Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-09 / 129. szám

6 DÉLMAGYÁR ORSZÁG T935 június Világsikert.»., patentgallér kjlTZMAYER nttan t«^.»! I»mini> vállárrá lehet varázsolni. Elesáns mén- IlmWW. B* MH • • — • házilag mosott gallért egyetlen 'ogással kemény gallérrá lehet varázso ni. Elegins, rrég­FKKETESAI UCCA 2 1. Hoz ott anyagból ingfazon P 2.­Tauaszi este a kültelki kocsmában .Fethoflóli" a kocsma előtt — „' aiicabogár" és egyéb slágerek (A Délmagyarország munkatársától.") Alacsony­Wrmetű íéríi áll a kocsmaajtóban és elegáns moz­dulattal invitálja a járókelőket; Méltóztassanak befáradni, hely van még bő­een. m ital, étel olcsó, * hangul»! meleg... Ez is vaJami tij dolog: u felhajtóval dolgozó *aege4i kurtakocsmn. Párizsi mulatóhelyek rend­szerét irigyelte meg a« élelmes kocsmáros és 8 is csalogatót állított az ajtaja elé. Már a kültelki kocsmák is belevetették magukat a civilizációba, amióta Szeged ifl*g*n!ors:rilml tényező lett. Közel félezer kedélyes kocsma van a városban, nagy a versengés, mert a vendég ritka madár és az bol­dogul, aki elfogja röptében... Arra való tehát a felhajtó, aki esténként — főleg vasárnap estén­ként — kiáll az ajtóban és csalogatja szomjas járókelőket. A koosma előtt akácfa álldogál busan-egyedü). Belül annál nagyobb a zaj. Húszan harmincan énekelnek egyszerre, persze mindenki más nótát és « zenekar egyszerre minden igényi igyekszik kielégíteni: ahányan vannak, annyifelé játszanak. A bejáratnál lévé első asztalon miniatűr knglí­pálya van. Tízen-tizenöten ülik körül és játszanak végkimerülésig filléres alapon. A nyertes fifeti a fröccsftkrt, irhát nz jár jól, aki veszít A kngti­zófcat nem érdekli a zene, de nem 1s zavarják ő»ket Mellettük áll n clmbalotu. mögötte ü a sá­porti rimbnlmos. Vasárnap este van. tlyrnkor kü­lön zenekar játszik, ő csak ül szótlanul é«. nézi a kugliíökat. Az ő napj:ti a szürke hétköznapok, amikor kevés vendég van. Ilyenkor kedvére látsr­bal és énekelhet. A vendég-zenekar » belsőt szo­bában tanyázik, a mulató vendégek kőzött Vns­ntws-altisztek ülik kóriil a kerékasztalt, nekik ját­szik a primás. A vasutasok öregek. a nők riata— lok. Egy sovány nő ugrik ;» primás elé éj. éne­kel torkaszakadtából. Elismerőleg meaállnpitják róla, hogy jó, erős hangj« van. sokkal nagyobb szobát is tele tudna kiabálni. A vasutas asztalnál néhány civil fiatalember is ül Most ők követel­nek nótát: — Ma este ablakonian lesí egy búcsúlevél... Éneklik a fiatalemberek. A primás azonban nem ismeri a „slágert," ő csak külvárosokban szokott muzsikálni és ott még a „Katicabogárnál'' tarta­nak. Baj azonban nincs, mert a primás játszik vaüunii hasonlót, ugy se veszi észre senki... A szemközti asztalnál pantallós alakok ülnek. Magukhoz intik a zenekart és most ők rendelnek nótát. Az egész terem lélegzetvisszafojtva lesi a nótát. „Szép vagy, gyönyörű vagy"-ot kell játsza­ni, de ugy, hogy amikor az egyik mulató leinti valamelyik cigányt, akkor azonnal elhallgat és addig hallgat, amig a fiók-Toseanini egy másik kézmordulattnl újra be nem szólítja őt az együt­tesbe... A cigányok ragyogó szemmel integet­nek. hojty értik a dolgot. De n dirigálás lerti ?ike­fül: mindig az a cigány hallgat el', akinek tovább kellene játszani. A hangulat lassan megsavanyo­dik, Szerencsére .¡őrt a cukoHvás-néni, piszkos ko­-árral a karján. A vasutasok elegáns mozdulat­tal zsebükbe nyulnk és a hölgyeknek cukorkát vásárolnak. Percek múlva mindenki cukrot rág­csál. A vendóglős dühösen kikergeti a cukros­nénit, mert H cukorra nem izlik a bor, tehát ront­ja az iifclelM A baloldali asztalnál piaci árusok ülnek Zseb­bel szedik elő a vacsorát. Szilvórium is kerül elő, ugyancsak n zsebből. Féllfter bori is rendelnek » tisztesség kedvéért. Látszik, hogy olcsón akarják megúszni a kiskocsmát. Tiz órakor már magasra száll a hangulat. Min­denkinek jó kedve van. I'eláll egy vasutas hogy ö megmutatja: nem olyan egyszerű dolog • váltó­kezelés, így kell megfogni a váltót, így kell át­dobni, igy kell eligazítani a vassal . Még a sap­kát is felteszi. A cigányok ámulva nézik és ami­kor vége van a mutogatásnak, belevágnak a leg­újabb slágerbe: — Tenyeremen hordom, ngy lesem a parsncMza­vAt... ¡Molykár ellen megóvást HUNGÁRIA r Kávéházban és Halászcsárdában Pünkösd mindkét napján délután és este fi ÁNCÜ! 1 nmm (CSIPETKE A TELEFONT minden valószínűség szerint azért találta föl az a bizonyos mr. Bell, hogy hasznára legyen az emberiségnek és az em­beriség valószínűleg azért fogadta olyan örömmel ezt a korszakalkotó találmányt, mert megsejtette benne azt á készüléket, amellyel megrövidítheti az időt is, az utat 1». Mu már szinte elképzelhetetlen az élet tele­fon nélkül. Az embernek valtmi sürgő« elin­téznivalója van valakivel, aki nem is lakik messze, csak a város másik részében. Akár­milyen jó a postaszolgálat, ha levélben in­tézné el, legalább két napot kellene elveszte­getnie, amig a maga levelére visszavárhatná a választ. De, hogy telefon is van a világon, hát leakasztja a készülék hallgatóját, leíár­osázza a szükséges számot, a drót másik vé­gén jelentkezik az, akivel dolga van Ss né­hány perc múlva már abban a tudatban akaszthatja vissza a helyére a hallgatót, hogy letárgyalt, elintézett mindent, amire szflksé ge volt. Ezek olyan közhelyek, hogy felesle­gesnek látszik hangoztatásuk, hiszen a hu­szadik század negyedik évtizedében tisztában van a telefon lényegével és jelentőségével mindenki. Eddig legalább igy hittem, Így tud­tam a dolgot. De most mejsgyőződtem róla, • hogy ma is akadnak olyanok, akiknek fogal­muk sincs arról, hogy mi végre van a telefon, vagy pedig félreértik, félremagyarázzák a te­lefon hivatását. Egyik barátom mesélte él a következő esetet; Valami dolga volt az OTI­nál. Az OTI felfedezte, hogy valamelyik régi háztartási alkalmazottja után néhány pengős hátraléka maradt fenn és ennek a hátralék­nak a rendezését szorgalmazta. Barátom na­gyon elfoglalt tisztviselő-ember. Köztisztvi­selő. Nem igen hagyhatja el hivatalát a hiva­talos órák alatt. Hát a legkézenfekvőbb meg­oldást választotta: telefonált az OTI-ba és Bell találmányának alkalmazásával szerette volna megérdeklődni, hogy miért, is tartozik azzal a néhány pengővel. Az OTI jelentkezett is a telefonhívásra, bizonyitékául annak, hogy van telefonja. Barátom szabályszerűen be­mutatkozott a drót másik végén Jelentkező tisztviselőtársának, aztán engedelmet kért, hogy igy, telefonon alkalmatlankodik, de azért eljárását nem szabad udvariatlanságnak mi­nősíteni. a helyzet ugyanis az, hogy nem hagy­hatja el a hivatalát, aztán meg a telefon is azért van, hogy meggyorsíthassák vele a hi­vatalos ügyek intézését, hát legyen szive«, adjon felvilágosítást a kolléga. A kolléga azonban, az OTI-nál, igenis, udvariatlanság­nak minősítette a telefonálást. Igen nyersen jelentette ki, hogy az ilyen ügyeket nem le­het telefonon, egyszerű telefonálással elintéz­ni. Tessék személyesen jelentkezni az OTI­nál. majd akkor elinlézik a dolgát. Barátom igen szelidlelkü ember, nem gorombáskodott bele a telefonba, pedig a teleTon erre is igen alkalmas készülék. Visszatette a kagylót, vet­te a kalapját, lezárta a hivatalát, megmondta a ráváraikozó ügyfeleknek, hogy várakozza­nak csak nyugodtan és türelmesen tovább, mert neki el kell mennie, el kell töltenie egy másik hivatalban néhány félórát, mert rájött arra, hogy mr. Bell találmánya nem ér egy hajítófát sem. Aztán elment az OTI-ba, fölke­reste telefonpartnerét, aki ismét hangsúlyoz­ta álláspontját, hogy a telefon nem ilyesféle dolgok elintézése céljából van. Végül tőlem kérdezte meg a barátom, hogy hát akkor mi végből van telefon, miért fizeíik a hivatalok a drága előfizetési és beszélgetési dijakat és miért minősitik még ma is, a rádió és repülő­gép, az ötszáz kilométeren felüli sebesség­rekordok korszakában udvariatlanságnak 'gyesek azt, ha valaki telefon utján szeretné elintézni azt, amit nagyszerűen el lehet in­tézni telefon utján. Gn — tudtam volna, de nem »kartam válaszolni barátom kérdésér»

Next

/
Thumbnails
Contents