Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-05 / 76. szám

)EO, SsericeMtoaéo: Somogyi ncco IZaLcm, Telefon: 23-33.. Rl0d6hlV0l»l kHlM«nfcOnrvMkr é* legylroda ? Aradi uoca Teleion r 13>00, — Nyomda : UJw I lp<W ncrn 19. Telefon - l'twifl. TAvIrall «• levélcím: Délmngynrorszaa Sseaed Péntek, 1935 április 5. 4rn 10 (ffl«r XI. évfolyam, 77 §z. ElÖFIZETÉ S: Havonta iMlyben 3.2« VM«ken •«Ntapealen 5.00, kllltHldüi) S.40 pengO. * Cgyea izAm Ara hélkite­nev lO, va«Ar- éí Ünnepnap 1» <111. Hlr­ifetéaek felvétele tartfa nrerlnt Meqfe­ealk héfin kivételével nppantn reaoel Választási narkózis Mire ezek a sorok megjelennek, tulajdon­képpen már tul leszünk a választáson. Há­rom titkosan szavazó városi törvényhatóság szavazatainak összeszámlálása most van ugyan folyamatban, két vidéki törvényható­ság és Budapest közönsége csak ezután járul ugyan még az urnák elé, de számbelileg mindez az ál­talános eredményen és az uj képviselőház összetételén nem sokat változtathat. A bu­dapesti szavazásnak csak erkölcsi jelentő­sége lehet abból a szempontból, hogy a fő­város titkosan szavazó közönsége miként ítéli meg a kormány politikai vonalvezetését, de a kétségtelen nagy majoritás nem változ­tatja meg- A választási küzdelem ilyenformán lezártnak tekinthető. Kétségtelen, hogy a lefolyt választási küz­delem rövidsége mellett nagyon intenzív módon kötötte le a közérdeklődést. Majd­nem azt mondhatnók, hogy a szellemi és anyagi tényezőket szélesebb területekre ki­terjedően vette ¡Erénybe, mint az feltétlenül szükséges és kívánatos lett volna. Ez a vá­lasztás narkózis volt, amely kizárólag befe­lé irányította az ország tekintetét. Mialatt odakint tul a határokon, a legfontosabb ese­mények szinte rohanvást tornyosultak egy­másra, ez a választás a ma?a narkotikumá­val alkalmas volt a polítikailae nem iskolá­zott rétegekben olyan képzetek kiváltására, hogy egv különálló magyar glóbuson élünk, amely a világ folyásától függetlenül forog keserű levélben s amely teljesen szabad inté­zője a saját sorsának és jövendőjének. A nemzet' élet teljessége s az állami élet öncélúsága az az elérendő, de soha e! nem érhető ideál, melynek irányában bármelyik ország politikájának haladni kell. Amíg azonban államok és állami csoportok élnek egymás mellett, ezek befolyást gyakorolnak egymás életére, közvetve és közvetlenül mó­dosítják a célokat és elérhető eredményeket. Világáramlatok alól egyetlen ország belpoli­tikája sem vonhatja ki magát, ez a közvetett hatás. Akarva-nemakarva számolni kell az­zal, ami idegen országokban történik s amit idegen országok akarnak, ez a közvet­len hatás. Felszabadulva a választási narkó­zis kábulatából, tudatára ébredünk vala­mennyien, álljunk pártpolitikailag akár az egyik, akár a másik oldalon, hogy a leg­szebb kilátások és legcsábosabb ígéretek csak abban a mértékben realizálhatók, amint azt a külpolitikai viszonyok és a világgazda­sági helyzet alakulása megengedik. A miniszterelnöknek egy nagyon óvatosan megformulázott kijelentésétől eltekintve, külpolitikai kérdések a választási kampány sorén alig szerepeltek. Tudomásul vehettük ellenben a rádió-szózatból, hogy Magyaror­szág nem fogja követni Németországot az egyoldalú fegyverkezés utján, hanem, mint a Népszövetség tagja, Genfben fogja szóvá­tenni teljes egyenjogúságának kérdését. Ez azonban csak egyik, még pedig világpoliti­kai beállítottságunk szempontjából nem is döntő fontosságú részlete az utolsó hetek feltornyosult kérdés-komplexumának. A mi akarásunktól függetlenül sorsdöntő jelentő­sége lehet reánk nézve, hogy a versaillesi szerződés egyoldalú hatályon kívül helyezé­se milnon következéseket fos kiváltani, hosry mi lesz az eredménye az angol miniszterek kontinentális utazásainak, hogy milyen for­mában fog kijegecesedni az uj francia-orosz közeledés, hogy mennyiben módosítja az európai politikát Laval római utja és Olasz­ország afrikai lekötöttsége s hogy az arany­blokk országok frontjának Belgiumban tör­tént megtörése miként fogja egész Európa gazdasági és pénzügyi politikáját befolyá­solni. A vilc'igpolitikai és világgazdasági helyzet hűvös józanságot követelő megítélésében, ebbe a keretbe beállitva kell keresnünk a következő hónapok és esztendők alakulásá­nak útjait. Mindenekelőtt feleletet kell ad­nunk önmagunknak arra a kérdésre, vájjon tudunk-e a tavalyi római egyezmény mintá­jára kötni olyan gazdasági megállapodáso­kat, amelyek hatékonyan, sőt hatékonyabban biztosítják kereskedelmi és fizetési mérle­günk aktivitását és alkalmasak a magyar pengő értékállandóságának biztosítására: Tisztába kell jönnünk azzal, hogy a világgaz­dasági kapcsolatok nyugtalanító mozzana­tainak mérlegelése mellett számithatunk-e a nemzeti jövedelemnek olyan emelkedésére, amely könnyebbé teszi a közterhek mai mérvének elviselését, sőt éppen a jövede­lememelkedés folytán lehetővé teszi a köz­terhek kulcsának mérséklését és ezen a ré­ven a tőkeképzés erősödését és a nagyobb arányú értéktermelő munka megindítását. Mindenekfelett pedig számithatunk-e a kül­politikai nyugalomnak olyan légkörére, hogy idehaza nyugodtan szánthassunk, vet­hessünk és arathassunk. Mi csak egy kerék, még pedig nagyon ki­csiny kerék vagyunk egy nagy óraműben- A mutatót nem mi mozgatjuk s az idő múlása sem az óraműn múlik. De a mi kerekünk mozgása attól függ, hogy a nagy óraszerke­zet mikérrt működik. A város belterületén 75, a tanyai körzetekben több mint 90 százaléka szavazott le a választóknak Csütörtökön este kilenc írakor véget élt a szavazás Pénieken reggel 8 érakor kezdik meg a szavazatok számolását (A Délmagyarország munkatársától.) Sze­les, esős, hüvöses idő virradt a szegedi válasz­tás második napjára, de azért — mint az előre­látható volt — az érdeklődés megélénkült az urnák körül. Már a délelőtti órákban is emel­kedett a szavazók száma, de torlódásról még sem lehet beszélni, a szavazatszedő küldöttsé­gek kényelmesen végezhették dolgukat. Szerdán este nyolc órakor félbeszakított szavazást feggei nyolc órakor ioly­íaíiób. A szavazóhelyiségek ajtajáról — az ajtók előtt egész éjjel rendőr posztolt — és az urnák fö­deléről a szavazatszedő küldöttségek elnöke a pártmegbizottak jelenlétében eltávolították a piros pecséteket, megállapították, hogy az ur­nák sértetlenek, idegen és illetéktelen kezek beavatkozásának nyoma nem látszik rajtuk. A szegedi választók olyan szép rendben, el­osztva jelentkeztek az urnák előtt, mintha elő­zetesen megállapodtak volna, hogy ki mikor jelentkezik szavazásra. Az uccákon pedig egész nap száguldoztak a kortesautók és szállították a szavazókat a szavazóhelyiségekbe. Keményen dolgoztak a pártirodák is, ahová szinte fél­óránkint futottak be az egyes körzetekből a jelentések a leszavazottakról. Minden párt pon­tosan vezette a nyilvántartást, hogy tudja, kik azok, akik még nem szavazlak le, akiket fi­gyelmeztetni kell, akikért esetleg aulót, vagy kocsit kell küldeni. Dél felé még inkább megelevenedett az élet. A déli szü­net idejében jelentkeztek aaok, akik máskor nem igen szakithatnak maguknak időt alkot­mányos joguk gyakorlására, a kereskedők, az iparosok, az alkalmazottak, a munkások. A déli órákban érkeztek be a jelentések a tanyai körzetekből is. A tanya aránylag meg csütörtökön is na­gyob érdeklődést mutatott a választás iránt, mint a város. Délig a leszavazott tanyai vá­lasztók száma megközelítette a tizenkétezret, amiből arra lehetett következtetni, hogy ezen a választáson a tanyai választóknak legalább kilencven százaléka leszavaz. A városi körze­tekben déli egy óráig tizenhatezerre emelke­dett a leadott szavazatok száma, összesen te­hát huszonnyolcezer szegedi választó szavaza­tát nyelték el csütörtökön délig az urnák, ami lülbelül hatvanöt százaléknak felelt meg. A szavazás délután egyre lassabbodó tempó­ban folyt tovább. Azoknak a választóknak a névsora, akik még nem szavaztak le, egyre rit­kult és egyre körülményesebbé vált a megta­lálásuk. Az utolsó órákban önkéntes jelentkező már alig kerüli az urnák elé, aki g\ alogszerrei indult volna el; a szavazóhelyiségei; előtt leg­inkább autók és fiakkerek álltak meg a iiagy-. nehezen előkerített szavazókkal. Déluíán öl órakor a pártok újból összeállították a l;^zavazoftr>k kimutatását. A beérkezett körzeti jelentések szerint öt óráig 31.581 választó szavazott le, te­hát a választóknak majd hetvenhárom száza­léka. Ez a szám a három kerület között igy osz-

Next

/
Thumbnails
Contents