Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-01 / 171. szám

DÉLMAGYARORSZÁG SZEOED. 9serke*ztA»ég: Somogyi ucca 22. I. r,m. Telelőn: Z3.33..Kladötilvatal, KHIr.íítnkönyvlAr legylrodo: Arndl ucca 8. relefon: 13-Ott. - Nyomda: I.Ow tlpöl ucca 19. relelon: 13-00. - I Avlroll levélcím: DtlmagyarorizAa Szeged. Csütörtök, 1935 augusztus 1 Ara lO ílllér XI. évfolyam, 171. sz. ELÜEIZETtS: Havonta Helyben 3.20, vidéken é* Budapesten 3.00, kllliOldUn O 4U pengd. — Egyes tzAm Ara hétköznap lO. vatár- ét Ünnepnap IO UH. Hlrdeiétek telvétele tarifa szerint. Meglelenlk hél«l klvélelével naponta regoel, D szegedi alma A szegeli konzervativizmust sok minck>nben nem lehetett eddig megtörni. A belső területen ez gyakran a potroheresztésben nyilvánul meg és igen sikerült szimulálással tudja megjátszani a tekintélyelismerés adóját, jóllehet, keskenyebb az a szellemi terület, amelyen billegve megállani próbál. Ezt akarom, ez igy van! — mondja ez a konzervativizmus s általános törvénynek képzeli egyéni felfogását, tudását, amely egy külvárosi kis ház kapujának horizontjából szemléli a világot. Ezt, ami kötetet érdemelne a kortünetek és esetleg a társadalomtudományok nagy könyvtárában, csak Ízelítőnek emiitettük fel, szólván a gazdasági életről, annak — merész szól — belterjességéről, általában arról a százötvenezer holdnyi területről, amely körülveszi a várost s nemcsak arra van hivatva, hogy a „telhetetlen" belső népet ellássa, hanem márkát is szerezzen, amiről majd emlegetnek bennünket. Márkánk a paprikán kivül nincs is, ennek a területe azonban mindig korlátozott volt s még szűkebbre szorult, mióta a felső gondoskodás egész sereg idegen szándékú motívumot kevert belé, — mintha csak a csumát őrölnék az édes-nemesbe.-hogy semmi se haladjon a megszokott és bevált uton, ami biztosította az eddigi jó hirnevet. A paprika azonban specialitás már attól a pillanattól fogva, hogy kiültetik az első palántát, aztán páratlan szorgalommal, szakértelemmel, gondozzák a beéréséig. Kivüle ott van még a buza, meg a kukorica, évente váltakozó rábizottsággal a mennyei jóságra, amely a maga tetszése szerint inditja meg öntöző lajtjait. Bocsánat, ki ne feledjük a rozsot, hiszen ebből is szükség van bizonyos mennyiségre, már csak a homok kihasználása szempontjából is. Azontúl aztán bezárul a világ s a tanyai nép nem hajlanló tanulni, mert az iskolázás idején is megelégedett annyival, hogy „a neve atrecát" le tudja másolni. Ujabban látunk kísérleteket, lehetetlenség volna eltagadni, amik a tanyai gazdasági ku|turát szeretnék előbbre vinni, de hot az a hatalom, amely elhiteti a homokon megkeményedett koponyákkal, hogy nekik maguknak lesz ebből hasznuk és nem valami uri huncutság játszik közbe? A vezetés, az oktatás inkább magánjellegű s a lutri-hatásu példaadásra megy ki, pedig erősen megszervezettnek kellene lennie, kötelezővé tettnek, hogy megmozduljon a kényelem, amely takarás után hét-nyolc hónapon át az ámbitus, meg a bormérés között osztja meg tevékenységét, télen pedig a kéményt nézi, hogy eléggé érett-e már a disznó földi hagyatéka, amely a tavaszi pénzszűke idején négerre kormozottan, fantasztikus anatómiai feldaraboltaágban rémiti e! a piac látogatóit az alkalmi vételtől. Hogy pénzt másból is lehet szerezni, nemcsak búzából, meg kukoricából, azt talán száz év múlva sem érti meg a mi népűnk. Megbámulja azt az urat, aki néhány holdnyi földjéről el tud adni nyolc vagon szilvát, elismerésével és tiszteletadásával nem késik, de ahogy a városi felekezete is csak nyfrni szereti a fát s virtuskodva kitépi az utak széliről már csemete korában, — ugy kerülj ő is a gyümölcsfát, pedig ennek a gondozás*, termése Hztositann számára azt a iövédelmét, amelyet jelenkori, leromlott, elszegényedésében jobban érez, mint bármikor. De nem engedi a konzervativizmusa, az apja, a nagyapja, a dédje szokása a nagy hallgatagsága, — amelyről egyszer kisüti még valamelyik fiók-Freud, hogy nem „mélyenjáró" gondolkozás külső jele, hanem abszolút szellemi szélcsend. A régi Szegedet jellemzi Mikszáth krónikája, hogyan döbbent meg a hires késes, mikor tízezer halbicskát akart nála rendelni egy ángilus. Bohóság, tréfa, hiszen annyi bicska nincs is a világon s ki él addig, amig elkészül az utolsó darabja is. A mait jellemzi a Délmagyarország reggeli hiradása, hogy londoni exportra nem tudtak husz métermázsa egységes asztracháni piros almát összeszedni. Pedig az a husz mázsa csak egy foghegyre való, cseppnyi viz a világkereskedelem nagy tengerében. És mégis! Azaz mégsel Hogyan szerezzünk és biztosithassunk akkor márkát, ha nem tudjuk utánpótlásban szakadatlanul adni azt, amit megismertek, megszerettek! Talán emlékszik még rá valaki, hogy a háború utáni időkben, amikor egzotikus foglalkozással kerestek megélhetést az emberek, . sok csipkés zsebkendőt küldtek ki Amerikába Szegedről. Jött értük néhány dollár, idehaza pedig a valuta volt a bálvány. Akkor láttunk egy levelet. Voltaképen ajánlat volt, hogy kedvesek a holmik, lehet i> belőle üzlet, de tessék százezer darabot szállitani — Éneikül nem fogok bele. Ugyanaz a minta, minőség legyen, hajszálnyira se más, mert ha esztendő múlva a vevőm ugyanazt keresi én csak ugyanabból adhatok neki. Természetes, hogy semmi sem lett az üzletből. Ha a tizezer bicska bohó gondolat volt, a százezer zsebkendő minősített őrültség. Hát ugyan akkor mi a husz mázsa szegedi piros alma, — azaz bocsánat, a kisebbik fele, amit össze tudtak hozni? Mi lenne más, mint élhetetlenség. Szerdán megnyitották és — csütörtökre halasztották a Népszövetségi Tanács ülését Egyeztető tárgyalások indultak a nagyhatalmak képviselői között az olasz-abesszin kérdésben Genf, julius 31. A Genfben tartózkodó tanácstagok a délelőttöt beható tanácskozásokkal töltötték el. Aloisi báró hosszas megbeszélést folytatott l^val francia minszterelnökkel, aki ezután Eden angol miniszterrel találkozott. Az angol népszövetségi miniszter a délelőtt fohamán tanácskozást folytatott Abesszínia genfi kiküldöttével és Avenol népszöveségi főtitkárral, majd Aloisi bárót kereste fel. Eden és Aloisi tanácskozásának eredményétől függ, hogy vájjon megtarthatják-e a délutanra kitűzött időpontban a Népszövetségi tanacs nem nyilvános üléséL Népszövetségi körökben most arra törekszenek, hogy a tanács a megkezdett békéltető és döntőbírósági eljárás szemmel tartásával folytassa megbeszéléseit, mert a remény az, hogy ilyen módon néhány napon belül sikerül dönésre jutni. Optimista hangulat Genf. julius 31. Néhány órával a rendkivüli tanácsülés megnyitása előtt optimista hangulat nyilvánult meg. Állítólag tegnap este Eden és Laval megbeszélésén Eden engedékenységet mutatott. Hajlandó volt engedni az eddig elfoglalt merev angol álláspontból. Anglia nem erőlteti az olaszabesszin viszály érdemleges megvitatását és hajlandó csatlakozni ebben a kérdésben a kompromisszumos megoldáshoz abban az esetben, ha Olaszország a tárgyalások lefolytatása alatt, de különösen augusztus második felében semmiféle fegyveres mozgalomban nem bocsátkozik Abeszsziniával szemben. Ilyen körülmények kőzött bizalommal tekintenek a ma megnyíló tanácsülés elé és remélik, hogy a tanácskozásokat sikerrel lehet befejezni a hét végéig. A mennyiló ülés Genf, julius 31. Ma délután 5 órakor Litvinov elnök megnvitotta a Népszövetség Tanácsának .87. ülésszakát A külső kép hasonló a nagv és mozgalmas ülésekéhez. A közönség zsúfolásig megtöltötte a karzatokat. Az ujságirók terme is tele van. Mintegy 300 újságíró sereglett ide a világ minden részéből. Az ülés megnyitása után a Tanács tagjai zárt ülésre vonultak vissza. A zárt ülés pontosan egy óra hosszat tartott. A zárt ülésen először is báró Aloisi olasz fómegbizott ismertette az olasz álláspontot, amelynek lényege az, hogy az olasz—abesszin vitát az auluali kérdésre kell korlátozni. Ezután Havan ics, Etiópia kiküldötte fejtette ki Etiópia álláspontját, amely szerint a tanácsülés vitáját az olasz—abesszin viszálv teljes anyagára ki kellene terjeszteni. Látszólag ezt az álláspontot támogatta Eden az angol küldöttség vezetője és azt indítványozta, hogy a Tanács bocsájtkozzék az érdem, leges vitába. Ekkor Laval, a francia küldöttség vezető ie szólalt fel, aki szükségesnek látta, hogv közvetítő indítványt tegyen. Azt ajánlotta, hogv az ülést zár iák le és holnap délután 5 órakor u j ülésre üljenek össze. Időköziién megbeszéléseket lehet majd folytatni abban az irányban, hogv a vitát az 19Ó6 évi szerződés alapján oldják meg. A zárt ülés elfogadta Laval indítványát és elhatározta, hogv csütörtökön délután tartja ujabb ülését. Időközben az érdekelt nagyhatalmak igyekeznek megoldási módol találni a döntőbírósági és közvetítő tárgyalások folytatására. Litvinov tanácselnök megállapította, hogv a Népszövetség tárgyalásait csak az alapokmány határolhatja körül. Nemcsak arra törekszenek, hogv-a Népszövetség kebelén belül találjanak megoldást, hanem az érdemi megegyezésre is törekszenek és ezzel kapcsolatban u iból az l90fi évi szerződés kínálkozik. Ezután tette meg i Laval napirendi indítványát.