Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-05 / 100. szám

T<T55 mains 3. DÉLMAGYARORSZÁG 9 DIVATCSEVEGES I0S5 stranddivatja Legyünk ezúttal optimisták és merjük hinni, hogy majd csak végre mégis eljön a nyár, mi­kor strandolhatunk, evezhetünk és csokoládé­hamára süttethetjük magunkat — és minden­kit megelőzve, számoljunk be a stranddivatról. Itt fekszenek előttünk a legú jabb párisi mo­dellek és kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy sok változás történt tavaly óta, amik bi­zony a feltűnni akaró hölgyeknek nem nagyon fog konveniálni. Ugyanis a kivágások jóval szolidabbak lettek és szinekben is inkább a sö­tétebb tónusokat kedvelik: a feketét és a sötét­kéket, mint a felsőruhákban. Látni négyszög­letes. ovális, szivalaku kivágásokat, a jóalaku hölgyek ezekben a dresszekben is nagyszerűen érvényesülhetnek, mert raffinált vonalaikkal a teljes alakot kimutatják. A tavalyi kétrészes trikóknak, ahol egy kis nadrág és egy melltartó alkotta az egész strandöltözetet, az alkonyát kell jelentenünk. A dupla, diagonal-kötés helyett a sima trikó­anyagot választották az idei dresszek anyagá­ul, ami szintén arra szolgál, hogy néhány cen­tivel soványabbaknak lássanak. Volt alkal­munk látni kevésbé szolid strandtoiletteket is, amiknek láttára néhányszor összecsaptuk ke­zeinket, hogy vájjon fognak-e akadni olyanok is, akik ilyeneket viselnek ma jd? ... Ilyen volt például egy fehér alapú imprimé szerű trikó, amelyre a virágok ugyancsak trikó anyagból nagyszerű összevisszaságban voltak ráaplikáz­va. Fantasztikus színösszeállításokkal is ta­lálkoztunk. Sárga-barna gombokkal, vállak­kal, méregzöld trikó aranysárga felsőrésszel, fehér-sárgával és stb. Volt egy pár gyönyörű fehér és sárga trikó. A sárga általában roppant favorizált szín lesz lesz a strandon is. Láttunk továbbá sok pettyes dresszet is, amihez nagyon bájos volt a világos alapsi ugyancsak pettyes gummisapka és cipő. Az uj gummisapkákat gyönyörű, finom gum­mikból, egészen a fejhez tapadva viselik, rend­szerint a ruhával harmonizáló szinekben. Egyszóval megállapíthatjuk, hogy az idei strandtoilettek között mindenki megtalálhatja az egyéniségéhez illőt, csak persze legelőször azzal kell tisztába jönnünk, hogy milyen egyé­niség vagyunk... I>r. Dévainé Erdős Böske. DIVATPOSTA. Barna¡ány. Zöld ruháját csináltassa fehér piké garnitúrával, vagy zöld transparente gallérral. Ibolya. Szürke szövetruháját fehér gallérral és j piros virággal, esetleg piros övvel díszítheti, de I piros kalap már sok lenne hozzá, viselje szürke kalappal, piros szalaggal. Ozletnagyobbitás miatt vásárolhat csillárt, állólámpát mossági oikket METEOR muAmszegedi fiókjánál, KáráSZU. 11. catöérSfítl K5S5!Telefon: 33-76. Négy lángú modern ebédlöcsillár P lö.— Állólámpa modern P Villamos vasaló ötévi jótállással P 6.90 Kérte most menteden« ArteqyztkBnfce«. — Szeretőknek árengedméay. A tüzesszemü ember Abbaziában nteleoi tengert gyógyfürdők a i RESIDENZ" penzióban mind a négy emeleten kaphatók ldő«ebb uraknak és hölgyeknek, szívbajo­soknak. asztmátoknak, valamint elmesze­sedésből eredő betegségeknél nagyon fon­tos. hogy 9 HESIDENZ nem fekszik maga«­aton óriási előnye még. hogy az ö^zes elő­irt diéták pontosan betarthatók A BESl DENZ ben m'nden kényelem és az össze modern komtort megtalálhatók; lift. köz­ponti vizfü'é« 22 fokos meleg, tengerre né ző napo« 'oggiá« és erkélve« «zobák. ké­nyelmes ágyakkal A RESIDENZ egészen a tengerparton fekszik é® nem a tengerpart, tal szemben. ELSŐ KATEGÓRIA KHfinő konyha. Folyó hideg és melegviz a szobák­ban Líra feleslege« Feltűnő olcsó penzió­árak Bővebb információt nvujt Erényi Réla gyógv«zeré«z személv«-ien Budapesten, »-pg gel fél 9-től este léi 7-ig CDíana-patika. Ká­roly-körut 5 ) Minden levélre válaszolunk és prospektust küldünk. Telefon 31 6 19 Budapest, május elején. A Karszt kietlen szik Iái között, ott, ahol egykoron lombos erdők tölgy­óriásainak tövén tavaszi hóolvadáskor szerényem virágbafakadt az ibolya bimbója, azután messze Egyiptomban, ahol némán hallgató titokzatos sphinxek emlékeztetnek madárfejü istenekre, él a skorpió. Mi nem ismerjük ezt a különös állatot, amit róla a gimnázium természetrajzóráin, a taná­runk elmesélt, elfelejtettük réges-régen. Utasok, akik megfordultak e.zen á vidéken, mond­jak .hogy a parasztoknak különös játékuk akad a skorpióval. Ha elfognak közülük egyei, beleteszik egy skatulyába, azután kimennek a faluszélén, oda, M.ho1 egy tisztás van, ott olajjal karikát rajzóinak a földre és a karika közepére odateszik a skor­piót. Istennek ez a szegény teromtése, megpróbál menekülni. De nem tud eljutni csak az olajkarika belső oldaláig. Az olaj nem engedi. A skorpió két­ségbeesetten szalad összevissza, útját állja min­denütt az olaj. Amikor aztán látja, hogy nincsen menekvés, visszamegy a karika közepére, a far­kán levő fullánkkal nyakonszurja magát és — meghal... ... Ez a skorpió öngyilkossága ... * Ezt a történetet Völgy esi Ferenc dr.., az ismert idegorvos, mesélte el, amikor azért keres­tem fel őt, hogy a tragikusvégü Pethes Alfréd­ről elbeszélgessek. — A skorpió öngyilkosságáról — mondotta Völ­gyesi főorvos — szegény Petties.se! 1920-ban be saélgefctünk, körülbelül akkor, amikor ő hozzám került. A témát ő maga vetette fel és jól emlék­szem még azokra a szavakra is. amikkel keserű mosollyal befejezte a skorpió tragédiájának elő­adását. Azt mondta. „Amikor az ember számára nincs semerre se kiút, amikor elérkezett a bajok maximumához, akkor nem marad számára más megoldás, csak ami a skorpióé, az öngyilkosság." — Negyvenhét éves volt. Az emberek rosszasá­gának és a tudománynak a.z áldozata. Az embe­reik, akik miatt meg kellett halnia, az ő részére neim csináltak mást, csak nehézségeket. Az élete, örökös hajsza volt és életének derekán eljutott abba a karikába, ahol a skorpiónak nyakon kell szúrni magát a fullánkjával. — Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt kerültem vele össze. A háborúban katonaorvos voltam és mint a budapesti és szombathelyi tüzérosztályok orvosfő­nöke a Nemzeti hadsereggel együtt vonultam be Budapestre. Engem nemcsak a háborúban, hanem már a gimnáziumban is elsősorban a hipnózisku­tatás érdekelt. Ez igen fárasztó idegmunkával járt és ennek következtében egész csomó hipnotizáló orvost és nem orvost próbáltam ki acélból, hogy munkatársat szerezzek bennük. Szükségem volt rendelőmben olyan emberre, amilyen a rönIgen­orvos számára a röntgenkisasszony, vagy az or­fhopadorvos mellett a gyógymasszőr. Olyan em­bert kerestem, aki irányításom mellett a munka fi­zikai, fárasztó részét végzi el .Nehéz volt ilyen embert találni. Az egyiknél az volt a baj,- hogy morfinista ,a másik nem volt eléggé intelligens. Schenk Jenő pedig goromba volt a paciensekkel szemben, azokra rákiabált, nem lehetett használ­ni. A hipnózissal való gyógyítás egészen más, mint a színpadon való szórakoztató játék. Egy csomó sikertelen próbálkozás után ismer lem meg Pethest. Egy vasárnap délután láttam őt a római parton vndevezösök között. Mindenféle szórakoztató mutatv: íyt végzett. Emellett gyógyí­tott is. Harminckét éves volt akkor, hét, később kilenc nvelve« tökéletesen beszélt, intelligens em­ber volt, magam mellé vettem. Éo uj területen dolgoztam. A hipnózist nemcsak idegesség és hisz­téria ellen, hanem kifejezetten klinikailag beiga­zolt szervi betegségek eseteiben is alkalmaztam Emellett a hipnózis-gyógymód irodalmi ós gya­korlati kutatására specializáltam magam. Itt fé! munkát nem lehet végezni. Az eredmények csak­hamar a fejünkre nőttek. Súlyos szervi bénaság, agyvérzések és ezek következményei, iszákosság, lámpaláz. Basedow-kór, tüdőtuberkulózis, dagana­tok okozta szenvedések is tökéletesen gyógyultak hipnózissal, a betegeknek olyan tömege keresett fel bennünket, hogy három hónappal előre keHett a pacienseknek magukat előjegyezni. — És ekkor történt az első elgáncsolás. Pethest feljelentették. Bemárd egészségügyi miniszter elB­kelő szakkörök jelenlétében vizsgálta felül együtt­működésünket és mint harmadíoku hatóéig a tisz­tiorvos rendeletével szemben elrendelte, hogy zar vártalanul végezhetem Fethessel együtt úttörő, gyógyító és tudományos «unkámat. Minthogy azonban a miniszter ezt a rendelkezéséit később különböző támadások hatása alatt írásban ne­szemre kiadni nem akarta, engem az a veszély fe­nyegetett, hogy közegészségügyi kihágás miatt el­itéin ek és ezért kénytelen voltam PeHest alkal­maztatásából el'boesájtaai. — Ennek a zseniális embernek hatalmas akarat­ereje volt. Harminckétéves fejjel letette az érettsé­git, Bécsben megszerezte az orvosi diplomát, kös­beo azonban eltartotta magát és csládját. A legki­j válobb iöegspecialistává képezte ki magát. Ide­haaa még mindig, mint kuruzsló szerepelt. Nem tudta elérni, hogy mint arra jogosult orvos gyó­gyíthasson. A diplomája nosztrifikálása rengeteg pénzébe került. És az utolsó stációnál ujabb ne­hézségek merültek fel. Hátra volt még a „cseléd­könyvezés." A gyakorlati klinikai működés, amely nélkül magyar orvosi diplomával még mindig nem leihet gyógyítani. Elérkezett az ember életét ve­szélyeztető bajok maximumához Mindenkin tudott segíteni, csak magán nem. Az élettel meghasonlott emberek ezreit tartotta vissza az öngyilkosságtól, adta vissza kedvüket az élethez, közben ő maga ei vesztette az életkedvét és saját magát megmea­toni nem tudta. — A lelki gyógymódok tudományéival ma súlyos krízis van. Élesen szembemállarak. egymással az nlkattani lelki gyógymód a tisztára lélektaai gyógymóddal. Az utóbbi, beleértve az egész pszic­hoanalitikus áramlatot, mindent csupán elvont lé­lektan alapján magyaráz és gyógyít, az előbbi, a hivatalos klinikai irányzat csupán a testet, a diag­nózist és bacillusradászatot favorizálja. Mi, Petheis és én közösein dolgoztunk, a középen haladtunk <s áthidalni igyekeztünk a két irányzat közötti súlya« ellentéteket. A munkában Pethesnek nagy érde.nuri vannak. Kiváló tudós orvos volt. Hadsereget tesz ki a száma azoknak, akiket visszaadott az életnek, akiket meggyógyított. Kár érte. Ha azt kérdeni tőlem, mi volt közvetlenül oka halálának és elktr seredésének, csak azzal válaszolhatok, hogy: sor sára jutott a skorpiónak, akinek élettragédiáját <1 mesélte el nekem ezerkilencszázhuszban egy pon­tosan olyan ragyogó és napsütéses vasárnap dél­után, mint amilyenen könnyes szemekkel elkisér­t™ őt utolsó útjára. Lemondó mosoly játszott a szájának szélén, ezt a mosolyt magam előtt látom most is és ha egy pillanatra behunyom a szemem, arra kell gondolnom, szegény Frédi, talán tizenöt évvel ezelőtt megérezte, hogy odajut egykor ő is. az olajkarika közepére és neim lesz számára kint... Paál Jé*.

Next

/
Thumbnails
Contents