Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-25 / 91. szám

2 rjiTMívr;yARORSZ*n 1955 április 25. A Hungária nagyszálló kávéházi helyiségeiben lt DaIíiIi ITmitaÍ vasárnap, f. hó 28-án, délután 9 órakor WT» AI5II/« fiv»®f cég nyilvánosan b c m u < a ij a nyári divaiuidonságaié. Meghivó nem szükséges, mindenkit szívesen látunk. — állandóan % e n e én a »ziineímMben iáne és szeretet, amely»* szálai várost és kittotetet- | let valamiképpen egymáshoz fűzték. A város dísz- j polgárivá választotta NagyméJtóságodat, mert N.igy méltóságod az itt átélt történelmi idők alatt mep mwte és megszerette ezt a várost és jó hajlandóságát megtartotta irántunk, mint miniszter elnök is és a nemzet színe el«tt tett városunk szeretetéről és megbecsüléséről vallomást. Hálánk megnyilatkozása csak szerény viszonzása annak a szeretetnek és jóindulatnak, mivel Nagyméltósá¿od városunk iránt viseltetik. _ Méltatlan volna Excellenciádhoz és Szeged városóhoz egyaránt — folytatta a polgármester —, ha most hízelgő sBáváktól áradoara dicsérnék Nagyméltóságod figyelmét, hogy Szeged váró« abban az időpontban választott« Nagyméltósá*odat díszpolgárává, amikor a politikai krízis tetőfokán állt és Nagyméltóságod felajánlotta lemondását a kormányzó ur őfőméltóságának és tovább menve, a nemzet döatésére apellált. Ebből kitűnik, hogy elismerésünk elsősorban Oömbös Gyulának, az embernek, Szeged barátjának és pártfogójának aaólt, de egybenz igenis kritikus időkben segítségére akartunk lenni Excellenciádnak azal a lelki erősítéssel és buzdítással, amit 140.000 magyar sziv összedobbanásának ereje nyújthat és nyújthat az. a tudat, hogy az ország legnagyobb vidéki vároea, amely politikai józanságát és tisztánlátását a legválságosabb időkben is mindenkor megőrizte, helyesli azokat a politikai célkitűzéseket és nemzeti munkaprograramot. amit Excellenciád meghirdetett. — A mai nap solemnitásának rovására történnék, ka én most kérelmekkel állnék Excellenciád elé, vagy ügyes-bajos dolgaink felsorolásába kezdenék. De nagy általánosságban egyre kötelességem Excellenciád figyelmét felhívni. És az, az a magasabbrendü knlturhivatás, amit ez a város a délvidéken, a trianoni határszélen betölt és amit nemzeti érdekből betöltenie kell. Szeged erején felül vállait kötelezettséget, hogy ennek a kulturhivatásnak megfeleljen. A legkeserűbb csalódása volna eanak a városnak, ha a mindenkori kormányzat nem méltányolná kellőképpen ezeket az áldozatokat és visszafejlesztené azt a kulturális decentralizációt. »imit Nagyméltóságod kormánya és a törvényhozás bölcsesége inagurált. Gondolok nemcsak legféltettebb kincsünkre és büszkeségünkre, a kolozsvári hontalanságból szivünkbe zárt Ferenc József Tudományegyetemre és a vele kapcsolatos kultúrintézményekre, hanem arra a gazdasági decentralizációra is, ami ennek a gazdasági hinterlandjától megfosztott városnak gazdasági vérkeringését felfrissítené és összefoglalva az alföldi gondolatban nyer egységes kifejezést. — Ebben az ünnepélyes pillanatban azt kérjük Excellenciádtól, hogy kegyeskedjék az alföldi gondolatot, a «azdasáiri és kulturális decentralizáció najfy problémáját különös figyelmére méltatni és a magyar vidék ősereiét a nemzeti, nemzetgazdasági és kulturális fejlődés szolgálatába állítani. Minden vidéki magyar város egy-egy lejáró tárna legkülönfélébb nemzeti értékek kiapadhatatlan forráséhoz, amely értékeknek föltárása, felszínre hozatala a legértékesebb államférfiúi koncepciók közé tartozik, Hzeeed részére, az ország más vidékeinek rovására mi különleges kedvezményezést nem kívánhatunk. De ast igenis kérhetjük és remélhetjük, hogy a kormány és törvényhozás előtt megértésre találunk abban a törekvésünkben, hogy ez a város Kelet kapujában állhassa a nyugati kultura és eivilirá<-ió őrhelyét, ami nem lokális, hanem országos érdek. — Joggal számíthatunk annak megértésére es elismerésére, hogy amikor ennek a nemzeti hivatásnak fölismerésében Szeged városa a magyar nemzeti kultura fejlesztéséért 12 millió aranykorona áldozatot hozott, akkor tulajdonképpen kétoldalú szerződés jött létre a magyar állam ée Szeged városa között arra nézve, hogy a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem és vele kapcsolatos magas kultúrintézmények épségben hagyatnak és Szeged további támogatásban részesül, hogy kiküzdött és hivatásszerű pozícióját a Délvidék kultúrájának irányításában minden időkre megtarthassa. — Igazságtalanság és rut hálátlanság volna a kérdésnek olyan beállítása, — mondotta a polgár mester —, mintha a város eddig nem tapasztalta volna a magyar királyi kormány nagybacsü támogatását és Excellenciádtó! védelmet kellene kérnünk a város ellen irányuló kormányzati gestiókkal szemben. Ellenkezőleg Nagyméltóságodnak köszönhetjük a calads—stambuli transkontinentális ul gyors üzemű kiépítését és a városon való átvezetését, a pénzügyminiszter ur egy pénzügyi tranzakció személyes irányításával a várost 300 ezer pengő előnyhöz juttatta; a kereskedelemügyi miniszter ur régi nagy kívánságot teljesít, amikor az algyői vasúti hidat közforgalmúvá átalakítja; a kultuszminiszter ur félmilliós költséggel felépítteti a tanitói internátus monumentális épületét; a A polgármester nagy tapssal fogadott beszéde után következett a díszpolgári oklevél átadása. A miniszterelnök felkelt helyéről, az emelvény elé lépett és átvette a bőrkötésű oklevelet, majd nagyobb beszédet mondott. Azzal kezdte, hogy nagy megtiszteltetésnek tartja díszpolgárrá választását, mert ez azt bizonyítja, hogy Szeged egyhangúlag tud olyan férfit megtisztelni, aki mindenkiért dolgozik. A szegedi diszpolgárság egyik serkentő momentum lesz a további munkásságánál. Majd igy folytatta a miniszterelnök: — Ez a város egy csonka testnek a szélén fekszik. Reprezentatív város volt és maradt. Az Alföld tengelye egyik helyen itt nyugszik, nem. csak anyagi, de szellemi — és a magam szempontjából politikai tekintetben is. Szívesen visszaemlékszem arra, hogy itt Szegeden talált otthont az 1919-es ellenforradalmi szervezkedés és azt mondom, hogy ez nem véletlen. A legmagyarabb város Szeged, amely bölcsöt nyújtott a nemzeti feltámadásnak. Most is idevezetett az utam. amikor a reformtörekvések útjára léptünk. Régen emlitett, de meg nem valósított munkák elvégzéséről van szó. Akármilyen terrénumán a közéletnek látjuk, hogy ezekre, a munkákra szükség van, akár a közoktatás. akár a közigazgatás terén. Nagy elmaradottságot tapasztalunk minden «éren. A közoktatásügy terén el kellett jönni Klebelsberg Kunonak. aki sokezer iskolával áldotta meg az Alföldet és nagv hiánvokat pótolt. Más téren is szükség van ilyen reformokra és alkotó munkára. — Bennünket — ami a mi bajunk volt — azzal áltattak, hogv nagv tehetség és tökéletes faj vagvun.k. Valóban ugv van, bogy sok tehetséggel áldotta meg Isten ezt a nemzetet, de soha sem került sor arra. hogv ezek a tehetségek kiérvénvesiilhessenek. Beszélünk arról, hogy az az egyszerű falusi biró milyen bölcsen itéli meg az életet, de nem gondoskodunk arról, hoffv ezek a másuk természetes tehetségének belügyminiszter ur elősegítette az ugyancsak félmilliós OTI-székház építését ugy, hogy egymilliós középitkezés indul meg a tavasszal, földmiveJésügyi miniszter nr tenyészállatok beszerzését tette lehetővé és rendezte a paprikaügyet, nagy előnyhöz juttatva a város lakosságának tekintélyes rétegét, az igazságügyminiszter ur az ítélőtáblák uj körzeti beosztásának tervével kívánta a várost előnyökhöz juttatni Mindezek néhány hónapon belüli események, amelyek kétségtelenül igazolják a kormánynak városunk iránt tanúsított jóindulatát. Ha mégis kiragadtam a városproblémák komplexumából a vidéki decentralizáció kérdését, az alföldi gondolatot és a$t különösen ajánlottam Nagymóllóságod figyelmébe, ezt csak azért tettem, mert ezalatt a gyüjtőforgalom alatt látom összefoglalva a város és általában a magyar vidék legeminensebb gazdasági és kulturális problémáit. — De szeretnék itt, a közgyűlés szine előtt még valami kis emléket fealjánlani Excellenciádnak —, fejezte be beszédét a polgármester. Kérem, fogadja szívesen Szeged városától emlékül ezt a a egyszerű kis széket, amely a főispáni hivatal bútorzatához tartozott és amely Nagyméltóságod szegedi tartózkodása idején, akkor még a vezér« kari százados Gömbös Gyulának kedvenc ülőhely« volt. Azóta a vezérkari századost a nemzet bizalma a miniszterelnöki díszes bársonyszékbe emelte, de mi ugy érezzük, hogy nekünk szegedieknek a vezérkari százados Gömbös Gyula barátsága változatlanul megmaradt. megfelelő kiművelésben részesüljenek, hogy épitőmesterei lehessenek ennek a nemzetnek. A politizálásról beszélt ezután a miniszterelnök. — Én már nem tudok politizálni a régi értelemben — mondotta. Én ezt erőfecsérlésnek tekintem és az a véleményem, hogy a politizálás csak szemfényvesztés és nem pozitív cselekvés. A választási kampány volt az utolsó, amikor még a politika világában éltem. — Elfelejtettem és már az elmúlt választási kampányt, amikor m£g a politika régi világában éltünk, elfelejtettem már azt az időt, amikor pártszemszögből néztem az embereket. Gyűlölködni sem tudok, azért, mert valaki más táborban van. Ma már nem azt kérdem az ember, tői, hogy honnan jön, hanem, hogy hová megy, melyek a céljai és szándékai a nemzet egyeteme szempontjából? Mindenkinek éreznie kell, hogy tulkevesen vagyunk ahhoz, hogy a történelemnek ebben az óráiában pártokra szakadva külön utakon járiunk. Más hivafá*a van a nemzetnek, mint majmolni a multat. Csak akkor éri el célját a nemzet, ha mindenki át van hatva, hogv magánéletében is a nemzet életét élje, a közéletben pedig tiszta tógáhan kell állania és a tiszta tóga alatt izzó, magyar szívnek kell dobognia. Szeged helvzelérő! ezeket mondotta ezután a miniszterelnök: — Ez a város nyugodt lehet a saját sorsát illetően. Ha a múltban hibák is történtek, nem engedem meg a jövőben, hogy amit épitettek. lerombolják. — Ez az állam nem olvan gazdag, hogy drága pénzen megépített íntéz:r>ér,veket leromboljanak a7. adminisztráció kedvéért. Az állam csak akkor boldogul, ha minden egves állaiűnolgára boldogul Az elet annyira komplikált, hogv azt központból iránvitani nem lehet. ÉPA miniszterelnök Szeged szerepéről és jövőléről