Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-02 / 123. szám

T935 iunius 2. DÉLMAGYARORSZAG 3 TISZTÁBAN VAN ÖN— azzal, hogy fehéreipőmodclleink vezetnek Tekintse meg kirakatainkaí. Hagy választék bocskor és szanáálcipökben. ti ízléses szegedi pipucskölönlecjesséqek. — ARC tagja HA-HA cipőáruház S A vasárnapi szegedi idegenforgalom M osztrákon az ipari vásáron Két halálos itélel Salzburgban Salzburg, punkra i. A salzburgi esküdtszék) Poschacher Antalt és Spie'mann Pétert kötéláltsili halálra Ítélte. Az elitéltek, akik tagjai voltak a nemzeti szocialista pártnak, Rerlinbőt fegyvere­ket és robbanóanyagokat csempésztek Pingau helységbe. Utazási kedvezmények a sinautóbuszon (A Délmagyarország munkatársától.) A Máv. szombaton rendeletet adott ki, amely szerint a Budapest és Szeged között közlekedő sinautóbu­saon lehetővé tette az utazást azok számára, akik­nek különféle igazolványok és bérletjegyek van­nak birtokukban. A rendelet szerint fé'árn jeggyel utazhatnak a sinautóbuszon a közszolgálati alkal­mazottak, érvényesek a körutazási jegyek, az éves féljegybérlelek, a vasutasok igazolványai; az éves, féléves, negyedéves és havi törlesztései bérletje­gyek, a kedvezményes bérletjegyek, a képviselői jegyek, a hivatalos vasúti jegyek és a kereske­delmi minisztérium igazolványai. Az utazáshoz kii­lón még 1 pengő 50 filléres, illetve 1 pengős pótjegyet kell váltani. A rendelet junius 3-án lép életbe. (A Délmagyarország munkatársától.) A pénte­ken Szegedre érkezett osztrákok szombaton dél­előtt testületileg megnézték az ipari vásárt. A vásár kapujában a vezetőség fogadta a látoga­tókat, akikhez dr. Landesberg Jenő inté/.ett me­leghangú beszédet. Az üdvözlésre Raáb államtaná­csos válaszolt. Közölte, hogy Stockinger osztrák kereskedelemügyi minisztert képviseli a vás-íron, Ausztria kereskedelemügyi minisztere me'eg üd­vözletét küldi Szeged kézmíii|>arosságának. Az osztiák vendégek közel két órát töltöttek a vásár területén és nagyobb értékű kézműipari árut vá­sároltak. Különösen a népművészeti tárgyak, kézi­munkák, iparművészeti dolgok érdekelték őket és sokáig gyönyörködtek a székely háziipari ki­állítás remekeiben is. A vásár annyira megnyerte tetszésüket, hogy délután folyamán ismét vissza­tértek, sok papucsot és más tárgyakat vásároltak. osztrákok vasárnap estig maradnak Sze­geden. Vasárnap este 5 óra 50 perckor utaznak vissza Bécsbe. Az állomás perronján a vásár ve­zetősége ünnepélyes búcsúztatást rendez. Farkas Jóska szegedi cigányprímás zenekarával 5 óra 15 perctől a vonat indulásáig magyar nótákat, játszik. Vasárnap ismét többezer idegen érkezik a vá­sár látogatására. A filléres vonatokon kivül 700 főnyi dalárdista csojiort, valamint közel ezer fő­nyi vasutascsoport érkezik Szegedre. A vasutasok délelőtt 10 óra 42 perckor érkeznek különvonattal. Az állomáson ünnepélyesen fogadják őket A vásár hétfőn este 7 órakor zárul. A Katolikus Népszövetség dszközgy ülése délután 4 órakor kezdődik a városháza közgyűlés termében. A díszközgyűlésen az egyházmegye ve­zetői, élén Glattfelder püspökkel, teljes számban megjelennek. Vidéki küldöttségek is nagyszám­ban bejelentették részvételüket a gyűlésre, Elek­ről Reibel Miháy esperes-plébános vezetésével több mint kétszázan érkeznek a díszközgyűlésre. Sze­geden is nagy érdeklődés nyilvánul meg a gyűlési irá-it, melyet erre való le'.inlettel a Széchenyi-té­ren hangszórók is közvetíteni fognak. Vasárnap délelőtt az alsóvárosi és a« újszeged! kultúrházban tart nagygyűlést a Katolikus Nép­szövetség az ottani szervezetek végleges kiépítési érdekében. Az alsóvárosi nagygyűlésen Krnszt Sándor, az ujszegedi nagygyűlésen Lendvai Ist­ván mond beszédet. A délutáni diszközgyüléero Ernszt Sándor, Czettler Jenő, ötvös Lajos és l^endvai Ishán Ítészéi. A Mléres vonatok A vasárnapi budajiesti filléres vonat 9 óra 33 perckor érkezik Szeged-állomásra, visszaindul 2a óra 41 perckor. Vasárnap még egy vonal érkezik Szegedre Bu­Belvárosi ii»zi Vasárnap, hétfő R francia rendőrséf éílliMi Szenzációs bűnügyi riport. Imtai z?riyn* Széchenyi Miozl v^wphét« Tűzmadár ZILAHY LAJOS világhírű darabja. RICMARDÓ CORTEZ, LIONEL ATVIL. zett, az mind a szemébe futhatott. Ezt azokban még mindig nem nyitotta ki. * Altatni nem lehetett, a korára való tekintettel. Helyileg érzéstelenítettél«, öt-hat ponton. Figyel­mesen hajoltak földje az orvosok az éles villany­fényben. A kés nyolc centiméter hosszu sebet met­szett a bőrén. Alig vérzett. A tanársegéd mutató­ujjával lassan, óvatosan belenyúlt a hasüregbe. Sokáig keresgélt ott. Kihúzta mutatóujját. Alvadt véresőmé feketedett rajta, a belső vérzés jele. Megint belenyúlt, most már mind a két ujjával s tovább kutakodott, percekig némán, a homlokát ráncolva, el-elkomorodva ..igen," mondta, inkább önmagának. Egy gyermekfej nagyságú husdaga­natot talált, egy szarkómát, mely a májra tapadt s már áttevődött a többi szervekre is, ennélfogva céltalan eltávolítani, céltalan tovább kinozni sze­gényt. Kérdőleg pillantott rám. Én bólintottam. Hasonló esetben magamnak is ezt kívánnám. ..Morfint" kértem. „Morfint," hagyta helyben, résztvevőien és utasított mlakit, hogy hozza. ..Nem," mondtam, mert átnvillalt rajtam a gon­dolat. hogy az örökkévalósághoz, viszonyítva mit jelent a központi agyvelő egy villámgyors gör­cse, mely után úgyis a semmi következik. Ekkor a segédkező orvos már visszatért az oPótilvel, melynek üveghengerében megcsillant a sztriehniu rózsálló oldata. A tanársegéd a kutya szivét ke­resgélte. Elfordultam, hogy ezt mégse lássam. In­tettek. hogy visszafordulhatok. Már nem élt. Zárt szemmel hevert, ahogv eddig, de mozdulatlanul Csak szervei remegtek. Azok még éltek. A beiek, melyek először érintkeztek a szabad levegővel, mi­óta a világon vannak, fodrosán összetúremkedtek. Láttam 3 szivet, a tüdőt. Arra gondoltam, micso­da fönhéjázás rangkülönbséget tenni élőlény ís élőlény között.,„oktalan állatról és okos emberről beszélni. Mintha az számitana. az a semmiség, hogy az egyik beszél, a másik pe<lig nem. az a buta külsőség, hogy az egyik csokornyakkendő: hord szines sávval, a másik pedig nyakörvet s nem ez számitana itt. ez a mély szertartás, >>t a rejté­lyesen ősi divat, amellyel össze vannak bogozva a szervek, az élő szövetek, az idők kezdetétől fogva a miénkéhez hasonló módon, ijedelmesen azonos rendben, elkészítve életre, fájdaloijira és halálra. Porig hajtani itt a fejet. Alázatot. * „Ugy döglik meg. mint egy gutya," csöng visz­sza fülembe a régi mondás. Nem, kedves barátaim, ma már a kutya se pusztul el „ugy." Kórjelzése van és kórjóslata, az irgalmas tudomány egy óráig fertőtlenít, egy félóráig mosakodik' s az ő érdekében is elkövet mindent, ami emberileg le­hetséges. Könnyekig meginditó ez. De a lényeg a régi. A kutya nem pusztul el, mint az ember s az ember ugy pusztul el, mint a kutya. Mi mást te­hetnek ezek a kedves, tudós és kitűnő orvosok? Mossák a kezüket. * Otthon a folyosón, ahol heverészni szokott, va­lamivel gyorsabban haladok át, mint azelőtt. Az udvaron nem tekintek az ólja Tele. Micsoda csönd van. Magamban beszélek. Életem egy darabja. 1 Emlékek rohannak meg mindenünnen. Naponta el­társalogtam vele. Mégse tudtam, hogy mi lakozik benne, hogy milyen nyavalyát hordoz magában. Szenvedett? Az állatok olyanok, mintha mindig szenvednének. Miért élt?Evctt-ivott, aludt, vágya­kozott a szeretelre. Nemrégilvi egy kölyökkutya jár! nálunk. Hátára hemperedett szájába harapott egy ga'yat s vihogó fogai közül mutogatta neki. Nagy sikere volt. 0 szegény — a vén fejével — megirigyelte fiatal vetélytársát. Bukfencezni kez­dett, elkapta a ¡jalyat s pontról-pontra utánozta azt, amit látott, ahogy egy medve utánozhat egy niliangót. Egyébként »»k mindent tudott. Lábait egvmás után emelgette, azzn] kért enni. Nem nyúlt a tilal­mas ételhez, inkább a falra bandzsított s vaka­ródzott. Később, amint vénült, különccé vált, akár a magányos agglegények. Voltak egyes rigolyái, melyeket nem értettem. Ha cigarettára gyújtottam megugatott. Nem helyeselte. Halálosan félt a tü­körtől, de minden nagy vsigv kis tárgytól is, me lyet feléje tartottak, egy kefétől, sőt egy fogpisz I kálótól is Bizalmatlan lett a kiismerhetetlen, anyagi világgal szemben, mely körötte forog éa hánykolódik s nem tudni, milyen tőröket, cseleket tartogat számára. Bizonyos szobáinkba se juta­lomra, se fenyegetésre nem volt hajlandó belépni. Ezek közé tartozott az én dolgozószobám is. * Az, hogy szenvedett, talán csak abban mutatko­zott meg, hogy ujabban szeretett mellettünk len­ni. Nappal is bekéredzett, kétségbeesetten nyílt, ha kizártuk. Lehet, hogy közelünkben némi bizton­ságot érzett. Mult vasárnap délután egyedül Írtam a dolgozószobámban. Egyszerre nyilt az ajtó ö lökte be az orrával. Elámwltam. Egészen köze) jött hozzám, az Íróasztalomhoz, ott megállt, rám­bámult és lihegett. Ez is egyik öregkori, bolond szokása volt. Évekkel ezelőtt, egy rekkenő nyá­ron .amikor hosszu nyelvét kilógatva lihegett, mu­lattunk rajta, észrevette, hogy ez. nekünk tetszik » azóta még csikorgó télben is lihegett, ha kedves­kedni akart vagy kért valamit. Enni ad'nn neki. OHiagyta. Friss vizet öntöttem táljába. Nem ivott. Ajtót nyitottam, hogy kieresszem az udvarba. Nem ment ki Folyton követett. Csak bámult rám és lihegett-lihegett. Talán ekkor akarta közölni ezt: „Segits, kérlek. Velem valami borzasztó tör­ténik. valami kimondhatatlan. Visznek és tolnak oda, ahova iszonyat elmenni. Segits." Nem ér­tette meg. r>e mit tehettem volna, ha megérteni'' Magunkon se hidunk segiteni. * Hol vagy most, kilobbant idegcsomó? Mindegv, akárhol, én is oda tartok, ahol most te vagy. Ez az egy bizonyos. De ha egyszer a holdban vagy valahol másutt mégis találkoznék az. eltűntekkel s szeretteim között, akiket már őrjöngve megölel­tem és már össze-vissza csókoltam, téged is meg­látnálak, a te ismert, feledhetetlen fejedet, annak ugy örülnék, hogy sirva fakadnék. « Hagyjuk ezt. Nem illik hozzám. Meg kell szokni. Fgvetőre az ebéd-vacsorák a legszomorubbak. Csontok esnek tánvéninkba, sajthéjak. Tegnap még becses csemegék Ma értéktelen hulladékok. Vigyék ki. dobják a szemétbe. Ezí sokáig nehéz lesz maid megszokni.

Next

/
Thumbnails
Contents