Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-23 / 139. szám

6 DÉLMAGYAR ORSZÁG 1935 hinlus 23. Harisnyát csak GFB jegyűt vegyen, minden párért szavatosság Megfojtotta a mostohaanyját, négy évi börtönre itélfék ugyanazon tárgyról. Egyéni meggyőződésein szerint Babits Mihály Dante-forditása az álta­lam ismert összes Dante-forditások között leg­jobban közelíti meg az eredetit, ugy, hogy méltán büszkék lehetünk rója, mégis érezzük azt a láthatatlan fátyolt, amely a magyar for­dításban Dante középkorától és misztikus ví­zióitól elválaszt bennünket. Goethe mondja valamelyik írásában, hogy a franciák, ha mondanak nekik valamit, rögtön lefordítják a saját nyelvükre és megváltoztat­ják az értelmé». Ebben a szellemes mondásban sok az igazság, de nemcsak akkor, ha a fran­ciákra, hanem ha bármely más népre vonat­koztatjuk. Lefordítunk egy fogalmat, mint pél­dául a becsület és azt hisszük, hogy pon­tosan visszaadtuk az értelmét a magunk nyel­vében, pedig az igazság az, hogy mást értünk l>ecsület alatt, mint az angolok, németek vagy franciák és bizonyos az is, hogy mást értettek l>ecsület alatt az ókorban és középkorban, mint a mi időnkben. A hitnek megvan az egyenér­tékűnek látszó kifejezése minden nyelvben és mégis menpyire más az északiak hite még ugyanazon vallás keretében is, mint a délie­ké. Valahol olvastam, hogy a biblia eredeti szövegében a tora kifejezés hetvenszer, vagy nyolcvanszor fordul elő. Ezt a kifejezést a septuaginta fordítás a törvény kifejezés­sel adta vissza. A törvény szó azonban a sep­luaglnta fordításban száznegyvenszer •«erepel. Nyilvánvaló ebből, hogy olyan kife­jezéseket is törvénynek fordítottak, amelyek nz eredetiben mást jelenteltek. Már pedig két­ségtelen, hogy ez a szöveg értelmének megvál­toztatásával jár együtt. Ezért helyes az a megállapítás, hogy a civi­lizáció internacionális, a kultura pedig nacio­nális valami, ami a nép lelkéből folyik s min­dig egy népnek a sajátja. Érintkezési pontok lehetnek és vannak is, egyes korszakoknak le­hetnek egyező kulturális vonásaik, mégis leg­szorosabb értelemben az igazi kultura egy nép és egy nemzet teriileiére szorítkozik. Azt is mondja egy német meghatározás, Hogy a civilizáció mindazon törekvések, cse­lekvések és intézmények ősszesége, melyek az embert a természet erőinek nyomá­sa alól szabadítják fel. A kuliura ellenben azon törekvések, cselekvések és intézmények őss-.zesége, melyek az emberi embertár­sainak nyomása alól szabadítják fel. Ebben n kettős meghatározásban is sok az igazság. Minél függetlenebb vagyok a külső erőktől, a civilizációnak annál nagyobb menv­nyiségével rendelkezem és minél nagyobb a lel­ki szabadságom, ami a tudás, művészet és ki­finomultság mértékétől függ, annál nagyobb a kultúráin. Az anyagilag és lelkileg egyaránt független embernek lehet a legnagyobb a ci­vilizációja és a kullurája. Igaz, hogy ezt a kettős meghatározást Ríesz Frigyes professzor lmrátom egy kis eszmefut­tatás során oda módosította, hogy a tétel első részenek elfogadása mellett kultúrának azok-v nak a törekvéseknek, cselekvéseknek és intéz­ményeknek összeségét minősítette, amelyek felszabadítják az embert a civilizáció nyomása alól. A 'ényegben neki is igaza van, maghatározása pedig szaliríkus éle mel­leit olyan jó. hogy akár Bernhard Shaw is el­mondhatta volna. (A Dé'magyorország munkatársától.) Ifj. For­rás János 25 éves biharmegyei gazdálkodó a mult év Ő6zén mostohaanyját kötéllel megfojtotta, a holttestet az ajtófélfára akasztotta, hogy azt a látszatot keltse, mintha a mostoha öngyilkos­ságot követett volna el. A gyilkosságnak családi perpatvarok vo'tak az előzményei. Ifj. Forrás Já­nos a gyilkosság előtt hóna [»okkal megnősült) és a feleségét szülei házába vitte. Mostohaanyja nem nézte jó szemmel a fiatalasszonyt, aki szor­galmas, dolgos nő volt, varrodát tartott fenn és keresett, mert a fiatalasszony nemj volt hajlandó neki pénzt adni. A mostoha ugyanis iszákos volt, minden pénzt dívott. Ifj. Forrásné hamarosan rájött erre és nem adott több pénzt anyósának, aki emialt üldözni kezdte. A házastársak közötti vis/onyl is megliontotta, a fiatalasszony egyizben el is hagyta az urát, de később kibéküllek ismét, A mostoha azonban ifj. Forrásnét állandóan pisz­kálta, több ízben azt mondotta, Hogy ilyen asz­szonyt a szemétdombon is találhatott volna. AS fiu végül is megelégelte a dolgot és kijelentette, hogy feleségével együtt elköltözik a házból. A mostoha ekkor összeszedte a ruháit és egy kötéldarab bal együtt odadobta neki, »ezzel pe­dig kösd fel magadat« — mondotta. A fiu dü­hös lett. »Maga nekem szánta — válaszolta —, én pedig magának adom.« Ezzel a mostoha nyaka köré csavarta a kötelet és megfojtotta. A holt­testet azulán felakasztotta az ajtófélfára. A gyilkos fiu a csendőrség előtt beismerte a tettét, de a törvényszék előtt tagadott, tat ál­lította, hogy a mostoha tényleg öngyilkos lett A törvényszék erős felindulásban elkövetett szán­dékos emberölés bűntettében mondotta ki bű­nösnek ós ezért 2 esztendei börtönre Ítélte. Aa ité'ötábla K'oiví'-s-tanácsa szombaton foglalkozott az üggyel és ifj. Forrás büntetését 4 esztendei börtönre emelte fel. Nem érzi a kánikulai h ha szobáját, irodáját, vagy műhelyét villamos őségét ventillátorral liiiti Minden nagyságban méltányos árért kapható: Kárász u. 7. Telefon 18—71 írencsénteplic gyógyfürdő két évsjázados rayltra tekinthet vipsz»: rheuma, köszvény, ísehiasz, neuralgiék és viwzérgyulladái utáni fájdalmak gyégyítá' >án4). Világszerte ismert gyógyeredméoyeit a századok során kialakult speciális gyógymódja ma(?ysráz«a. Információk a Fürdőigazgatóság utján. c Mzz olvasó rovata Az adóbehajtás Tekintetes Szerkesztőség! At>ban a remény­ben, hogy közérdekű ügyet tárok a tek. Szer­kesztőség elé, olyan ügyre hivom fel a figyel­mét, mely ügynek az anyagi része az adófizető polgárok zsebét érintvén, feltétlenül a nyilvá­nosságra kívánkozik A nyilvánosságra kíván­kozik pedig azért, mert csak annak feltárása után válik érthetővé az adófizető polgárok előtt az a fokozott szorgalom, amelyet az államiadók behajtása körül az adóhivatal tisztviselői és alkalmazottjai kifejtettek és a jövől>en ki fog­nak fejteni^ De nyilvánosságra kívánkozik azért is, mert csak annak megismerésében tud magának fogalmat alkotni minden adófizető polgár arról, hogy az illetékes közegek közül ki és milyen tevékenységet fejtett ki az adó­behajtások körül, mert annak megismerése nélkül tovább is abban a tévhitben élhetnének sokan, hogy a behajtási eljárás túlzott szor­galmazása, kizárólag a végrehajtók és becsü­sök akciója és igy kizárólag tovább is őreájuk hárítanák minden igaz, vagy vélt sérelem ódi­umát. Hogy pedig ez elkerülhető lehessen, az adófizető polgárok tudomására kell hozni, hogy az 1927. évi «00—P. M. r. 160. szakasza lehetővé teszi, hogy abban az esetben, ha az évi előjrás 00 százalékát meghaladó összegű állami adót hajt be a városi adóhivatal, ak­kor a behajtott összeg 1 százalékát kapja ju­talék cimén, ami azután az adóhivatali alkal­mazottak között, a behajtás körűi kifejtett te­vékenységűk arány;')han osztandó fel. Ebből, valamint a logika törvényeiből következtetve, mjnél fokozottabb, minél eredményesebb te­vékenységet fejtett ki valaki, annál nagyobb összegű jutalékban részesül, vagy fordítva, minél nagyobb összegű jutalomban részesül vajaki, annál eredményesebbnek kelj tekinte­ni az illető behajtási tevékenységét. Már pedig ha a logika törvénye érvényesül és ez a követ­keztetés helytálló, akkor nyivlánvalé, hogy az adófizető polgároknak a végrehajtók és be­csüsök ellen megnyilvánuló ellenszenve nem helytálló, mert a logika törvényével ellenkez­nék, ha a végrehajtó túlzott ténykedésének tudnák be azt, amiért mások kapják a jutái­mat. Erről pedig felvilágosítani az adófizető polgárokat nemcsak joga, de kötelessége is, minden közérdeket szolgáló polgárnak. Tisz­telettel: Adóalany^^^^^^ Házszámok Tekintetes Szerkesztőség! Több ízben közöl­ték már, hogy Szegeden a házszámozás talán ! legelhanyagoltabb az országban. Napról-napra előfordul, hogy ugy a belváros területén, de különösen a külvárosokban a házszámtáblák vagy egyáltalában nincsenek, a meglévők pe­dig teljesen olvashatatlanok mert közönséges bádoglemezre ákom-bákom betűkkel van az uccanév irva, a számok pedig teljesen kivehe­tetlenek. Nem is csoda, ha a vidékiek nem is­merik magukat ki, mert rozsdás bádoglemezen a festés fél év alatt teljesen tönkre megy. De különös figyelemmel kell kisérni az uccake­resztezéseknél levő házakat, hogy azokon ha­bár a város annakidején elhelyeztette az ucca­jelző táblákat, azonban a házrenoválás követ­keztében nem helyezték vissza még a házszá­mot sem. A háztulajdonos azt mondja, ő tud­ja, hogy hol lakik, a végrehajtó meg úgyis megtalál ja... A házszámtábla: közérdek; ugy a közigazga­I tás, a közrendészet, a rendőrhatóság és az ide­gen, valamint postaforgalmi szempontjából is; a kérdés nagyon fontos, mert táblák hiányá­ban még a saját lakásunk számát sem tudjuk a bejelentő hivatalba bejelenteni... Az uj te­lepeken de különösen Fodor-telepen jól meg­oldották a kérdést — egyforma zománc-ház­számok vannak, amelyek hófehér alapon ol­! vasható betűkkel vannak ellátva; de nem ' csak ezen a telepen van ez igy, hanem a R o thermer e - telepen is. A táblák tiszták és a szembetűnő számoknál fogva bárki könnyen eligazodhatik. A házszámokra van is egy ren­delet, mely kimondja, hogy minden háztulaj­donos köteles házát, portáját számmal megje­lölni. Tisztelettel; Régi előfizeti.

Next

/
Thumbnails
Contents