Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-19 / 112. szám

14 neCV&íiYARORSZAG T935 május 18. Harisnyát csak GFB jegyűt vegyen, minden párért szavatosság 6 féle minőségben qy ári I «rakat PoiidK Tesiimnei Könyvele A menekülő lélek. (Kárpáti Aurél jegyzetei.) Intim feljegyzések és irodalmi forgácsok a mindennapi munka műhelyéből, — a műhelyből, amely már műterem: a művészet, a szellem és az alkotás minden bélyegével... Forgácsok, szikrák és szilánkok Íróról, színházról, kritikusról és alkotásról, — forgácsok, amelyek már vallomások, egy tiszta iró és finom művész vallomásai. Minden kimondott szó és minden lefaragott sor az irót reprezentálja — és Kárpáti Aurél ugy él ezekben az intim irodalmi és kritikai jegyzetekben, mint a legelitéltebb költő a legforróbb lírai do kumcntációkban. A toll legnemesebb művésze é» a gondolat emelkedett költője Kárpáti Aurél, aki az iró legszebb és legsúlyosabb feladatait érzi és vállalja nemcsak a kritikus művészetében, de az alkotó szellemében is. Kárpáti Aurél vallomásaiban lírai élménnyé teljesedik ki a kritika finom ítélőszéke és a mindennapi kérdések örökkévaló U mérése olyan perspektívát nyújt az olvasónak, mint egy egy kivételes irói megnyilvánulás. Ámenek ülő 1 é 1 ek több egy kritikus padlóra hulló forgácsainéi, — a legszebb és legtisztább irói vallomás ez.— Alig van ma kritikus, aki nemesebb szándékokkal, íróibb eszközökkel, Tinomabb művészettel, tisztább szellemmel és átfogóbb koncepcióval szolgálná a gondolat hatalmát, a művészet sorsát, a színpad feladatait és a magyar szó jelentőségét, mint Kárpáti Aurél. Az írás rajongó szeretete és a szellemiség lelkesülése szól minden sorából egy európai kultura, az emberi megértés és az alkotó haladás jegyében. Szintetikus képét adja meg az író vivórlásos feladatának és jelentőségét annak a birkózásnak. amit a forma jelent minden alkotásnál. I5s amikor az irói mesterséget méri, keserűségében is nyugtalanító izét rajzolja meg a kritikus hivatásának. Kritikusnak lenni, annyi, mint egyedül lenni: de kritikusnak lenni annyi is. mint — kalandornak lenni... Az irói vívódások szeizmogramjából akar törvényeket levonni, titkokat kiolvasni, lélekrengésekct magyarázni fantasztikus foglalkozás. .. fis a kritikus is önmagáról (és az egész emberi világról) vall. — j.nagv tévedés azt hinni. hogr a kritika legjobb része pusztán tanultság gyümölcse: ami a kritikában valódi érték: mindig az ,.ihlet" pillanatnyi felvillanásának eredménye". Valóban így van: Kárpáti Aurél minden forgácsvnllomását az „ihlet" villanása igézi művészi, sőt lírai élménnyé. — A gondolatok villanyos áramlásában ,egy-egy kérdés lélektani analízisében: egy fejezet a szinész lelkéről, fis ez a rejezet — Pethes Imre soha nem homályosuló emberi és színpadi nagyságán keresztül — átfogó keresztmetszete annak az egész komplexumnak, amit .,szinész"-nek és „szinészet"-nek lehet nevezni. A korszerű színpadnak és az örökkévaló művészetnek szent hite hajtja ezeket a sorokat és Flaubert szavainak idézete jelenti Kárpáti Aurél Írói hitét is, amikor a vallomás lírai szemérmével méri meg a . divatos eszmék" és tendenciák valódi értékét. Ki várja ma az írótól, hogy kissé az örökkévalósághoz is szóljon?... de a remekmüvek függetlenek koroktól ... A l'art pour l'art korszerű művésze jelentkezik ezekben a padlóra hulló forgácsokban. fis egy pompás tanulmány „A cirkusz szomorúságáéról, — tisztábban és magyarázóbban alig hasonlították még össze a színházat a cirkusszal; „...a színháznak humora van. míg a cirkusznak csak komikuma van"... A bohóc csúfolódva mond kritikát a szájtátva bámuló értelmetlenség felett, a bohóc a cirkuszban az egyetlen em ber, n-ki tisztán lát: etmber az ember tel en séghen.. fts néhány remek oldal a korszerű színházról (az uj szinpad modell helyett ideált kcre.s, a valóság illúziója helyett a szinpad illúzióját), néhány világos és világító miniatűr Tolsztojról és Ibsenről. Kazinczyról és Kisfaludvról, és Shakespeareről. az örök Sbakespeareről. „A menekülő lélek" egy finom művész és tiszta szellem legszebb hitvallása .Tó és lelkesítő munkát végnz a Vajda János Társaság, amely Kárpáti Aurél minden sorának kijáró, gondosan szép keretet biztosított e pompás könyv megjelenéséhez. Tioztcletlel értesítem itron tisztolt moarren'l<slőimof) hoijy űris zabóságomaf Széchenyi tér 11 az. alá, a Városi Bérházba helyeztem át, ahol a legpontosabb kiszolgálással állok továbbra is a* lirikflzönséflr rendelkeeósAre Kiváló tistelettel Péllty lázár. Kerékoárt, alkatrészeket, gumit Déry gépáruház favltó m U h e 1 y. legolcsóbban részletre is N agy fl Délmagyu rorisdg ——— regény«« Só PáI hét és fél házassága 19 — Honnan, honnan, hölgyeim? — hangzott feléjük gúnyosan a vörös bajusz alól. — Eszter rosszul volt, — mondta Irma. — Ön pedig ápolta, ha nem tévedek. Ugyebár? — Igen. — Tizenegytől—tizenkettőig? — Nem tudom, meddig: tartott. — Én véletlenül megfigyeltem. — Eszternek erős görcsei voltak ás vérzett az orra ... Alamuszi, brunneri pillantás kisérte e kényszerű hazugságot. Brunner osztályfőnök félreérthetetlen hangsúlyozással mindenesetre jobbulást kivánt, azután ludtalpbetétes cipőjének talpát esetlenül a padlóhoz súrolva tovadöcögött. — Ezt a kis lógást biztosan nem usszuk meg szárazon, — vélekedett a két asszonv egyöntetűen. Irma szavai falrahányt borsónak mutatkoztak. Eszter hiába fogadott türelmet, már késő volt. Házibékéjük véglegesen elmérgesedett. Akárhányszor nem is Pál kezdte a veszekedést, ám éppen Eszter bugyborékolt . minden kicsiségért. Például a porcellán malacért. Haszontalan, filléres jószág volt ez a figura, célirányosságára apró virágtartó, amelyet még egészen fiatal leány korában kopott ajándékba valamelyik ismerősétől. Újévi üdvözlésül, pár szál ibolyával küldte a takarékos gentleman, — ára egy korona (talán kevesebb) és Pál egyszer véletlenségből kivégezte a becses emléket. Na, poklok pokla. Máskor bizonyosan szó sem esett volna, de ebben az ideges légkörben, sirás, jajgatás és fogak csikorgatása lőn miatta. És Só Pál mindebbe ártatlanabbul került, mint maga a malac. Eszter ugy rendezte a lakást, hogy a verandáról nyiló szobába került Pál íróasztala, könyvszekrénye, szembe az ajtóval két karosszék, hozzájuk tartozó kanapéval, a kanapé előtt kerek asztal, aranyszínű mezőkövesdi terítővel. A kályha: régimódi, szürke cserépből építették és az ajtó között alip félméter széles fnl mellé háromláhit asztalkát állított. Ezen a könnyen billenő portékán díszelgett a drága ereklye. A malac. A kegyelettel őrzött porcellán-disznó. Mert Pál következetesen disznónak tisztelte a féltékenyen őrzött kincset. És ez egymagában semmi különös, felettébb előkelő helyen pompázott a — süldő, első pillantásra láthatta boldog-boldogtalan, a baj csupán abban rejlett, hogy az ostoba villanyszerelő közvetlen fölébe helyezte a kapcsolót. Azt a kapcsolót, amelyet elsőnek kellett meggyújtani- j ok, valahányszor beléptek a sötét lakásba. Ez a müvelet pedig nem ment keresés, tapogatódzás nélkül. A vakságnak viszont szigorú velejárója a bukdácsolás. Nobizory tagadja, aki behunyt szemmel életében nem ütközött neki tárgynak, vagy személynek. Pál kezelte a kulcsot, hát ő került csávábn. Kinyitott • ajtót, előre ment, — hol vagy na? — ez a — immmmmmm Irta: Rusxhabányai Elemér kapcsolóruik szólt, tenyerével végigszántott a falon és jaj! zsupsz, valami csörömpölve leesett. — A malac! Leverted a malacot — kiáltott fel Eszter. — A malacot? — kérdezte Pál nagy lelkinyugalommal. Ezzel egyidejűleg kiderült a gömbcsillár gyomra. — A malacot... Ó! Ó, ezer darabra tört.". Eszter ugy, ahogy volt, kalapban, kabátban lekuporodott a padlóra és kesztyűs tenyerébe szedegette, sírva simogatta fel a rózsaszínű cserépdarabkákat. — Mindig figyelmeztettelek, hogy rossz helyen van — mentegetődzött Pál. — Micsoda? — Bent a hálóban, az állótükrön .:. — Kérlek, ne akarj most magad helyett engem hibáztatni. Te vagy a hibás, — csattogott Eszter. — Tudom, mindig utadban volt. — Nekem? — Neked. Azt hiszed olyan ostoba vagyok, hogy nem láttam? — Szándékosságot tételezel fel rólam? —• fortyant fel Pál. — Ilyen aljasnak tartasz? — Ezt nem mondtam, de mert semmibe sem vetted soha, elfelejtettél rá vigyázni. Hosszú évekig megtartottam épségben és neked kellett jönni, hogy összetörjed. Bezzeg a saját holmidat félted. A legutolsó vacak, fületlen gombot is elrakod ... — A mentegombokra célzói? — Azokra. — Miért bántasz, Eszter. Jól tudod, hogy azok nagyapámtól maradtak. Azon a ruhán viselte őket,^ amelyben Kossuth Lajos előtt tisztelgett. Emlékként őrzöm azokat a gombokat. —- A malac is az volt. Még hozzá kedves emlék. Tudd meg ... — Veszek helyette másikat. — Fütyülök rá. (Folytatása következik.) Olcsó ' tfer/M.rAo/ó / ifi. Hegedfis Béla disxtemeikezési vállalata A7. összes klinikák, állami eryermekmenhelv szerződéses szállítója. Szeged, Sxenigyöegy tér 4. Tel.: >5—55- (Éjjel-nappal) Autóit. BUDAPESTEN legolcsóbb és a pályaudvarokhoz legközelebb fekszik a HUNGÁRIA gőz, kádfürdő,tefizgyigylntézet (VII., Dohány-ncoa 44. szám) Myltás i raggal 3 órakor. — Sós- éa kádfürdő éra Pl.- Klszolgáláal díj csak 10 ftlL