Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-21 / 162. szám

2Z DÉLMAG7AR OR SZAG 1935 julius 21. Pg.50 r g.50 p 3.50 Pg.50 r g.50 p"|50 ZsmU cipők szezonvégi árai Tekintse meg Kassut f> C. sufjetrutt klraUniaintial m ben állni — mondotta hefejezésül a Duce — és igy nem keli majd senkitől sem félnünk. Kelj fel Japán népe«,. Tokió, julius 20. H i r o t a japán külügyminiszter közölte a tokiéi olasz nagykövettel, hogy Japán barátja a viszályban szereplő mindkét országnak, és nem áll szándékában, hogy állást foglaljon a kérdésben. Ezzel szemben Tokió uccáin falragaszokat függesztettek ki ilyen felírással: „Kelj fel Japán népe és segítsd meg Etiópiát!*' Röpiratokat is osztogattak ezzel a cimmel: „Nem engedhetjük meg, hogv olasz csapatok tapossák Etiópia földjét?" Vad zavargások Kalkuttában Altalános vallásháborútól tartanak Kalkutta, julius 20. Lahoréban folytatódtak a zavargások a mohamedánok és a hinduk között. Attól tartanak, hogy általános vallásháború tör ki. Szombaton mintegy 14 ezer főnyi mohamedán tömeg vallásos körmenetet rendezett. A rendőrség szét akarta oszlatni a tömeget, de a muzulmánok nem engedelmeskedtek. A rendőrök erre fegyverüket használták, a tömegből pedig lövésekkel válaszoltak a rendőrök felé. 01 tünlető meghalt és sok megsebesült. A rendőrség 550 embert letartóztatott. A város valamennyi kapuját bezárták. A helyzet igen komoly. Rendőri diktatúra készül Berlinben Ujabb horogkeresztes akció Berlin, julius 20. Berlin izgatottan várja annak a „tisztogatási akciónak'' kezdetét, amelyet a nemzeti szocialista párt tegnap jelentett be Lewetzow berlini rendőrfőnök várat'an lemondásával kapcsolatban. Az elterjedt hirek szerint a német főyáros rendőri diktatúra alá kerül. Ez világosan megállapítható azokból a kommentárokból, amelyet a náci sajtó H e 11 d o r f f gróf rendőrfőnöki kinevezéséhez füz. Az uj rendőrfőnök nemrégiben még a nemzeti szocialista párt berlini körzetének a vezetője volt és a pártszervezet kinevezésével azt óhajtja demonstrálni, hogy a közbiztonsági szervek mától kezdve Berlinben a legteljesebb együttműködésben dolgoznak a horogkeresztes párttal. Ujra izgalom forr Berlinben. Göbbels kijelentette, hogy példaadóan véget kell vetni Berlinben a rendszer ellen folyó áskálódásoknak és olyan tabuia rasat kell csinálni, amely mindörökre lehetetlenné teszi a kommunisták, reakciós elemek és zsidóság bármily természetű befolyását. A hirek szerint a berlini rendőrségen nagyarányú átszervezések lesznek, amelyet az uj akció lesz szükségessé. Az akcióval párhuzamosan megindult Göring kultúrharca a nemzeti szocialista állammal ellentétes érzelmű katolikus papság ellen is. A sajtó éles harco kat indit a katolikus lapok ellen, amelyeket teljesen feleslegesnek minősít és azt hangoztatja, hogy Németországban csak egyféle sajtó legyen, az ..igazi német" sajtó, felekezetek lapjaira pedig nincsen szükség. A várható akciók a legnagyobb izgalommal töltik el a Berlinben időző zsidóságot. A „Neue ZOricher Zeitung" berlini tudósítója jelenti lapjának, hogy a Kurfürstendammon megerősített rendőrposztok cirkálnak, uniformisos SA csoportok, akiket azért vezényeltek oda ki. mert „ujabb zsidóprovokációkat" várnak. E megkettőzött posztoknak és SA csapatoknak al a feladatuk, hogy a Kurfürstendamm közlekedési rendiét biztosítsák és elejét vegyék az esetleges zavargásoknak. A zürichi lap tudósítójának jelentése szerint a rendőrök azonnal fellépnek, ainínt az uccán hármas-négyes csoportok alakulnak a járókelőkből. Londonból jelentik: A németországi zsidóüldözésekkel kapcsolatban az angol lapok részletesen foglalkoznak a közelmúltban történt berlini eseményekkel. A Daüv Telearaph jelentése szerint az utóbbi időben a vidékről sok zsidó vallású polgár költözött Berlinbe azért, mert a fővárosban a fajvédelmi harcok intenzivitását mérsékelni voltak kénytelenek a fajvédelem élharcosai az idegenforgalomra és a fővárosban megforduló idegenekre való tekintettél. . A Daily Telegraph berlini tudósítójának értesülése szerint a kurfürstendammi antiszemita zavargásokat előre megrendezték blzonvos radikális elemek, akik már napokkal ezelőtt tudták, hogy mi történik majd Berlin egyik legnagvobb luxusutján. A közrend és nvugalo. " érdekében, továbbá nemkívánatos tüntetések megakadályozása cél iából Berlin rendőrfőnöke julius 20-tóJ 28-ig terjedő időre minden zsidó tulajdonban levő fagylaltszalon záróráját este 7 órában állapította meg. f&stc? iftarva /íaJaP Cégi. Csányi Mihály S^i Készit elsőrendű kivitelben C7finiMCTFCY cimfesfést,mázolást és a&UUSii LO I Z& 1 * hu'orfényezés* w-w tirltnn 13 Egy asszony beszél Irta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. Mi is sokat küzködtünk. Különösen eleinte. Nem panaszkodom. Hiszen tudom, hogy mások is. Talán méginkább. Tudom, tudom. — Különben én meg az uram kezdettel fogva fölénnyel néztük az egészet. Mi az ördögöt tehettünk? Nevettünk rajta. Elseje előtt azon mulattunk, hogy elképzeltük ml mindent íog levonni a pénztáros a fizetésemből. Nyugdíjra, előlegtörlesztésre, biztosításra, illetékre, pótilletékre stb. Elseje után viszont azon mulattunk, hogy a pénztáras — rémképeink<!t tulszámyalva — olyan tételeket is lecsippentett, melyekre mi nem is gondoltunk. A legnagyobb irónak sincs olyan fantáziája, mint egy pénztárosnak. — Szóval mire a fizetés kezünkbe került, oly kicsiny lett, hogy úgyszólván csak górcsövön lehetett meglátni, akár egy baktériumot. „Be kell osztani", mondotta nz uram. Ebben fel "'hatatlanok voltunk... Állandóan közmondásokkal, aranyköpésekkel traktáltuk egymást. „A szegénység nem szégyen. Fő a becsület." Sokat röhögtünk ilyesmiken. Télen, mikor néha meg voltunk hiva s éjféfután egy felé kiléptünk az uccár.a, vártuk az utolsó villamost, mely már régen elment A havas esőben átázott cipőnk talpa, a jeges szél fülünkbe fütyült. Sóvárogva pislogtunk az elcikkázó taxikra. De jó lett volna fölszállni valamelyikre. „Mit tesz ilyenkor egy önérzetes magánhivatalnok?" — kérdezte az uram. „Gyalog megy haza", válaszoltam „Még pedig önérsete* s«n", tette hozzá az uram. — Hat igen. Reggelenként én vásároltam be a csarnokban. Ekkora tököket vittem haza, ni Majd leroskadtam alattuk. Mégse szálltam villamosra. A csarnok elég messze volt tőlünk. Huszonöt perc járásra Cselédet sohase tarthattunk. Magam takarítottam, magam keféltem a padlót. Ez nem is volt rossz Legalább sohse híztam el. Nem kellett tá^ctornára járnom, villamos message-ra, mint azoknak az uriasszonyoknak, akik idő előtt elhíznak s a táplálkozásukra ugyananynyit költenek, mint a soványodásra. — Csak egy fájt nekem is, az uramnak is: a lakásunk. Künn laktunk a Ferencvárosban, egy nyúlfarknyi melléknccában, mely mindössze hét béiházból áll az egyik oldalon és hét bérházból ű másikon. Ez az ucca arról nevezetes, hogy senki sem ismeri a nevét, még a ferencvárosiak sem. Valahányszor emlegettük, az emberek előbb fölfigyeltek, — sokan még tölcsért is formáltak a fürtik köré — majd ujra megkérdezték, milyen ucoa is az és végül kijelentették, hojjy fogalmuk sincs, merre van. Még a sarki rendőr se tudta, aki a környéken posztolt. Ha valaki a mi uccánk iránt érdeklődött, akkor a rendőr elővette a kis, gumiszalagos roteszét, lapozgatott benne s csadálkozva állapította meg, hogy ott van a közelbe, egy macskaugrásra. Azoknak, akik meglátogattak bennünket, hosszasan magyarázgattuk, hol keli leszállniok a villamosról, hol kell befordoloiok jobbra, hol kell befordulniok kissé rézsut balra, hogy eltaláljanak hozzánk. Pedig nem is afféle zugueca. Csak szürke és szegényes. Van neve, de még sincs neve. Nagyon nevetséges a neve. Nem is mondom meg neked. Isten tudja, még mindig szégyelem. Mennyire más az, mikor valaki 1gy diktálja be a lakáscímét: „Andrássvut". Mennyire más ez, drágám. — De ml nem emiatt szenvedtünk. Csak a iákás miatt. Nem volt ez kicsiny, — szó sincs róla — nekünk kettőnknek éppen elegendő: két szoba s egy jókora konyha i$, külön bejárattal. Más volt annak a hibája. Egy négyemeletes bérház szük udvarára nézett, az elsőemeleti folyosó legvégén, a tűzfal szomszédságában- Sötét vott Nagyon sötét. ftszakra feküdt, bár az uram folyton amellett kardoskodott, hogy nem is északra fekszik, hanem északkeletre. No, mindegy. Rozoga kis ablakain sohase sütött be a nap. Délután háromkor már öreg este volt a nyári délben, amikor künn a járókelők fekete szemüveget viseltek, nálunk már leszállt az alkony. Az a kis világosság is, ami ide tévedt, nyomban bepiszkolódott, összekormosodott, megpókhálósodott Állandóan égetni keílett volna a villanyt, ami költséges passzió Egymást se láttuk és azt se, hogy mit eszünk. Befőttjeim megpenészedtek. I Aki belépett hozzánk, az kicsit elszomorodott és csöndesebb lett. Csak mi őriztük meg elpusztíthatatlan humorunkat. Lakásunkat az „örökös éj birodalmáénak kereszteltük el s azon töprengtünk, nem cserélhetnők-e el — apróhirdetés utján — valami szembeteggel, akinek orvosi rendeletre, kerülnie kell a fényt — Annakidején, amikor egybekeltünk, hebeJrur- I gyán vettük ki. Akkor én huszoohatéves voltam, az uram harmincegy. Ebben az időben — a bábo- n ru utolsó éve volt — nem igen válogathattunkörültünk ennek a kriptának is, „átmenetileg." Tudniillik már az első napokban hangsúlyoztak, hogy csak „átmenetileg" lakunk itt csak „ewlöre", amig oly lakás nem akad, mely megfelél résziint Igényünknek, részint pénztárcánknak. Közbeni vártuk a jobb időket. Ezek nem igen jelentkeztek. Sőt — amint toldod — a viszonyok egyre rosszabbodtak. Mi azonban, mint a hősök, nem tettünk le arrój a rotoéoy séminkről, hogy legelső alkalommal kiköltözünk ebből a vakoodok-oduból s agy szerény, kedved világos kis lakást bériünk valahol, lehetőleg Bertán Vagyis nem törődtünk bele sorsunkba, kü^ döttünk ellene, legalább gondolatban. Csak szeka ><or i !>ejön ipam. bélffv lódot lopta iakás amin uccai nek.