Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-08 / 128. szám

1935 funkis 8. ÖELMAGTARORSZSG 7 CSIPETKE BÉKÉSEN POROSZKÁLNAK A LOVAK a magyar országutakon. A patkók nyomán szürke porfellegek röppennek fel, az utmenti akácfákról blazírt varjak bámulnak n aguk elé és a fehérfal« magyar tanyák álmoiNtn, fáradtan simulnak bele az alföldi végtelenségbe A vidám lovasok élvezik * jól tartott lovak délceg járásának ritmusát, élvezik a rájuk záporozó júniusi napsugarat, a friss levegőt. Mindent, amit ez a békességes, szomom magyar föld nyújthat színben, hangulatban, vendégszeretetben, barátságban, idegen-tiszteletben. Lassan poroszkálnak a lovasok a békés magyar tanyák kőzött, csendes, poros falvakon keresztül, várostól-városig. Amerre elhalathiak fényesazőrt lovaikon, mindenütt fel csendéi vidám, gondtalan kedvűk, kacagások eik^gyftl az a* ezüstösen csillogó porába ég könnyen, gyémántszárnyakon röpköd az álmos, szomorúságba süppedt magyar tanyák fölött Érdekes társaság, színes és tarka. Szőke németek, karjukon a pirosba foglalt fekete horogkereszt, még szőkébb svédek, barnaképű thüringiaiak, keménynéuésü lengyelek, feketebajusza franciák, indiánarou amerikaiak. Nagy összevisszaságban, mégis vaianri egységbe tömörülve. Mindannyian urak — a lovászok hátul vigyáznak a teherautóba rakott böröndökre, ezekről a bőröndökről ugy virítanak a nagy, nemzetközi hotelek színes vignettái, mint az ut két oldalán maradó búzamezőkön a piros pipacsok és az égszínkék bitzavirágok, a sima arca lovászok vigyáznak a holmira és közömbösen nyelik a port. — Elő! nrak lovagolnak és úrhölgyek. Homlokuk sima, tekintetük tiszta, szemükből felhőtlenül tükrözik vissza a juniusi nap ragyogása, testük1 kisportolt, feszül rajta a jól szabott lovagló ruha, a daliáis uniformis. Néha megveregetik lovuk nyakát és közben gyöngyözik a francia szó, pattog a német éle, hullámzik a lengyel melódia. Ha megállnak valahol, ékes beszédeket hallanak, udvarias, barátságos, vidám arcokat látnak abból a magaslatból, amelybe osak a lovon ülő emberek emelkeflietnek föl, messze, a gyalogosok fölé. (Az egyik közeli faluban mégis megtörtént, hogy nem volt ünnepélyes fogadtatás. Az alispán telefonált a bírónak, hogy a község nevében üdvözölje az url ovasokat, akik kőzött grófok, bárók, tán még hercegek is vannak A bíró — talán most tette életébe® először — megtagadta az alispáni parancs teljesítését. „Olyan nagy a nyomorúság erre mifelénk — mondta a telefonba —, hogy nekünk nincs kedvünk mosolyogva odaállni az előkelőségek elé, hiszen arra kell mindig gondolnunk, hogy mi lesz velünk az idén, hiszen elsorvasztotta minden reménységünket a fagy, elverte minden kedvünket a jég." Az alispán megértette és elfogadta a kifogást. Nem ragaszkodott hozzá, hogy a falu vezetősége fogadja az urlovnsok nemzetközi társaságát.) Csöndesen, vidáman poroszkálnak a jól táplált, jól gondozott lovak a magyar országutakon, karcsú testükön ringatják lovasaikat és hölgyeiket, akik talán nem is gondolnak arra, hogy milyen osudálkozó szemmel bámul utánuk az a falusi magyar aki néha újságot is szokott olvasni. Csudálkozik bámuló tekintete, mert hiszen az újságokban hosszú-hosszú idők óta mást sem olvashat, mint azt. hogy milyen engesztelhetetlen51 fenekednek egymás ellen a különböző nációk, hogyan készülnek egymás elpusztítására, megnyomorít ás ára, milyen ijedt buzgalommal! áosolj$k az európai békét, amit leginkább csak olyankor szokás ácsolgatni, amikor már csak imitt-amott van belőle valami. Most pedig, a csöndes magyar utakon, a magyar ákácok alatt, a szomorú dalokat éneklő magyar búzamezők között milyen békés egyetértésben kocognak azoknak az egymás ellen acsarkodó nációknak a fiai és leányai. Csudálkoznak a tekintetek és lassan megbékélnek, mert az értelem végül mégis csak felfogja az igazságot, hogy mindig akad valami, ami elsim'tja a legélesebb ellentéteket is. Néha egy gondolat, de inkább a ló, a nyereg, a lovaglás andalító ritmusa. Megnagyobbított üzletünkben legolcsóbban vásárolhat csillárt, állólámpái és minden villamossági cikket NéayMngu motlern ebédlöcsillör V 17 Vlllamosvasaló ötévi fótaitúasal P 6'90 Állólámpa modern p J-ÍM Kérje most megjelent árjegyzékünket. SzereKRrnek Aeengwdwény Vásároljon Unió könyvecskére 6 havi hitelre. UCTE/\n n szegedi fiókja Kárászn. 11 . NE I EUK c.niérVJ T MK Telefon 33-76. csillár ^fl I Wl KéTHIk 2Q hlrakntunk meqteklnlé»6t Egymillió pengőre emelik fel a kisipari és kiskereskedői hitel összegét Báró Kructiina Károly, a kereskedelmi minisztérium ipari osztályának vezetője nyilatkozik az ipari problémákról (A Délmagyarország munkatársától.) A napokban Szegeden járt háió Kruchina Károly miniszteri tanácsos a kereskedelemügyi minisztérium ipari osztályának vezetője. Több ipari vonatkozású ügyben kértük ki nyilatkozatát. Első kérdésünk a kisipari hitelakció felemelésére vonatkozott és erről a következőket mondotta: — A hitelakció első éve most zárult le és megállapítható, hogy a kívánt célt elértük: a bankszerű fedezettel nem rendelkező kisiparosok és kiskereskedők jelentős támogatáshoz jutottak a kihelyezett hitelek révén Eredetileg j 240.000 pengő volt a hitelkeret, ezt később 300 ezer pengőre emeltük fel, ma pedig kisipari és kiskereskedői kölcsön cimén 800.000 pengő áll rendelkezésre. Az adatok szerint a visszafizetés nem történt meg a kivánt mértékben, mégis tekintve az akció által elért eredményeket, a kereskedelmi minisztérium gondol arra, hogy újból felemeli a hitelkeret összegét. Ehhez természetesen a pénzügyminiszter engedélye szükséges és ha az államháztartás helyzete megengedi, akkor rövidesen egymillió pengőre fogjuk felemelni a kisipari és kiskereskedelmi hitelakciót, amelynek előnyeiben ezideig több, mint 10.000 iparos és kereskedő részesült az országban és ha a viszszafizetés tekintetében kedvezőbb helyzet állna elő, duplájára tudnánk fokozni ezt a számot. Nyilatkozott ar ipari oratáty főnöke a háziipar fejlődéséről. — Gondunk van arra, — mondotta, —hogy a háziipar fellendülés ne sérthesse a kisipar érdekeit. Az elgondolásunk az, hogy elsősorban az önellátást biztosító háziipart kell támogatásban részesíteni. A háziipar ma mái nem becsülhető le, mert ezzel ezidőszerint nem kevesebb, mint 15.000 asszony és leány foglalkozik kenyérkeresetszerüen. Jellemző a háziipari foglalkozás fellendülésére, hogy tavaly, a háziipar keretében készült blúzokból és gyermekruhákból 300 ezer darabot tudtunk exportálni és minden remény megvan rá, hogy az idén még emelkedik ez az export. Por és lárma a rosszul kövezett uccák miatt a nyaralókat váró Újszegeden (A Délmagyarország munkatársától.) A város életében évről-évre nagyobb jelentősége lesz Uj- I szegednek, az ujszegedi ligetnek. Erzsébet király* asszony ligetét különben a szegediek is csak mostanában kezdik fölfedezni, mert nemrégen, néhány esztendővel ezelőtt legfeljebb a szerelmesek alkonyati búvóhelye volt a csöndes, néptelen park különösen hétköznapokon, vasárnap délután pedig a közvitézek, a Marikák és a Julikák tömegszórakozásának a szinhelye. Amióta divatba jött az idegenforgalom, az illetékesek felfigyeltek Újszegedre is és például a mult érben már odahelyezték el azt a néhány osztrák családot, amely Szegeden kivánt eltölteni néhány nyári hetet. Ujszegedi villákban, nyaralókban és magánházakban bérelt számokra bútorozott szobákat az idegenforgalmi hivatal és ennek köszönhető, hogy felfedezték Újszeged néhány olyan, hibáját, fogyatékosságát, amelyem nem is lenne nehéz segíteni. így például azok az idege.nek, akik nem a Főfasorban kaptak szál'ást, hanem valamelyik mellékuccában, leginkább a por és a lárma ellen panaszkodtak. Az ujszegedi uccák legnagyobb része ugyanis kövezetlen, ahol pedig kövezet van, az olyan kezdetleges, olyan rá:ós, hogy a kocsik és az autók egyaránt szivesebben használják a kövezetlen utakat. Ezekben viszont nagy a po", egy-egy kocsi, vagy autó után hatalmas porfelhők szállnak föl és szélcsöndes időben lioászu Uelg lebegnek a lombok Witt. A por beszivárog az ablakokon, ellepi a bútorokat, m ételeket és megfosztja sí HjszegecK nyaralást minden keHeroeeségétől. A legtöbbet talán a Pillích Kálmán-ucca lakói szenvedik. A mult év tapasztalatai alapján most közös beadványt intéztek a polgármesterhez. A beadványt ötvenen írták alá és azt kérték, hogy a Pillich Kálmán-uccát zárja el a váms a kocsi- és az autóforgalom elől. A kocsik ós az autók ugyanis mind ezen a kövezetlen urcáo közlekednek, nem pedig a rázós Bethlen-uccán, pedig a Bethlen-uccát annakidején azért köveztette ki a város, hogy azon bonyolítsák le a forgalmat. A polgármester még nem hozott határozatot az ügyben. Dr. Katona István tanácsnokot bizta meg, hogy vizsgálja meg a kérdést és kérje ki a közlekedés rend jének biztosítására és fen tartására hivatott államrendőrség véleményét is. Valószínűnek látszik, hogy végül teljesítik az érdekeltek kívánságát, ha nem is száz százalékosan, mert hiszen a Pillich Kálmán-uccát teljesen elzárni a járműforgalom elől nem lehet. Azokat a iármüveket, amelyeknek ott. van dolguk, be kell engedni, de a többiek tényleg közlekedhetnek a Bethlen-uccán keresztül. Ernvő k'e t rrtanl áthúzni cl f -V e t o » anyaagai elválulok és gyorsan készítek, SBLÜ mwsmH Püspílk uoca 12 sz&m. Naoemvők olcsó árban.