Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-04 / 124. szám

DHMAGYARORSZAG SZEOEO. Szerke*ztO*«ffr Somogyi ucco 22. L em. Telelőn. 23-33.- Klndóhlvalal, knictünlcilnyvtar «* Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon: 13-U6.-Nyomda: LOw Lipót ucca 19. Telefon: 13-00. . Távirati 4» levélcím: DilmagyaronzAiL Szeged. Kedd, 1935 junius 4L Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 12,4. sz. ELÖE1ZETÉS: Havonta helyben 3.ZO, vidéken et Budapesten 3.«0, kllimd«n 6 40 pengtt. — Egye» uám Ara hétkUz­nap ÍO, vaiár- ét Ünnepnap 1® Hfl. Hlr­delétek felvétele tarifa szerint. Megfe­HMk héttő kivételével nopo ita regpel. A varázsige Nem tudnánk hamarjában olyan pesti szál­lodát mondani, amely egy rangban van a ró­mai Albergo Plazával. Leginkább a Ritzre emlékeztet. De a Ritzet jobb hely illeti meg a pesti szállodák rangsorában, mint a Plazát a nagystílű római szállodák gazdag sorában. Fényben és pazarságban azonban teljesen hasonlatosak. Itt lakik, állandóan megkülönböztetett fi­gyelemben, tiszteletben és gondosságban ré­szesülve, az olaszok legnagyobb elő zeneköl­tője: PiertTO Mascagni. A szálloda egyik földszinti szalonjában ülünk vele együtt. Erős alakján csíkos nad­rág, fekete kabát és mellény feszül. Szivar­zsebéből hófehér zsebkendő kandikál ki. Ké­sőbb, amikor belemelegszik az emlékezések­be és intimitásokba, megemlíti, hogy a mi tiszteletünkre öltözködött ki ilyen „csino­san." A következő napokon módunkban volt megállapítani, hogy ami a csinosságot illett, Mascagni — túlzott. Mindig csinos. Ha nem is feketében, de mindig sötétben jár. Barna arca jellegzetes profiljának mosoly és elége­dettség is karaktert ad. Láthatóan örül, hogy megbecsülik, s boldog, hogy tisztelettel ve­szik körül, elismerik és ünneplik. Magyarországi, sőt szegedi emlé­kein is elrévedez. Az egykori operaházi te­norista, Gábor József intim barátja volt. So­kat beszél róla. A budapesti operaházat elis­meréssel, valósággal tisztelettel emlegeti. Eszébe jut az az idő, amikor Szegeden elő­adták Kis Marat cimü operáját. Akkor hallott egyetmást Szegedről. Ugy tudja, hogy az igazgató, aki lelkes zenészember lehet, szé­pen kihozta ezt a munkáját. Sajnálja, hogy akkor nem jöhetett el. * A Mascagninál való első vendégeskedés után hazai eseményekről és emberekről be­szélgetve kóborlunk azokon a végtelenül hangulatos római uccákon, amelyekhez ha­sonló sehol sincs. Talán Olaszországban sem. Legkevésbé Velencében vagy Nnpoly­oan. Most már az autóknak csak a nyüzsgése Tavar. A lármája nem. Az ősszel még eurőpa­szerte példátlanul hangos tülköléssel robo­gott ez az autórengeteg. Most meg nem szó­lal sehol egy autószirén. Boszorkányos ügyes­séggel lassítanak, ha kell, megállnak. De nem tülkölnek. A római ucca, amely tavaly ősz­szel a leglármásabb volt egész Európában, most nemcsak tiszta és fegyelmezett, hanem aránylagosan csendes is. Az archaikus külsejű házak keskeny ucca­soraira világosságot árasztva hajol le a csen­des alkonyat. Asszonyok, leginkább szépek, nevetve vegyülnek el a Via Tritoné ember­áradatában. Egy édes kis kutya lelkendezve ugatja és ugrálja körül az asszonyát, bizonyá­ra afelett való örömében, hogy elviszi sétál­ni. Elragadtatásában nem veszi észre a köz­lekedési rendőrt, aki a gyalogjárókon tartja fep.n a rendet. A rendőr a kutyát felkapja, megpaskolja és nevetve mutat át a másik ol­dalra. A közlekedési akadály bennünket is megállásra késztet. Társaságunk egyik tagja, aki állandóan Rómában lakik s akinek vannak szegedi kapcsolatai is, belém karol s meg­szólal: — Milyen kedves volt Mascagni a szegedi emlékekkel. Kár, hogy az ország második vá­rosa nem épit ki minél több olyen kulturkap­csolatot a külfölddel. * Utazási irodában beszélgetünk, amelyek épp ugy meg vannak rettenve az uj magyar valutarendelet miatt, mint a Wagons Lits, vagy egyes római szállodák. Néhány ma­gyarországi magyar kivételével csupa olyan magyar van együtt, akinek élethivatása Olaszország felénk irányuló idegenforgalmá­nak az élénkítése. Egy plakáttervet mutatnak fel, amelynek megvalósítása esetén az lenne a hivatása, hogy fokozza az olasz érdeklő­dést. Primitiv koncepció, kék ég, fehér gatya, zöld mező, Hortobágy és puszta és kész a — propaganda. Ugyanaz a magyar, aki a kultur­kapcsolatok élénkítéséről beszélt az uccán, megszólalt: — Ne adjunk továbbra is tápot annnk a külföldön gyökeret vert meggyőződésnek, hogy keleti nép vagyunk, akik nyeregben puhitott hust és kenyeret eszünk. Népi sajá­tosságaink mellett nagy kulturértékeink is vannak. Ragyogó a művészetünk. Az utazó­emberek körében a legerősebb propagandára az a plakát képes, amely művészi. Valaki emlékeztetett azoknak a művé­szi kapcsolatoknak maradandóságai­ra, amelyekről szegedi vonatkozásokban Mascagni beszélt. Az idei szabadtári játékok, ha a rendező­ség meg tudja valósítani elgondolásait sze­gedi k u 11 u r k a p c s o 1 a t o k n a k a külfölddel való kiépítése terén viszik előre a várost. Ez a módszer a legnagyobb idegen­forgalmi erő. Erről ma már vitatkozni se le­het. Az olasz sajtóban már is nagy az érdek­lődés a szegedi olasz-magyar kulturmanifesz­táció iránt s vannak utazási irodák, amelyek­három napos szegedi látogatást készítenek elő. Olasz hivatalos körök is figyelemmel ki­sérik a szegedi előkészületeket. A város és lakossága viszont mutassák mep a tanyavilá­got. A halpaprikást se tagadják le és Puszta­szerre is büszkén emlékeztessenek. De mu­tassanak erőt az idei hatalmasnak mutatkozó események sima lebonyolításához szüksé­ges előkészületek megtételében. Szegednek nagyszerű idegenforgalmi adottságai vannak. De nem Strohschneider, a kötéltáncos. Ha­nem történelmi emlékei, amilyen a Mátyás­templom. Gazdasági értékességei, amilyen a halászat és paprikatermelés. Tudományos ér­tékei, amilyen az ásatások és a C-vitamin. De még sok más is. A hatósági munka egy pil­lanatra sem kalandozhat el az idegenforgal­mat elősegítő és állandósítani alkalmas olyan intézményektől, mint amilyen a képkiállitási csarnok, a nagy sportpálya és a strand. A Dóm-tér ezek nélkül nem töltheti be Hi­vatását s a szabadtéri játékok ezek hijján mái jövőre fennakadhatnak a fejlődés utján. Hőman kultuszminiszter beszéde a költségvetési vitában Az isko'ai program és a színházi kérdések — Az ellenzék az Iskolai politizálásról és az egyetemi diákságról A belügyminiszter a Kenyeres-Kauffmann ügyről — „Lehel, hogy hamis okmányok bemutatása történt, de a hatóságokat felelősség nem terheli Budapest, junius 3. A képviselőház hétfő dél­utáni ülését négy órakor nyitotta meg Kor­n i ss Gyula alelnök. Megkezdték a kultusztár­ca költségvetésének tárgyalását. Szinnyei Merse Jenő előadó ismertette a tárca költségvetését. Megállapította, hogy a kiilíurcllenes hangulat megszűnt. Petrovácz Gyula volt az első felszólaló. Sajnálattal látja a képzőművészet támogatósá­ra szánt összeg csökkentését, örömmel látja a miniszter gesztusát a Nemzeti Színházzal kap­csolatban. kérte, hogy minden téren hasonló eréllyel járjon el. Illés József: A vallást nem pótolhatja, sem tudomány, sem kultura. Keresztény demokrá­ciára szükség van, mert cz vezet ki a váhágból. A diplomagyártást ő is elité'?, de ha a diplomá­sok között tehetséges van. azt nem szabad inun­kanélkül hagyni. Azt ajánlja a magán vállala­toknak, hogy kevesebb igazgatósági és felügve­lőbizottsági tagot válass/nnak, helvettíik inkább fiftnlokat alkalmazzanak. K é t li 1 v Anna a szegényebb néposztályok szociális elhagvatottságáról szólt, amelv a köz­oktatásügy terén is kifejezésre jut. A költségve­tést nemiogadta el. Kéthlv Anna beszéde további során n tanítói személyzet nevelésének és kiképzésének kérdé­sével foglalkozott, majd a felekezeti nevelés megszüntetésé* kívánta. Kelemen Kornél a sport és a testnevelés kérdéseivel foglalkozott. Vitéz Makrai Lajos rámutatott arra, hogy általános iskolaadót kellene fizetni. Meg kelle­ne alkotni a cserkésztörvényt, mert még min­dig nincs megállapítva az iskolákban a cserké­szek helyzete és különösen a táborozásoknál anyagiakkal is kellene támogatni ezt az intéz­ményt Vitéz Hadnagy Domokos a testnevelés kérdésével foglalkozott és kiemelte, hogy a le­ventcintézmény milyen munkát végzeit. A költségvetést elfogadta. A n d a h á z i Kasnva Béla a magyar kép­zőművészet kérdésével foglalkozott. Kifogásol­ta. hogy a művészetben és az irodalomba:! po­li'ikai szempontok játszanak közre. A költség­ééi"!-; nem fogadta el. p • n t é r József a népművészet kérdését tet­TT' szóvá. Az erre szánt összeget kevés ÍH* tart)a. A költségvetést elfogadta. Emitán Hóman Bálint kultuszminiszter számol adott az elmúlt év kultúrpolitikai ese­ményeiről és bejelentette azokat a terveket, amelyekkel a közeljövőben foglalkozni kiván. Miniszteri ténykedését kél nemzeti irány szab­•a meg: a racionalizálás és a nemzetnevelés rendszerének tökéletessé tétele. Mindig szem előtl tartja azt a tervet, hogy nem kiván hirte­len elhamarkodott reformokat végrehajtani, ha­nrm óvatos tempóban kiván a haladás irányá­ban előremenni. A racionalizálás iránvában be-

Next

/
Thumbnails
Contents