Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-03 / 98. szám

DELMAGYARORSZÁO BZCOEO. sxcrkeéztötéo: Somogy* ucca »a- L em. Telelőm 23-33.-Klndóhlvnittl, k»lc«OnlcUnyv<Ai' «• Jegyiroda: Aradi occa 8. relelont 13-Oft. .Nyomda: löw Llpöl ucca 19. Teleion: 13-00. . TATlratt levélcím: Délmagyaronzáa, Szeoed. Öregek és fiatalok A felsőház első ülésének a csanádi püs­pök bölcseségtől és igazságtól súlyos szavai adtak nevezetes jelentőséget. Annak ünnep­léséhez, aki hatvan évnél hosszabb időt töl­tött közpályán, nem lehet olyan rigmusokat találni, melyeknek a „Helyet a fiataloknak!" lenne egyre nagyobb hanggal és több bátor­sággal felcsattanó refrénje. Az igazi szónok azonban nem témájához választja meg mon­danivalóit, hanem mondanivalói számára ta­lál témát. A püspöki szavak nem azért álla­pították meg a lendület és a mérséklet helyes arányát, mert a pátriárkák korában is tevé­kenykedő közéleti nagyság jelentőségét kel­lett méltatni, ellenkezőleg: azért vállalkozha­tott erre a feladatra, mert az öregek és a fia­talok harcában is tudott a két frontkö­z ö 11 i — magaslaton elhelyezkedni. Az öregeknek és fiataloknak harca kinőtt az irodalmi témák keretei közé. A mai apák és mai fiuk harcának immár — nem Tur­g e n y e v a történetirója. Az apáknak és a fiuknak küzdelme két ponton válik különösen jellegzetessé. Az egyik az, hogy a mai apák olyan történelmi hagyományokon, olyan gaz­dasági elveken, olyan szabadságot tisztelő világszemléleten nőttek fel, amelyek haladot­tabb gondplkodásuakká és szabadabb szelle­müekké teszik őket, mint amilyenek fiaik. Különös és tragikus szerepcsere megy itt végbe az apák és a fiuk között. A fiatalság még mindig a bátrabb lendület, az aggodal­mak nélküli elhatározás, a hajlithatatlanabb eltökéltség, haladásra és progresszivitásra tö­rekvés jellemezte s most először állunk szem­ben olyan fiatalsággal, mely konzervativiz­musban messzire túlmegy az apákén s mely­nek konzervativizmusa olyan elveket vall s olyan célokat jelöl meg, amelyeket eddig jó­részt csak a szélső reakció megnyilatkozásai­nak tekinthettünk. Bátrak, elszántak és lelke­sek, mint amilyen Petőfi Sándor nemzedéke volt, de törekvéseik, szellemük, szándékaik és életszemléletük a negyvennyolcas kon­zervatív magyar életfelfogásnak lehetne csak a vetülete. A mai ifjúság szembetalálná ma­gát nemcsak a negyvennyolcas, de az 1791­es ifjúsággal is, nem azért, mert kevésbé sze­reti ezt a hazát, nem azért, mert kevésbé akar nnnak hasznára lenni, nem is azért, mert ke­vesebb hittel, vagy kevesebb erővel sürgeti a változást, hanem azért, mert más irá­nyú fejlődés, más szellemű haladás és más tartalmú változás a mai fiatal­ság közéleti, politikai és társadalmi ideálja. Nem azt mondjuk, hogy a mai politikai ifjú­ság nem akar fejlődést, de azt mondjuk, hogy nem fejlődésnek nevezték eddig azt, amit akarnak. Nem mondjuk azt sem, hogy a reformoknak nem őszinte és szivszerinti hí­vei, de azt mondjuk, hogy a reformerek eddig azokkal szemben voltak kénytelenek harcolni, akik ugyanazt vallották és tartották igaznak, amit a mai fiatalság. A másik pontot viszont a fiatalok és az öregek kenyérharcának egyenesei je­lölik meg, ott, ahol egymást átszelik. A fia­taloknak és az öregeknek harcából kenyér­harc lett, az egyik oldalon azok, akik kétség­beesve védik azt a darab kenyeret, amit ne­kik — a szerencséseknek közülök, — meg­maradt a munkában töltött fél-, vagy egész élet béréül, a másik fronton Dedie azok száll­Péntek, 1935 május 3. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, QS. sz. MW—W——IIIMMIIIIM IIIII tLÖElZETÉS: Havonta l^eiybcn 3.2U, vldéKcn et Budapesten 3.BO, KUllOIdOn e 4U peng». — Egye» uAm ara hólKOz­nap lo„ vníAr- 6» Un ne.-> nap 1© fitt. Hir­detések telvetele tarifa szerint. Megfe­leolk sétfön v1" eve - »•> reggel, tak harcba, akiknek hasonlóan elvitathatatlan joguk van az élethez, a munkához és a ke­nyérhez. Ezt a harcot nemcsak érzelmi tartalma te­szi kényessé az adott és kapott sebek fájdal­mát megsokszorozva, hanem célja: a kenyér, a mnnka s a kenyérért és munkáért vivott küzdelem mélyen elkeseredetté szitja fel. Ed­dig nemzetiségük, vallásuk és társadalmi osztályuk szerint kép­ződtek ki az egymással szembenálló frontok, most már nemcsak a nemzethez való tarto­zás, nemcsak az osztályérdek, de az élet­kor is k ü 1 ö n-k ülön zászló alá so­rozzaaharcosokat. S amikor ez a lelki hasadása fenyegeti amúgy is kivérzett társa­dalmunkat, milyen jóságos és bölcs cseleke­det volt, hogy messzehangzó s töretlen tekin­télyű szavát felemelte a csanádi püspök s egyforma mértékkel igazolta a fiatalság len­dületét s az öregek tapasztalatait. A társada­lom nem nélkülözheti egyik erőt sem, azt sem, amelyik a fiatalság bátorságából és lel­kesedéséből születik meg, de azt sem, ame­lyiknek forrása a mérséklet és a tapasztalat. Ne töredezzen apák és fiuk küzdelmévé az a harc, amit a megmaradt nemzeti erőknek tö­retlen egysége vihet egyszer majd el a győ­zelemig. Csak egy kicsit legyenek korszerűbben gon­dolkodók a fiatalok, korszerű alatt értve azt, ami mais egyben időtálló. S akkor az sem lesz baj, ha a magyar polgári társadalom progresszív része az angol konzervativizmus világszemléletébe fogja elhelyezni politikai törekvéseit, gazdasági elveit s társadalmi kö­vetelményeit. A törekvések nem szakit­hatják az öregek és fiatalok két pártjára a nemzeti társadalmat. Az öregek joggal kérik a maguk számára azt a kiméíetet s azt a vé­delmet, amit az öreg intézmények s e régi 'endszerek számára nyújt a konzervatív po­litika. A jót ne akarják megtagadni akár élő ember, akár élő intézmény szolgáltatja is a köznek. Élni egyforma jussa van öregnek és fiatalnak s talán több is jut az élet javaiból mindenkinek, öregeknek és fiataloknak egy­aránt, ha nem a politika jelszavának, hanem a csanádi püspök bölcsességének fognak en­gedelmeskedni. Eckhardt Tibor deklarációt olvasott fel a képviselőház csütörtöki ülésén A független Kisgazdapárt tiltakozása a választási módszeren ellen - A belügyminiszter ts a mlnlsztere'nök válasza Eckhardt vádiéira - „A titkos válasitóiog megvalósításával kell megkezdeni a refor­mokat" — „A felelősségben osztoznia kell Eckhardt Tibornak" Budapest, május 2. A képviselőház csütörtök délutáni ülését fél öt előtt nyitotta meg Sztranyavszky Sándor elnök. Bemutatta Vázsonyi János lemondá­sa folytán a képviselőházba került Magyar Pa! megbízó levelét. Bejelentette, hogy Radó István, P i n e z i c s István képviselők levél ­ben bejelentették összeférhetetlenségüket, amely felsőházi tagságuk és képviselővé választásuk között áll fenn. Az elnök ezután bemutatta a közigazgatási bíróság jelentését a benyújtott petíciókról. Az elnök előter jesztései közben a baloldalon beszélgetni kezdtek, mire az elnök erélyes han­gon a következőket mondja: — Baráti eszmecserék folytatására nem a képviselőház alkalmas! A jobboldalon nagy tapssal és derültséggel fogadták az elnök kijelentését, aki igy folytat­ta: — őszinte hála és elismerés hangján kell szólnom arról a férfiúról, aki 1929 óta a Ház tanácskozásait annyi bölcsességgel vezette, A 1­m á s s y Lászlóról. (Taps és helyeslés.) Kun Béla: Tárgyilagos ember volt! Követni kell a példáját! Az elnök ezután javasolta, hogy Almássy László részére miniszteri nyugdiját, elhalálo­zása esetén feleségének ennek az összegnek a felét folyósítsák. A többség elfogadta a javaslatot. Javaslatok Lázár Andor igazságügyminiszter 3 lég­ügyi egyezmény becikkelyezéséről szóló javas­latot terjeszteti be. továbbá a leánykereskede­lem elnvomásáról szóló nemzetközi egyezmény és a magyar—eszt kiadatási egyezmény becik­kelyezéseról szóló javaslatot Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a közoktatásügyi igazgatásról szóló javaslatot terjesztette be és arra a sürgősség ki­mondását kérte. Beterjesztette továbbá a Páz­mány Péter Tudományegyetem 300-ik évfordu­ló jubileumáról szóló javaslatot és oktató jel­legű filmek nemzetközi forgalmának megköny­nyitése céljából kötött egyezményről szóló ja­vaslatot. Végül Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter a növényvédelemről kötött nemzet­közi egyezmény becikkelyezéséről szóló tör­vényjavaslatot nyújtotta be. Eckhardt deklarációja Ezután Eckhardt Tibor kapott engedélyt napirend előtti felszólalásra. Eckhardt Tibor felolvasta a független kisgazdapárt deklaráció­ját. amely többek között a következőket mond­ja: — A magyar nemzet felemelkedésének leg­főbb skadálya az a balkáni rendszerű válasz­tási törvény és gyakorlat, amely szinte belső Trianon gyanánt nehezedik nemzetünkre. Ezt a katasztrófát kimélvitette a most lefolyt válasz­tás, amelynek részadatait a kisgazdapárl nyil­vánosságra fogja hozni. A párt megállapít ja, hogy az ország számos része a választás tarta­mára törvényen kiviili állapotba helyeztetett.­Sztranyavszky Sándor elnök itt figyel­meztette Eckharrlt Tibort, hogv nem áll az or­szác érdekében ilyen szinben feltüntetni az W-

Next

/
Thumbnails
Contents