Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-28 / 168. szám

lO D fi L M A G 7 A R OR S Z X G 1935 Julius 28; Dr Horváth Szanatórium übbazia Pferígőben fízethetf olcsó penzió ár.JHideg, ineIeg viz, közponii fűtés Orvosi előírás sxerlntl meleg tengeri fiirdöR és orvosi felügyelet matti diéták dl/mentesen - Felvilágosítás : lift, kitűnő magyar konyha, központi fekvés közvetlen a tenger partján Nemzeit Hitelintézet, ÉSZRETÉR A FÉRFI Amikor kilépett a kapun, mindjárt az volt az érzése, hogy vissza kell fordulnia. Nem égett a villany a lépcsőházban, elfelejtette meggyújtani. Mátyás még leeshet azon a pár lépcsőn iis, ami a házmester lakásba vezet. Az asszony elsősorban is az urára, — az elhagyott urára! — gondolt. Azt féltette és nem a szegény ártatlan lakókat, akik a negyedik emeletre tornászhatják fel magukat a vaksötét téli estben. Ej, bánja is ő! Most már nem törődik se evvel, tm awall Hullottak a könnyei és cipelte a nehéz motyót Az egyik fonott kosár, ebben vannak a ruhái. A spárgával átkötött papiros-csomagban meg a lánykori apróságai. Nem vitt el semmit az ura holmijaiból, már amiket az vett neki. A kosárban — legfelül — volt a pirosbabos, fekete delén-ruha, szépen összehajtogatva, ami miatt a baj történt. Istenem, milyen ostobák is a férfiak, alapította meg Maris. Inkább szánalom, mint harag vagy gyűlölet rezgett a gondolataiban. Valahogy sajnálta a férfiakat, akik mindig ott keresik a hibát, ahol nincs. Az uraknál is mindig ilyesmin „ütődik össze a pohár." Emlékezett még lánykorából, hogy a Petendy méltósáos asszony Is JjgP ment el egy őszi este... A különbség csak annyi volt, hogy a kis méltóságát és finom böröndjeit, egy nagy kék autó röpítette el a férji hajlékból, ö tudja, hogy a szegény méltóságos asszony is ártatlan volt, dehát az urat nem lehetett meggyőzni. Maris közben ment, ment, de nehezen haladt a mélyszürke téli ködben. Égett a szeme a sírástól és az arca azon a helyen, ahol az ura megütötte A könnyei ráfagytak a sajgó foltra, de még a kendőjét se vehette elő, hogy letörölje. A könnygyöngyök tehát ott ragyogtak égő arcán. Hát asz a pirosbabos ruha! ... Szombat volt. Déltájban kivette, hogy kivasalja vasárnapra. De az ura — asztalossegéd —, előbb jött haza, mert csak reggel tudta meg, hogy este külőnórázik. Mosolyogva lépett be az ember, de még köszönni is elfelejtett indulatában, amlfcor az ünneplő ruhát, az ágyon kiterítve meglátta. — Mit cifráükodsz te, amikor és nem vagyok Itthon?... — kiáltott rá. Maris a meglepetéstől aUg tudott szólni. Két éves házasok, de még ilyennek az urát nem látta. — É—é—n?... — nyújtotta el ijedtében a szót. — Nem is én? Hol voltál délelőtt? ... - kapta el a csuklóját. Most már tudja, neki csak anynyit kellett volna mondania, hogy vasalásra ké szitette elő a ruhát. Majd holnap, abban mennek együtt haza, a Mátyás szüleihez De, hogy az ura „olyat" feltételez róla, azért se mondta meg az Igazat. — Valahol!... — rántotta fel a vállát. Mit félti őt ilyen bolondul és mit kételkedik benne! Hiszen nem adott rá okot. Hogy szép, fiatal, friss, mint a harmat és ebben a pirosbabos fekete ruhában mindenki megnézi — az csak nem lehet baj. Fehér a nyaka és olyan hamvas, mint a tea-rózsa, a haja fekete, selymes és a szeme, akár a lenvirág — tudja! — eleget mondták neki' az úrfiak, ahol lánykorában szolgált. De még csak rájuk se nézett és elégszer ütött a nyugtalan kezükre, pedig akkor még nem is ismerte Mátyást. Hát majd épp most... De, persze, hogy tetszik másnak is. örüljön neki, hogy olyan takaros felesége van! — Mit mondtál Maris?... — és már csattant I« az ura tenyere az arcán. Aztán bevágódott az ajtó. Maris már nem emlékszik pontosan, de mint ha közben azt mondta volna, hogy menjen most már oda, ahol délelőtt volt. Mondta-e, vagy csak vélte hallani, Maris már meg nem mondja, már semmire se emlékszik, de, hogy megtörtént. a dolog, azt az égő arca bizonyltja. Aztán egész délután pakkolt és amikor bealkonyodott, elindult. — De hát most — riadt fel benne a félelem —, tufajdonképp hova is megy?.. Itt a városban nincs senki hozzátartozó és az éjszakát valahol mégis tölteni kell. Az ura szülei, rokonai persze itt vannak. Felsővároson. De. hát azokhoz csak nem mehet. A két keze már mereiv volt és amikor fáradt, elnehezült karjavlal a kivilágított mozi elé ért, egy pillanatra le akarta tenni terhét, hogv megpihenjen. De a pillanatból percek lettek, elmúlt negyedóra ls, mert a nagy édes. ragyogásban, az omló fényességben. mintha a hideg se marta volna annvira kékülő, fájó arcát. Haris csak állt állt, maga előtt a motyóval. Két böElmerülve nézte a moziból hullámzó tarka tömege. Mileyn szép is az élet, a mások élete! Menynyi illat, szin és fény futkárqz itt a levegőben, ö meg, mint egy kutya, kiverve, a mélyködü, hideg, téli estbe. Már éfpp szedelőzködni akart, amikor hirtelen a vállán érzett egy. puha, meleg, keztyüs kis kezet. Felpillantott és most már bugyogva tört fel belőle a sírás: a kis Petendy méltósága állt mellette. A moziból jöhetett — Maris fiam — szólította meg —, mit álldo gál maga itt, ebben a hidegben?... fis miért sir?. Maris szomorú mosollyal nézett rá. A kérdésre kérdéssel felelt Boldog kérdéssel. — Hát megismert a méltóságos asszony? .-., Hiszen már két éve nem tetszet láini?.. A szőke asszony felkacagott. — Meg fiam, meg. Emlékezetes marad mag* nekem az egész életre. Hiszen akkor volt nálunk, amikor az a nagy vészedelem volt az urammal . Maga hozta nekem a taxit, emlékszik?... Vagy elfeletjette már?... De, választ se várva, könynyü, boldog mosollyal tette hozzá: — a fontos azonban ,hogy minden rendbe jött! Maris álmélkodott. — Hát az is lehet?., búzavirág szeme kérdőn nyilt Petendynére. — Ha meg nem sérteném a méltóságos aszszonyt, mégis: hogy?... Petendyné mosolygott. — Ugy édes fiam, hogy meg aznap este röndöstől,' taxistól, visszamentem az uramhoz. — És — akadozott a Maris hangja — ós;.. és ... a méltóságos ur hagyta?... — Hagyta fiam, hagyta. Eszükre térnek: a férfiak, csak időt kell nekik adni. — Eszükre ?... — motyogta Maris és már is, mintha kis^mosolyféle vert volmá tanyát a szép, szomorú szája körül. — Meg aztán — folytatta Petendyné — a jó asszonv igazát az Isten is segiti...' — Hogy méltósága kéremg .. repdesett a Ma^ ris kis bolond szive. — Nem lehet azt így megmondani fiam. Valami nem várt dolog jön közbe, — azt mondják olyankor, a véletlen — és az asszony malmára hajtja a vizet... Petendyné tekintete a motyőfcra esett. — Hát maga Maris?... Maris lesütötte a szemét. — Férjhez mentem azóta én ie méltóságos asszony, kérem és most én is olyanba járok... Nagyon szépen meg is kérném a méltóságát, ha tetszene nekem az éjszakára szállást adni? Reggel aztán elmennék a helyszerzőhöz, mert most már megint elállók ... Petendyné a retikülijéből névjegyet, ceruzát vett elő. — Adok én fiam szivesen, még továbbra is. De kérem gondolja meg, nem volna-e jobb. most, mindjárt, igy szépen osomagostól visszafordulnia — hazafelé?... Ha nem: ezt vigye haza hozzárak, hogy a lány beengedje és vacsorát adjoo magának. Mi csak tizfelé megyünk haza az urammal. Isten áldja fiam. — Köszönöm a jóságát méltóságos asszony, —• rebegte Maris és szedte a holmiját Közben kis agyában ezer gondolat motoszfcált. Nemt Igy nem megy vissza az urához! Valahogy másként. Azt akarta, hogy Mátyás nagyon megbánja, amit tett és nagyon szégyelje magát. Hogy lássa, nemcsak a friss, fiatal csókjait szereti, de tud ő anyja, testvére is lenni Beadta PeUndyékhez a pakkot, de ö nem ment be. Terve már megszületett... Ment vissaa... Most hét óra mult Mátyás kilenc előtt nem érhet haza. .... A lépcsőházban már világosság volt A lakók közül valaki felgyújtotta a villanyt. Félve lopakodott a lakásuk felé. A lefüggönyözött ablaküveg sötétséget takart, nem járt azóta benn senki. A földön, a sarokban, a láda alatt megtalálta a kulcsot. Ott volt az is. ahová ő tette. Besietett Meggyújtotta' a petróleum-lámpát, mert a lakásban nem volt villany. Tüzet rakott Feltette a déli krumplit melegedni. Teritett, friss vizet hozott. A szobában megvetette az ágyat előkészített mindent, amire az urának . szüksége lehet. A mosdótálba vizet öntött és még a tejes edényt is az ablakba tette, hogy az asszony reggel art hlgyje; neki 'épp akkor kellett elmennie valahová. Még egy tekintetet vetett a tiszta, meleg kis konyhára, aztán csak félig, csavarta le a lámpát, hogy Mátyást a megszokott esti világosság fogadja, éipp ugy, mint amikor még ő várta. A tűzre ls teft mégegyszer és megvakarta a krumplit. Az édes gőz megcsapta a.z arcát, lefutott a szivére és könnybe lábadt tőle a szeme Még egyetlen, gyors, utolsó búcsúzó pillantás, aztán bezárta az ajtót és a kulcsot visszatette a láda alá. Igy, most már mehet. Még ezen az esten gondoskodott az máról Igyekezett Petendyélk felé fis ftiár majdnem a házhoz ért, aanikor hirtelen megtorpant.., Szent Isten, mi lett a kis macskávalg.,. Art nem látta sehol. Biztosan alszik' az ágy attatt a kosáa»ban. De mi lesz, ha mégis felébred «s felugrik a forró tűzhelyre vagy lelöM az asrtiaffrőtl az ^lítl lámpát?... Nem! Ezt nem! Az a szegény M« áH* lat nem (szenvedhet ömiattuk és az urának se akar ő olyan nagy kárt okozni, hogy mindene odavesaszen. Percnyi gondolkodás nélkül rohant vissrofelé, hogy megkeresse és kivigye a macskát. Is*®r nem add, hogy addig ne legyen baj! ... A kapualjban beleütődött aiz urába. De, meg se látta. Szaladt befelé, kaparta elő a kulcsot, nyitotta az ajtót. „Clc... de... cáenkáim . . ." — hívogatta a miacsfcát Amikor az ura belépett, már ar ágy alatt volt. Az sehogyse értette ezt a dolgot. Veszekedésről, haragról, mindenről megfeledkezve állt meg at ajtóban. A nagy, erős férfi remegő indulatban szólalt meg: — Maris, Mariskám, ml van veled?,.. De az asszony se látott, se hallott. Nem leheVizűm és féláru utazási kedvezmény a szegedi szabadtéri játékokra utazóknak A vizumkedvezmény aug. -i-iőI aug• 48-ig évvényes a beutazásra és október 34-ig tehet vele Magyarországon tartózkodni UizuiMuiíii!! ns Ifiiápy vasúti legv a Délmaparorszagnái Kaphaiű ingóén rádiózhat 3 hónapig, ha most vásárolja rádióját •— Összes típusokban nagy választék DEUTSCH ALBERT SStíOSSTtT •4flSSSft.-„ Kadvező részletfizetési teltételek.