan három héttel ezelőtt megjött az érta­sités, hogy a szovjetunió külügyi népbiztossága beutazási engedélyt adott Karikás Frigyesnek. A magyar külügyminisztériumot is értesítették er­ről és innen az iratokat áttették a belügyminisz­tériumhoz, ahol Karikás Frigyes részére kiállítot­ták a hontalanok útlevelét. Karikás Frigyes börtönbüntetése a napokban lejárt ós kiszabadult a Csillagbörtönből. Szeged­ről egy detektív kíséretében utazott Budapestre, ahol már várta a családja. Pár óráig volt együtt Karikás a családjával, azután isimét vonatra ült és Bécs felé utazott, ahonnan majd tovább foly­tatja útját a vörös Oroszország fővárosa: Moszkva felé. Csillárt mm CslItórgQár salAt szegedi (ízlettben vAsárolton! Néhány tájékoztató ár: 4 lánqu modern ebédlőcslllár . . P 16.50 Villamos vasaló 3 évi Jótállásai P 6.00 Állólámpa modern . P 3.80 METEOR villamossági és Csillár-Oltár R. T. Sieged Üzlete: KÁRASZ UCCA II. I ifU FOl. -VS 76. KedveiA fizetési Mléieiex. Unió könyvecskére S fiavl blteL Kér fik 20 kirakatunk megtekintését AZ ALFÖLD ŐSEMBERE Irta TONELLI SÁNDOR Mikor a budapesti vonat Szeged felé köze­iedve a város határának legnagyobb vizterüle­tét, a Fehértót elhagyja, a vasúttól balkéz fe­lől, a Tisza irányában esik az úgynevezett öt­halom. Ez az öthalom a régmúlt időkben ki­emelkedő pontja volt a Tisza messze szélter­jedt árterének, ez magyarázza meg, hogy egyike a legrégibb emberi településeknek a szegedi határban. Az öthalomból kerültek már elő az ujabb kőkorszakból való, bronzkori, jazig-szarmata, avarkori és ősmagyar leletek. Az öthalom évezredeken át nagyon kedves és mindenekfelett biztos települési helye volt a vadászással és halászással foglalkozó primitív embernek. Arra azonban igazán nem számított senki, hogy az öthalom az utolsó évtizedek magyar­országi archcologiai kutatásának egyik legna­gyobb szenzációját fogja szolgáltatni és hogy az öthalomban fognak rábukkanni a régebbi kőkorszak alföldi ősemberének kétségtelen nyomaira. Erről az igazán szenzációs felfede­zésről eddigelé mindössze rövid néhány soros kommüniké jelent meg a lapokban; az eddig talált anyag tudományos vizsgálata most van folyamatban, dc az eddigiekből is már kétség­telen, hogy az öthalmi leletek rácáfolnak arra a feltevésre, hogy az ember megtelepedése az alföl­dön csak az u jabb, a csiszolt kőkorszak idejé­re esik. Az öthalmi leletek alapján az ember jelenlétét az alföldön az eddig feltételezett hat­hétezer évnél sokkal régebbi- időkre, 20.000. esetleg 30.000 esztendőre kell tenni. Köztudomásu, hogy a mult század nyolcva­nas éveitől. kezd\c hosszú ideig folyt a vita a tudományban afölött, hogy a régebbi kőkor­szak ősembere, aki még nem ismerte a csiszolt kő használatát, az állattenyésztést és földműve­lést, élt-e Magyarországon? Hosszú időn ke­resztül a szaktudományban az a balhit volt el­terjedve, hogy Magyarország a jégkorszak ide­jén és még utána is nagyon sokáig nem volt alkalmas az ember itt-tartózkodására. Azt mondották a szaktudósok, hogy a begyvidé­kek eljegesedett területein és az alföld akko­riban ingoványokkal teli, tundrás vidékein az ember nem találhatta meg megélhetésének elő­feltételeit. Hermán Ottónak ervtizedes harcot kellett folytatni, amig rácáfolt erre a tantétel­re. Azóta már az ősember magyarországi jelen­léte kétségtelenül be van bizonyítva. A régeb­bi kőkorszakból való leleteket találtak a Bükk­hegység több helyén, a Gereccse hegységben és a siófoki lösz-telepen. Mindezeken előkerültek a7 ősember maradványai, szerszámai és egyéb emlékei, aki a mammutnak, ősszarvasnak, rénszarvasnak és egyéb már kihalt álla­toknak volt kortársa és kőeszközeit még ncin csiszolta, hanem ütögetéssel, pattintga­tással készítette különböző, ütésnél élesen ha­sadó kőfajtákból. Mindezek a leletek azonban vagy a begy vi­dékről. vagy legjobb esetben a hegyvidék­nek a síkságra néző pereméről kerültek elő. Az alföld a régebbi kőkorszak embere szem­pontjából megmaradt háborítatlan, szűz terü­letnek. Azt kellett feltételezni, hogy ide az ember csakugyan egy későbbi periódusban szivárgott be és csak viszonylag ujabb időkbén kezdte elhódítani a Duna és Tisza medencéjét az ősvadontól és a vadon hatalmas állataitól. Most erre a véleményre cáfolt rá az öthalom. Az öthalomnak egy részét még az árviz után lehordlák és egyik oldalán partos rész képző­dött, ahonnét homokot bányásztak a környék­beli lakosok. Ez a partos rész tiszta lösz-lera­kodás képét mutat ja öt méternél valamivel na­gyobb magasságban. A képződése ennek a löszrétegnek körülbelül husz-huszonötezer esztendőre tehető. A tavasszal, március végén ebből a löszrétegből pontosan 4.60 méternyire a halom tetejétől egy manunutborjunak a me­dencecsontja került elő. Az ilyesmi nem ritka­ság az alföldön és felesleges lett volna neki különösebb jelentőséget tulajdonítani. Banner János egyetemi magántanár és Török Gyula niuzeumi gyakornok azonban, akik kimentek a helyszínére, a mammutcsont mellett kovaszi­lánkokat. tüznvomokat és szenmaradvánvokat is találtak, tehát kétségtelenül meg tudták ál lapítani az ősember jelenlétét. A szénből Ban­ner mintákat küldött Budapestre és Bécsbe kü­lönböző szakembereknek, annak megállapítá­sa végett, hogy az öthalom embere milyen fa­fajtákat égetett, amiből a korra lehet követ­keztetni. Szintén a kormeghatározás céljából a löszrétegben talált csigákat vizsgálatra meg­küldték Rotarides Mihálynak a tihanyi biolo­giai intézetbe, egy kollekciót pedig Szegeden Czógler Kálmán reáliskolai tanár vett vizsgá­lat alá. Júliusban Banner ismét néhány napig ása­tott az öthalom oldalán és ekkor még érdeke­sebb leletekre bukkant. A kovaszilánkok mel­lett kovából készült szerszámok, penge-tipusu eszközök, kaparókövek és más használati tár­gyak kerültek elő, azonkívül mammutfogak, agyartöredékek, ősszarvas csontjai és fogai és ismét nagyon sok szénmaradvány. Minthogy a felső löszréteg háborítatlan volta bizonyos és minthogy az időközben történt vizsgálatok is megerősitették a leletek korát, ma már egészen bizonyos, hogy az ősember a régebbi kőkor­szakban itt élt az alföld déli medencéjében, az ős-Tisza kiöntései között. Megmaradt a tűz­nek nyoma, melyet rakott és megmaradtak szerszámai, azoknak az állatoknak maradvá­nyaival egyetemben, melyekre vadászott és melyek táplálékát szolgáltatták. Közvetlen nyomai, csontmaradványai az ősembernek, aki az öthalmon élt, még nincsenek. Majdnem bi­zonyosra lehet ellenben venni, hogy rendsze­res feltárás esetén a löszréteg alól ezek is elő­kerülnének. Tudományos körökben az öthalmi leletek máris élénk érdeklődést váltottak ki. A nagy­közönség, amely az ilyen természetű kutatáso­kat még ma is nagyrészt az arany fogalmával kapcsolja össze, még nincs ennek a felfedezés­nek igen nngy tudományos jelentőségével tisz­tában. Pedig az a szén és az a néhány kova­szerszám, amely a mammut csontjával együtt került elő az évezredek folyamán lerakódott löszréteg alól, egészen uj világosságot van hi­vatva deríteni a magyar alföld legősibb törté­netére. Nem lehetetlen, hogy tudományos fon­tosságban azöthahnot rövid egy-két esztendő múlva a bükki Szeleta-barlang és más diluvi­ális telepek mellé fogják állítani. szabadtéri játé- ^ kok idejére mérsékelt rákban asztalosmesterek BntorcsarnoKa' Tel. 19-82 Se eged, Dmwmk* tér i 1 BÚTOR; Perzsaszőnyegeket ÖT szőnyegjavitást én tisztítást szakszerűm fm _ -II ^M ifUaOOr •zSnyegsNems»takáes n. 30. w

Next

/
Thumbnails
Contents