Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-29 / 144. szám

DÉLMAGYARORSZAG T955 funfos 20. HATALMAS ESTI FELHOSZAKADAS FEJEZTE BE A LEGMELEGEBB NYÁRI NAPOT (A Délmagyar orsiág munkatársétól.) A néhány napos kánikula pénteken crte el tetőpontját. Hosszn évek 61« nem volt ilyen meleg, az emberek ugy szédelegtek egész nap a forró aszfalton, mint ősszel a legyek. Már kora reggef kibírhatatlan roll a hőség, mert előző éjszaka sem hűlt le a levegő. A' hűvös hajnal enyhülete hefye+t a szikrázó nap riasztotta ki az ágyból az embereket, akik egész éjszaka nem tudtak atndni. Reggel 8 órakor már rezgett, remegett a Iewgő, mintha óriási gőzkazánokkal fiitenék. A nap kilett magáért. Délfelé azután teljesen kibírhatatlanná vált a szabadban való tartózkodás. Az aszfalt, megolvadt és besüppedt a tántorgó lábak alatt, a fák levelei lehókadtak, a pázsit! szinte széniünk láttára perzselődött le és a Tisza vize egész felmelegedett. Nem volt képes kellően lehűteni a fürdőzőket. A Tisza hőmérséklete 25 fok fölé emelkedett. \z élet a városban jóformán teljesen megakadt. Délután még csak növekedett a trópusi meleg. Szellő kerekedett, de az ujabb tikkasztó forróságot fujt. Előrelátható volt. a hatalmas feszültségre hatalmas lecsapódásnak kel! következnie. Végre 7 óra tájban sötét felhők kezdtek gyülekezni az ég alján. Sötétszürke és fekete viharfelhők gomolyogtak, azután egyszerre eleredt az eső, a zápor, a zivatar, amelyet ezrek ujjongása fogadott. Dörgött és villámlott a haragos ég, ontotta magából a kövér esösngarakat, amelyek jótékony enyhülést hoztak az elkínzott embereknek ... Azidd A Szegedi Meteorologiai Obszervatórium jelenti: Szegeden a hőmérő legmagasabb állása 38.8, a legalacsonyabb 22.2 C. A barometer adata nullfokra és tengerszintre redukálva reggel 767.4, este 763.5 mm. A levegő páratartalma reggel 59, délben 37 százaíék. A szél iránya nyugati, erőssége 2—3. A Meteorologiai Intézet jelenti este 10 órakor. Az egész országban a déli órákban rendkívüli módon emelkedett a hőmérséklet. Sopron, Szombathelyen 36. Bánhidán, Keszthelyen 37, Kaposvárott, Egerben 38, Szegeden, Békéscsabán, Debrecenben 39 fok volt a legmagasabb hőmérséklet Budapesten 392 Celsius fokot mértek, ami magasabb a Meteorologiai Intézet fennállása óta Budapesten bármikor mért hőmérsékletnél. A délutáni órákban a vihar nagy erővel vonult át az egész országon. A vihart sok helyen zivataros eső kisérte. Várható időjárás a következő 24 órára: Mérsékelt északnyugati szél, változó felhőzet. A délutáni órákban egyes helyeken záporszerü eső. vagy zivatar. A hőmérséklet átmeneti sülyedése után a nappal ismét emelkedik. A vihar pusztításai Szerencsétlenségek, sötétségbe borult a város, Izgalmak a Tiszán A' hirtelen jött esti vihar nagy pusztítást okozott városszerte. Több helyen leszakította a házakról a cserepeket, különösen a Somogyi-tel;pi házakat rongálta meg erősebben. A Sárgánál lévő partfflrdő vendéglőjének tetejét lesodorta a vihar ereje. Itt szerencsétlenség is történt, a leszakított tető ráesett Pálfy Ilona 27 éves,Fodor-ucca 31. szám alatt lakó leány lábára és eltörte. A leányt a mentők szállították be a közkórházba. Az első viharattak után sötétségbe borult a város több része, úgyszintén Somogyi-telep, Dorozsma, Makó, Apátfalva, mert a távvezetéket a vihar és a sürü villám* csaápsok erősen, megrongálták. Több helyen ki* belégés történt. A városban történt vüágiti« mvart az okozta, hogy anyaghiba következtében a telepen lévő nagy turbinának külső cső-nyomóvezetéke felrepedi és a turbinát azért ki kellett kapcsolni 10—15 percre. A telep mérnökei és szerelői a vezetékeken esett hibákat hamarosan megtalálták és rwndbehozták. ugy, hogy este o óra körűi a legtöbb helyen, így a távvezetéknél is helyreállott az áramszolgáltatás. A legtöbb baj Somogyi-telepen volt, olt még este féltizenegy órakor is sötétség volt, mert itt nem sikerűt a hibát megtalálni. A moztik a világítási zavarokra való tekintettet az esti 9 órai előadási nem tartolták meg. Nagy i jedelmet okozott a vihar a Tiszán. A szél erősen felkavarta a vizet, nagy hullámok csapdosták a csónakházak oldalát, olyan koromsötét lett, hegy egy méterre is alig láttak aa emberek. Néhány elkésett csónaknak sikerölí nagynehezen kikötni. Komolv veszedelem fenyegette » Feteötísza parton levő Vitorlázó Klubot, amelynek tartókőle'eit az erős szélvihar elszakította. A ház tele volt nőkkel, gyermekekkel, férfiakkal, akik között pán Üt keletkezett, amikor látták, hogy a nagy alkotmányt a vihar kit sodorja a Tiszára és hajtja lefelé. Az a veszélyt fenyegette őket, hegy a szél nekisodorja a házal valamelyik hajónak, vagy a hid lábának és po»* dórjává töri. Szerencsére a közeli csónakházakból hamar észrevették a vitorlázók szorongatott helyzetét. Az Evezős Klubból köteleket dobtak « .parttól egyre távolodó házra és a kötelek segitsé* gével lerögzítették, majd « Regatta Egyfathez kötötték. Szerencsére senkinek sem esett hatja, kisebb ijedtségtől eltekintve. tccúvextí flze/ésl felíételek mellel/ leaolcsóbban besaereiöetők Fekeíe Vrtndor, Kosul fi C. *.-ut 19. Tel. 2Q—27 ftfestóijuirváÚjaít^ Céflt. Csányi Mihály Kar« C7f|RflFFQIFCT cimtestést,mázolásl és Készit elsőrendű kivi leiben OfcUDWXOItOl, butorfényezést 2£?.yÍS Az én húsvéti bárányom Irta FARKAS ANTAL Már mint az enyém? Ifién, igen, az enyém és ha tudjuk, hofiy félszázadelőttről beszélek, nincs ezen mit csodálkozni. ötven évnek előtte kutyán és macskán kivül egyéb lábas jószága is lehetett az embernek, ' Qlönösen akkor, ha az ember még az elemi iskola padjait farigcsálta és egyéb gondja sem volt annál, hogy kinek az ablakait gumipuskázza be, ha már a szomszédokét megunta. Az én húsvéti bárányom tulajdonképen az édesapámé volt. 0 kapta valamelyik tanyai kliensétől alkalmasint ilyen fiondolatok közben: — Ezt tessék megnyúzni, ha már engem mcgfci.nélt a tekintetes ur. A bárányt é<n — persze, hosszadalmas testvérharcok "tán — a magaménak tekintettem és a padlás óeskaságai között talált csöngettyüveí telis ékesítettem. Nagyon megszerettem az én négylábú kis pajtásomat, akinek kedvéért még az iskolába való menést is elfelejtettem! Leszőktünk az alsóudvaron át az ott elhúzódó £urca holtmedre partjára és annak füzes, nádas rengetegében megbujtunk. A csengettyű száját befogtam füvei, hogy árulónk ne legywi. A barika legelt, én pedig el-elgondolkodtam azon. hogy milyen rossz lehet annak, akit most az iskolában kínoz a tanító ur. Holmi testvérárulások következtében édesapám megleckéztetett: — Már megint nem voltál iskolában? Hallatlan! Ezt a gyereket elbutítja a birka. Pedig én axt hittem, hogy megfordítva lesz: te papaiak tanulsz ki. No, majd teszünk róla, hogy a birkapásztorságnál többre vidd. Nem sokat törődtem a fenyegetéssel, hiszen nem is értettem. Tessék-lássékból el-elmentem az iskolába, ami majdnem a szomszédunkban volt, de óra közben hazanyargaltam a barikámhoz: hazahívott a bégetése, a csöngettyüje. A házbéli fehérnép édesanyámnak panaszkodott: — Tessék már nézni ezt a büdös bárányt: hát nem bekapott a szobákbal A szelíd anyai intelem csak így hangzott: — Vigyázz, fiam, mert édesapád húsvéti bárányt csinál a te jószágodból. Ezt se értettem. Különben is a húsvéti vakáció első napjait élveztük. Minden időmet az én kis pajtásommal töltöttem. Hancúroztunk a szobákban, barangoltunk az érben- Nagyon boldogok voltunk. Rendes vendégeink közé tartozott a báró. A 48—19-iki harcok emlékein kivül keresztkomaság fűzte össze édesapámmal. Zsinóros átillában, sarkantyús csizmában járt. Melligérő szakállán kivül fokost és az odlalán lógó táskát viselt. (Mi volt a táskában, máig se tudóim.) Recsegő tenorban beszélt és álján hangosan, mintha a honvédeknek vezényelne. Mi, gyermekeik, nagyon féltünk tőle Amikor négyes fogaton behajtott a portánkra és azt kérdezte: — Itthon van apátok? — ugy szétszaladtunk, mint a kotlótlan csirkék. Amikor nálunk ebédelt, ezüsttel teritettek, pompásakat sütöttek-föztek. Mi a gyerekszobában bujtunk meg az édesanyánk oltalma alatt, távol az ember-kompániától. Az emberek akkor nagyon mérgesek voltak — és köztük az édesapánk is —, asztalbontás után igen hangosan beszélgettek csengő poharak társaságában. Ugy emlékszem rá. mintha ma volna. Husvétvasárnapjának a délelőttje volt. Váratlanul bekanyarodott hozzánk a báró négyese. A! darutollaskalapu kocsis hozta az üzenetet — A méltóságos ur is itt lesz délre. . Egy kicsit megijedtem, de nem szaladtam eUj hanem az eperfa körül tovább hancurozíunk «1 báránnyal. A konyhából kihallatszott az édesapám hangja:; — Hozzatok még egy pár kiló bárányt a mészárostól. — Ma egyik sincs nyitva. — Akkor le kell vágni a mi bárányunkat. Egykettő! Az én bárányommal rémülten menekültem az alsóudvaron át a meder sűrűjébe. A bárány bégett, a csengője sivalkodott és én lélegzetfogytáig szaladtam. A mi kocsisunk utolért. Különben is haragudott rám. — János bácsi! János bácsi! — könyörögtem neki. Nem ért semmit. Karmoltam, rúgtam, de ez se használt. Elvette tőlem a bárányt és ölbefcapva vitte föl. Csak a csengője maradt a kezemben szijastól. Ebbe kapaszkodtam, hogy mentsem a pajtásom életét, de hasztalanul. Lerogytam a füre és ott sirtam keservesen, árván, pajtástalanul szorongatva, ölelgetve a gazdátlan csöngettyüt, amely* nek véletlen meg-megszólalása ugy vágott a lelkembe, mint valami éles kés. Nem is mentem föl, nem is ebédeltem. Folyton az én báránvfcámra gondoltam. Délután találtak rám és fölvezettek édesanyámhoz, az ő szobájába. Az ebédlőből kihallattszott az embereik hangos beszéde, koccintgatása, hahotája. Gyűlölködő pillantásokat vetettem az ebédlő felé, Ugy éreztem, hogy benne valami gyilkosok tivornyáznak ...