Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-11 / 153. szám

JÉLV4 ,varorszag 1935 fuliin TI. FOrdőtrikók minden minőségben nagyon olcsón Pollák Testvéreknél El „FEHÉR NAP" A RENDÖRSÉGEN események nélkül,apró tragédiákkal (A Délmagyarország munkatársától.) Julius, ez a legvadabb uborkaszezon az ujságcsinálásban. A bíróságokon törvénykezési Vzünet van, heten­kint egyszer, legfeljebb kétszer tárgyalnak, akkor som főbenjáró ügyet, a rendőrségi eseményköny­vek lapjai is fehéren ásitoznak a kánikulai me­legben, — egyszóval sehol semmi, amiből tiz sort ki lehetne préselni. A régi jó békevilágban ilyen­kor eregették fel a nyári kacsákat. Igy született meg a fiumei cápa, amely azóta évről-évre szabá­lyosan megjelenik, Így rohantak le a farkasok a hegyekből és igy lett világszenzáció a loehnesej s«örnyeteg is. Az mér más lapra tartozik, hogy akadnak emberek, akik esküvel erősitik, hogy lát­ták is az llíető szörnyeteget. A fotóriporterek az­után lefotografálják — a szemtanút, mivel a szörnyet semmiféle Ígérettel sem lehet a tengerből kicsalogatni... a fényképek megjelennek a világ összes képeslapjaiban, a szemtanút pedig szerződ­tetik a filmgyárak, vagy varieték. Békében termettek az igazi, szép, nagy kacsák. Manapság nincs szükség rájuk, mert a „történelmi idők" gondoskodnak napról-napra hátborzongató eseményekről. Világviszonylatban tehát e? volnánk látva szenzációkkal, csak a helyi események hiá­nyoznak, különösen a bűnügyek A meleg bággyasz­tólag hat a bűnözőkre. Szünetelnek a lopások, csa­lások, szélhámosságok és a súlyosabb természetű ügyek is, sőt az öngyilkosságok száma is észreve­hetőleg megcsappant. Az Öngyilkosság egyébként is elsősorban gazdasági tünet. Téíen, amikor na­gyobb a munkanélküliség, nagyobb a nyomor és nagyobbak az Igények, mégis akad egy kis mezei munka, építkezés, kubikolás, el lehet aludni a sza­bad ég alatt és minden mező a munkanélkülinek termi gyümölcsét... Azokat a napokat, amikor nem történik semmi­féle esemény, a rendőrségen fehér napoknak hív­ják. Az uborkaszezon alatt egyre gyakoribb a fe­hér nap. Igaz, hogy az ilyen fehér nap sem telje­sen fehér. Rendőri esemény azért akad. íme, egy­néhány. Szerdán két feljelentés futott be a Somogyi-telepről. Az egyik art pana­szolta, hogy két nappal ezelőtt ismeretlen tettes ellopott két eslrkét, egy má-dk feljelentő két szál keritésdeszka eltűnése miatt tett panaszt. A két feljelentést egy detektív kapta meg: lessék kinyo­mozni a tetteseket, A detektív biciklire kapott és kikurikázott So­mogyira. Rövid keresés után megtalálta azt a há­zat, ahonnan a csirkék eltűntek, de már a károsu?­tat nem, mert az bejött Szegedre. Szerencsére ott hon volt a fia, aki sorra megmutogatta a detek­tivnek a helyszint: itt aludtak a csirkék, itt jött be. a tettes, itt nyúlt be a ketrecbe és a többi. A de­tektív délután ötig nyomozott. Kihallgatta a szom szédokat, megnézett hatszáz teljesen egyforma csirkét, amelyiknek mindegyikére rámondta a ká­rosult, hogy az az övé és végül — nem fnláltí meg a csirkéket Tudni kell ugyanis, hogy az ilyen lo­pott csirkét nem lehet megtalálni. A tolvaj még azon az éjszakán kiteken a csirke nyakát, a tollakat elégeti, a kél csirkét pedig sző­ióstŐl-MSröstől megaszi... Scherlock Hol­mes legyen az, aki nyomára akad az elvesíett jó­szágoknak. Éppen igy nem tehet megtalálni a ke­ritésdeszkát sem, mert valószinfl, hogy asw»l főz­ték meg » lopott csirkéket . De vannak még fan­tasztikusabb nyomozások is. Feljelentést tett egy galambtenyésztő, hogy a galambjai közüi kettő el­veszett. Az a gyanúja, hogy ellopták. A te'epen, ahol a károsult lakik, minden lakos galambtenyész­téssel foglalkozik. Legalább ötezer ugyanolyan fehér galamb röpköd a levegőben, amilyent elloptak.. Tessék megtalálni... Ilyen apró eseményekből tevődik össze a fehér nap a rendörségen. Nincs azonban olyan parányi esemény, amelynek méhében ne húzódna meg va­lami mély tragédia. Találomra kiemeltünk egyet I a sok közüi'. ! Egy kifutófiú tegnap délelőtt feljelentést tett, I hogy ismeretlen tettes ellopta kerékpárját a Fe­; ketesas-uccában, mig ő egy pillanatra betért az egyik üzletbe A kára 30 pengő. • Eddig szól a rendőri jelentés, amelyből kitűnik, hogy egv agyonhasznált ócska kerékpárról vwn sz6, talán nem is ér harminc pengőt az egész, biztos a tolvaj dühöngött legjobban, amikor ott­hon észrevette, hogy miért kockáztatta a bőrét. Ilyr- " pás százszámra történik, nem is kifutó az, akitől nem lopnak el évente egy gépet. A nyomozás mindenesetre megindul, a detektívek végigjárják a zsibpiacot, kikutatják a szerelőműhelyeket. Amig a detektívek a kerékpárt keresik, beszél gessünk • kifutóval Otthon találjuk és amikor szó kerül a gépről, sírva fakad. Tizenhétéves. — Ugy vigyáztam arra a betyár gépre — monn ja sirva és ökölbeszorított kézzel — és mégis el­lOpta valamilyen vagány... Kiderül, hogy a cégtől a gyereket azonnal ki­dobták és felvettek helyébe olyasvalakit, akinek van gépe. A tolvaj tehát állásától ls fosztotta meg o szegény gyereket. Nem keresett sokat, de abból a néhány pengőből, amit kapott, nagynehezen el­tengődött a család. Mondani sem kell, hogy ő volt a családfenntartó és az ócska kerékpárral kereste a szűkös kenyeret. Édesanyja öt évvel ezelőtt öz­vegyen maradt, betegeskedik, néha keres valamit mosással, de a betegsége miatt nem birja a mun kát. Ha két napig mos, utána egy hétig betegen fekszik. Két másik gyerek is van m^, de azok még nagyon kicsik, csak enni tudnak egyelőre. Amikor a lopás megtörtént, sírva ment be a cég­hez. Ott roppant sajnálták az esetet, kezébe nyom­tak néhány pengőt és tudtára adták, hogy másnap nem kell bemennie, mert kerékpár nélkül nem használhatják... Lakbért tizenötödikén már nem tudnak fizetni, holnapután elfogy az utolsó tlzfll­léres is. — Mit tetszik gondolni — kérdezi a gyerek, — megtalálják a gépemet? Én szeretnék annak a csirkefogónak egy nagy pofont lekenni... És a tolvaj? Hátha egy másik, még szerencsét­lenebb kifutó volt. akinek szintén ellopták a gépét és most lopott egy másikat, hogy kenyeret tudjon hazavinni. Csak a nyomorúságban van ilyen tragi­kus körforgás... (K—r.) Uccai rablótámadással vádolják a volt börtönőrt (A Délmagyarország munkatársátél.) Május 10-én éjjel a gyevi temető közelében vakmerő rablótámadást követtek el Zsurkán János 66 éves városi nyugdíjas ellen. Az öreg nyug­díjas a kocsmából tért hazafelé és az uton el­kísérte egy férfi, akivel a kocsmában ismer­kedett meg. Az illető a temető közelében rá­rohant a kissé ittas Zsurkánra, gáncsot vetett neki. majd fojtogatta, végül teljesen kifosztot­ta. Elvitte pénztárcáját 10—12 pengő tartalom­mal, ezüst óráját, láncát, arany pecsétgyűrű­jét, kalapját. Zsurkán feljelentésére a detektivek nyomoz­ni kezdtek és személyleírás alapján elfogták Bánfi Károly 48 éves volt rendőrt és börtön­őrt, aki azonban a detektívek előtt azt is ta­gadta, hogy járt volna a Bene-féle kocsmá­ban, ahol a nyugdíjassal megismerkedhetett volna. A helyszíni szemle során azután a ven­déglős, a nyugdíjas és vendégek is felismerték, hogy ő volt az, aki az öreggel italozott és vele később eltávozott. A szegedi törvényszék szüneti tanácsa szer­dán vonta felelősségre Bánfi Károlyt rablás büntette címén. Bánfi ezideig már tízszer volt büntetve, többek között rablás miatt is. Azon­ban ezt a, rablást tagadta. Beismerte, hogy járt a kérdéses napon akocsmába, ott megismer­kedett Zsurkánnal, akivel együtt távozott el, de azt állította, hogy az uccán elbúcsúzott tőle. — Az a környék, — vallotta Bánfi — na­gyon veszélyes, könnyen lekapják az embert— lehet, hogy ez történt Zsurkánnal is... Valak! kirabolta, de nem én voltam az a valaki. Az öreg nyugdíjas terhelő vallomást lett. El­mondotta, hogy a kocsmában hozzálépett Bán­fi, akit azelőtt sohase látott és azt mondotta, hogy ő V i d a börtönőr. Bár a börtönórt nem ismerte, leültette és megvendégelte. Tizenegy óra tájban, kissé illuminált állapotban hazafe­lé készült, Bánfi vállalkozott arra, hogy elkí­séri, mert mint mondotta, ő is Somogyi-tele­pen lakik. Gyanutlanul indult el uj barátjá­val, de már az uton rossz előérzetek gyötör­ték. Bánfi a karját fogta és oly erősen szorí­totta egész uton, hogy szinte fájt. Sejtétte, hogy valami készül, ezért a gyevi-temető mel­lett kirántotta karját Bánfi kezéből és futás­nak eredt. Bánfi azonban csakhamar utolérte, gáncsot vetett neki, aztán a mellére térdelt és foitogatta. Elvesztette az eszméletét, ekkor ra­| bolta ki Bánfi és állott odébb. A támadója Bánfi volt, határozottan felismeri. Bánfi to­vább is tagadott. A biróság elnapolta a tárgyalást ujabb tanuk kihallgatása végett. Szegedi Kézműves Bank vezetőségi és tisztikara őszinte fájdalommal je­lenti, hogy az intézet igazgatóságának alelnöke az élők sorából váratlanul elköltözött Megboldogul t intézetünk érdekeiért hosszú éveken át fáradhatatlanul dol­gozott. Elhunytával bankunk egyik leghívebb barátját vesztette eL Emlékét mindenkor hálás kegyelettel fogjuk megőrizni. Szöged, 1935 julius 10.

Next

/
Thumbnails
Contents