Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-18 / 159. szám

\ DHMAGYARORSZÁG teerke«i«»6fl: Somogyi ucca kVlMttakUnyvtte «* (egyIroda: Aradi Fí^S elei°n! 13-06.-Nyomdk: LÖW llpot ucca Teletöm 13-00. . iáT|fatl ravélclm Dílmoay«vror«zAa. Szeged. Csendrendelet Nagyon tetszik nekünk az a gondolat, hogy az államrendőrség szegedi főkapitá­nya a helyi viszonyoknak megfelelően ki­van gondoskodni az állampolgároknak lár­mával felkorbácsolt idegeinek nyugalmáról. Mély tisztelettel ajánljuk az alább elmqn­dottakat a szegedi csendrendelet nagyrabe­csült kodifikál ójának szives figyelmébe. Elsősorban is védjék meg a város csend­jét az alkalmi dobolások zajával szemben. Ha század vonul el az ablak előtt s trombi­ta harsan, vagy dob pereg, akkor sokkal in­kább megnyugszanak, mint felborzolódnak idegeink. Nem is ez a dobpergés idegesít, nem is ezzel szemben kérünk nyugalmat. A végrehajtó dobpergésével szem­ben kérünk védelmet — szegény bérlők, a szegény iparosok, az élet frontjának minden szerencsétlene számára. Nagyon kevés zaj támadja ugy meg az idegeket, mint a vég­rehajtó dobpergése. Mélyen tisztelt Főka­pitány Ur, irgalmas szive ne engedje azt a csendháboritását, amit a végrehajtó dobja tud elkövetni. Védelmet kérünk a városháza Haj­nali harangszava ellen is. Minden hajnalban azért szólaljon meg elődeink ren­delése folytán a városháza harangja, hogy a kései utódokat figyelmeztesse a szegedi ár­vízre. Ebben a harangszóban nincs semmi a vallásos áhítatból, nincs istentiszteleti jel­lege sem s azért, amikor a város csendjének védelméről van szó, mégis szabad megkér­dezni, van-e értelme annak, hogy minden hajnalban harangszó keltse fel a város polgárságát csak azért, hogy emlékezzen a borzalmas é j­szakára? Halljuk az ellenvetést, — nem is ébred fel mindenki. De mi nem is az édesen alvók álmát feltjük, boldogok ők, mert az álom isteni ajándékától megfosztva nincse­nek, mi azok érdekébén szólalunk fel, akik­nek fél éjszakáját elveszik a gondok, akiket hajnalokig ébrentart a töprengés, akik hiába fekszenek le, nem tudnak elaludni órákon keresztül, mert nem tudják, hogy másnap mire virradnak, lesz-e munka, lesz-e meg­rendelő, jön-e ügyfél az elárvult indába s nem hiába huzzák-e fel a redőnyt az álmok vásárlói előtt- Éjfél után olykor mégis elpihen az izgalmak üstjében megkínzott lélek is az alom jótékony, mert feledtető karjára veszi a gondok meggyötörtjeit is. De a háromórás ha­rangszó felveri őket könnyű álmukból s az eimult borzalmakra hivatott figyelmeztetés az SLSPiT?4 b°rzalmakra figyelmezteti az alombol felverteket. A harangszó félelmes fi­gyelmeztető hatasa sokkal elevenebb és sok­kal ünnepélyesebb lenne, ha nem minden hajnalban, csak a vész évfordu­lóján a k h a J n a 1 a n verné fel az embere­ket almukból. Jol tudjuk, hogy ennek a kér­desnek elrendezese nem a rendőrség hatás­körébe tartozik, de a csend védelme talán adna a városi hatóságok számára is annyi ak­tualitást ennek a kérdésnek, hogy ujra meg­fontolóra vegyék: szabad-e a mai kor ideges gyermekeinek meggyötört felnőttjeinek ^éj­szakéi nyugalmát az átélt borzalmakra vaíó figyelmeztetéssel megzavarni? Mi azt kér­jük, hogy az árvízre emlékeztető hajnali ha­rangszó évenkint csak egyszer szó­laljon meg, mindenkor az árviz évfordulóján. Csütörtök, 1935 Julius 18. Ara lO fillér XI. évfolyam, í59. sz. EIOBIZCTÉS > Havonta helyben 3.20, vidéken e* Budapesten 3.00, kUllöldön 6 40 pengd. — Egyei (z&m Ara hélKöz­nap lO, vatár- é* Ünnepnap Itt 1111. Hlr­deiétek lei-vétele tarifa »rcrlnt. Megje­. MH«I Nagyon szeretnénk, ha ehhez a közönség kö­réből is hozzászólnának s a nyilvánosság előtt vitatnák meg a város hatóságához intézett kérésünket. Ha a rendőrhatóság a város csendjét meg akarja védeni, akkor necsak az uccákra és terekre legyen tekintettel, hanem a köztere­ken tevékenykedőkre is. A város csendjét mindenkivel szemben meg kell védeni, akik azt megzavarni alkalmasak. A türelmetlenség, a felekezetieskedés, a politikai elfogultság, a kíméletlen osztályharc sokkal nagyobb ve­szedelmei a közület békéjének és csendjének, mint az automobilok dudája. Necsak azt is­merjék el feladatnak, hogy a Széchenyi-téren legyen csend, legyen csend a közgyűlés ter­mében is. De ne a halálnak, hanem a mun­kájukban elmerült férfiak összemüködő te­vékenységének fegyelmezett és termékeny csendje. Legyen vége annak az időnek, ami­kor üres szavak lármájávl fel lehetett verni a közélet békességét, amikor kortestanyák jel­szavaival akarhattak célt érni a szegedi fó­rumon is. A szegedi közélet terein a csend­nek megteremtésére és megvédésére nem a rendőrség hivatott s nem is a hatóság, ha­nem a városban élő polgárság közéleti tevé­kenységének érettsége s közéleti kritikájának megbízhatósága. Jobban szeressük a várost, mint ahogy ellenfeleinkkel akarunk szembe­szállni, — a közéleti csendrende­letnek ez lehetne az első szakasza. S ha már most a rendőrséghez intézett ké­résünkben rendőrségi feladatokra is ki aka­runk terjeszkedni, arra kérjük az államrend­őrség szegedi vezetőjét, hogy szerencsés ta­pintattal találja meg azt a határvonalat, ahol tsz élet üteme az élet védelmével találkozik. Ne vétsünk semmit a forgalom biztonsága ellen, de ne mulasszunk el semmit a minden­napi élet békéjének és nyugalmának védelme terép sem. A mókás kérés a meggyötört élet védelmének parancsáig jutott, íme, el s mi azt szeretnénk, ha a csendrendelet nem lenne egy második — vasárnapi munkaszünet — rendelet s azt szeretnénk, ha a kibocsátandó rendeletet annyi elégedettség fogadná, mint amennyi elégedetlenségben „kélt és szállt » sziv viharja" a vasárnapi munkaszünetről szóló rendelet megjelenése után. Az utóbbi időben alig zavarta meg valami annyira a polgárság csendjét, mint ez a rendelet. „Minden francia részéről súlyos áldozatokat követelünk1' — mondotta Laval szerdai rádióbeszédében Paris, julius 17. Laval miniszterelnök szer­dán rövid rádióbeszédet mondott. Mindenek­előtt megemlékezett a költségvetési hiányról, a vasutak deficitjéről és a városok súlyos pénz­ügyi helyzetéről. Kiemelte hogv a közadóssá­gok 260 milliárdról 340 milliárd frankra emel­kedtek a kolcsön-politika következtében. A miniszterelnök ezután ezeket mondotta: Ha..a k°rmány vonakodott volna köteles­segel teljesíteni, ez Franciaországot a romlás­ba vitte volna. A pénz aláérlékelői elfeledkez­nek arról, hogy Franciaország egyszer már aláértékelte pénzét négyötödére. Az alá értéke­lés hivei tulajdonképen hamis j>énzt akarnaK kibocsájtani. Mi a másik utat választottuk és minden francia részéről súlyos áldozatokat kö­vetelünk. A lakosság nyugalma és hidegvére megkönnyíti majd a kormány számára felada­tának megvalósítását. A pénzügyi biztonság és a belső béke megvédése lehetővé leszi a mi­niszterelnök számára, hogy egész Franciaor­szág nevében beszéljen nemzetközi tárgyalásai során. Így a kormányelnöknek a jövőben tel­jes cselekvési szabadsága lesz. Páris fíiaaiei a szigorú ellen Páris, julius 17. Szerdán nyilvánosságra került az a tervezet, amellyel a Laval-kor­mány rendbe akarja hozni" az ország háztartá­sát. Az intézkedések rendkívül szigorúak és emiatt tiltakozasra lehet számítani. A kiszivárgott hírek szerint a tisztviselők járandóságait bizo­nyos kulcs szerint fog ják csökken­teni a járandóságok nagyságának arányában. Á rendelkezés értelmében 5000 frankig válto­zatlanul megmaradnak a fizetések, csak ezen­felül lesz csökkentés. A nagyfizetéseket 10 százalékkal szállítják le. A fizetéscsökkentéssel egyidejűleg intézke­dés történik arról is, hogv az elsőrendű fo­gyasztási cikkek árát szálltisák le- Igy többek között leszállítják a kenyér, a gáz. a vil­lany és a szén árát. A legtöbb közszükségleti cikk" árát 10 százalék­kal csökkentik, a szén árának leszállítása meg fogja haladni a 25 százalékot. A 100.000 frankot meghaladó lakásbérek szintén kor­mányrendelet utján 10 százalékkal csökkennek. A kormány által kiadott hivatalos közle­mény azt hangoztatja, hogy mindenkinek áldo­zatot kell hozni. Á 80.000 frankot meghaladó jövedelemmel bírókat 50 százalékos különadó­val sújtják.. R o 11 i n miniszter, amikor a miniszterta­nácsról közölt, ezeket mondotta: — Nem tagadom, hogy a kormánv talpraál­litási terve forradalminak mondható. , A különböző politikai szervezetek és gazdasási érdekképviseletek til­takozásukat fejezték ki a kormánvnak szerintük tulmesszemenő intéz­kedései ellen. A frontharcosok szövetségét szerda délre összehívták, hogy dönt-

Next

/
Thumbnails
Contents