Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-18 / 185. szám

DÉLMAGYARORSZÁG SZEOEO. Scerke*zU>*«ti: Somogyi UOCA JA»/> <VM---.-s~i.m-s 4 O ELÖEIZETÉS J Havonta helyben 3.2», zz. L em. Teleion: Z3.33..KladAMvatel. YdSaUlcID. 1935 CkUQUSZIUS 15. vidéken Bud«pe*ten 3.BO, KUllöldön külctUnkOnyvtér é* legylroda: Aradi " 6 40 pengd. - Egyei tzAm érn hélKOzUcca 8. Telefon: 13-06. _ Nyomda: Lftw Ara IO fillér nap IO, vn«Ar- Ünnepnap l« «•»». HlrLlpői ncco 1®. Telefon: 13.00. - Távirati ___ _ __ _ . . detétek felvétele tarifa tzerlnt. Megfelevélcím: Dí ^Bgyaromhg, Szeoei). XI. eVIOiycIin, 193. SZ. |M|k h«">klv"(eiévelnwon..« reoael. Menenius ügrippa meséje A plebejusok fellázadtak, mivelhogy csak ők dolgoztak és csak ők adóztak, a tisztségek, dicsőség, vagyon és hatalom pedig csak a patríciusoknak jutott osztályrészül. A fellázadt plebejusok kimondták, hogy elszakadnak Rómától, kivonultak a szent hegyre és elhatározták, hogy uj várost alapítanak. A megrettent patríciusok a bölcseségéről hires öreg szenátort, Menenius Agrippát küldték utánuk, aki a gyomorról és a többi testrészekről szóló példázatával birta a plebejusokat visszatérésre. A gyomor ellen fellázadtak a testnek többi tagjai, azt mondván, hogy minden munka az övék, s a gyomor nem csinál egyebet, csak eszik. A fej gondolkodik, hogy honnét teremtse elő a táplálékot, a lábak rohannak a vad után, a kezek fogják a fegyvert, a szem célozza, a hát izmai cipelik haza a vadat, a gyomor pedig csak elfogyasztja a többi tagok fáradságának eredményét. A tagok összeesküdtek és elhatározták, hogy nem adnak enni a gyomornak. Elhatározásukat tett követte és a gyomor éhen maradt. De az éhség elernyesztette a többi tagokat és a gyomor kiéheztetése vészesen megbosszulta magát. Az a szerv, amely megtagadja a táplálékot a gyomortól, önmagát emészti meg. Ezeket mondotta Menenius Agrippa a fellázadt plebejusoknak és mert akkoriban még hittek az emberek a példabeszédeknek, a plebejusok megbánták elhatározásukat és visszatértek Rómába. Vájjon micsoda mesét mondana és milyen E

éldabeszédet használna a világhírre emeledett öreg római, ha a mai közállapotokat kellene neki elbírálni? Vájjon, hogy vélekednék arról a viszonyról, amely az olyan kis országokban, mint a miénk, a központ és a perifériák között fennáll? Egészségesnek tartaná-e, ha elmondanák neki, hogy itt is van egy nagy gyomor, amely mindent felszív, mindent megeszik, de egyre kevesebbet ad vissza belőle a test többi részeinek táplálására, erősítésére? Mert hiszen nemcsak az . fí, veszedelmes a testre, ha a gyomor kap táplálékot, hanem az is, ha a gyomor mindent nvagának akar megtartani és elfeledkezik a többi tagokról, amelyek a bölcs példabeszéd sprint az ő ellátására és ezen az együttműködésen keresztül az egész test fenntartására vannak rendelve. Kis országoknak önmagában is veszedelme a centralizáció, az a törekvés, amely mindent a fővárosokban, a központi hatóságok Kezében akar összpontosítani. A vasút, autó, Posta, távíró és rádió segítségével a kicsiny országnak minden pontja könnyen elérhető levén, a központi hatóság-ok hovatovább anyaira a saját jogkörükbe igyekeznek vonni ittindent, hogy lassankint elvész a vidék önállóságának minden nyoma s az egész vidék kiszolgáló szerve lesz a központnak a viszontszolgálat minden kötelezettsége nélkül. felügyelet volt, intézkedéssé alakul át s 8 központ hivatalból jobban tudja, hogy akór^e.yik vidéki városnak és a vidék akármelyik Polgárának mi a szükséglete. A központ j^ondja meg, hogy mi szabad és mi nem sza0d, a központ mondja meg, ki legyen hivatalszolga és ki nem, a központ mondja meg, ;?SY mire költsön a város és mire nem s a központ határozza meg végül, hogy bárki is ' yen tempóban vegyen lélekzetet és menynyi levegőt szivjon magába. Mindezeket az egészségtelen törekvéseket, amelyek már azélőtt is érezhetők voltak, a mostani megkötött gazdálkodás rendszere még hatványozottan felfokozta. Minden ujabb korlátozás, amelyei a viszonyok nyomása kivált, egy-egy ujabb lépés a lélekzetvételt is szabályozni akaró centralizáció útjában. A behozatali és kiviteli korlátozások rendszere azt jelenti, hogy minden engedélyért a központhoz kell fordulni, a devizagazdálkodás kényszere azt jelenti, hogy minden külföldi szállítást és minden külföldi utazást meg kell előzni egy központi instanciának, az irányított gazdálkodás pedig azt jelenti, hogy a központ a gyomor, nemcsak azt a feladatot akarja elvégezni, amelyet Menenius Agrippa meséj® szánt neki, hanem gondolkodni, járni, vadászni és cselekedni is akar a többi szervek helyett. Az uj Menenius Agrippa nézi ezeket a jelenségeket és gyűjti a tapasztalatokat egy uj példázó mese számára. Azt látja, hogy akik nincsenek a központban, egy ideig küzdenek a centralizációs törekvések ellen, azután megadják magukat. A nagykereskedő, aki látja, hogy hamarább és kedvezőbben intéÍ zik el annak dolgait, aki közelebb van a tűzhöz, igyekszik áttelepedni a központba. A gyári vállalat, amelynek küzködni kell a nyersanyagbeszerzés és a devizaellátás nehézségeivel, ha már a gyárat nem telepitheti át, legalább az igazgatóságot viszi fel a központba. A szövetkezet, mely a dolog terméI szetéből folyólag kisemberek egyesülése volj na, hogy együtt jobban tudják intézni dolgai| kat, egy nagy szervnek egyszerű vidéki fiókjává alakul át. Azután jön a még átfogóbb, j még grandiózusabb ötlet, megszüntetni az egész mezőgazdaság és az egész kereskedelem önállóságát és mindent egyesíteni egyetlen nagy központi intézmény mindent boldogító kebelében. És Menenius Agrippa látja, hogy egyre kevesebb a dolga a vidéki iparosnak, a vidéki kereskedőnek, a vidéki ügyvédnek, egyre jobban csökken a vidék adószolgáltatása, egyre jobban növekszik az az aránytalanság, amely a vidéket terheli egy világszerte tapasztalható egészségtelen rendj szer következtében. Menenius Agrippa lót, hall és tapasztal. Menenius Agrippának már nagyon sok az adata az uj meséjéhez. Vájjon a harmadfélezer esztendős mesének uj változatában mit fog Menenius Agrippa elmondani a huszadik század harmadik évtizedének okulására? Meddő tanácskozások Párisban Véres határincidens a francia szomáli földön és - a fegyveres Itália cselekszik Párig, augusztus 17. Párisban a háromhatalmi értekezletről kiadott szűkszavú hivatalos közlemény szerint semmi lényegeset sem tadtái eddig elintézni. Aloisi báró pénteken este hosszabb beszámolót küldött Mussolininek, akinek válaszát mára várják. A párisi lapok ai ujabb olasz mozgósítást, amellyel már egymillió olasz katona wm fegyverben, azzal magyarázzák, hogy Mussolini Párisban előterjesztett érveit ezzel akarja nyomatékosan támogatni és Keletafrikában azonnal fegyveres elintézésbe kezd, ha Párisban kedveződen lesz ránézve a megoldás. A háromhatalmi érltkszleten igen sötét és komoly a hangulat. Aloisinak tegnap tett javaslati Etiópiával kapcsolatban fennálló szerződések gyakorlati alkalmazását és különösen Olaszország javára való kiterjesztését jelenti. A javaslatok a három aláíró hálálom együttműködésének megszervezését célozza Etiópia gazdaságának értékesítése terén. Az Etióp állam fejlesztésében a legtevékenyebb részt Olaszországnak biztosítanák. Franciaország és Anglia nem óhajt u jabb előnyöket szerezni Keletafrikában. A javaslat ezenkívül bizonyos politikai biztosítékokat is tartalmaz a római kormány jogos kívánságainak megfelelően a szomáli ós eritreai gyarmatok és az esetleg Etiópiában letelej>edetl olasz állampolgárok erdekeinek szemelőtt tartásával. Még mindig nem tud ják, ' hogy mikor kezdődnek mog ú jból a háromhatalmi értekezlet tanácskozásai. Aloisi báró olasz főmegbizottnak Rómával folytatott'megbeszélése ugy látszik neín vezetett 'kézzelfogható eredmé'ivi;-. Minthogy Olas zorszag nem ismertette még '{:"v teleseit, nincsen m^g « 3 tanácskozások folytatására. Aloisi báró a délután folyamán távbeszélőn érintkezésbe lépett Rómával, miután Lavallal megbeszélést folytatott. Tekintettel arra, hogy mrgi nem kapta meg azokat az utasításokat, melyeket kormányától vár, ma Laval és Aloisi között nem lesz ujabb tanácskozás. Azt sem tudják, hogy holnap újból megkezdődnek-c a tárgyalások, tekintettel arra, hogy erre is a római kormánytól várjál: a választ. Mindamellett Laval, Eden és Aloisi érintkezésben maradnak. A Journal de Delxits értesülése szerint Aloisi báró olasz főmegbizott tegnap nem terjesztett ugyan határozati javaslatot az angol és francia államférfiak elé, de a megbeszéléseken többé-kevésbé palástolt formában közölte, hogy Olaszország a kérdés egyetlen megoldásának lehetőségét Abesszínia felett olasz protektorátus kimondásában és a négus birodalmának katonai megszállásában látja. Jól értesült francia körök szerint az angol C6 francia kormány javaslatokat terjes lett Mussolini elé a viszály rendezésére. A javaslatoknak az a lényege, az 1925. évi angol -olasz egyezmény és az 1935. évi francia—olasz megállapodás alapján Olaszországnak engedik át Abeszszinia gazdasági kiaknázását. Aloisi nem kért utasításokat Páris, augusztus 17. Vz olasz külügyminisztérium afrikai osztályának vezetője Aloisi báró megbízásából fogadta a »a^jtó képviselőit ás válaszolt az újságírók hozzáintézett kérdéseire Kiemelte hogy Aloisi báró nem kért uj utasításokat leor-