Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-28 / 168. szám

16 DÉLMAGYARORSZAG .1935 julius 27. Kerékpárt, alkatrészeket, gumit Déry gépáruház legolcsóbban részletre is N agy S a v 1 t 6 m U h e 1 v. Oélmagyavorwtfg —1— regény*. Só Pál Uéé és fél házassága 74 — Orvos? — Hát. — Minek? — De Ágota? — Egy-két tnapig ágyban maradok ... — Mit mond? — No igen, majd jobban leszek. A szi­vem ... — A szive? — Nézze, borogatás van rajta. — A szivével van baja és nem akarja, hogy orvos vizsgálja meg? — furcsállotta a férfi.' — Felesleges. Meglátja, elmúlik magá­tól. Pál nem akart ellenkezni, ráhagyta, dél­után úgyis a Tódor és Tiszaihoz megy, visz­szafelé jövet felugrik a bank doktorához és magával hozza, minek kötözködne hát elő­re? A cseléd behozta az ebédet. Pál ugy ült asztalhoz, hogy háttal fordult Ágotának, rendes helyéi ült, szemben a hatszögletes, antik tükörrel és belekóstolt a levesbe. A leves forró volt és kissé sós, nem Íz­lett túlságosan, de ez alig számított mostan; a nagy csendben, mert többet nem beszél­tek, Pált Ágota betegsége rémisztette: váj­jon mitől lett rosszul? ... aztán rövid időre jó jelnek vette ezt az elgyöngülést, igy­ugy, jóról-rossZra, rosszról-jóra, ám gyak­rabban nehezen tűrhetőre cserélődtek gon­dolatai, amikor egyszer véletlenül a tükör­be nézett... Ej, bizony, hogy sóbálvánnyá meredt at­tól, amit látott. Először hinni sem akart a szemének, mégis muszáj volt, a tükör nem hazudik, ő sem részeg, bát igen, igen, igen­Ágota akármennyire óvatosan mozgott is, kitudódott, hiába cserélt szinte nesztelenül borogatást, a tükör mindent elárult. Ennyi elég volt, hogy felnyíljon a szeme, meg­szűnt a vakság, kirúgta maga alól a széket s rárivalt a meglepett asszonyra. — Ágota! Mit tett? — hangja rikácsolt az indulattól. Olyan fenyegetően lépett előre, mint a bosszúállás. — Jaj, megijeszt — szepegte az asszony. — Mit tett? — Semmit. — Utoljára kérdem: mit tett? Beszéljen! — parancsolta nyersen a férfi. — Semmit. — Még hazudik is? — Nem hazudok. — De hazudik. Ocsmányul, gyalázatosan hazudik és ha azt akarja, hát majd én fele­lek maga helyett — mondotta Pál s nem tö­rődve Ágota hebegő tiltakozásával, meg­markolta a takaró szélét és letépte az asz­szonyról. Ágota sirt. Levegő után kapkodott, ugy tiltakozott. — Kérem ... — Megölte a gyermekemet! — Hallgasson meg. — Maga ... maga ... — Pál, ne Ítéljen el. Hallgasson meg Ugy szenvedek... Só Pálban tombolt a gyűlölet, a kétségbe­esés, iszonyodott ettől az asszonytól, akit még nincs egy órája, hogy istenitett, kese­p ' ni mmmmmm Irt a: Rutxhabánvai Elemér r, rü, háborgó lélekkel köpködte rá kifosztott valójának feljebb és feljebb törő indulatát. — Hát szenvedjen. Megérdemeli. — Min­den mindegy elszántsággal bántotta tovább. — Mi közöm hozzá... Maga... nyomorult... Ágota öngyilkossággal fenyegetődzött. Közben: — Orvosi rendeletre tettem — kísérlete­zett és bevallotta az igazat, csakhogy dado­gó őszinteségével se használt már. A megcsalt, bepiszkított ember tehetetlen nevetése buggyant ki Pálból. — Ugy? Tudom. Ismerem ezt! Hahaha ... — és gyilkolt a szava. — Maga utolsó..: maga ... — megrázkódott a válla, mikor ki­mondta .:. — Ez volt az utolsó szava. El­ferdült testtel vánszorgott ki a szobából. Öreges, rogyadozó térdekkel menekült. Itt számára elvégeztetett, nem látta merre lép, minduntalan nekiütközött valaminek, a für­dőszoba ajtaján kereste az előszoba fogasát. Életútjának egy darabja berekesztődött me­gint, el, el innen minél hamarabb, ahol mé­zet várt és mérget kapott, el, el innen. Ágota siró hivása hasztalan szállott ki utána. — Pál! Pá-ál! A botorkálásra előbújó szolgálónak is csu­pán mutatta, de kimondani nem volt ereje: eredj be, az asszonyod akar valamit, aztián magára rángatta kabátját és elrohant. El­rohant, hogy ide, ahol ilyen csúfosan, ilyen embertelenül szivére léptek, soha, soha mégegyszer vissza ne jöjjön. HARMADIK KÖTET. I. Az cfső felháborodás csillapultával Pál rájött, hogy az utolsó napok eseményei vol­taképen kevésbbé zavarták fel lelkiegyensu­lyát, mint az Eszterrel való szakitás izgal­mai. Ágota árulását nemsokára egy tévely­gő lélek cselekedetének itélte csupán és be­látta, hogy jobb is volt igy, ahogyan tör­tént: most már tudta, hogy annak idején Katka igazat mondott s szégyenkezett, ami­ért akkor pár kétszinü szótól elszédült. Tehát minden beigazolódott: a részlete­sek ,György és Ágota összejátszása, a virá­gok ... minden és egyszerre kivilágosodott előtte, hogy Ágot kezdettől fogva csalta, ámította és meggyőződésévé lett: Kisceli Ágota nem az az asszony, aki valaha is gyereket szüljön valakinek. Hát nem volt min keseregnie. A válás kérdése sem idegesítette, jól tud­ta, hogy a történtek után Ágotának nem lesz bátorsága tartásdijigényt jelenteni, ha pedig mégis megkísérelné, az ügyvéd majd egyre­másra figyelmezteti olyasmikre, amelyek elégségesek ahhoz, hogy elvegyék kedvét a követelődzéstől. Az adósságok vállalását is jóelőre megtagadta. A Kisceli család békitő kísérletei elől meg egyenesen mereven elzárkózott. Ha külső szám kereste bankbéli telefonján, egyszerűen nem ment a készülékhez és amikor egyszer Kisceli Árpád személyesen kereste fel, hogyhát igen, ő is elitéli Ágotát, vitatkozni sem lehet bűnösségéről, ám azért mégiss, igy, ugy, amúgy... kegyetlen kur­tán vágta el apósa sopánkodását. — Én elintézettnek tekintem ezt az ügyet: Végeztem Ágotával — mondotta. — Egye­bekben pedig megbocsáss, nem állhatok to­vább rendelkezésedre ... rengeteg dolgom van... Ezzel néhány aktát vett fel az asztaláról és kiment. (Folyt, köv.) ? Hol vásároltunfc ! Hol dolgoztassunk A Deimaguarország Hls Címtára szegedi Kereskedőkről es Iparosokról ANT1QUARIUM: lung&rla könyveket vesz, elad éa cserél AUTÖ ÉS FEI^SZEHELftSI CIKKEK: tóna Alföldi (iépkeresk., Váll.. Fe'-<•'«•«»« « FÉRFIRUHA: '•lau tgnácz, Kelemen-n, S ILLATSZERTAR: Gáspár illatszertár, Széchenyi-tér >. IRODARERENDF.ZÉS: A'irth és Rengey. Széctienyi-Vs % KALYHARAKTAR: Léderer János. Somogyi-ucca KÉPKERETEZÉS: Ireimann Miksa, Kárászon. lft IS KÉZIMUNKA: Kischer „Kézimunkaház". Kölcsey a 16. Káy Margit, Kigyó u. k KÖTÖTT- és SZÖVÖTTARU: mipel és Hegyt, Püspol >azai '.uszttg Imre. Széchenyi-téT 1 CIKKEK: I. MOSODA: lattyu-mosóda. Takaréktár-*. OLAJ- ÉS MŰSZAKI Kuh Vilmos, Mikszátli K. ÖRA ÉS ÉKSZER: Tóth Józset, Kölcsey-*, t. RÁDIÓ ÉS GRAMOFON. •)putsch Albert, Kárász-ucca i Kelemen Márton. Kelemen-a. II SELYEMARUK: Holtzer & és Fial, a föpostával uemuc. SZŐNYEG: Oomán Mihály 6s Fia, Kárász-n. 12. SZŰCS: tosmann Dávid. Kárász-u. 1 TEXTILÁRU: Kurucsev Sándor, Széchenyi tér U ÜVEG ÉS PORCELLAN: •íebMIinuer Kálmfln. Csefconlc u. t. VILLAMOSSÁG: Oeutsch Albert Kárász-n. V. Rosner Józset, Tisza l^ajos-körot M v 1Z V EZ ETÉKSZERELÖ: Kekete Nándor. Kossuth Lajos-sugárnt 18. Szegesei* szerezzük be nvnden szükségletünkéi!

Next

/
Thumbnails
Contents