Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-12 / 130. szám

DELMftöVAKORSZAG SZEOED. SterkettM*«gi Somogyi ncca Z2.1. cm. Teleion: ZM3..KladúlUvalal, kWctSnkOnyviar é* Jegy Iroda: Aradi occa 8. Teleiont 13-Oft. - Nyomda: Lów Llpöl ncca 19. Telelőm 13—O«. • Távirati é* leveleim: DeimagysrortzAa Szcocd. A doberdái találkozó Mint lovassule, Eukachic K altábornagy vezetésével magasrangu tisztek — valamennyien a Mont e San Mi ch e 1 e-i harctér egykori parancsnokai, — utaztak a pünkösdi ünnepekre a Doberdóra és a Monté san Michel e-re, ahol a velük szemben állott olasz csapatok parancsnokaival találkoznak. Az olasz és magyar tisztek utólagos harcászati megbeszélésen tárgyalták meg a majd husz évvel ezelőtti ütközetek eseményeit. S nekünk az jut eszünkbe, amikor erről a találkozásról olvasunk, hogy — é r e t ts é g i találkozó. Húszéves érettségi találkozóra jönnek össze a „régi harc fiai," egy kis beszélgetésre s egy kis bankettre. Éppen csak nem diákcsinyekről esik szó, éppen csak nem arról emlékeznek meg a világháború öreg diákjai, hogy hogyan tettek súlyzókat a Timina tanár ur zsebébe s hogyan irták le egymáséról a matematikai dolgozatot. Jólismerős — idegenek jöttek itt is öszsze kedélyes beszélgetésre s egy pohár borra, — bár összejöhettek volna azok a tízezrek is, akik magyar vérükkel trágyázták a bitang sziklákat, akik fiatalságukkal, egészségükkel, ölelni vágyó karukkal s minden szépségre rácsudálkozó ragyogó fiatal szemük fényével puhították meg a rögöket, hogy a barátság és megértés fekete ciprusai kisarjadhassanak a régi harctereken — husz évvel a szörnyű vetés után. Bár megjelenhettek volna ezen a találkozón a régi osztálytársak valamennyien s nemcsak a — vigyázók és a prefektusok találkozóját lehetett volna megtartani. Hány magyar szivet szaggattak össze a Doberdó poklában s a Monté san Michele hány fiatal magyar életnek lett tömegsírja. S amikor most a parancsnok urak összejönnek a magyar fejfák erdejének árnyékában, megmozdulnak-e a porladó szivek ott lent, ökölbe szorulnak-e az elporladt kezek s zihálni kezdenek-e az átlőtt tüdők? Micsoda hatalmas orkeszter szólalhatna ott meg, a szédőtt tüdők, a szétszaggatott szivek, a kitépett lábak és szétzúzott kezek apokaliptikus hangszerein hogy zúgna, hogy üvöltene fel megrázó erejű himnusza az életnek, a halálnak s a megdicsőülésnek. S miért nem husz évvel ezelőtt tartották ezt a megbeszélést? A magyar és olasz tisztek egészen bizonyosan husz évvel ezelőtt is épugy meg tudták volna szorítani egymás kezét, mint ezen a pünkösdön s épolyan meleg emberi érzéssel tudtak volna leülni a fehér asztal mellé, mint ezen a pünkösdi doberdói halotti toron. Husz évvel ezelőtt is összejöhettek volna megbeszélni azt, hogy mit ér a támadás a Doberdó sziklái között, az Isonzó völgyében, vagy a Monté san Michelének a halál angyala által kibérelt meredekén. Husz évvel ezelőtt is megbeszélhették volna a harci játék esélyeit s fehér kendős, ellenségnek kinevezett csapatokkal ki is próbálhatták volna stratégiai megbeszélésük eredményeit. Vér nélkül és halál nélkül, pusztulás és gyász nélkül is meggyőződhettek volna mindarról, amiről a haláinak ez a doberdói farsangja, a pusztulásnak ez az isonzói bálja, a vérnek a Monté san Michele-i hét bő esztendeje adott égbekiáltó tanulságokat. Szerda, 1935 junius 12. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 130. sz. S amíg pilzeni sörrel fokozták az étvágyat a bankett résztvevői s chiantival koccintottak egymásra, ugyan eszükbe jutott-e, hogy miért kellett egymással harcolni azoknak, akik baráti érzéssel s egymás megbecsülésével tudnak leülni a teritett asztal mellé? Ugyan eszükbe jutott-e legalább nekik, a boldog túlélőknek, hogy miért kellett meghalni azoknak a tízezreknek, akik felett ők parancsoltak s akik az ő vezénylésükre mentek „hirvirágot szedni gyöngyös koszorúba?" A magyar és a7. olasz nép nem voltak egymás ellenségei, nem voltak olyan érdekek, amelyek egymással szembeállították volna ezt a két népet és mégis egymást „önníök kellett, ölni." Mi közünk volt nekünk a Doberdó szikláihoz, az egész Doberdó nem ért annyit, mint egyetlen egészséges fiatal magyar katona élete, az egész Isonzóért nem adtunk volna egyetlen magyar szivet, amelyik ott dobogott utolsót s a Monté san (Budapesti tudósítónk telefonjelentése. A képviselőház kedden megkezdte a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalását. A parlament meglehetősen sivár képet mutatott, holott a régi appropriációs viták meglehetősen élénk izgalmat keltettek mindig. Most az ülés első napján csaíknem siri csend honolt az ülésteremben; a képviselőik inkább a folyosón tartózkodtak. Ennek nem anyira a nagy meleg volt az oka, hanem inkább az, hogy az uniformizált politika nincsen sem a közvéleményre, sem a képviselőkre hatással. Egyesek ugy vélték, hogy Eckhardt Tibor keddi felszólalásában ellenzéki beszédet mond. Ezzel szemben az történt, hogy Eckhardt óvakodott minden élesebb támadástól, sőt olyan álláspontot foglalt el, amely nagyon hasonlít ahhoz az állásponthoz, amelyet a Gömbös-kormánnyal való kooperációja idején hangoztatott. Beszédének nem is volt nagy hatása. Annál nagyobb feltűnést keltett az ülésteremben, hogy dr. Hunyadi-Vas Gergely beszéde alatt Gömbös Gyula miniszterelnök a miniszterelnöki székből átment a baloldalra és a régi Apponyi Albert-helyet elfoglalva Fassay Károllyal folytatott eszmecserét. A képviselők természetesen messze elkerülték a két politikus tanácskozását, amely annál feltűnőbb volt, mert közel egy óra hosszat tartott és a mély diskurzusban úgyszólván megfeledkeztek mindenről, ami körülöttük történt. Munkatársunk érdeklődött, hogy a tanácskozás milyen téma körül forgott, de ugy Rassay, mint a miniszterelnök környezetében hallgatásba burkolóztak. A képviselőház kedden délután Bopory György elnökletével ülést tartott és megkezdte a felhatalmazási törvényjavaslat vitáját ELttCIZEltS: Havonta helyben 3.ZO, vidéken e* Budapesten 3.SO, kUllttldUr • ,40 peigö. — Egyet Mám ara hílhöi nap ÍO, vasár- é» Ünnepnap 16 11U. Hirdetések telvetele tarifa szerint. MeglelealK hélin KlvMeievel nann^ta reggel. Michele meredekjén több magyar hullott el, mint amennyinek holttestével az egész hegyoldalt be lehetne takarni, pedig nekürk az egész hegy nem ért annyit, mint egyetlen magyar katona szeme, amelynek világa' ott oltották ki. Vért, életet, magyar életek pompás ígéreteit áldoztuk egy terméketlen szikla birtokáért, ami soha nem volt a mienk. Amikor a Tisza folyót kellett volna védenünk, az Isonzóért folyt a magyar vérnek patakja Amikor az ország határait fenyegette az ellenség, a magyar katonáknak a Monté san Michele birtokáért kellett nagyszerű életüket feláldozniok. Bizonyosan értékes eredménye lesz a parancsnokló tisztek megbeszélésének, de mí ugy gondoljuk, sokkal értékesebb, sokkal termékenyebb, a magyar élet útjait és feladatait sokkal világitóbb volna a megbeszélés eredménye, ha nemcsak az ©lő parancsnokok, de a halott katonák százezrei is részt vehetnének a doberdói találkozón. Az ülés megnyitása után Kozma Miklós belügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be a magyar nyelvnek az előadásra kerülő filmekbe váló biztotositásáról, majd Temesuáry Imre a zárszámadást vizsgáló bizottság jelentését terjesztette be. Zsindely Ferenc előiadó ismertette ezután részletesen a felhatalmazási törvényjavaslatot, majd megkezdődött a vita, amelynek első szónoka Eckhardt Tibor volt. Hangsúlyozta, hogy a független kisgazdapárt az eddigi költségvetési és felhatalmazási viták során változatlanul az ellenzéki padsorokból teljesitette kötelességét. Ha az ország érdekéről van szó, sem barátság, sem ellenszenv nem jöhet tekintetbe. A miniszterelnök politikájának alapvető gondolata a nemzeti egység, szereté hinni, hogy az nem pártpolitikai gondolat, hanem olyan pártok felett álló, közéleti gondolat, amelyben, ha interpretálják, a független kisgazdapárt a maga részéről szívesen résztvesz, ha azonban a nemzeti egység az egypártrendszerre irányul, kíméletlen törekvést jelent, ugy szöges és áthidalhatatlan ellen tét van közöttük. Három olyan nagy kérdésünk van, amit csak az egyetemes, a nemzetet átütő erojénelk igénybevételével oldhatunk meg. Az első a külpolitikai kérdések csoportja. Nemzeti hivatásunk ezidőszerinti lényege az — és ez a lényeg külpolitikai célkitűzéseinknél is —, hogy történelmünkhöz és népünk erejéhez méltó érvényesülést biztosítson magának a nemzet a Duna völgyében. A revízió nagy kérdésében a magyar politika egységes. Ilyen az igazi nemzeti egység, anvely a lelkek önkéntes elhatározásából származik. A kormánynak nagy önmegtartóztatással, mérséklettel és nyugalommal kell ugy a revízió, mint a fegyverkezés és egyenjogúság kérdésében a magyar álláspontot képviselnie. Áttérve a gazdaságipolitikaii kérdésekre, hangsulvozta, hogy el kell kerülni azt az erős mérték Gömbös és Rassay egyórás tanácskozása a felhatalmazási javaslat parlamenti vitája alatt Dr. Hunyadi-Vas Gergely felszólalása az appropriácids vitában