Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)
1935-07-18 / 159. szám
4 DÍLMAGYARORSZÁG T935 Julius 18. Vasárnapról hétköznapra helyezik ál az országos vásárokai A kereskedelemügyi miniszter leirata a városhoz a vásárok reformjáról ("A Délgiagyor ország munkatársától.) A háború után gombamódra szaporodtak el az országos vásárok, amelyeknek azonban abban az időben volt bizonyos létjogosultságuk. Az árubeszerzés nehézségekbe ütközött és nem működhetett kifogástalanul a kereskedelem közvetítő tevékenysége sem. Ezek az állapotok a jót a megszűntek, de a vásárok száma nem csökkent. A vásárokon résztvevő kereskedőknek és iparosoknak sem használ ez, gyakran nem keresik meg a vásározási költségeket sem. A vidéki Ipartestületek, valamint a kereskedelmi és iparkamarák bevonáséval nemrégen mozgalom indult meg, amely a vásárok számának csökkentését tűzte ki céljául. A vidéki kereskedők és iparosok azt akarják elérni) hegy csak annyi vásárt tartsanak, amennyit a meg* csappanj forgalom elbir. A kereskedelemügyi miniszter akceptálja a? érdekeltek kívánságát és utar sitotta a törvényhatóságokat, köztük Szegedet is, hogy vegyék revízió alá az országos vásárok engedélyezésének ügyét. A miniszter leirata szerint a jövőben csak olyan vásárok megtartására fognak engedélyt kiadni, amelyeknek a tapasztalatok alapján van létjogosultságuk. A vásárok reformjánál a másik szempont az, Hogy ügyeljenek arra, hogy ne essenek egybe a szomszédos városok és községek országos írai. Többször megtörtént már, hogy a szegedi vásár ugyan*K»» napra esett, amikor HódmezővásárBZ RLGYÖI BURSOMYfi fi SZEGEDI PIACON Krumplikonjunktura a tiszamenti faluban A kubikusok az uj hídmunkában reménykednek Algyő, julius 17. (A Délmagyarorsaág munka, társától) Algyő élete Szegedhez vau kötve. Ha az ember elindul az országúton, tuí a vámnál, aíiol lólábat pusztító, kocsikereket törő, aútótengelyt pusztító országút kezdődik, végtelen karavánsorral találkozik szembe. Kocsin, biciklin, gyalog hordják a szegedi piacra a sokféle árut és a lombtalan, fátlan sivár országút mozgalmas áradata a napégette arcokkal, kérges tenyerekkel' bizonyítja, hogy sokat dolgozik ennek a falunak a népe. Most van a bnrgonyaszedés szezonja. Algyőn, a fekete humuszban gyerekfej nagyságú burgonya termett. Kevés, de nagyon jó. Szeged határában, a homokon elfagyott, aztán a szárazságban elfonynyadt a burgonya, hát szép ára is van. Most Algyő hordja a Mars-téri piacra a konyhák elmaradhatatlan hétköznapi csemegéjét. 16—18 fillér kilója a sziépen fejlett algyői burgonyának és a kisgazdák nem restek, hordják a föld termését az éhes városnak. A főtéren kisgazdák beszélgetnek. Van rá idő, hiszen vége az arafásnak, hordásnak és sokhelyütt a cséplést is befejezték — gyenge-közepes eredménnyé?. — Mind fölszedik a népek a krumplit — mondja egy megfontolt, dercsedöhaju gazda Eladják, mert attól tartanak, hojry a szárazság tovább tart és elfonnyad a főidben. — Van ára, hát megszédültek tőle — méltatlankodik a másik. Télre aztán nem lesz ennivaló a faluban. Mert a buza kevés, a kukorica kisül a forróságban, jószágot nem lehet tartani a takarmány ínség miatt. — Nagy nyomor elé nézünk — mondják egybe* hangzóan. A szárazság ellem nincs védekezés. Kisült az egész határ F,pő kellene, de azonnal. Sok, bőséges eső. amelytől megásivódna a föld. Akkor talán életre k*lae » kukorica, a répa, a dinnye, » tök. Má*ik csoportban, * kocsma előtt kevésszavú, hiába váró emberek álldogálnak. Bírják a törő napot, aZ alföldi hőséget. Ezek a főMmunkisok, a kubikosok, — Azt mondj? meg at ur. — kérdi egy szikár, cpupa csont, csupa Mr ember —, hogy re] 1#w » hídépítéssel? A kublkolftsra vár ftt mindenki. Van tdlleskR. van lapát, ember meg annyi, hogy csodaSvak éta munkanélküliek. Csak várják, hogy dohelyen és több környéki községben is vásárt tartottak. Ilyen esetekben egyik vásár rontotta a másikat és csak hosszantartó tárgyalások után sikerült elérni azt, hogy valamelyik szomszédos város, vagy község halassza el a kitűzött vásárt. A vásárok rendezésénél tekintettel lesznek a közelfekvő városok beosztására isA vásári reformnak az is a célja, hogy az országos vásárokat vasár* és ünnepnapokról hétköznapokra helyezze át A kereskedelemügyi mi^isíter tegnapi leiratában figyelmezteti a város hatóságát, hogy „addig is, amig a törvényhatósági bizottság a vásároknak köznapokra ualá áthelyezése iránt nem intézkedik, minden rendelkezésre álló törvényes eszközökkel igyekezzen odahatni, hogy Szeged területén a munkaszüneti napokon és egyéb Ünnepnapokon tartani szokott vásárod hétköznapra helyettessenek át." A minisztérium sürgősen meg akarja reformálni a vásárokat, mert a leirat arról U intézkedik, hogy a vásárok rendezéséről rövid határidőn belül tegyen jelentést a polgármester. Az előljárósaöi ügyosztály először a kereskedelmi és iparkamara véleményét fogja kikérni, közvetlen tárgyalások lesznek az érdiekéit kereskedőkkel ós iparosokkal és ezt követőleg előterjesztést tesz a város a kereskedelemügyi miniszternek a vásárok reformjára. boljon a kisbiró és mennek a hídhoz. Mindenki dolgozni akar. Vájjon mikor perdül hát meg az algyői kisbíró dobja? Az emberek dolgozni szeretnének. Az évszázadok óta tervezett algyői Tiszahid földmunkáját egy-kettőre megcsinálnák. Ezek mindent megcsinálnának. Csak jönne vaí'aki, aki végre kiadná az ordrét, hogy lapátra emberek. (1.) Ki rabolta ki a nyugdíjas városi alkalmazottat ? (A Délmagyarország munkatársától) Jelentette a Délmagyarország, hogy hetekkel ezelőtt a felsővárosi gyevi-temető közelében kirabolták Zsurkán János nyugdíjas városi alkalmazottat. A rablótámadó leütötte az ittas nyugdíjast és elszedte tőle 12 pengőt tartalmazó pénztárcáját, f'firfijét, óráját. A tettest nemsokára elfogták Bánfi Károly rovottmultu butorfényező személyéhen. aki valamikor rendőr és börtönőr volt. Későhh azonban elzüllött és azóta tizszer Ítélték el különböző bűncselekmények miatt. A nyomozás adatai szerint Bánfi Károly afcban a kocsmában, ahol Zsurkán italozott, ismeretlenül az öreg nneHé telepedett és Vida börtönőr néven muatkozott be. Az öreg megvendégelte Bánfit és amikor hazatérésre került a sor, az uj barát ajánlkozott, hogy hazakíséri. Zsurkán azonban már útközbe^ rosszat sejtett, mert Bánfi oly erősen szorította a karját, hogy szipte fájt- A temető közelében hirtelen kirántotta karját, Bánfi utánarohajjva gáncsot vetett neki, elbuktatta, a földön ütlegeltr. J-l amikor eszméletét vesztette, kirabolta. A rablás után Zsurkán azt mondotta a segítségére siető rendőrnek, hogy nem emlékszik arra, ami vele történt és nem tudja, ki bántalmazta- Bánfi Károly a mult hét elején került a törvényszék elé rablás bűntettével vádolva. Tagadta, hogy ő követte volna el * rablást. Elismerte, hogy az öreget egy darabig elkísérte, de azt állította, bogy csendben elbúcsúzott íőle ff hazament. Lehetséges — mondotta —, hogy másvalaki rabolta ki Zsurkánt, mert „Felsővároson sok a mindenre elszánt ember". A bíróság kihall-, gatta a sértettet )j, aki m©*t már határozottan állította, hogy Bdnfl volt a t«Ues- A tőrvényszék ujabb tanukat idézett m»g szerdára. Kihallgatták többek kőíött Gyólai László detektívet, aki Bánfit elfogta. A detektív elmondotta, hogy Bánfit más ügyekben már többszőr „lebuktatta" és igy jól Ismerte, Amikor a kocsmában elmondották neki, hogy Zsurkán egy raélyhangu férfivel távozott el, mingyárt Bánfira gyanakodott El is fogta és akkor Bánfi tagadta, hogy a kocsmában egyáltalán megfordult volna. A kocsmáros és a vendégek azonban felismerték, mire bevallotta, hogy jár! ugyan a kocsmában, de nem 6 követte el a rablást. A törvényszék Bánfi Károlyt az ellene emelt vád alól felmentette, mert nem látta megnyugtató módon beigazoltnak, hogy tényleg ö követte el a vakmerő rablást. A biróság csupán gyanuQkokat látott fennforogni. Mindenki elfogadta a parancsszindikátust — csak a hagymatermelök nem I Lehet-e szfnd káíus a termelők hozzájárulása nélkül? (A Délmagyarország makói tudósítójától) Az idei hagymáértékesitésről még mindig vitáznak Makón. A földmivelésügyi minisziter ' döntését, amely az idén is szindikátust kiván, hétfőn hoszszas viták után elvben elfogadta a termelői és kereskedői értekezlet, szerdán reggel tíztől délután kettőig tartott zárt értekezlet a részleteket árgyala. Erről az érekezletről a nyilvánosság számára kiadott nyilatkozat meglehetősen szűkszavú, de igy is kénytelen megállapítani, hogy a megegyezés nem minden pontban sikerült. fi Délmagyarország információi szerint a- értekezlet eredménye abban foglalható össze, hogy a miniszter által kivájt parancsszindikátust mindenki elfogadja, csak — a termelők nem- A mai, szindikátusi feltételeket tárgyaló ülésen, amely elé tulajdonképen az uj szindikátusi szerződéstervezetet terjesztették, a hatóságok, a vármegye, a város, a mezőgazdasági kamara, a kereskedelmi és iparkamara, a városi gazdasági egyesület, a mezőgazdasági érdekképviseleti szervek kiküldöttei mind-mind megegyeztek és kisebb-nagyobb lelkesedéssel helyeseltek, az igazi érdekelteik, a hagymások képviselői, a hagymaszövetkezet, a termelők egyesülete és a szabad kertészek képviselői pedig — tiltakoztak. Voltak, akik csak egyes 'pontok ellen, mások általában a termelői érdekek védelmében. A hagymaszövetkezet például követélte a maga számára azt a kivételes jogot, hogy mint szindikátusi tag, belföldi hagymakereskedést önállóan } U végezhessen, azután pedig hogy a windikátua végrehajtóbizottságában helyet vapjon. A szabad kertészek harmadfélejser főnyi érdekeltségének képviselői viszont a szövetkezeti 1 igok számára bUtositani kivánt előnyöket, főként azt, hogy a bevásárlásnál a szindikátus őket legutoljára hagyná, sérelmezte. A termelők egyesülete részéről aggód'-1', mert az uj szindikátusi szerződéstervezet sem nyújt semmiféle biztosítékot a termelőknek arra, hogy készleteiket megfelelő áron átveszik s általában a szindikátusi monopólium ellenében a termelők is kapnának valamit. v A nagy értekezletet délután külön tárgyalások követték s követik még bizonyára napokig, mert a termelők képviselői kijelentették, hogy ne™ adhatják a termelőtársadalom hozzájárulását a most tárgyalt feltételekhez. A helyzet tehát a mai értekezlet után is bizonytalan, Bőt alapvető tisztázásra szorul. Mert mig Nikelszky polgármester, az értekezlet dnőke, azt a véleményt vallja, hogy a miniszteri döntés után és az annak alapján tartott értekezletek folytán a szindikátus léte már befejezett tényne' tekint hető, addig a termelők részéről az a felfogás, hogy a szindikátus létrejöttéhez feltétlenül szükséges a termelők hozzájárulása és az errevonatkozó megállapodások termelői részről való a14 irása. A földmivelésügyi miniszter ugyanis * szindikátusi feltételek tárgyában kiadott rendeletét a termelők és kereskedők elvi megegyezésének megtörténtére alapija, ami eddig nem törtéint meg ténylegesen s a mai értekezlet után a termelők réizérói megjelent delegátusok kijelentették, hogy az eléjük terjesztett feltételek szerint a szindikátusi megegyezést aláírni nem hajlandók. MiIS f fi 11 é r e s vacsora a RAFF AY-ETTEREM kerthelyiségébeo Hizlalt ro»t»lyos v. báes! sc« nt v. nertéskaraj körítéssel 70 fillér. Minden pénteken harosás halászléítefldelóere bánéikor. •*