Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-02 / 97. szám

DEIMGYARORSZAG WKmwm.alMJl IZEOED. SzerkeMtAlíg: Somoorl ucca _ __ n EtÖEiZBTÉS: Hnvonln helyben 3.2«, 12. Lem. Teleion: Z303..Kl«d^lv«t,U, CSÜtSrlÖk. 1935 IlláfUS 2. Tldéheo e* Butopette. 3.W, kUUBMBn kBlctOnkUnyvt&r Jegyiroda: Ar«dl WUIUIIUB, lUUjMO 6 <» pengí. - Egye» iMb «>• MlKto ucca 8. Telelőn: 13-U6. . Nyomda: L«w Ara ÍO fillér nop 1U, y«tór- t» Ünnepnap 1« 1111. H r. Llp«l ncca 19. Teleion: 13.0». - Tárliall _ _ detísen telvélele torlift íicrlnl. MegleM levélcím: MbaaayftronzAo. Szeaed. XI évfolyam, 97. SZ. M«lh MHft KlyMel^l naponta ren-el. I R PMPRÍKM A paprikának Szegeden igen nagy az érdekeltsége. A mult esztendőben 7245 termelői igazolványt váltottak ki, körülbelül ennyien foglalkoznak tehát a szegedi határban paprika termelésével. Négy-ötszázra lehet tenni az olyan kikészitők számát, akiknek a paprika feldolgozása a legfőbb kereseti forrásuk. Ha ehhez hozzávesszük a malmosokat, kereskedőket és ezek segédszemélyzetét, tízezerre lehet tenni a paprika termelésében és értékesítésében közvetlenül érdekeltek számát. Ez a szám azonban még hiányos. A paprika jelentőségét Szeged gazdasági életében csak akkor lehet igazán lemérlegelni, ha ezt a tízezres létszámot beszorozzuk a családtagok számával és ha ehhez is hozzávesszük még mindazokat, akik közvetve érzik meg a jó vagy rossz paprikatermésnek, a jó vagy rossz értékesítésnek következéseit. Túlzás nélkül mondva, a paprika Szegednek az a terménye, melynek sorsában az egész város érdekelve van. Egy ilyen terménynél nagyon nehéz megmondani, hogy kik és hányan lehetnek azok, akik feljogosítva érezhetik magukat, hogy az egész paprikaérdeke 11 b é g nevében beszéljenek, javaslatokat tegyenek és uj termelési és értékesítési rendszerek bevezetését követeljék. Különösen nehéz a felelősség vállalása minden ilyen kérdésben, mert ha hibák történnek, ha teljesen jóhiszeműen is, de téves intézkedések látnak napvilágot, annak terhét nem a kevésszámú {

"avaslattevőkre, hanem az egész termelő, kikészítő és kereskedő érdekeltségre nehezedik. Ezért tekintjük nemcsak gazdasági, hanem ezenfelül lelkiismereti kérdésnek is a szegedi paprika ügyét, amely ezrek és ezrek húsába és vérébe vág bele. Mint minden más terménynél, a paprikánál is jó és rossz esztendők váltogatják egymást. Jó esztendőkben sok pnprika terem és alacsony az ár, rossz esztendőkben kevés a paprika és emelkedik az ára. Ha csak Magyarországon termelnének paprikát, ha egyforma volna a termés, egyforma volna a kereslet és egyforma volna az ár, nagyon egyszerű volna a probléma. Megszűnne a rizikó és nem kellene se tudás, se előrelátás, se fáradság a paprika értékesítéséhez. A paprika forgalombahozatalához nem kellene se kereskedő, se központi értékesítő szerv, se pedig Hangya-szövetkezet, a munkát elvégezhetné akár a javadalmi hivatal is. Bekasszálná az árat és kifizetné belőle mindenkinek azt, ami megilleti. „A valóság ellenben mást mutat. Paprika Magyarországon kivül is terem és a magyar paprika árét a világpiaci áralakulás szabályozza. Hiába tudjuk, hogy a spanyol paprikát minőség dolgában a miénkkel összehasonlítani nem lehet, az a kilenzszáz—ezer vagon paprika amelyet évente Spanyolország szállít az Egyesült Államokba, döntő hatással ,ran a magyar paprika tengerentúli áralakulására. A szomszédunkban pedig, egy puskalövésnyire a trianoni határtól, itt van Horgos, amelynek környékén az elszakítás óta a paprikatermelés állandóan fejlődik. Eleinte a horgosi Daprikatermelés nem számítót, most már évi hetven—száz vagont produkál. És a horgosi paprika ugyanolyan, mint a miénk, a vegyvizsgálata és minősítése a mieinkhez hasonlóan történik. Ha a horgosi paprika a szegedinél olcsóbb, — már pedig olcsóbb, — akkor azt vásárolják Ausztriában és Csehországban. Nincs olyan központosítás és nincs olyan értékesítő szerv, amely ezen segítene. Veszteségre az se veheti át a paprikát, legfeljebb, ha adóból, vagy a belföldi fogyasztás megdrágításából fedezheti a különbözetet. Teljesen érthető, jogos és természetes, ha a termelő keresni akar és ha minél többet akar kapni a paprikájáért. De hiu az a reménykedés, hogy ezt a világpiac alakulásától függetlenül, kényszerrendszabályokkal és a forgalom központosításával lehetne elérni. A számok beszélnek. A belföldi szükséglet évente 200 —210 vagon. Ez a mennyiség nem fokozható. A magyar termelés, Szegedet és Kalocsát összevéve, 400—500 vagon között váltakozik. Ez az a többlet, amelynek áralakulására befolyást gyakorolni nem tudunk. Mi következik ebből? Vagy megmaradunk a szabad gazdasági rend alapján és a termelési költségek apasztásával, a kereskedelem export tevékenységének fokozásával és minél teljesebb kihasználásával igyekszünk a paprika jobb jövedelmezőségét biztosítani, vagy lemondunk az egyéni tevékenység ösztökélő erejéről és jön a rendeleti szabályozás, az értékesítő szerv, a beszolgáltatási kötelezettség és a meghatározott beváltási ár. Harmadik eset nem lehetséges, mert olyan központi szervet, melynél a termelő mondja meg, hogy mekkora árat kíván a termeivényéért, eddig még nem sikerült feltalálni. Ezzel kell tisztában lenni mindenkinek, ha állást akar foglalni a paprika termelésének és értékesítésének ügyében. Viharos izgalmak és éles összecsapások a Ház szerdai ülésén Zaios jelenetek a Wepés a kisgazdák között - Izgalmak az ellenzéken az ul elnök házszabálymagyarázata miatt — fcckhardt nem olvashatta fel deklarációját Budapest, május 1. A képviselőház szerdán tartotta harmadik üléséi Sándor Pál korelnökletével. Kedden az uj képviselők megbízó levelüket nyújtották át az elsó viharos jelenetek között, szerdán pedig sor került a Ház elnökének és tisztikarának megválasztására. A szociáldemokrata képviselők a május 1-ére való tekintettel az ülésen nem jelentek meg. Sándor Pál közölte, hogy 238 képviselő 245 mandátumot nyújtott be. Az igazoló osztályok ezekből 242-őt kifogástalannak találtak, hármat nem. Ezek a képviselők ideiglenesen gyakorolhatják jogaikat. Ezután sor került a Ház elnökének megválasztására. A képviselők betűrendben szavaztak és szavazataikat a Ház.asztalán elhelyezett aranyozott urnába dobták bele. Ideadtak 185 szavazatot. Ebből 165 eset« Sztranyavszkv Sándorra. 15 szavazólap üres volt, négy szavazat megoszlott egy érvénytelen lett. így a Ház elnöke Sztranyavszkv Sándor. Sándor Pál korelnök ezután felolvasta V á z s o n v i János levelét, amelvben lemondott a déli kerület mandátumáról. Sor került ezután az alelnökök megválasztására. 185 szavazatot adtak le, 174 szavazattal Korniss Gyula, 175 szavazattal B a b o n y Gvörgv nemzeti egységpárti képviselők lettek a HÁZ alelnökei. A Ház jegvzői lettek: B r a n d t Vilmos, E s'ztergálvos János, Kenyeres János. v. Miskólczy Hugó, Rakovszkv Tibor és Veres Zoltán. Háznagy Putnoky Móric lett. Sándor Pál korelnök tisztsége ezzel véget ért és elhagyta az emelvényt. Amikor Sándor Pál elhagyta az elnöki széket, a képviselők helyeikről felállva, perceken keresztül tapsolták a távozó korelnököt. Az uj eindk székfoglalója Szünet után Putnoky Móric háznagy vezette be az ülésterembe Sztranyavszky Sándor elnököt, aki díszmagyar ruhát viselt. — Elnöktársaimmal teljes egyetértésben — mondotta az uj elnök, amikor megnyitotta az ülést —, azonos felfogásban, azonos elvek alapján, a házszabályok által előirt keretekben kívánjuk és fogjuk vezetni a tanácskozásokat, amelyek mindig komoly, a haza üdvét és érdekét nemcsak szem előtt tartó, de azt és egyedül azt szolgáló méltóságteljes lefolytatását kötelességszerűen biztosítani kívánjuk. — Nem lehet nehéz feladat — folytatta — a Ház munkaképességének, tanácskozási rendjének biztosítása azért sem, mert akik megbízatást nyertek, látják, hogy megindult egy folyamat, amely ostromolja a parlament falait. Parlamentárizmusát átmenteni a jövő számára csak az a nemzet lesz képes, amelynek parlamentje. parlamentiének minden pártja és minden tagja nem él vissza az alkotmányadta. házszabályszabta szabadsággal, lehetőségekkel, hanem bölcsen tud élni azokkal a nemzet jövendője érdekében. Meg vagyok győződve arról, hogy a tisztelt Ház minden pártja, minden tagja kötelességének fogja tartani magatartását, személyes indulatainak legvózésével ugy irányítani, hogy a nemzet egyetemes érdekeinek megfeleljen. — Komoly munka vár ránk. A nemzeti lé<