Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-09 / 77. szám

r t r m \ r. y a o O u * ? K " 1035 április 0. D1 í SCH ÁK-FESTÖIPARVÁLLALAT -ar?it ucca -2*'Vépez L renda .kivii(,ib.?n ^»íes'H mázolást Telefon 17—71. | öulorfényezés! lenoicióbb árak melleit. Díjtalan kUlltégvelM Osztrákipar művészeti csoport a szegedi ipari vásáron fá Délmagyarország munkatársától.) A bécgi magyar egyesület kezdeményezésére osztrák érdekeltok körében azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a szegedi ipari vásáron Jeülőn csoportban mutassák be az osztrák iparművészet és népművészet termékeit. Minthogy a kiállítások engedélyezésére 9 külföldieknek magyar káillilásokon való részvételének megengedése a kereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozik, Bornemissza Géza kereskedelmi miniszter rövid uton kérdést intézett a szegedi kamarához, hogy milyen módon volna egy ilyen osztrák iparművészeti és népművészeti csoport a szegedi ipari vásár ke: tébe beilleszthető, A miniszter felhívására dr. Tonelli Sándor főtitkár abban állapodott meg a vásár vezetőségével, hogy a szükséges helyet az osztrák kiállítóknak készséggel rendelkezésre boesájtják amenynjiben olyan iparművészeti és népművészeti tárgyak kerülnek bemutatásra, amelyek a sajátképem kézműiparnak versenyt nem támasztanak, Az osztrákoknak ebben a formában való részvétele annál is Inkább kjvánatosmak mutii' oztk, mert igy az osztrákok Szegeden viszonoznák a magyar iparművészeknek néhány hét előtt Bécsben rendezett kiállítását > igy fokozni lehetne » szegedi ipari vásár iránt a bécsiek érdeklődésit, akik tervbe vették azt ia, hogy a vásár tart • «latt különvonaton többszói osztrák iparost hóinak Szenedre. Ovás! Tudomásomra jutott, hogy Szegeden igen sok festményt hoztak forgalomba nevem meghamisításával. Figyelmeztetem a n. é. Kazöeséget, hogy Szegedre kizárólag a Magyar Festőművészek Állandó Kiállítása cégnek (Tisza Lajos-körut 42) adtam festményeimből és másnak senkinek. Helyesen teszik az érdeklődők, ha vásárlás előtt a képet nálam posta Utján agnoszkáltatja. Bárkinek készséggel állok teljesen díjtalanul rendelkezésére. MARK LAJOS. Az OTI székházépítése A kamara intervencióra kéri fel a főispánt, hogy még a régi igazgatóság döntsön a tervpályázat ügyében (A Délmagyarország munkatársától.) A Társadalombiztosító szegedi székházának felépítésére hirdetett tervpályázat — mint ismeretes -« április elsején lejirt. A pályázatokat az OTI központjához kellett küldeni, ahol az Igazgatóság dönt. Az igazgatóság egyelőre azonban nem foglalkozik a szegedi székházépítés ügyével 4 közelgő OTIválasztás miatt. A társadalombiztositól választások április 11. ¿5 15,én lesznek. Pick Jenő törvényhatósági bizottsági tag hétfőn szóvátette a kereskedelmi ®S iparkamarában, hogy a kamara Bárányi Tibor főispán utján próbáljon ipterveniálnj annak érdekében, hogy még a régi QTi-igazgatósig döntsön a tervpályázat dolgábcn, A régi igazgatóság mandátuma Ugyanis április 28-án lejár, de addig elég idő áll rendelkezésre a döntésbe?. A? uj vezetőség viszont csak májusban ül össze és huzamos fdő elmúlhat]1 "mlg '"3a segéd, az inas és a alakul és igy a döntés jogerőre emelkedik^ ugy, hogy ebben az esetben az idén már aligha épülhetne fel az intézet uj székháza. A kamara vezetősége Pick Jenő javaslatára elhatározta, hogy szerdán felkéri Bárányi főispánt, járjon közbe, hogy a tervpályázatok ügyében még a régi OTIIgazgatóság hozza meg a döntést. A székházépítés problémája szerepelt az OTI szegedi választmányának legutóbbi Ülésén is. A választmány ugyancsak aggályosnak találta, hogy csak majd az uj igazgatóság döntsön, mert ez a körülmény az ügy kitolását, elódázását jeleptepé, A választmány elhatározta, hogy felír az OTI központjához ég kéri, hogy a tervpdbjozat ügyében még a régi igazgatósággal hozassa meg a döntést, mert ez az igazgatóság határozta el a székháf felépítését és ismeri az flgy egész komplexumát (A Délmagyarország munka társától.) Brannhoffer József Szeatháromság-uecal füszerkertskedő februárban feljelentette Baróti János nevű segédjét és Csonka József nevű inasát a rendőrségen lopás miatt. Feljelentésében előadta, hogy két alkalmazottját rajtakapta február 8-án, hogy egy üveg bort, 1.40 pengő értékben elloptak. Habermann Gusztáv törvényszéki bíró hétfőn vonta felelősségre a két alkalmazottat. Beismerték a lopás elkövetését. Azzal védekeztek, hogy február 8-áp borzasztó hideg volt, az üzletben különösen, mert fűteni füszerüzletben nem lehet és ők nagyon fázlak. Ezért vették el az üveg bort, kissé fel akartak melegedni. Egyébként a kereskedőnek kára nincs. Kihallgatták a feljelentő Brflunhoffei'l is, aki előqdta, hogy alkalmazottai régóta gyanúsak voltak előtt«, de nem volt ellenük bizonyítéka. A boron azután rajtacsípte őket és azért nem vonja vissza a feljelentését és követeli a megbüntetésüket, mert az a gyanúja, hogy máskor is megkárosították. A bíróság mindkét vádlottat elitélte az üveg bor miatt: a segéd 8 napi, az inas 5 napi fogházat kapott, de a büntetés végrehajtását a nagy» számú enyhítő körülményre való tekintette) a bíróság 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A* Ítélet jogerős. Nyakkendő fűiiulegességek p 1*50,3'—, 4-50 Pállá'! Testvérednél. elvárat oStt, Kft ft H U E M Feketesas ucca és Kígyó V w y « K S^ ucca sarok ,C s • r U * S I b • I i' eopyediili lerakata. us II, Rákóczi Ferenc A Dugonleí-TáPsasAg vasárnapi eniélkünuepélj én elmostH*; ár. Saetay Jó#»«|. Másfélszázados török iga után Joggal remél, hette a magyarság, hogy békés évtizedek kora kö-. vetkezik, melyben az ország sebeinek meggyógyb tásán klvfll ujult erővel munkálhatja politikai, gazdasági éj művelődési előhatadását. Keservesen csalódott. A bécsi kormány Magyarországgal ugy bánt, mint a hódító a gyarmattal szokott. Adózási, katonai terhek és sarcolások alatt nvögőtt a? ország; nyelvét, vallását üldözték; egyes területeit zálogba vetették s országgyűlés hijján még cSak alkalma sem nyilt panaszai kiteregetésére. Bécs ördögien ravaszul eszelte ki ét valósította meg a politikáját, A törőknél is fokojottabh követeié, seit a vármegyékkel hajtatta végre, miáltal a paraszt meggyűlölte az urakat, akik életűkért és vagyonukért rettegve segedelemért Bécsbe? fordultak, aaaj oda, ahonnan tulajdonképen minden baj szármaiotl. A nyomor akkora mértéket öltött a* országban, hogy tok jobbágy adó (ejeben rahszolgának adta el a feleségét és a gyermekeit, maga meg felosapott szegénylegénynek. Az ekként elnéptelenedett birtokokra Idegeinek tették rá a kezüket. A nép keserűsége előbb kezdet>ges versekben sóhajtott, azután lázadásokban morajlott 9 végül szabadságharcban robbant ki. Amilyen indokolt voh ennek az élet-halálharenak a megindítása, ép. pen olyan természetes volt, hogy élére a lejedeimi sarj: II. Rákóczi Fewc álljon, akire ettől fogva rásütött a ma is ragyogó éiesöség napja s akit innentől kezdve nyomon ki$ér « tragédia elháríthatatlan árnyékot Bilik • futárjában, aki a francia királlyal hojná összeköttetésbe. Elárulja Bécauek, mire Béceuihelven ugyanabba a börtönbe vetik, ahonnan a nagyatyját, Zrínyi Pétert vérpadra hurcolták. Ennek sorsát csak ugy kerülte el, hogy egy tiszt élete feláldozása árán megszöktette. Bizik a francia katonai és anyagi segítségben. Csalódik, mert ai egyikből is, a másikból Is alig számb vehető támogatást kap. Bizik a háborúskodó európai hatalmakban, hogy a békekötésbe befoglalják Magyarország ügyét is és biztosítják a Habsbiirs-dimsztiának a magyar békekötésre vonatkozó ig*«-<-ir!t. Megint csalódik: a békét megkötik, de Magyarországról egy szóval sem emlékeznek. Bár vannak derék tábMiiukai s halálmegvető tisztjei és a serege időjártáya! hatvanezer főt is meghaladta, a császárlak ellen döntő győzelmet nem képes aratni, mert csapataiban több a vitézség, mint a hadászat tudomány. $s ajnikor a fáradalmakban kimerült, a külföldi Ígéretekben csalódott és a pestistől megkínzott ország nyolc év után békét kötött s Rákóezi a hűségeskü letétele helyett Lengyelországba, majd Franciaországba menekült, — felbecsülhetetlen értékű vagyont hagyott hátra, hogy a francia udvar kegyelemkenyerén éljen, sőt zárdába vonulva síinte szerzetesként sanyarogjon. Utolsó menhelyén, Törökországban látogatja meg a fia, aki tőle elszakitottan idegen nevelésre fogva már magyarul sem tudott. Fiaiban az Árpádok kora óta viruló család magvábanszakadt. E>e még mindig nem telik be a mérték! rrencz József „a nemzetnek ismételten kifejezett közóhajira" J904 ben Rákóczi Perenc és emigráns társai hamvainak hazaszállítása iránt intézkedett. Belelj ^dett tehát a kurupok népdalában kifejezésre jutó vágyakozó» a bujdosó Rikóezj után; „Mikor rég elmentem, visszaóhajtotok; Mikor rég meghaltam akkor is sirattok. Haló poromból ip feltámasztanátok, -®«s«eszednétek égm porhanvó csont imát..." A megilletődött szívű nemzet komor gyászpotopával temette el a hazájába visszatért fejedelmet a kassai dómban és hamvai ma cseh impérium alatt sínylődő földben várják a feltámadástl És most azt kérdezzük, hogy mindezek ellenére is megérte-e a Rákóczi szabadságharca az áldozatokat, a testi és lelki szenvedéseket, — igennel kell válaszolnunk. Rákóczinak a neve, sőt még az emléke is Bécsesel szemben mementóként hatott, hogy a magyart zsarnoksággal nem tiporhatja le. A tárogatókat /eltüzeléssel el lehet hallgattatni, de a kuruc szónak már a puszta emlegetésétől is kizárta a bécsieket a forió-hideg. A német fejedelmi s a lengyel királyi méltóságot visszautasító Rákóczi tündöklő példája az önzetlenségnek s annak az elvnek, hogy a kőz érdekében nagyot és a történelem megörökítésére méltót csak az cselekszik, aki következetesen háttérbe szorítja a maga hasznát. „Egyedül a szabadság szeretete ég a vágy: hazámat idegen járom alól felmentei volt célja minden tettemnek." Ezt vallja Emlékirataiban. Ez a felfogás és magatartása erkölcsi fenségre emelik, melyet legkevésbé sem szeplősítenek a nyilvános gyónásában maga által is bevallott emberi gyarlóságok. Tudomány, si'pirodalom, képzőművészet és zene állandóan foglalkozik nemes egyéniségével, de legfőképen a nép örökítette meg a szivében, miként előbb Mátyás királyt és utóbb Kossuth Lajost. Mindezek koronájául ránkhagyta biztatásként azt, amivel magát ts vigasztalta: „Nem minden napnak múlik el a fénye; g amely nap ma siralmat ad, holnap örömet adhat." Ettől a reménységtől eltelten emlékeik ma a magyarság Rákócziról 200 éves évfordulója alkalmából s bizva bizik abban, hogy a Rákóczi csillaga mielőbb az egész országra fogja hinteni soha el nem halvánvuló sugarai*