Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-21 / 162. szám

2Z DÉLMAG7AR OR SZAG 1935 julius 21. Pg.50 r g.50 p 3.50 Pg.50 r g.50 p"|50 ZsmU cipők szezonvégi árai Tekintse meg Kassut f> C. sufjetrutt klraUniaintial m ben állni — mondotta hefejezésül a Duce — és igy nem keli majd senkitől sem félnünk. Kelj fel Japán népe«,. Tokió, julius 20. H i r o t a japán külügymi­niszter közölte a tokiéi olasz nagykövettel, hogy Japán barátja a viszályban szereplő mindkét országnak, és nem áll szándékában, hogy állást foglaljon a kérdésben. Ezzel szemben Tokió uccáin falragaszokat függesztettek ki ilyen felírással: „Kelj fel Ja­pán népe és segítsd meg Etiópiát!*' Röpirato­kat is osztogattak ezzel a cimmel: „Nem en­gedhetjük meg, hogv olasz csapatok tapossák Etiópia földjét?" Vad zavargások Kalkuttában Altalános vallásháborútól tartanak Kalkutta, julius 20. Lahoréban folytatódtak a zavargások a mohamedánok és a hinduk kö­zött. Attól tartanak, hogy általános valláshá­ború tör ki. Szombaton mintegy 14 ezer főnyi mohame­dán tömeg vallásos körmenetet rendezett. A rendőrség szét akarta oszlatni a tömeget, de a muzulmánok nem engedelmeskedtek. A rend­őrök erre fegyverüket használták, a tömegből pedig lövésekkel válaszoltak a rendőrök felé. 01 tünlető meghalt és sok megsebesült. A rend­őrség 550 embert letartóztatott. A város valamennyi kapuját bezárták. A helyzet igen komoly. Rendőri diktatúra készül Berlinben Ujabb horogkeresztes akció Berlin, julius 20. Berlin izgatottan várja an­nak a „tisztogatási akciónak'' kezdetét, ame­lyet a nemzeti szocialista párt tegnap jelentett be Lewetzow berlini rendőrfőnök várat'an lemondásával kapcsolatban. Az elterjedt hirek szerint a német főyáros rendőri diktatúra alá kerül. Ez világosan megállapítható azok­ból a kommentárokból, amelyet a náci sajtó H e 11 d o r f f gróf rendőrfőnöki kinevezéséhez füz. Az uj rendőrfőnök nemrégiben még a nemzeti szocialista párt berlini körzetének a vezetője volt és a pártszervezet kinevezésével azt óhajtja demonstrálni, hogy a közbiztonsá­gi szervek mától kezdve Berlinben a legtelje­sebb együttműködésben dolgoznak a horogke­resztes párttal. Ujra izgalom forr Berlinben. Göbbels ki­jelentette, hogy példaadóan véget kell vetni Berlinben a rendszer ellen folyó áskálódások­nak és olyan tabuia rasat kell csinálni, amely mindörökre lehetetlenné teszi a kommunisták, reakciós elemek és zsidóság bármily természe­tű befolyását. A hirek szerint a berlini rendőrségen nagy­arányú átszervezések lesznek, amelyet az uj akció lesz szükségessé. Az akcióval párhuza­mosan megindult Göring kultúrharca a nem­zeti szocialista állammal ellentétes érzelmű katolikus papság ellen is. A sajtó éles harco kat indit a katolikus lapok ellen, amelyeket teljesen feleslegesnek minősít és azt hangoz­tatja, hogy Németországban csak egyféle sajtó legyen, az ..igazi német" sajtó, felekezetek lapjaira pedig nincsen szükség. A várható akciók a legnagyobb izgalommal töltik el a Berlinben időző zsidóságot. A „Neue ZOricher Zeitung" berlini tudósítója jelenti lapjának, hogy a Kurfürstendammon megerő­sített rendőrposztok cirkálnak, uniformisos SA csoportok, akiket azért vezényeltek oda ki. mert „ujabb zsidóprovokációkat" várnak. E megkettőzött posztoknak és SA csapatoknak al a feladatuk, hogy a Kurfürstendamm közleke­dési rendiét biztosítsák és elejét vegyék az esetleges zavargásoknak. A zürichi lap tudó­sítójának jelentése szerint a rendőrök azonnal fellépnek, ainínt az uccán hármas-négyes cso­portok alakulnak a járókelőkből. Londonból jelentik: A németországi zsidó­üldözésekkel kapcsolatban az angol lapok rész­letesen foglalkoznak a közelmúltban történt berlini eseményekkel. A Daüv Telearaph je­lentése szerint az utóbbi időben a vidékről sok zsidó vallású polgár költözött Berlinbe azért, mert a fővárosban a fajvédelmi harcok inten­zivitását mérsékelni voltak kénytelenek a faj­védelem élharcosai az idegenforgalomra és a fővárosban megforduló idegenekre való tekin­tettél. . A Daily Telegraph berlini tudósítójának ér­tesülése szerint a kurfürstendammi antiszemi­ta zavargásokat előre megrendezték blzonvos radikális elemek, akik már napokkal ezelőtt tudták, hogy mi történik majd Berlin egyik legnagvobb luxusutján. A közrend és nvugalo. " érdekében, to­vábbá nemkívánatos tüntetések megaka­dályozása cél iából Berlin rendőrfőnöke julius 20-tóJ 28-ig terjedő időre minden zsi­dó tulajdonban levő fagylaltszalon záróráját este 7 órában állapította meg. f&stc? iftarva /íaJaP Cégi. Csányi Mihály S^i Készit elsőrendű kivitelben C7finiMCTFCY cimfesfést,mázolást és a&UUSii LO I Z& 1 * hu'orfényezés* w-w tirltnn 13 Egy asszony beszél Irta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. Mi is sokat küzködtünk. Különösen eleinte. Nem panaszkodom. Hiszen tudom, hogy mások is. Talán méginkább. Tudom, tudom. — Különben én meg az uram kezdettel fogva fölénnyel néztük az egészet. Mi az ördögöt tehet­tünk? Nevettünk rajta. Elseje előtt azon mulat­tunk, hogy elképzeltük ml mindent íog levonni a pénztáros a fizetésemből. Nyugdíjra, előlegtör­lesztésre, biztosításra, illetékre, pótilletékre stb. Elseje után viszont azon mulattunk, hogy a pénz­táras — rémképeink<!t tulszámyalva — olyan té­teleket is lecsippentett, melyekre mi nem is gon­doltunk. A legnagyobb irónak sincs olyan fantá­ziája, mint egy pénztárosnak. — Szóval mire a fizetés kezünkbe került, oly kicsiny lett, hogy úgyszólván csak górcsövön le­hetett meglátni, akár egy baktériumot. „Be kell osztani", mondotta nz uram. Ebben fel "'ha­tatlanok voltunk... Állandóan közmondásokkal, aranyköpésekkel traktáltuk egymást. „A sze­génység nem szégyen. Fő a becsület." Sokat rö­högtünk ilyesmiken. Télen, mikor néha meg vol­tunk hiva s éjféfután egy felé kiléptünk az uccár.a, vártuk az utolsó villamost, mely már régen el­ment A havas esőben átázott cipőnk talpa, a je­ges szél fülünkbe fütyült. Sóvárogva pislogtunk az elcikkázó taxikra. De jó lett volna fölszállni valamelyikre. „Mit tesz ilyenkor egy önérzetes magánhivatalnok?" — kérdezte az uram. „Gyalog megy haza", válaszoltam „Még pedig önérsete* s«n", tette hozzá az uram. — Hat igen. Reggelenként én vásároltam be a csarnokban. Ekkora tököket vittem haza, ni Majd leroskadtam alattuk. Mégse szálltam villa­mosra. A csarnok elég messze volt tőlünk. Hu­szonöt perc járásra Cselédet sohase tarthattunk. Magam takarítottam, magam keféltem a padlót. Ez nem is volt rossz Legalább sohse híztam el. Nem kellett tá^ctornára járnom, villamos mes­sage-ra, mint azoknak az uriasszonyoknak, akik idő előtt elhíznak s a táplálkozásukra ugyanany­nyit költenek, mint a soványodásra. — Csak egy fájt nekem is, az uramnak is: a lakásunk. Künn laktunk a Ferencvárosban, egy nyúlfarknyi melléknccában, mely mindössze hét béiházból áll az egyik oldalon és hét bérházból ű másikon. Ez az ucca arról nevezetes, hogy sen­ki sem ismeri a nevét, még a ferencvárosiak sem. Valahányszor emlegettük, az emberek előbb fölfigyeltek, — sokan még tölcsért is formáltak a fürtik köré — majd ujra megkérdezték, milyen ucoa is az és végül kijelentették, hojjy fogalmuk sincs, merre van. Még a sarki rendőr se tudta, aki a környéken posztolt. Ha valaki a mi uccánk iránt érdeklődött, akkor a rendőr elővette a kis, gumiszalagos roteszét, lapozgatott benne s csa­dálkozva állapította meg, hogy ott van a közel­be, egy macskaugrásra. Azoknak, akik megláto­gattak bennünket, hosszasan magyarázgattuk, hol keli leszállniok a villamosról, hol kell befor­doloiok jobbra, hol kell befordulniok kissé ré­zsut balra, hogy eltaláljanak hozzánk. Pedig nem is afféle zugueca. Csak szürke és szegényes. Van neve, de még sincs neve. Nagyon nevetséges a neve. Nem is mondom meg neked. Isten tudja, még mindig szégyelem. Mennyire más az, mikor valaki 1gy diktálja be a lakáscímét: „Andrássv­ut". Mennyire más ez, drágám. — De ml nem emiatt szenvedtünk. Csak a iá­kás miatt. Nem volt ez kicsiny, — szó sincs róla — nekünk kettőnknek éppen elegendő: két szoba s egy jókora konyha i$, külön bejárattal. Más volt annak a hibája. Egy négyemeletes bér­ház szük udvarára nézett, az elsőemeleti folyosó legvégén, a tűzfal szomszédságában- Sötét vott Nagyon sötét. ftszakra feküdt, bár az uram folyton amel­lett kardoskodott, hogy nem is északra fekszik, hanem északkeletre. No, mindegy. Rozoga kis ablakain sohase sütött be a nap. Délután há­romkor már öreg este volt a nyári délben, ami­kor künn a járókelők fekete szemüveget visel­tek, nálunk már leszállt az alkony. Az a kis világosság is, ami ide tévedt, nyomban bepisz­kolódott, összekormosodott, megpókhálósodott Állandóan égetni keílett volna a villanyt, ami költséges passzió Egymást se láttuk és azt se, hogy mit eszünk. Befőttjeim megpenészedtek. I Aki belépett hozzánk, az kicsit elszomorodott és csöndesebb lett. Csak mi őriztük meg elpusztít­hatatlan humorunkat. Lakásunkat az „örökös éj birodalmáénak kereszteltük el s azon töpreng­tünk, nem cserélhetnők-e el — apróhirdetés ut­ján — valami szembeteggel, akinek orvosi rende­letre, kerülnie kell a fényt — Annakidején, amikor egybekeltünk, hebeJrur- I gyán vettük ki. Akkor én huszoohatéves voltam, az uram harmincegy. Ebben az időben — a bábo- n ru utolsó éve volt — nem igen válogathattunk­örültünk ennek a kriptának is, „átmenetileg." Tudniillik már az első napokban hangsúlyoztak, hogy csak „átmenetileg" lakunk itt csak „ew­löre", amig oly lakás nem akad, mely megfelél résziint Igényünknek, részint pénztárcánknak. Közbeni vártuk a jobb időket. Ezek nem igen jelentkeztek. Sőt — amint tol­dod — a viszonyok egyre rosszabbodtak. Mi azon­ban, mint a hősök, nem tettünk le arrój a rotoéoy séminkről, hogy legelső alkalommal kiköltözünk ebből a vakoodok-oduból s agy szerény, kedved világos kis lakást bériünk valahol, lehetőleg Be­rtán Vagyis nem törődtünk bele sorsunkba, kü^ döttünk ellene, legalább gondolatban. Csak szeka ><or i !>ejön ipam. bélffv lódot lopta iakás amin uccai nek.

Next

/
Thumbnails
Contents