Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-07 / 150. szám

lO DÉLMAG7AR OR S Z X G 1935 Julius f: Harisnyát csak GFB jegyűt vegyen, minden párért szavatosság barátságot, együttműködést célzó kísérletekre a politikusok nálunk is, odaát is bizalmatlanul, ridegen és úgyszólván mint hazaárulásra tekintenek. — "A cseh polgár nem fél a magyar sertés olcsó zsírjától, — mondotta még Vesely főszerkesztő —, aminthogy bizonyára a magyar sem fél fűteni csehszlovák fával. Miért ne tud nánk élvezettel elolvasni egy szép magyar vers fordítását és miért irtózzék a magyar meghallgatni, egy cseh operát? Hiányát érezzük ennek a kulturcserének, mikor jön meg hát a bátorságunk hozzá? Elég volt a kulturális határzárból — valósítsuk meg végre-valahára a magyar-csehszlovák kulturális kapcsolatokat! Eddig tart Vesely főszerkesztő^ Csehország egyik legkimagaslóbb publicistájának nyilatkozata, amely hiven je" nzi azt a helyzetet és hangulatot, ame.lv - legutóbbi Prágaszegcdi kapcsolatok nyomán, a Szeged FC látogatása után a cseh fővárosban kialakult. Ezt is eredményezte a Slavia—Szeged Középeurópai Kupa találkozó. M. K. CPilLETfAI KEMENYFA-DESZKfl és PALLÓ ASZTALOS-ARI I ENYVEZETT LEMEZ PADLODESZK A | AKflCOSZLOP, LÉC. KflRO BACH feteton 11 26 Szent István tér 12. és Párisi k&riit 35. (volt Som lő telep) Roda Roda elmeséli uj regényének érdekes históriájál, beszél alakjairól a tegenáás éliiö Trenck báróról és Szokoty gró/rói, akinek figurája még ma is él Roda Roda a huszadik századnak kétségkívül egyik legjobban olvasott és legnépszerűbb irőja. Filmjeit mindenfelé játszák, könyvei úgyszólván minden nép nyelvére le vannak forditva, szellemes írásaival Amerikában éppen ugy találkozhatunk, mint náíunk, vagy a legnagyobb bécsi, londoni és párizsi újságok hasábjain. Érdekes alak-, jávai itt találkoztam most TrencséntepUcen. Széles karimájú panama-kalapot visel, jobb szeméről sohasem hiányzik az aranykeretü monokli. Va'.a mikor katona volt: tizenhárom esztendeig hordta az uniformist. A kardot a tollal cserélte f«i és harmmc évnél hosszabb idő óta járja a virágot. A Pen Club magyarországi kongresszusán fl tartotta a hivatalos ünnepi beszédet. Igen tejmékeny ember Most fejezte be legújabb regényé', ősszel jelenik meg Bécsben és erről a regényről beszélgettünk. RODA RODA ELSŐ MAGYAR REGÉNYE — Kevesen tudják rólam, hogy voltaképpen Magyarországon születtem, Eszék mellett. Az apám, amikor levetette az uniformisát ott bérelt birtokot. Később Pestre költöztünk, szüleim Pesten vannak eltemetve, ott nyugszik nővérem is és ott él egyik húgom. Fiatal koromban katona let tem, aztán felcsaptam írónak. Sok írásom jelent és jelenik meg Magyarországon, talán ott volt legnagyobb sikere egyik darabomnak, amelynek az anynyira ötletes fordítóm, Heltai Jenő a Cs. és K. — csákó és kalap — címet adta. Most elkészült regényem az első, amely élőjétől végig magya.r földön játszik, az alakjai js kivétel nélkül magyarok. — A címe: „A pandúrok" és főhőse: Trenck Ferenc báró, a pandurezredes. Nem az a Trenck, akiről Jókai Mór két regényében is irt, hanem Mária Terézia hires óbestere, aki a brünni Spielbergben fejezte be hányatott életét, egyikében ama kazamatáknak, ahol Kazinczy Ferenc i* olyan sokat szenvedett. Voltaképpen az ő élete is csak egy epjzólja regényemnek amelynek igazi históriája a mohácsi vészt megelőző időkben kezdődik és napjainkig tárt. — A Száva mellett egy kis faluban kezdődik és ér véget a regény. Különös módon keletkezett ez a csöndes falu. Magyar csapatok megverik Begler bég seregét, a török hanyat-homlok menekül. A bég kincsei a magyar csapatok birtokába jutnak. A tiszteknek jussuk van a zsákmány husi százalékára. Lemondanak erről és kárpótlásul nem kérnek mást, mint — a bég háremét... — Megkapják... — Egy csomó csodálatosan szép cserkesz, cseremiz, arab, török, albán, spanyol, néger, macedón, kirgiz asszony reszketve várja; mi lesz most velük. A tisztek aztán szépen kézen fogják az szcmyokat, oltár elé vezetik (Ükét, vitézségükért főidet kapnak és ezekből alakul meg az a falu, amelynek életét tárgyalom négyszáz esztendőn keresztül. , MINDEN EMBER OLYAN, MINT AZ APJA VOLT — Azt irom egyik helyén a regényemnek: „Az alma minden évben megtermi fáján a gyümölcsét. És senkinek se jutott eddig eszébe az. hogy a batul alma fájának almáját az egyik évben Jancsinak, a másikban pedig Pistának nevezze." — Szakasztott igy vagyunk »i emberekkel, Minden ember az életének a huszadik, vagy az ötvenedik évében szakasztott olyan, mint volt az apja, vagy a dédapja. Ez az egyformaság változott viszonyok és körülmények kőzött tarka lehet, de az alaptermészetük, as életük berendezése: egyforma. Ezt dolgozom fel én regényben. Közel négyszáz esztendőn keresztül születnek, szeretnek, élnek, harcolnak, alkotnak, rombolnak regényemben alakjaim, apák, szépapák, unokák, asszonyok, lányok, katonák, parasztok. A Trenck báró gyerekei, akikkel ezerszámra tele van ma is a Száva vidéke. Mindegyiknek más a neve, de valamennyi a Trenck báró gyereke... VÍGJÁTÉK EGY ELFELEJTETT ORSZÁGRÓL — Ez a regényem augusztus végén már megjelenik és engem máris izgat egy uj téma. Délutánonként le szoktam ülni a parkban arra a mohlepte öreg fatörzsre, amelyen annyiszor álmodott a legnagyobb magyar regényíró: Jókai Mór. — Uj vígjátékomban egy elfelejtett országba viszem el a nézőket. Az illyr királyságba, amelyet a pojsonyi békekötéskor, 1805-ben alapított meg Napóleon, amely azonban csak kilenc évig élt Európa sokat változott térképén. Ehhez az iílyr királyságihoz tartoztak a bécsi kongresszusig Raguza, Cattaro, Fiume, Krajna, Istria, Görz, Gradiska, Horvátország egy része és Marmont marsall „Raguza hercege" néwel Laibacbban uralkodott Napolecm helyett. Erről a kilenc esztendős országról mindössze egy mondatot tanítanak a gimnázium történelem óráján, iró még sem irt róla és talán az egykori hadilevéltár volt igazgatója, Vojnovicsaz agyetlan, aki kiadta jegyzőtekkeí Raguzia hercegének egyébként, szürke és száraz memoárjait. — Pedig «z a kilenc esztendő telistele van romantikával, átvonul rajta Ragusának Utinbtn fogant és olaszban folytatódott gazdag kulturája, utolsót lobban benne a raguzsl főnemesek és polgárok élete, műveltsége, legendás gazdagsága, páratlan szépsége, élnék és szeretnek benne szép asszonyai, lovagjai, hogy aztán örökre letűnjenek a világ színpadáról. A mai generáció már nem tud róluk semmit. Pedig... De hires náció voltak egykoron. Hajóik kincsekkel tele járták az Antillák szigeteit és Indiát, kereskedelmük a velenceivel versenyzett, „rettor"-aik — igy hivták az államfőket — minden hónapban váltották egymást, uralkodói jogaruk az az aranysarkantyu volt, amelyet Zsigmond magyar király ajándékozott Ragnzának. Büszke, rátartó nép volt, amikor Napoleon bukása után Raguza Ausztriához került és I. Ferenc megjelenvén ott, meghívta a raguzai főúri hölgyeket Bécsbe udvari szolgálatra, ezek Így válaszoltak-. „Elmegyünk szívesen, ha az osztráE főhercegnők eljönnek ide, szolgálni minket..." Ennek a kornak romantikáját szeretném színpadra vinni most és valóra váltani azt a gondolatot, amely három évtizednél hosszabb idő óta éí már bennem. Azóta, hogy először jártam Raguzában ,az Anjouk és a magyar királyok büszke várának tövénél... * Roda Rodát az irodalom ugy könyveli el, mint: oszirák-magyar irót. Ez a megjelölése megmaradt még abból az időből, amikor Ferenc József várta minden délben a bécsi Burgnál a várta felváltását és a térképen vastag vörös vonal jelölte meg határát annak a nagy darab főidnek, amelynek neye egykoron: Osztrák-Magyar Monarchia volt. Ferenc József azóta megtért ősei sorába a kapucinusok bécsi kriptájába, darabokra szakadt a monarkia is, Roda Roda azonban megmaradt annak, aminek indult. Mondatai ma is érdekesek, egészséges és jóizü humora. Az egykori mooarkia sok-sok szerteszakadt tiz népének vagy beszéli, vagy érti a nyelvét, irásai Helsingforstól a Misslsipiig lennek meg, a témáit még mindig arról a nagy darab földről szedi össze, amelyet negyven esztendő alatt alaposan bec&avargott és aminek minden talpalatnyi foltját Ismeri. Paál Jóh. filléres vacsora Minden •ste tRAFPAY-ÉTTEREM kerthelyis égében Hizlalt rostélyos •. bécsi sze et v. sertéskaraj körítéssel 70 fillér. Minden pénteken harcsás halászlé. Rendeléere bármikor. 33[ JŰUD8 Mag\arSzemle A szerkesztőbizottság elnöke BETHLEN ISTVÁN GRÓF Machiavelli és a Führer-etv OTTUK LÁSZLÓ Hadigondozásunk PARÁDY JENÖ Mezőkövesd SÁNDOR ISTVÁN Fiatalkorúak védelme Angiiéban NÉMETH PÉTER A magyar kard fejlődése KALMÁR JÁNOS Küzdelem a ponyvs ellen FARKAS ZOLTÁN Az áj magyar festőművészet KAMPJ8 ANTAL A csehszlovákjai választások után SZVATKÓ PÁL Megint egy könyvnap BALOGH JÓZSEF A magyar kenyér GUNDA BÉLA A gyáripari konjunktúra alakulása LENGYEL GÉZA Külpolitikai szemle OTTUK GYÖRGY „Numerus vslsdjicus" SZÁSZ ZSOMBOR S»erfcet«ti SZBKFŰ GYULA MAGYAR SZEMLE TÁRSASÁGI BndipMt, Vltaoa Másxtr-tt * Stí 9.60 P (« Htot ,.Kincj«Ur"-r»l)