Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-28 / 94. szám

16 OflV« «VARtfPSZAG 1935 április 28. Alu^mftn p 1« mühelvünket kibővilellük s ezállal abban a SZ3lOnUiiii8& 3III 61 CZfUK) helyzetben vagyunk, hogy a megrendeléseket a legnagyobb pontossággal tudjuk leszállítani. Keck Lajos és Tsa Széchenyi íér 2. j* Déimagyaroraxág —— regénye. Só Pál Iléi és fél házassága 6 — Ugyan, mi másért, minthogy •. • Pál vidáman mosolygott. — Megmondjam? — Mondja, mondja az istenért. Megöl a kétségbeesés. — Megházasodom!..: Jablonkáné, aki eközben letelepedett, megkönnyebbülten felnyögött. Szobaasszonyi becsülete tisztán került hát ki az ügyből. De ekkora meglepetés. — Megházasodik? — Meg. — Maga? — Én. Jóidőbe került, amig ismét nyugod h: getés indult. — És kit vesz el, Só ur? — Egyik kolléganőmet a bankból. — Persze, régen ismeri? — Nincsen két hete. Az unokanővérem boronált össze bennünket. — Kicsoda? — Hódi Irma. Hiszen ismeri, volt itt néhányszor. — Az Irma kisasszony? Hogyne. Igen kellemes, finom teremtés. De az unokanővérséggel, harag ne essék köztünk belőle — valami baj lehet. A kisasszony Só urnái ugyebár sokkal fiatalabb? — nyugtalankodott Jablonkáné. — Fiatalabb. — Ezt azért mondom, mert ilyenképen az Inna nagysád huga Só urnák és nem nővére. A nőket akkor is fiatalítani illik inkább, ha idősebbek, nemhogy igy ... Ez megint asszonyi kicsinyesség volt. Pál nevetve legyintett. — Igazán nem fontos. — Már bizony szót érdemlő dolog ez, tessék elhinni. — Ebben az esetben aligha. Jablonkáné, aki ösztönös kíváncsiságától hajtva szeretett volna minél többet megtudni a készülő házasságról, beérte ennyivel. Nem hozakodott elő a maga külön filozófiájával, amely szerint a nők ugy vannak évszámaikkal, akár cipőik numerusával: tudniillik mindkettőből szívesen tagadnak le valamicskét, az utóbbi formában bár testi szenvedések árán is. Most ütött szeget a fejébe, hogyan 'lehetséges, hogy ilyen hirtelen határozott. Tovább faggatódzott hát. — Aztán nagy a szerelem, — kérdezte bizalmaskodóan. Só Pál felhúzta a vállát. — Szerelem? ... Ugyan Az asszonyság, mintha őt bántották volna, felhörtver.t: — Csak nem azt akarja ezzel mondani, hogy szerelem nélkül kötöződik össze valakivel? Ez a legnagyobb erkölcstelenség volna. — De azt. — Nem szereti jövendőbelijét? — A mi házasságunk észházasság lesz. Hallotta hirét valaha, hogy ilyen is létezik? — Hallotta az ördöe — dühösködött Jab- | lonkané. — Nekem hiába hozakodnak elő ezekkel az istenkisért- gyalázatosságokkal, meg sem hallói-ltom. Bizonyosan valami romlott lélek találta ki. — Az elet formálta, a mai nehéz eazdasáwmmmmmmmmmmm Irt az Rusxkabányai Elemér gi viszonyok. Mert nem szabad elfelejteni, ;?lső a megélhetés. Én a magam jövedelméből alig-alig tudnék még egy asszonyt is eltartani, hogy azonban kettőnknek háromszázhatvan pengő fizetése van, biztosítva érezzük magunkat. Ez a fontos, a szerelem megjön későbben magától. — Gyereket sem akarnak, persze? — Dehogy nem. — Hányat? Lehetőleg egykét, mi? Modernül.. . — botránkozott dohogva Jablonkáné. — Ez nem egészen tőlünk függ, hanem az Istentől. — Ez legalább becsületesen van. — Menyasszonyommal közösen határoztuk 'gyÉppen idejében volt Jablonkáné homlokáról lesimítani a ráncokat ezzel a kijelentéssel. A7 asszony erre enyhült hangon mondotta: — Ugylátom, mégis helyes irányban indulnak el. Csak az észházasság... ne vegye zokon Só ur de az nem tetszik nekem ...' Észéházasság ... Minek a házassághoz ész? Két egymást értő sziv kell hozzá, más semmi. Hozzá se mentem volna szegény, boldogult mámhoz, ha csókok helyett az észen kezdi... — Nem is volt akkor okos ember az öreg Jablonka — komiszkodott Pál és nevetett. Özvegy Jablonka Eduardné messzetévedt szemmel húzódott össze hirtelen a hideg vaskályha mellett, amelynek karcsú derekáról lepattogzott a vaspor. Meg sem hallotta n célzatosan odavetett megjegyzést. Gondolataival elment valaki után, aki volt, akit szeretett, akinek ismerte testét-lelkét, akivel egykor osztozkodott küzdelmes evek övömén, mégtöbbször szomorúságán, férje után küldte öreges rajongását és látszott, ó, nagyon jól látszott, az emlékezés néma fájdalma rázza a töpörödött asszonyságot. Fejkendője homlokára csúszott és a fekete szatin élesen elütött a sápadt, ráncos arc sárgás-fehér szinétől. Foghijas szája remegett, csöppnyi nyál ült meg egyik szögletén. (Folytatása következik.) DIVBT-ÚLTQNYÖK, BURBURRY RÜGUNOK) TRENCH-COATSOK - BŐRKABÁTOK - " GUMMIKÖPENYEK v •• ^ Nagy -választék. Olcsó arak. Divatos szabás. •MÉRTÉK UTÁNI URI SZABÓSÁG • FÖLDES IZSÓ - KLAUZÁL TÉR ? ilol fásároltnnk ! Hol dolgoztassunk A DCimftgtwrország Kis címtára szegedi hereshedOkrftl es Iporosohrd ANTIQUARIUM; Inngárt« könyveket vesz, ataá és caeréL AUTÓ ÉS FEUSZF.KH T5I CIKK EK: oim Alföldi IjépkeresJc.. Véli.. I . ! „ & FÉRFIRUHA: lm IgMcz, Kelem en-n. I ll.!.A 1 SZERTÁR: iátpár illatszertár. SsérhenyMér i IRODA BERENDEZÉS: Virth és Rengey. SeériienyMér 1 KAEYHARAKTAH: l-éderer János. Sotno*vi-tn*a 15 KÉPKERETEZÉS: Kreimann MTK*a. Kárá*&-A ML KÉZIMUNKA: l-isz-her .Kézimnnkahá**. Kölese? o P'áy Margit Kigyó n. l KÖTÖTT- és SZOVOTTARU: én tlegyt. Pfi»pok lazái ^ lisztig Imre; Széchenyi-tér 1 ti. MOSODA: iattyu-mosóda. Takaréktár-«. I OLAJ- ÉS Mí SZAKl CIKKEK: KuJ) Vilmos, Mikszáth K. a. •. ORA ÉS ÉKSZER; l'ótb Józset. Kölcsey-«, i RAOIO ÉS GRAMOFON: '«••«urh Albert Kárász-occu f. Kelemen Márton. Kelemen-«. 11 SELYEM ARUK: Holtzer S és Ftat a fflpostával szemben SZŐNYEG: DnmSn Mihály ée Fta. Kárt«»-«. 11 SZOCS: ' rKimun Dávid. Káré««-« 1 TEXTTI.ARU: Knraesev Sándor. Széchenyi fér 14 ÜVEG ÉS PORCEELAN: -,-"'ín3sr Kálmán. Ccekonlc^ a. L V1LLAMOSSAG: Oeutscfa Albert Kárász-« 1. ROSTI er József. Ttsza L,a)o*-kör«t M V1ZVEZETÉKSZERELO: Fekete Nándor. Kossuth Lajos-sugarút 18. Szegeden szerezzek be minden szükségletünket!