Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-08 / 102. szám

DÉLMAGYARORSZAG T935 május 8. iWaMü wiüe mm - Divai mmm fiira*- Esoermioü - mm is ¡esni I városi dollárkölcsön konverziója A „Szegedi Uj Nemzedék" tegnapi száma vezércikkben foglalkozik az Angol-Magyar Bank dollárkölcsönénck penflőkölcsönné való konverziója ügyével. A lap hibaztatja a konverziót és álláspontjának megerősítésére idézi a kir. kúriának C. V. 5540—1934. számú Ítéletét. Indíttatva érzem »agam, hogy ezen cikkre válaszoljak, mert mint a törvényhatósági bizottságnak és pénzügyi bizottságnak tagja foglalkoztam a bank ajánlatával, amely a város dollárkölcsönének pengőkölcsÓn. né történő átalakítására irányult. Már dr. Dobay Gyula törvényhatósági bizottsági tag ur közgyűlési felszólalásában is hivatkozott a kir. kúriának a „Jogi Hirlap" egyik legutóbbi számában megjelent fenti számú határozatira, amely „Aranyfont kölcsönnek aranyparitáson való visszafizetése?" dm alatt jelent meg és amelyet a „Szegedi Uj Nemzedék" teljes egészében leközöl. Magának a hivatkozott kúriai Ítéletnek egyszeri átolvasásából nyilvánvalóvá és kétségtelenné válik, hogy a kúria Ítélete nem tartalmaz döntést a tekintetben, hogy az arany, fontra szóló kölcsönt az adós jogosítva volna a Nemzeti Banknak mindenkor érvényes árfolyamán elszámolni és visszafizetni, hanem a hivatkozott kúriai Ítélet megállapítja azt, hogy az aranyfontra szóló kölcsönre vonatkozólag is fennáll a 6900-1931. M. E. számú rendelet 1. és 3. §-a, mely szerint az aranyfontra szóló kölcsönösszeggel tartozó adós is jogosult a transzfermoratórium! rendelet alnpjAn a kölcsönnek lejárt, vagv lejáró kamatát és tökerészleteit a Magyar Nemzeti Banknál letenni, A letétel folytán a tartozás miatt birói eljárást folytatni az adós ellen nem lehet. Az idézett kúriai Ítélet sem beszél tehát arról, hogy az aranyfontra szóló kölcsönt a Magyar Nemzeti Bank mindenkori árfolyamán, tehát a jelenlegi lecsökkentett árfolyamon a hitelezőnek joghatályosan ufssra lehetne fizetni, hanem csak ideiglenes intézkedésként a transzfermoratórium! rendelet hatálya alatt elismeri az adósnak azon jogát hogy a lejárt kamatokat és tőketörlesztő részleiteket a Magyar Nemzeti Banknál letétbe helyezheti. Hogy ezen letétellel az adós a hitelezővel szemben fennálló viszonyát még véglegesen egyáltalán nem rendezte és legkevésbé tekinthető a letétel fizetésnek, bizonyltja a kúriai Ítéletben hivatkozott 6900—1Ö31. számú rendelet 1. §.ának oz a kitétele, hogy a rendeletben foglalt intézkedések a hitelezőnek bármély jogát ezen rendelet hatályának megszűntén tul nem érintik. Vagyis, hogy a letétel fizetés hatályával Hr-e. arról' a rendelet nem intézkedik. Szükségesnek látszott, hogy a közvélemény tájékoztatása céljából az emiitett lapban megjelent cikk tartalma és az idézett kúriai Ítélet kellő megvilágításban jelentkezzék. Szükséges ez annál inkább, mert a kir. kúria most már hosszabb idő óta éppen ellenkezőleg oly joggyakorlatot Mai alánlatunk 6LELMISZEHEK: 1 üveg étolaj (üvegbetét — .10$ —.24 1 üveg cea 40 deka kitűnő mustár —.78 1 kg. malátakávé —.49 1 doboz bruttó fél kg cigónia kávépótlék —.58 tUZTARtASI CIKTrEK: 2 drb fali vlrágkosár —.18 Zománcozott piros szinfi nyele« tojássfitő —.38 10 drb vflsporkup —.12 Evőeszköz rozsda radír —.24 DIVATARUK: Műselyem divat hArormarkos női sJl —.98 1 pár tölcsére« divat női kezlyft —.88 "Ivat női blúz hosszú ujakkal P 1.78 1 pár női borskorcipő P 4.78 SZEGEDI KOLflNLFTSSftGEK: Fél kg szegedi édesnemes paprika —.78 1 kg 2 tojAsos szegedi tarhonya —.68 1 kg szegedi téli szalAmt V 328 1 pár piros bőr, v. bArsony női papues P 2.88 1 pár piros bőr, v. bársony gvérmekpapucs 25—30.1g P. 1.98 81—44-ig P 2.48 PÁRISI NAGY ÁRUHÁZ RT. SZEOEO, CSHKOWfCS és KISS UCC4 SOROK inaugurált, amely szerint a külföldi valutára szóló. de pengőben kifizetett kölcsönök esetében a külföldi valuta kikötését, értékállandóságát biztosítását célzó kikötésnek tekinti és ebből folyóan a kölcsön folyósításakor jegyzett valutaárfolyamot ismert el a kölcsön visszafizetésének átszámítási alapjául. A városi hatóság, a pénzügyi bizottság és a törvényhatósági bizottság sulyo« lelkiismereti felelősséget érzett, amikor a dollárra szóló kölcsönnek pengókölcsönné való konverzióját elhatározta. Ezen elhatározásában vezette elsógorban az a megfontolás, hogy a dollár jelenlegi árfolyamának további jelentékeny mértékben való lecsökke. nése már nem remélhető és így a város számára további jelentékeny előny a már eddig megszerzettéken kivffl ném igen várható. Viszont sok fontos, itt nem részletezhető pénzügyi érdek fűződik ahhoz, hogy a város a lehető legelőnyösebb feltételek mellett idegen valutára szóló tartozásától megssabaduljon. Ha csak az kóvetkeeik be, hogy a kormányzat a pengőnek külföldi és belföldi jegyzése közötti különbözete kiegyenlítésére határozza el magát, a dollár a jelenlegi P 3.48 árfolyama erős mértékben fog feljavulni — s ezzel a város a már eddigi árfolyamnyeresége nagyrészétől is eleshetik. A jövő fogja beigazolni, vájjon a város által megkötött ügylet, mellyel az 5.72-es alapon felvett dollárkölcsőnt 4.38-as alapon alakítja át pengőkölcsönnó, előnyös volt-e, avagy talán ugyanezen ügyletet még elónyösebben lehetett volna megkötni. Azonban egy bizonyos és ez az, hogy a „Szegedi Uj Nemzedék" hivatkozott eikkében leközölt kúriai Ítélet semmiképen sem alkalmas arra, hogy a dollár kölcsön konverzióját ellmrö álláspontot alátámassza. Dr. Kertész Béla. Árt-e a vidéki iparnak és kereskedelemnek a Nemzetközi Vásár? Beszélgetés Vértes Emillel a magyar kereskedőtábor régi vezértiarcosfival, aki hilet lesz a Vidéki ipar és kereskedelem érdekei mellett Budapest, május 7. A megnyitás után, tízezernyi tömeg hullámzik a gyönyörű vásárváros labirintusai között. A közönség elragadtatva bámulja az eléje táruló tengernyi csodát s általános az a vélemény, hogy az idei Nemzetközi Vásár hatalmasabb, színesebb, szebb, gazdagabb, mint valaha. Hősi munka ez: egy megnyomorított, megrabolt, lebéklyózott kis ország iparának és kereskedelmének bizonyságtétele arról, hogy a magyar tudás, a magyar tehetség és a magyar szorgalom lehengeritette magáról Trianon-sírkövét és'feltámadott. A Vásárigazgatóság irodájában fogadta munkatársunkat a Vásár alelnöke, Vértes Emil, aki egy emberöltőt töltött a magyar kereskedelem érdekeinek önzetlen szolgálatában. Törhetetlen energia és tüzes optimizmus árad minden szavából, amikor arra a kérdésünkre válaszol, igazuk van-e azoknak, akik a vidéki ipar és kereskedelem érdekeit féltik az évrőlévre növekedő Nemzetközi Vásártól? — Tudom, — kezdi nyilatkozatát —, hogy évek óta hangulatot igyekeznek kelteni a vidéki ipar és kereskedelem körében a Budapesti Nemzetközi Vásár ellen azzal, hogy iparunk és kereskedelmünk ezen évenkénti reprezentatív bemutatója kárt okoz a vidéknek. Ez a vád teljesen indokolatlan. Kétségtelen, hogy a vád abból az elkeseredésből táplálkozik, amelyet a tulgyakori utazási kedvezmények termeltek ki. A vidéki iparos és kereskedő ugyanis a saját közönségének a Budapestre való csábítását látja ebben. Tárgyilagos akarok lenni és elismerem, hogy valóban helytelen a nyakló nélkül nyújtott temérdek utazási kedvezmény a vidék kereskedelme és ipara szempontjából. Igen, ezt én mondom, aki pedig a négy évtizede fennálló Fővárosi Kereskedők Egyesületének vagyok az elnöke. Én az igazságot keresem és évek óta minden kínálkozó alkalommal hirdetem újságcikkekben és pódiumokról, hogy utazási kedvezményeket éppen a vidéki ipar és kereskedelem érdekében legfeljebb évenként háromszor lenne szabad engedélyezni és pedig márciusban a Mezőgazdasági Kiállítás és Tenyészá'latvásár alkalmából, májusban a magyar ipar és kereskedelem életképességét és fejlődését hirdető Nemzetközi Vásár kapcsán és augusztusban, amikor a Szent István-napi ünnepségek idején minden igaz magyar nemzeti ünnepét üli. Ha a kereskedelmi minisztérium csak ezekre, a jelentőségükben a vidék által is elismert alkalmakra szorítaná az uta| zási kedvezményeket: egyfelől megnyugvást keltene a vidéki érdekeltségeknél, másfelől az előbb emiitett három alkalommal nyújtott utazási-előny értéikét csak fokozná. A fővárosi iparos és kereskedő-társadalom nem abban keresi a maga boldogulását, hogy a vidéket elsorvassza, mert mi, mint gyakorlati férfiak jól tudjuk, hogy egy sorvadó vidék mellett elképzelhetetlen egy virágzó és fejlődő főváros. — A vidéki Ipart és kereskedelmet védeni és erősíteni kell. Ezért igen nagy jelentőséget tulajdonitok a magyar belforgalom minél nagyobb arányú élénkítésének. A Máv. kövessen e1 minden*, hogy a nagy vidéki városok közönsége minél több alkalommal és minél olcsóbban látogathassa a vidéki emporiumokat. (A tiszántúliak keressék fel a Dufiéntult és ví^Toot, mert ezáltal nemcsak a belforgalmunk fejlődik majd, hanem a kölcsönös üzleti kapcsolatok is lényegesen élénkülni fognak. A főváros és a vidék közötti harmónia és harátságos közeledés érdekében a Nemzetközi Vásár vezetősége e hó 5-én vasárnap, öt filléres vonatot indított fővárosi és külföldi vendégekkel megrakodva őt nagy magyar vidéki városba. Mindent elkövetünk, hogy a vidék és a főváros kereskedfll és iparosai ne ellenfelet, hanem harátot lássanak egymásban. — Végezetül el kell még mondanom, hogy épen a vidéki iparos és kereskedőtársadalom egyik régi és jogos panaszát igyekeztünk megszüntetni akkor, amikor ezév januárjában a közbenjárásunkra életbelépett uj kiállítási törvény rendelkezései szigorúan kimondják, hogy a Nemzetközi Vásár területén ezentúl szigorúan tilos a kicsinyben való árusítás. Remélem, hogy ez a tény önmagáért beszél. Hullaszállitásl vállalat. Hullaszá litást helyben és vidéken gyorsan elintéz. Jóiárt István, Csongorádi sugárut 24. Telefon: 32—00.