Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-21 / 162. szám

!935 julius 2T. DÉLMAGYARORSZÁG 9 csillár METEOR mmi lestöri vására szenzáció! f Megérkeztek csillár és állólámpa újdonságaink. Egyes iipusu csillárok, állólámpák, mélyen leszállított árban eve n S\ W% szegedi fiókja Kárász u. 11. nCTCÜK csillár\XTAM Telefon 33-76. Kedvező fizetési feltételek. Unio-könyvecskék érvényesek. Kérjük kirakataink megtekintését. 50 százalékos aszály-károk a szegedi földeken (A Délmagyarország munkatársától.) A be­tek óta tartó szárazság nagy pusztítást oko­zott a gabonafélékben és a veteményekben is. Szombaton délben dr. Hunyadi Vas Ger­gely országgyűlési képviselő a szegedkörnvékí gazdák küldöttségét vezette dr. Tóth Béla polgármeslerhelyettes elé. A küldöttség beje­lentette a polgármesterhelyettesnek, hogy Sze­ged környékén bekövetkezett az aszály és egyes helyeken 50 százalékot is meghaladó károk mutatkoznak. Különösen észlelhető a szárazság a kapás­növényeknél, burgonya, tengeri, répa sínyli meg legjobban a szárazságot, de ha rövidesen nem lesz kiadós eső, akkor a paprika is a leg­nagyobb veszedelembe kerül. A cséplést a legtöbb helyen már befejezték, a multévinél azonban jóval kisebb lesz a termés. A gazdák elmondották, hogy Alsó- és Felsőközponton átlagosan 4—5 mázsás buza- és rozstermés re­mélhető. a szárazság folytán azonban a gabo­szemek megszorultak és ez a minőség rová­sára megy. Nem ritkák ennek következtében a 70 százalékos fajsúlyú búzák sem Szeged ha­tárában. A gazdadeputáció felkerte a polgármester­helyettest, hogy kivételesen engedje meg, kapitányságonkint együttesen ké­relmezhessék a városi adóhiva­taltól a szárazság következtében esedékes adómérséklést. I Ha ugyanis ezt engedélyezné a város, ak­! kot megvolnának a gazdák kiméivé at! i hogy egyenkint bejöjjenek a városba, az adó­mérséklés bejelentése végett. A polgármester­helyettes azonnal érintkezésbe lépett dr. H aüi'­mel Fidél tanácsnokkal, az adóhivatal he­lyettes vezetőjével és a megbeszélés eredmé­nyeképen a jövő héttől kezdve az aszálykárt szenvedett gazdák együttesen is bejelenthetik a károsodás mértékét. Egy másik gazdaküldöttség is járt a pol­gármesterhelyettesnél, ezt Rózsa Illés gaz­dálkodó vezette és azt kérte, hogy tekintettel a súlyos takarmányhiányra, engedje meg a város a jószágtartó gazdáknak, hogy a télen kivágásra kerülő városi erdőkben legeltethes­sék jószágaikat. A polgármester megígérte a küldöttségnek, hogy az erdei legeltetés kiesz­közlése végett sürgősön érintkezésbe lép az ál­lami erclöhivatallal, mivel miniszteri engedély szükséges ahhoz, hogy a városi erdők terüle­tén legeltessenek. A földmüvelésügyi minisz­ter az erdei fükaszálást és lombszedést mára múltkoriban megengedte és remélhető, liogy a különl>en is kitermelésre kerülő erdőkben en­gedélyezni lógja a legeltetést is. A tánc világbajnoka Trencsénteplic, julius közepén. Az a kissé kopaszodó, tipikusan vörös arcú angol — köze­lebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez — akit levélírás közben zavarok meg a hotel irószobájá­ba.n, mindennek gondolható, csak éppen táncfe­noménnek nem. Ahogyan beszélgetés közben le­veszi szeméről az aranykeretes okulárét, a képes újságok hasábjáról ismert angol businesmann ül előttem. Fehér fogai — nem tudom: valódiak-e — nevetés közben minduntalan kivillannak egészsé­gesen piros ajka mögül', az eleganciája, igy: ez Íróasztal mellett, nem egészén kifogástalan, a szemöldöke szőke, de a haja már, különösen a halánték tájékán, egészen őszbe vegyül, amikor fel kel és nehézkes lépésekkel megindul, csöppet sem a nők bölonditója, de este, ha kigyúlnak a reflektorok a táncpódium körül és élesre vasait frakkjában, frenetikus tapsok közben meghajol és táncolni kezd, akkor éreznünk kell, hogy mister William Henry Heathe, londoni építési vál­lalkozó és nagyapa megérdemli azt a cimet, ami­vel hivatalosan felruházták, valóban: ő a világ legjobb táncosa. Partnernőjével, missis Nellie Wood-dal Londonból jött el ide, hogy a nemzetközi táncver­senyen résztvegyen. Nem volt csöppet sem meg­lepetés, hogy ők nyerték el az eíső dijat. Táncvilágbajnok, aki negyvenkét éves ko­ráig azt sem tudta, mi a tánc... Prof. M o r ao-L e n k y, a táncverseny ren­dezője mutatott be a tánc világbajnokának. — Építési vállalkozó vagyok Londonban — kezdte a nyilatkozatot —, ezerkétszáz alkalma­zottam van és London perifériáin épitek munkás­házakat. Od/ahaza rendes, nyugodt polgári életet élek. ötvenhat esztendő® multam és — egy hónap óta boldog nagypapa vagyok. Mutatja is az unokája fotográfiáját. Angélának hívják a csöppséget, medvebőrön rugdalódzik a fotográfus műtermében... — A partnernőm: missis Nelíie Wood egy­ben a titkárnőm. Perfekt gyors- és gépírónő. Igen használható munkaerő. Nagyon sokat köszönhetek neki. Odahaza az irodában ő a jobbkezem. Nagy­kiterjedésű váitalalom ügyeit intézi. Emellett mindenütt vele táncolok. Talán tizenhétéves volt amikor hozzám került abban az időben, amikor táncolni tanultam. Mikor? Tizennégy esztendővej ezelőtt. Akkor, 1921-ben negyvenkét éves' voltain, eddig az időpontig azt se tudtam: mi fán terem a tánc... A fox-trott tetszett meg nekem London­ban, ezt tanultam meg eíőször, azután: 1929-ben részt vettem egy táncversenyen. Egész Angliában, Londonban és a vidéken tizenötezer pár táncolt, közülök választották ki azokat, akik döntőbe ke rültek és itt én nyertem el az első dijat. Azóta' tizenegyszer nyertem el a világbajnokságot... Egy" fotográfia: negyvenmillió példány­ban. — A legutolsó világbajnokságot egy hónappal ezelőtt, junius 0-án tartották meg Párizsban, a hires Wagram-teremben. Ezt a francia szépművé­szeti minisztérium égisze alatt rendezték. A vi­lágbajnokságot három kategóriában irták ki; amatőr párok, vegyes párok és professzionisták számára. Az első kategóriában missis Wood-dal táncoltam, a másodikban miss Mae Wilmsley. egy hivatásos táncosnő, — emellett egy indiai | maharadzsa tánctanára — volt a partnerem, í Mindkét kategóriában megnyertem az első dijat. A harmadik kategóriában nem vettem részt, hi­szen én amatőr vagyok. A fotográfiánk negyven­millió példányban jelent meg a következő napo­kon ... Vastag, bőrbe kötött könyvet vesz ki az irat­táskájából1. Ebbe ragasztotta be a párizsi tánc­versenyről megjelent angol cikkeket. Minden ol­dalon — angol precizitással _ újságokból kivá­gott cikk mellé odaírta, hogy hány példányban jelenik meg 3z a lap, amely mister \V. H. Heathe mosolygó arcát közli. Ilyen numerusokat olvas­hatok: „The Poeple 3,000.000", „Daily Mirror 2,000.000", ,.Daily Sketch 1,600.000", nem is beszél ve arról, liogy a többi „szerény" példányszámú újságok: Weekly Illuszrated, Daily Mail, Jersey Eveimig i'ost, Daily Express, Daily Herald, kivé­tel nélkül meghaladják a napi egymilliós péí­cfányt... Nevetve teszi hozzá: — Én persze csak az angol lapokat ragasztot­tam be a könyvbe. Hogy aztán a világnak más részén, Európában, Amerikában és Ausztráliában hány millió példányban jelent meg a fotográfiánk, azt igazán nem tudom... Az elkövetkező táncszezon uj eseménye: n megreformált rumba. Megkérdezem tőle;- Milyen tánc jön divatba a most következő szezonban. Minden gondolkodás nélkül feleli: — Kilenc tánc szerepel az idei szezon prog­ramján. Ezek: a slow-fox, fox, one-step, english walce, wiener walzer, tangó, blous, rumba és a passe dublé. Mindegyik ország népe a magia tem­peramentumának leginkább megfelelő táncot fog­ja kultiválni. Legnépszerűbb lesz azonban két­ségkívül a rumba. Ez a tánc, amely az utolsó szezonban — érdemtelenül' — sok helyen nemcsak háttérbe szorult, hanem feledésbe ment, diadalma­san tér vissza a parkettre. — Azonban erősen megreformálva. Szertelen­ségeit máris levetette Az uj rumbát nem a vál­lakkal és lábakkal, hanem inkább a csípővel tán­colják a most következő szezonban. Nyugodtan Talán ez a tánc öltötte magára legteljesebben a higgadt angoí stilust, amely uralkodó lett a tánc­han. Az egész világ az angol stilust fogadta el, amely az angol vérmérsékletének megfelelően fl SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK budapesti irodája: Nagymező ucca 22-24 alatt megnyílt. Tfí'.'W

Next

/
Thumbnails
Contents