Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-23 / 139. szám

T935 ftmhis 23. Bf CM A (M*PfR ORSZÍG 17 Kerékoárt, alkatrészeket, gumit Sffir Déry gépáruház Nagy tavlíó mllhelv. Pélmaqyaror«tfg mmmmmám regénye. Só Pái Uéi és fél házassága 46 — „Aztán, ki legyen a szóbanforgó tündéi? Halljuk a nevét." — „Megmondjam?" — „Meg." ;— „Megmondhatom?" — „Meg." — „A ... a húgodról van szo. — Elhallgattak. Énekes ur mélyen lehajtotta fejét, a másik meg pár pillanatig nézte, de nem harag volt a szemében, aztán csendesen felállt, odament a barátjához és megcsókolta. És ujabb italért kiáltott. Mert az voh a szavajárása: erre muszáj inni, ekkor is azt tartotta. — „Te édes, drága marha. Te vaddisznó" — mondta későbben. „Az utolsó percben jössz hozzám, hogy mutassalak be odahaza? Te kenguru ... Te zebu ... Te! Tel Miért nem szóltál előbb. Alma biztosan örült volna. Nem ismerkedik ugyan szívesen, de ha én vittelek volna, az más. Megjegyzem azonban, holnap úgyis találkozni fogtok a vasútnál .. — És Énekes ur másnap már csakugyan együtt jött vissza Alma kisasszonyokkal. Mármint a kisasszony mamájával s a tantijával. Az idősebb hölgyek szeme vörös volt a sirástóL De Alma kisasszony barátságosan beszélgetett... Egészen háború végéig tartott, hogy külön alig lehetett őket látni. Pedig Énekes ur közben a harctérre került, csakhogy nyárára mindig tudott magának szabadságot szerezni. Mind a három évben. Addig, mig meg nem érkezett, Alma kisaszszony még a zenéhez is ritkán jött le nyaralójukból. Nagy szilvásuk volt a villa mögött, ott üldögélt, naphosszat a fák alatt, magam Js sokszor láttam, amikor elmentem a kerítés előtt és olvasott, vagy kézimunkázott s... én nem vagyok járatos, kérem nagyságos ur oz urak ilyes dolgaiban, de mondhatom, halálos vétek, hogy végül elveszítették egymás kezét... Só Pál eddig szótlanul figyelt Simonra. Most közbeszólt: — összevesztek? — Nem tudom bizonyosan. Senki se tudja. Alma kisasszonyék nem voltak itt azófa, mióta az ország kocsirudja eltörött. A kisasszony az édesanyjával nem jön, csupán bátyja látogatott el egyszer, évekkel ezelőtt a feleségével. A villa akkor még nagynénje kezén volt, azóta eladták. Beszélik, hogy a méltóságos asszony öregségére egyedül maradt, az ura uj feleséget kívánt és ebbe elszomorodtak, meg nehezen is élnek, ha élnek; annak is hire járt egyidőben, hogy a kisasszony szive ellenére máshoz ment férjhez. Nem tudta kivárni szegény, amíg szerelmeséből ember lesz. Az apja bűne, ha igy van. De semmi se biztos. Csak az, hogy Énekes ur, akiből nagy művész lehetett volna, tönkresílányult ebben a szerelemben. A boldogságával együtt elveszítette önmagát is. • Az első években még küzdött, kiállításokon szerepelt, az újságok írtak a szobrairól, ma már elveszett ember. És minden esztendőben lejebb veri a szomorúság. Alig dolgozik, akkor is tömegmunkát, apró, krajcáros dolgokat csinál, amiről aztán a nagyáruházak gipszöntvényeket készíttetnek és ezt 6 mammmmmrnmmSmmm Irt a: Rusxkabányai Elemé* ga mondta el nekem, mikor egyizben becsípett, hát hiteles. Két dolog van, ami még valamennyire tartja benne a lelket: az, hogy évenként ide utazik Pesten megkoplalt garasaival, a másik pedig az alkohol. Már rendes étkezésre nem futja a pénzéből, szalámin, sajton, vajon él gyakran napokig. Azt a kevés főtt ételt, amit szervezete megkíván, a szot>ájába kell vinnem, hogy senki ne lássa, milyen keveset fogyaszt. Aztán megy, barangol, csavarog, végig járja mindazokat a helyeket, amelyeken Alma kisasszonnyal valaha megfordultak. Sebesre tépi lábát a sok gyaloglással, napjában többször átmegy a síneken a villasorra, megáll, benéz a tornyos nyaraló kapuján, ilyenkor válla rázkódásán látszik a visszafojtott sírás és mikor hazavetődik, megint fáradtabb, megint töröttebb valamivel... Pál komolyan megbánta, hogy a vén fecsegőből kiszedte ezt a történetet. Minek, mi jogon háborgatta idegen ember emlékeit, fájdalmát, összeroppanását? kérdezte önmagától. Kicsit szégyenkezett. Nem Simont hibáztatta, hiszen annak jobb borravaló reményében, mesterségéhez tartozott az unatkozó vendéget szórakoztatni. És mikor este a parkban Énekes Imrével találkozott, a poros, izzadt férfit megsimogatta bocsánatkérő pillantásával. Még szerencse, hogy három nap múlva tartózkodásuk végére értek, mert ettől kezdve nem volt nyugta. Ugy érezte, mintha ő is rúgott volna egyet az esett szobrászon: Ágotának nem tett említést róla, mit hallott Simontól. Feleslegesnek tartotta, aztán meg mostanában nappal már alig találkoztak és Ágota ekkor is annyira tele volt mondanivalóval: Palotásné ezt mondta, Huba azt csinálta, ilyen, meg olyan jól mulattunk, hogy alig jutott szóhoz. Ágota ugy elmerült a barátkozásban, hogy Pál számára csupán az éjszakák marattak, no, Pesten majd minden megváltozik — a férfi szüntelenül ezzel vigasztalta magát. Ezért érzett felszabadulást, amikor végre ott álltak megint az állomáson, bőröndök, kalapskatulyák, kézitáskák hegyei mögött; valóságosan kitörő örömmel beszélgetett a bucsuztatásukra kisereglett ismerősökkel és most az sem ingerelte, hogy Huba minduntalan szinte hozzádörzsölődött Ágotához. A perronon elhelyezett jelzőharang háromszor csilingelt. Gyorsan, gyorsan, még mindenkihez lehet néhány szót szólni, csókok, ölelések, kézfogások, futtában odavetett ígéretek, emlékeztetések... az égen már elterpedtek az első füstkarikák, egy-két perc múlva beszállás, az utasok idegesebb része elözönlötte a vágányokat, ugy kellett őket visszaparancsolni, ogy gyerek megbotlott hasravágódott és térdéről a goormba kavics lesúrolta a bőrt, persze emiatt éktelen bömbölés kerekedett, az anyja is sírt, jajgatott... édes kicsi fiam, mutasd mamának ... fáj? vérzik? ... jaj vérzik! aranyos galambom ... nemcsoda, fellökték! szívtelen állatok!... A mozdony érzéketlenül, nyugodtan közeledett. (Folyt, kov.) Felelős szerkezet«: PÁSZTOR TOZSFF Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarorszár Hirlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájába« Felelős üzemvezető: Klein Sándor 1 ¥ Ikll/^V 1 •• 1 F legjobban vAiArolhat IIM(J konvvecskere SWk Testvéreknél SíCchnnvI l«r. ? no! vásdrolfnnk ! Hol dolgoztassnnh A Bein?fl£irerország Kis címtár« ANTIQUARIUM: Irmgárta könyveket vesz, elad é* cseréL szegedi hereshedOhröl ts iparosohrói MOSODA: iattyn-mosöda, Takaréktár-«. ft, AUTÓ ÉS FELSZERELESl CIKKEK: tóna Alföldi Gépkeresi., Váll, Fel otesas-n TU FÉRFIRUHA: Mao lgnácz, Kelemen-n. 8. ILLATSZERTAR: Gáspár Illatszertár, Széchenyi-tér I. IRODABERENDEZÉS: ^Virth és Rengey. Széehenyi-"ér l KALYHARAKTAR: I/éderer János, Somogyi-oeca 18 KÉPKERETEZÉS: Kreimann Miksa, Kárász-«. 18. KÉZIMUNKA: Kiseher „Kézimnnkaház", Kölcsey a 1í Fáy Margit, Kigyó n. & KÖTÖTT- és SZÖVÖTTARU: ;mpei 6s Hegyi. Püspök >azái i^usztig Imre, Széchenyi-tér 1 OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK Kuh Vilmos, Mikszáth K. a. •, ÓRA ÉS ÉKSZER: róth József, Kölcsey-«. I RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: 'H'utsch Albert, Kár&s&4ioca J Kelemen Márton. Kelemen-«, il SELYEMARUK: Holtzer S. és Piai, a fő postával Etemben SZŐNYEG: Oomán Mihály és Fia, Kárészm 12. SZOCS: íosmann Dávid. Kárász-u. &. TEXTILÁRU: Kuruesev Sándor, Széchenyi tér ÍR OVEG ÉS PORCELLAN: >rh!1lirger Káhnfin, Csefconk n. t. VILLAMOSSÁG: Oentsch Albert Kárász-n. f. Rosner Józsel. Tisza Lajos-körut 38 VIZVEZETÉKSZERELÖí Fekete Nándor. Kossuth Lajovsugárnt 18. Szegeden szerezzük be minden szükségletünké 1!