Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-05 / 100. szám

to DÉLMAGYARORSZÁG 1935 május 5. ff Unió" könyvecskére «Sí Poílák Testvéreknél. SSSe,lí sr ti m m i k és éres árakban. AZ ADÓ Az adóhátralékok Az adóhátralékok behajtásának és általában az adóvégrehajtásnak a kérdése az utóbbi évek folyamán minden érvben előlép az adóügyi problémák homlokterébe, de néhány heti va- j júdás után megint megoldatlan marad. Ez rendszír int akkor szokott bekövetkezni, amikor az adóhatóságok nagyobb eréllyel folytatják a behajtást, mert iiyenkor szinte kivétel nélkül minden adóaónál történik valami behajlasi intézkedés. Az öt éves le^zletfizetési kedvezmény csak félmunka volt és ennek oka abban keresendő, hogy azt nem előzte meg az adóhátralékok té­teles reviziója. A kormány adott egy kedvez­ményt, ami pillanatnyi könnyebbséget .jelen­lett és azok a hátralékosok, akik fizetőképes helyzetben voltak, ennek segítségével valóban aránylag elég könnyen meg tudnak felelni fi­zetési kötelezettségüknek, azok a hátralékosok azonban, akik időközben fizetésképtelenné vál­tak, még sokkal rosszabb helyzetbe kerültek, mint voltak a kedvezmény előtt. Ezek ugyan­is már az első, második részletnél megbuktak s mivel a részlelek be nem tartása az egész ked­vezmény elvonását hozta magával, mór a kez­det kezdetén ismét a végrehajtás és árverés előtt állotak. Ezért kellett volna a hátralékokat tételen­ként alaposan felülvizsgálni és az adózók anyagi körülményeit tüzetes megvizsgálása után határozni afelett, hogy vájjon a fennálló hátralék milyen összegben tekinthető reálisan behajthatónak. anélkül, hogy a behajtás az adózó anyagi összeomlását idézné elő. Az igy behajthatatlannak vélelmezett hátralékokat törölni kellett volna, minthogy amúgy sem le­het számítani arra, hogy azok bármikor is rea­lizálhatók lesznek. Ereszben senkit * tévesz­szen meg az. hogy a hátralék egészben, vagy részben ingók lefoglalásával elméletileg bizto­sítva van a kincstár számára, mert jól tud­juk, hogy ar adóárveréseken eladott ingéságok az esetek legnagyobb számában becsértékük­nél jóval alacsonyabb árakon kelnek el, vi­szont a végrehajtási költségek szaporodnak, ugy, hogy az árverés után végeredményben a kincstár kap is valamit, meg nem is. Igaz ugyan, hogy az adóhátralékok ilyenfaj­ta nagymértékű törlése nem nagyon basznál az adómorálnak, azonhan egyrészt mégis ren­det kell teremteni a behajthatatlan adóhátra­lékok sorában, másrészt meg enenk is megvan a maga orvossága. Adóvégrehajtást nem akkor kell erélyesen forszírozni, amikor a hátralék már megvan, sőt jó nagy, hanem akkor, amikor még csak folyótartozás van, másrészt azonban ügyelni kell arra is, hogy az adókivetés csakis ;tz adózó teherbiróképességéhez igazodjék. E részben főleg a hozadéki adók terén mutatkoz­unk hiányosságok. Ebben az esetben rá lehet­ne szorítani az adózókat arra, hogv tartozásu­kat az esedékesség idején fizessék ki, miáltal hátralék csak a legkivélelescbb esetben kelet­kezhetnék és igy a kincstár biztosan számithal­na arra, hogy a kivetett adók legnagyobbréK­ben befolynak. Ezzel szemben jelenleg éppen a fordított a Egyedül nálam kaphatók a Tilíghiril PUCK és sneola I STEYJS flleörendfi herékmárok alkatrészek az ismert t i i SIMMMD r á A í fl és PHILIPS újdonságai kicsi részletre rníam kaphatók. helyzet. Az adóhatóságok aránylag egészen könnyen veszik a folyó tartozásokat, mert fel­függesztést folyó tartozásra könnyen engedé­lyeznek, sőt az első félévben esedékes volt tar­tozásra a második félévben már részletet is adnak, viszont a hátralékokat nagy eréllyel hajtják, már amennyire lehet hajtani. Hofbauer Artúr. LEOSZEBB FEHERCIPOK DÉNESNÉL KiRASZ (.'. >0. Spert- és qyermek kocsik olcsón. számú Sándor Kiss D. palota Jó gyerek — rossz gyerek Pista 3 doboz cukrot kapott a születésnapjára. Anyuka eltette a cukrot és mindennap ad neki be­lőle néhány szemet, — két napig! A harmadik napon a kisfiú már megunja a szük adagolást s egy egész dobozzal kiván egyszerre. Anyja meg­tagadja a kérést, nem, nem lehet, nem kap többet a szokásos porciónál. A kisfiú könyörög, hízeleg, sir és toporzékol, — minden hiába, a cukorból ma már nem kap többet. — A gyermek lassankint megnyugszik és elkezd játszani. Félóra múlva már nyoma sincs a nagy bánatnak, vigan hancúrozik, nevet, játszik, elfelejtette az egészet — De Pista ma az ebédnél nagyon „neveletlen", rendetlenke­dik, kiönti a levest, szerteszórja a hust, s mindez látható örömet szerez neki. Talán még emlékszik a délelőtti incidensre? Nem, biztos, hogy elfelej­tette az egészet s mégis a rosszalkodása oda vezet vifcsza. A kívánságának, amit nerai teljesítettek, nincs már tartalma, elfelejtette, de megmarad be­lőle valami: a feszültség, s ez a feszültség most nj helyzetben is kárpótlásra, teljesülésre törek­szik Péter harmadik gimnázista s a cserkészcsapat boldog tagja. Az éwégi iskolai bizonyítvány azonban arról tanúskodik, hogy a cserkészettel sokat foglalkozott, de a munkáját nem végezte el tökéletesen. A következő év elején nem léphet a cserkészek közé, hogy több ideje és figyelme ma­radjon a munkára, A bizonyítvány azonban ismét nem hozza meg a várt eredményt. Ideje most már volt bővon, csak a figyelem nem volt ott. Az első esetben egyszeri eseményről, egyetlen mozaikkockáról van szó. A gyermek vágya teljc­«•ületlen maradt, igy a lélekben nem szűnt meg a feszültség, nem állt helyre az egyensúly, nem jött létre az a nyugalmi állapot, amely a vágy teljesü­lésének a kísérője. A gyermek tehát, — nem tu­datosan, hanem belső energiáktól indítva, — nem a helyes, csupin a rendelkezésére álló uton igyek­szik arra, hogy az egyensúlyt helyreállítsa. Meg­veri a babáját, vagy rendetlenkedik séta közben, vagy kiönti a levest, hogy igy könnyítsen a lelki feszültségen. — Ez egyszeri eset. A második esetben is csak egyensúly eltolódás­ról van szó, azonban itt már nc-m csak egy koc­kát, hanem egész mozaik képet látunk. A gyermek nem tudja összeegyeztetni a munkát a szórako­zással: azzal azonban, hogy megfosztottuk őt az örömétől és visszaadtuk az idejét, még nem szaba­dítotok fel az energiáját a munka számára. Itt 1», mint az első esetben, belső és nem tudatos ener­giák azok, amelyek érdeklődéjét és figyelmét, — a saját érdeke ellenére is — ott tartják, ahol ér zéseibon. vágyaiban sérelem érte. Hogyan kellene eljárni az első és a második eselben? Ha Pista birtokában hagyjuk a cukrot és meghízzuk öt azzal, hogy mindennap csak 3, vagy 5 sze.met vegyen belőle, de nem többet, — az ön­állóság és megbízhatóság tudata olyan örömet ad neki, ami elfeledteti a lemondást és Játékká teszi az alkalmazkodást. A második esetben szintén csak sikerleien alkalmazkodásról van szó. Ha el­lentétben a Jelzett metódussal, megbizunk a gyer­mek komolyságában és reábízzuk azt, hogy ő ma­ga próbálja összeegyeztetni a kötelességet a szó­rakozással, akkor a kapott negatívummal szem­ben, poritiv remény van arra, hogy meg fog bír kózni a helvzettel Minóez receotszerüen hangzik azonban mindaddig, amig az alkalmazkodásról nem szólok néhány szót. Meg kell említenem a természetnek azt a nagy törvényét, amit a darwini „természetes kiválasz­tás" néven ismerünk A természet megadja a lehe­tőséget az élőlény számára, hogy alkalmazkodjék a változó viszonyokhoz, ebben a küzdelemben az erős fenmarad, a gyengének azonban pusztulni kell Ilyen nagyvonalú és általános törvény nem törődhet az egyénnel. Az embernek azonban meg­van a képessége arra, hogy a természet törvényét — korrigálja. A felnőtt, a szőlő meg tudja edzeni gyermekét, segítséget tud neki nyújtani a fejlődés és alkalmazkodás nehéz állomásain, ha gyermeke „jó" vagy „rossz" voltét, fejlődési mértéknek, si­keres, vagy sikertelen alkalmazkodásnak fogja fel Itt az első lépés nem más, mint a gyermek meg­értése. Ez a megértés ma már nom az a gügyögd metódus, amellyel az uj pedagógia indulása, elsfl szárnypróbálgatása idején igyekezett kőzeljutnl a gyermek lelkéhez Két ut visz ebbe az irányba: az egyik szubjektív és minden szülőnél egyéni, önismereten, őszinte emlékezésen keresztül eljut ahhoz a primitív réteghez, amely fejlődése, alkal­mazkodása utján elhalványodott benne, — amely azonban gyermekében most él A másik ut annak a törvényszerűségnek a tudomásulvétele, hogy a* egész gyermekkor, a gyermek alkalmazkodása az egyszerű feladatokhoz, csak előjátéka a nagyolr baknak. S az a mód, ahogyan a gyermek a maga primitív természetét, igényeit a környezet kíván­ságaihoz idomítja, — megadja a későbbi teljesít­mények, a munka és sikerének a prognózisát Mi az, amivel ezt a tételt alátámasztjuk? Az esemé­nyeik elmosódnak, az érzések azonban, amelyek kisérik, átvezetnek egyik eseménytől a másikig és egymásbakapcsolódnak; ez az, ami a magatartás mechanizálásához vezet. Egyenes vonal tehát az, ami a gyermek viselkedésétől a felnőtt magatar­tásáig vezet. Meg kell emlékeznem még egy újságcikkről, amely néhány héttel ezelőtt jelent meg. A cikkiró a mai gyermek számára a régi nevelést várja vissza. Ennek megerősítésére követendő példa­képpen közöl egy ismert anekdotát VII. Edwárd gyermekkorából. VII. Edwárd kisgyermekkorában nem akart engedelmeskedni nevelőnőjének. Apja ugy tanította engedelmességre, hogy [elolvasta na ki Salamon király egyik példabeszédét, amely igy szól: Ne vedd el gyermekedtől a fenyitéket. Ha megvered, meg nem hal s lelkét a pokolból raga­dod ki." Ezt az intelmet az apa nádpálca suhinlá­sokkal illusztrálta. A siker, engedelmesség szem­pontjából elérte a száz százalékot, sőt még • gyermek karrierjét sírni tudta befolyásolni. Véle­ménynrn mégis az, hogy ez a történet maradjon csak anekdola. Ne térjünk vissza a múlthoz! Sala­mon király idejében bizonyára még nem ismer­tek más nevelési metódust, ma már azonban a „jó" és ..rossz" gyerek megjelölést száműzni kell a gyerekszobából. Mai feladatunk nem az engedcl­.messésre szoktatás, hanem a fejlődés zavartalan biztosítása. Mai szülőnek meg kell tanulni, hogy rossz ^vermek nines. A rossz szokások, a gyer­mekhibák figyelmeztetők, hogy a gyermeknek sok szeretetre és megértésre van szüksége. Patzauer Márta el*őrangn divat nrl .eabósáira TISZA LAJOS-KÖR­IJT 46 SZ Kltünö anyagból, modern kivitelben öl­tönyöket a legszolidabb árak mellett készít. Nagv választék hazai és aneol divatszAvetekbea. 8M

Next

/
Thumbnails
Contents