Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-11 / 153. szám

DHMAGYARORSZÁG SÍEOED. Szerkesztőség: Somogyi ucca 22.1. em. Telelőn: 23.33..KIadoMvntal. Hölctönkönyvtór e» Jegyiroda: Aradi ucca 8. Teleion: 13-Oö. - Nyomda: Lftw Lipót ucca 19. l eleion: 13-Oft. - Tavlraü leveleim: DtlraagyaronzAa Szeged. Csütörtök, 1935 julius 11. Ara tO fillér XI. évfolyam, 153. sz. KLÖElZETtS: Havonta helyben 3.ZO, vidéken et Budapesten 3.60, KUltOldtírv 6 4U pengd. — Egyes sz&m ara hétKOznap 1<>, vaftar-. es Ünnepnap 1© (III. Hlr~ deiések telvétele larlla szerlat. Mcgletonik hélfo Kivételével naponta reggel. fl Vásáry-ügv margójára A Vásáry-itéletnek érdeméhez nem tudunk Hozzászólni. Nem ismerjük a bizonyítás anyagát, nem mérhetjük össze a vád tárgyává tett tényeket a bizonyított tényekkel s ezek nélkül sem a vád alapossága, sem a kiszabott büntetés indokoltsága tekintetében helyes nézetünk nem lehet. Amit azonban a fegyelmi Ítélet körül lehetett és lehet észlelni, arról már lehet, olykor kötelesség is beszélni még akkor is, ha sokkal több lerine a mondanivalónk, mint amennyit a vezércikk szokásos terjedelme megszab. Közigazgatási tisztviselők felett az ítéletet nem b i r á k, de túlnyomóan közigazgatási tisztviselők mondják ki. A birói mérlegelésnek körülbelül annyi szerepe van a fegyelmi ügyek végső fokon való eldöntésénél, mint amennyi a légvédelem terén fog érvényesülni a minisztérium és a magánosok között felmerült vitákban. Közigazgatási tisztviselők mondottak ítéletet az alsófokon s közigazgatási tisztviselők ítélkeztek a felsőfokon. Az egész eljárás felett pedig ott lebegett a — mindenkori belügyminiszter szelleme. A megtorlást követelőé és a kiegyenlítődést sürgetőé egyaránt. Ettől a szellemtői, azonban a legtöbbször lem tudják mentesíteni magukat azok, akik birói funkció betöltésére hivatkoztak. A biró , abban a szellemben nőtt fel, a bírónak nemcsak meggyőződósévé és hitévé, de tradíciójává vált a függetlenségnek ér z é s e, aminek egyik forrása az, hogy bármilyen ítéletet hirdét is ki, azzal feljebbvalóinak sém haragját, sem rosszalásót magára nem vonja. A biró hozzászokott ehhez a függetlenséghez, ennek a függetlenségnek levegőjében nőtt fel, — a közigazgatási tisztviselő pedig ahhoz szokott hozzá, hogy a polgármestere, a főispánja, a minisztere meggyőződése, várakozása, vagy tetszése szerint hozza meg határozatait s tegye meg intézkedéseit. Arra még nem volt példa, hogy a törvényszéknek, vagy ítélőtáblának elnöke, magához hivjon egy birót s utasítást adjon neki hozandó Ítéletének tartalmára, de arra is kevés eset volt , még, hogy jelentős, vagy nagy érdekességü ügyben az eljáró közigazgatási tisztviselő — ne kapjon utasítást a polgármestertől, a főispántól s legalább közvetve a minisztertől határozatának legérdemibb tartamára vonatkozóan. Nem is lehet helyeselni azt az eljárást, amelyik fegyelmi ügyekben közigazgatási tisztviselőkre bizza a döntést. Ha már önkormányzatban élünk, akkor legalább az önkormányzat szervei döntsenek a fegyelmi ügyekben i^ s a tisztviselők, akik a kapott utasításoknak engedelmeskedni tartoznak, j legfeljebb az előadó szerepét tölthessék be a fegyelmi bíráskodás minden fórumán. A felügyeleti hatóságnak, ha nem akarja megsemmisíteni az önkormányzat romjait is, le kell mondania, hogy közvetlen beavatkozással intézhessen birói funkciókat. A felügyeleti hatóságnak a legteljesebb és legszabadabb önkormányzati rendszerben is megmaradt az a joga, hogy j o g Orvoslattal támadhassa, vagy támadtathassa meg azokat a határozatokat, amelyek meggyőződése szerint a közérdeket nem kellően védelmezik meg. D e n e b i r á s k o di é k, mert a közigazgatásnak a maga biroi tevékenységével nem tud annyit hasznaim, mint amennyit árthat a birói tevékenvseg tekintélyének s a birói foglalkozásnak kijáró magasrendű tiszteletnek. A törvényhozás megadta a miniszternek azt a jogot is, — most már valóban nem az a kérdés, hogy mit adott meg, hanem az, hogy még mit nem adott meg, — hogy végelbánás alá vonhasson minden tisztviselőt. Mi szükség van akkor arra, hogy fegyelmi ítélet súlyával mentesítse a végrehajtó hatalom az elhatározásáért vállalandó felelősséget? Mi szükség van felesleges fegyelmi eljárásokkal alapot teremteni a későbbi elhatározások számára, amikor a végrehajtó hatalom anélkül is megvalósíthatja akaratát? Amikor súlyosabb Ítéletet a legfelsőbb közigazgatási fegyelmi biróság ötszáz pengőre mérsékel egv polgármester-vádlottnál, akkor soha nem lehet tudni, hogy a határozatban résztvevők csak a terhelt polgármester mulasztásait, vagy vétkes intézkedéseit tartották-e szem előtt, vagy a mérlegelésnél nem jutott-e szerep esetleg csak a tudat alatt annak is, hogy a felmentő ítélet a fegyelmi eljárás megindításának s a hivataltól való felfüggesztésnek feleslegességét és elhamarkodott voltát demonstrálhatná s az intézkedők hivatali tekintélyének védelme is indokolhatja olykor a nem súlyos pénzbüntetés kiszabását. Ha hivatásos biró ítélkezik, akkor Ítéletéhez ilyen feltevések nem tapadhatnak, de ha utasítások végrehajtásához, parancsok teljesitéséhez szokott közigazgatási tisztviselő , bíráskodik, akkor soha nem lehet tudni, hogy a fegyelmi ítéletben mennyi szerep jutott az ítélkező meggyőződésének s mennyi a hivatalfőnök utasításának. A közigazgatásunkat reform cimén d e f o r»m á 11 á k, a reformok hivatalos korszakában ebből a deformált reformból ki lehetne már szabadítani a közigazgatási fegyelmi eljárást. Vigasztalan jelenségek sürgetik ennek a kívánságnak teljesítését. Az önkormányzatnak egyik fogyatékossága volt mindig a fegyelmi eljárás, most, amikor az önkormányzat lett fogyatékos, talán lehetne ezt a régi fogyatékosságot megszüntetni s a biróság hatáskörébe utalni azt, ami kizárólag birói funkció. Ha már a közigazgatást hatvan hét évvel ezelőtt elválasztották a bíráskodástól, hajtsák végre a fegyelmi eljárások terén is ezt a hatvanhét év előtti reformot. Abesszínia a Népszövetség sürgős összehívását kéri Abesszin-jegyzék az európai államokhoz a fegyverszállítás! tilalom felfüggesztése érdekében — Olaszország 400 ezer főnyi hadsereget gyüit össze Keletafrikában — Donto tárgyalások Londonban és Genfben Páris, julius 10. A Matín római tudósítója azt a hírt közölte lapjával, ha a Népszövetség az olasz—abesszin-ügyben békitő közvetítésre szánná el magát, Olaszország kilépne a Népszövetségből. Párisban általános az a vélemény, hogy a háború elhárításának esélyei lényegesen csökkentek. t Avenol, a Népszövetség főtitkára — mint ismeretes —, Londonba érkezett. Avenol csütörtökön Baldwin miniszterelnökkel tárgyal. A megbeszélések homlokterében az olasz— abesszin kérdés áll. Genfből jelentik: Jéza, Etiópia hágai meghatalmazottja ideérkezett, hogy a Népszövetség elé terjessze a hágai tanácskozások iratanyakát.«Jéza kérni fogja az anyag sürgős átvizsgálását és a Népszövetségi Tanács összehívását. Az angol kormány tovább kísérletezik a békés megoldással Interpelláció az angol alsóházban az abesszin-helyzetről — A munkáspárt bizalmatlansága a kormány ellen London, julius 10. Az alsóházban Eander -zabadelvü képviselő megkérdézte, hogy tekintettel Hitler május 21-i beszédében ismereteit álláspontjára, a szerződések felülvizsgálását illetőleg hajlandó-e a külügyminiszter javasolni, hogy a méltányosság alapján ítélkező birő-ágot, vagy más megfelelő szervet állítsanak fel a népszövetségi alapokmány 19. szakaszának érvényesítésére, amely a szerződések felülvizsgálásáról szól? Eden: Nem hiszem, hogy ez az eljárás célhoz vezetne. Eander: Hajlandó-e a külügyminiszter ur az olasz kormánnyal az olasz—abesszin vita ügvében megértetni, hogy az angol nép becsülete és lélérdeke, hogv teljesítsék a népszövet, ségí alapokmányban foglalt összes kötelezettségeket? Eden: A képviselő ur nvilván arra céloz, hogy Olaszország népszöyetséíi kötelezettségeinek megsértesével háborút indít. Ez a helvzet mée nem következett be és őszintén reméljük. hogy nem is fog bekövetkezni. Az angol kormány el van tökélve, hogy a többi ország kormányaival együtt tovább folytatja a vita békés megoldását célzó erőfeszítéseit. Lansbury, a munkáspárti ellenzék nevében a miniszterelnök fizetésének 100 font schillinggel való csökkentését javasolta, ami angol parlamenti szokás szerint burkolt bizalmatlansági inditvány. Beszéde során a korrupció nyílt vádját emelte a kormány ellen, hivatkozással egy röpiratra, amely bizonyos magasállásu személyiségeket azzal vádolt meg, hogy befolyásukat barát iik közhivatalokban való elhelyezésére használják fel. Baldwin miniszterelnök visszautasította a korrupció vádját. Kijelentette, hogy a miniszterelnöknek az a joga, hogy tetszése szerint állíthatja össze kormányát. Ez a demokratikus rendszer legertekesebb előjoga. A Dailv Express Addisz- Abebából származó jelentése szerint nagvobb csooort külföldi állam-