Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-02 / 97. szám

DÉLMAGYARORSZÁG T935 mífiis 2. Asz olvasó rovata Tekintetes Serkes: tőség! Kedden délelőtt tóénenceétlen eset tör lén t Újszegeden, a Hatházaknál. Ezzel kafKüolathan, közérdekből el kell mondani flgyetmást. Mindenekelőtt az történt, hogy az egyik csillád bejárónője elesett inunkaközben, összezuzta magái és epileptikus rohamot kapott. A szerencsétlen nő szörnyen vergődött. A házbeliek orvosért küldtek, de inivel az nem volt odahaza, há ilag igyekeztek rajta segiteni, de értesítették a mentőket is. A mentők jó husz perc mnlva érkeztek ki a helyszínére. A mentőorvos angyali nyugalomban ment fel a beteghez, aki akkorra már eszméim kezdett valamennyire, de még mindig mess» volt attól, hogy lábraállhasson. A mentőorvos hozzá se*n nyult a szerencsétlen asszonyhoz, art mondotta, hogy hisztérikus rohama van ós igy be sem viMÍÍ. AZTWI távoztak a mentők, hogy a kerületi orvos majd ad neki egy kis brómot ós ezzel randhem lesz a dolog. A mentők távozása után a szegény nőt elhelyezték egy nyugágyban, ahol a mentők távozása után alig egy félórával újból rájött a roham. Nyaka beleszorult a szék fája és szövete közé, ha egy szerelő nem siet a segítségére, akkor megfullad. Kihi\lák hozzá a kerületi orvoet és megmondották neki, hogy a menlők már egyszer künn voltak és nem vitték el a beteget. A kerületi orvos azonnal telefonált a mentőkért, akik azután, most már Sztarrovszky főorvo6 úrral kivonultak és elvitték a súlyos beteget. Csak az a kérdés ezek után, hogy mit neveznek segélynyújtásnak, ha ennél a tinikus esetnél a mentők elsőizbem sem voltak hajlandók segiteni egy betegen? Tisztelettel: (Aláírás.) Az ügyben dr. Sztavrovszky Pál. a mentők főorvosa a kővetkező nyilatkozatot tette: — Az esetet kivizsgáltam ée megállapítottam, hogy a mentők részéről nem történt semmi liibn. Az a mentőorvos, aki elsőizbem kivonult, egyike a legértékesebb szÍRorlóorvosoknak, akiben tökéletesen meghízunk. A beteget régóta ismerjük, többször részesítettük már segélyben. A mi kötelességünk ilyen esetben az, hogy a beteg környezetét. megnyugtassuk. A beteg ugyanis magához tér és tovább folytatta munkáját. Vmikor a mentők elsőizben kivonultak, a beteg már eszméletén volt, a hozzáintézett kérdésekre felelni tudott. Ha ucrán találtuk volna, bevittük volna a mentőállomásra, ahol külön ágy áll az epileptikusok számára. Azt nem leheteti előre látni, hogy ujabb roham lép fel, mint ahogy az bekövetkezett. A második kiszállásnál már láttuk, hogy a beteg állapota súlyos és el is szállítottuk. A mentőket tehát semmiféle mulasztás nem terheli. PALKOVITS SSr .tS,' jó munkaerők ¡Utal vezetett higiénikus uri és nöi lodrásziiz elét.Mérséke t árak.Kelemen u.12 1 doboz „Páfer" fémtisztitó folyadék 10 drb vasnorkup 2 levél padlósárgitó — 2 levél „Ragyogó" kályhafényesitó 1 drb fém súroló csulak 1 drb „Rió" padlóviasz fehér, v. sárga (1 drb bluztartó fa Klozetpapir tartó fából 1 üveg bútorfényesítő 1 doboz fürdőkád paszta 1 drb ablaktisztító bőrfüzi' Tollporoló Ruhasepró Evőeszköz rozsdaradir Szőnyegsenrő Szobnseprő —.48. - .38. — Klozetkefe fibriszből, v. gyökérből ~ 1 üveg 7 deri „Ragyogó" fémtisztitó Negved kg-os doboz „Rió" parkettpaszta 1 vég 20 m ruhaszárító kölél Negyed kg-os doboz „Zeus" padlófénvmáz Lószőr partvis Parkettkefe levehető résszel .12 ..12 .12 -.18 ,18 .24 .2t -.24 24 ,24 .24 24 .24 .28 .28 .78 .68 .r,s .08 —.78 ! MEMNO SZÜLŐDI BUDAPEST. IV.. TélEFON: 81-4 Töltsön nálunlc tavasszal neüéCSÍ IICO 2. SZ. hóny feledhetetlenül szép napot 94 és 81-3-96 a viláífhirü budapesti Belváros Igen mérsékelt áru szobák! szivébenl Belvárosi nivó - poiOlcsó panzió-rendszer felszésszertafi beosztásban! ?án árak! Io7 „Az én sirom nincsen messsze...lc A jubiláló szőke cigány 20 év muzsikájáról, Klebelsberg Kunó és Somogyi Szilveszter nótáiról ,08 ,08 PARIS! NAGY ÍRUHIZ Rl. SZEGED, CSgKOMICS és KKS "tea ^ap- B (A Délmagyarország munka társától.) 0 is egyik nevezetessége Szegednek, ennek a nevezetességekben nem igen bővelkedő városnak: a jubiláló cigányprímás, B o l di z sá r Kálmán, a — aeöke cigány. Nem csak azért nevezetes, mert baja színe, megcsúfolva minden fajbiologiai elméletet, éppen olyan szőke, mint a legszőkébb árjaporoszoké, hanem azért is, mert egyik őrzője a régi, szegedi szerenádos, muskátlis, Dankó-nótás hangulatának. Aztán meg ért is a hegedűhöz, különösen, ha szabadjára hagyják, vagy pedig neki való magyar nótát rendel a ritka vendég. Helyesebben mondva, nem is a vendég a ritka abban a csárdában, ahol Boldizsár Kálmán muzsikál, hanem az olyan vendég, akinek öröme, vagy bánata cigánynótára, magyar nótára szomjazik. Manapság a bánatok és az örömök igen csak tangókban é>s foxokban virágzanak ki, híven ideges századunk korszelleméhez. Boldizsár Kálmán husz érvel ezelőtt, a. háború második esztendejében emelkedett fel a primási rangra, alig tizenhat esztendős korában. Azóta pedig eltelt ez a keserves husz esztendő, hiába sűrű södött bele annyi rengeteg világtörténelem. A jubiláló primás rendületlen kedvvel és hittel muzsikálta keresztül ezt a husz esztendős világtörténelmet, muzsikált a lövészárkokbsm, muzsikált a forradalomban, az ellenforradalomban, átmuzsikálta a konjunktur-a korszakát, a dekonjunktijraáét és muzsikál most is, ebben az uj reformkorszakban, pedig nem is igen tudjuk, hogy mi ennek a korszaknak a vezérnótája. Ragyog az arca, ahogy az egyik esárdaasztalnál a jubileumról beszél Alig várja a csütörtök estél, hogy oda ál Ihasson bandája élén a Hnngárla pódiumára és megpengethesse a hegedühurokat. És ragyog az arca, amint erről az elmúlt, lemuzsikált husz esztendőről beszélt. Kérdezzük, kinek melyik voll a nótája. Mindenkire és minden nótára emlékszik. Ha a szöveg nem jut hirtelen es7ébe, a dallamot kipöngeti a hegedűjén. — Somogyi Szilveszternek két nótája is volt — meséli megilletődve —, az egyik vidám, a másik nagyon szomorú. A ..Tekinteiós asszony"-! huzattá, ha jó kedve volt, ha bánatos, »kkor a „Ki tanvájs ez a nyárfás" — keriilt sorra. Megkérdezzük tőle. hogy kinek húzta a legszívesebben. — Klebelsberg Kunóhak — adja meg rögtön a választ és hozzáteszi: Kinn muzsikáltam neki a várostanyán, még pedig akkor, amikor B c cker porosz kultuszminiszterrel együtt volt Szépedén. A város Vinn rendezett vendégséget és az én bandámat hivták ki az «rak. Klebelsberg Kunőnak sromoru nntát-i vo'l Az én sírom iii'icnen messze, I\'em lesz, aki fölkeresse ... Nem lesz annak jártas utja, Hiil'á 1e<él betakarja.,-. — Egészen odahajoltam hozzá és a fülébe húztam a nótát. Nagvon elszomorodott tőle és gztán nagyon szépen megköszönte. Láttam a -izeméből, falán ' -nnyes is volt kicsit a szeme, hogy a nóta pontosan odatalált a *ziv<vközepébe. Mintha megérezte volna, hogy a sírja tényleg nincsen meszszc... Aztán megkérdezte, hogy hívnak és azt mondla: „Jó cigány vagy, fiam, legközelebb, ha jó kedvem lesz, csak veled huzatom." — Talán ez « legszebb emlékem a husz esztendőből. Ugyanakkor muzsikáltam a porosz miniszternek is. Valamelvik SZÓD magyar nótát. Elő ször nagyon lassan, nagyon csöndesen, olyan hallgatósan, aztán egyre gyor libán, végül csárdásnak. Nagyon tetszett neki. Most azt kérdezzük tőle, Boldizsár Kálmán j« biláic cigányprímástól, hogy hát neki van-e nótája — Persze, hogy van: „Édesanyám i« volt nékem .. Talán arra a legbüszkébb, hogy Juhász Gyula verset irt hozzá. Ez is régen történt, taánl tizenkét esztendővel ezelőtt. Kálmán akkor még nagyon Fiatal primás volt és gőgös-büszke a művészeiére. Juhász Gyulával valamelyik kávéház terraszán akadt össze az éjfélutáni órákban. Ismerte mér régebbről, odaóvakodott hozzá és halkan játszani kezdett. A költő Dankó-nótákat kért. A bűvös hurokról egymásután szálltak fel tel a nótafa legszebb virágai. Juhász Gyulának nagyon megtetszett a fiatal primás és mivel az pénzt nem fogadott el tőle — a művészek testvéri szolidaritásának érzése követelte igy —, a maga fejedelmi kincsesházából fizetett. Verset irt Boldizsár Kálmánhoz és ez a vers az ajánlással együtt meg Vs jelent akkortájt a Pélmagvarország elődjének, a Szrged-nek a hasábjain. Két fehér márványszoborról szólt a vers, Dankó Pista és Erzsébet királyné szobráról. Most ismét a csütörtöki jubileumra terelődik a beszéd. Boldizsár Kálmán felsóhajt és azt mondja, hogy szeretne valami jó, talpalávaló jubileumi csárdást komponálni. írjunk valami alkalmas szöveget hozzá. Az ötlet tetszik, néhány perc alatt összeütjük a verset: Elszáll a rn-arlAr, vénül a ei.gány. Kopik a hegedű húrja. Üres a pohár, rózsám messze /ar, A szivemet, bánat húzza. De a madár mindig visszatér, Uj bort. hatnak majd a pén:eméri, A szivem se fáj, a húrért se kár, Tán az élet bánat nélkül mit sem. ér. Kálmán elkéri a ceruzát, kottapapirt szied elő, föléje hajol, nézegeti néhány pillanatig a verset, aztán már irja is az uj nóta hangjegyeit. Az egész müvelet nem tart tán addig sem, mint ameddig -a vers megszerkesztése lartott. Már kész a nóta, Kálmán odalép a banda elé, nagyon halkan eljásza a melódiát és néhány perc mnlva már — tapsol a csárda közönsége a .jubileumi csárdásnak. A cigány arca ragyog az örömtől, amikor viszszaiil később az asztalunkhoz és elárulja az igazságot: A cigánymuzsika azért tetszik a mulató embernek, mert az megérzi, hogy a cigány szive sen húzza Magyar László. Szegei Fészek Kluii 4 én szombaton a TiazAban Ml 9 órai kezdettel IRODALMI-EST KlirtmOkSdRCk: Máral Sándor Ptink&stl Andor Szántó Erzsébet opere^neketnA. Koilár Pál rongoramllvétz. •Tégy 1, 1.50, 2, 3 pongíírl, dUM*6 50 Dfxn AGY A ROPSZ Ao tegiiirodáiiafi.