Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-24 / 90. szám

DELMAGYARORSZA IS U^MUKladdhivaial ... . lagytrodn s Aradi ». Telefon I 1MM. - Nyomda : j»öt iif -n 1«. 'Weton - T6Ttri»fl levoírim - r^irn^/>vnroMS*n SlBned Szerda, 1935 április 24. Ara M (Uier XL évfolyama, 90 etOFIZETÉS: BaTOBta helyben 5.2fl vWíkrn e* B«dape»tea 3.00,kttMHl<1»n peng«. / Egyes ffiAm Ara hctklír­n«i> lO, é* Hnnepnnp 1« llll. fflr­<*e( *elc (elvéfele tartta »leríni »leolr. •»ni1« hétiA klvélelév' — ­Miniszterelnök Ur! Szeged varos polgársága és toryenyhato­téga mai napon adja át Nagyméltosagodnak képviselői mandátumát és díszpolgári okle­velét. A mai naptól kezdve polgár a es képviselője Nagyméltóságod ennek a »•árosnak- Az a hitünk, hogy a Miniszterelnök lír nem egy pártnak s egy párthoz tartozók­nak, de az egész városnak képvise­lője lesz s díszpolgára nem is lehet masnak, csak az egész városnak. Mert diszelnököket es tiszteletbeli tagokat választhat mmden part ,és minden egyesület, de díszpolgárságot csak e Város adhat. Ennek a városnak életében meg soha nem fordult az elő, hogy képviselői mandátumát és díszpolgári oklevelét egyszerre adhassa át a kitüntetettnek. Jól tudjuk azt, hogy Nagy­iméltóságodat elhalmozzák az elismerés, a ho­dolet és magasztalás megnyilatkozásaival s mégis azt merjük mondani, nagy kitünte­tés az, amiben ez a város Nagy­ín öltóságodat részesiti. Nem von­juk kétségbe: nagy kitüntetés minden város számára az, ha Magyarország miniszterelnö­ke vállalja mandátumát, de nagy kitüntetése a politikusnak, a miniszterelnöknek, a — ma­{ jyar embernek az is, amikor Magyarország egnagyobb vidéki városa átadja mandátu­mát és díszpolgárává avatja. Ez a város eddi? a legnagyobbakat emelte Hís/.polgnrokká. Nagyméltóságodnak talán nem jelent sokat, ha a díszpolgári oklevelei Sorozatába beillesztheti a szegedit is de ez a város ennél nagyobb kitün­tetést nem adhatott. A hivatalok ^s mél'óságok előkelőségei körülveszik most Nagyméltóságodat s elárasztják köszöntő és hódoló szavaik tömjénjével, — mi a szenve­dő, a panaszkodó, az élet terheit viselő, nz áldozó és verejtékező szegedi polgár lelkét (akartuk megszólaltatni a városnak és Nagy­méltóságodnak mai ünnepén. Miniszterelnök ur, ezt a várost pár évvel ezelőtt a vádlottak padjára ültette a rosszul tájékoztatott országos közvélemény. elmúlt politikai korszak megítélésében ma már majdnem mindnyájan egyetértünk- Az ország népe csak azt látta, ami Szegeden épült, de nem látta azt, hogy a város polgár­sága milyen mérhetetlen áldozato­kat hozott, milyen példátlanul sú­lyos kötelezettségeket vállalt fczért, hogy — állami intézmények kerülje­nek ebbe a városba, olyan intézmények és olyan alkotások, amelyek máshová nem Is kerülhettek. Mi ugy éreztük, bün­tető expedíció indult ez ellen a város el'en, amikor elvezényelték és elsorvasztot­ták azokat az intézményeket, amelyeknek Idetelepítéséért a város súlyos áldozatokat he/ott. Mintha az országos közvéleményt kellett volna kiengesztelni ennek a városnak megrövidítésével. Mintha az igazságosság ki­ván'a volna azt, hogy ez a város, amelyik so­kat kapott, az addigi dédelgetés mértékében Ve?>ve ki részét az áldozatokból is. Csakhogy, Miniszterelnök Ur, ezt a vá­rost csak szeretettel dédel cet­té k, de ajándékokkal nem. Ez a város mindenért megfizetett, amit kapott. Ez a város ingyen nem futott semmíKez. Ha a nemzeti kultura s az or­szágos közművelődés céljait szolgálni akarták, akkor a kolozsvári egyetemet máshová elhe­lyezni nem lehetett s ez a város — tiz millió pengőt fizetett azért, hogy ide kerüljön az egyetem. A katedrákat csökkenthetik, az egyetem intézményeit elsorvaszthatják, a kli­nikák beteglétszámát korlátozhatják, szegedi fiuknak a szegedi egyetemre való beiratását megakadályozhatják, de a város polgárságá­nak az egyetemért vállalt kötelezettségeit és viselt terheit már nem csökkentik. Ez a város minden állami intézményért megfizetett, a d o u t d e s formájában gazdagodott ez a város hivatalokban és hatóságokban s ami­kor a város vállalt kötelezettségének eleget tett, a szerződést a maga részéről teljesítette, akkor — engesztelték ki a tájékozatlan politi­kusok a tájékozatlan közvéleményt a szegedi intézmények halálra ítélésével­Kegyelmes Urunk, ez a város nem üzleti gondolkodással és nem merkantil szellemmel választotta meg Nagyméltóságodal díszpol­gárrá. Mi ugy érezzük, hogy az a közel­ség, amibe ez a város Magyaror­szág miniszterelnökéhez került, ajkaimat ad s módot nyújt a kormányfőnek arra, hogy közelebbről ismerje meg ezt a vá­rost, ennek a városnak polgárságát, a sérel­meket, amelyek ezt a várost érték, a pana­szokat, melyektől hangos ez a dolgos, békés, szorgalmas, lelkes, hivőn és becsületesen magyar nép. Magyarország miniszterelnöké1 be tudja majd látni, hogy ennek a város­nak megsegítését, ennek a városnak nogg>ó fejlesztését a nemzeti politika ér­deke s a nemzet jövendőjének szolgálata követeli meg. Nem heA»< »^-ánságok kielégí­tését, nem lokális panasz: k^ meghallgatását kéri ennek a városnak népű Magyarország miniszterelnökétől, hanem azt, hogy jut­tassa Szegednek mindazt, amit a nemzet szolgálata, a nemzeti kulturális, politikai és gazdasá­gi ér d e kei n ek v é d el m e k ö v e t el e város jelene és jövője számára­Nagyméltóságod pályája innen indult ki s most ide tér vissza. Ez a város szeretné Nagyméltóságodat követni abban a k a r r i ­érben, ami e közé a két történelmi időpont közé esik. Legyen segítője, legyen oltalma­zója legyen védője Nagyméltóságod ennek a városnak, erősitse meg ezt a várost, hogy a nemzet történetében, amikor arra szükség lesz, be tudja mindig tölteni alkotó, teremtő, összeterelő s- minden nemzeti törekvés szá­mára otthont és védelmet nvuHn hivptésnt. Nyugalom Párisban a német válaszjegyzék után „4 mo«f e'kffvefi<ez6 hetekben sok minden megváltozik maid Euró­pában" - fovAbb folylaiják a tárgyalásokat a francia-orosz egyez­mény ügyében Paris, április 23. A német kormány nagy­fczomhati tiltakozó jegyzékét a francia fővá­ro; ban nyugalommal fogadták. Általában meg. állapítják, hogy a jegyzék, bár erélyes, hang­jáhan mégis mérsékelt és a nemzetközi helyze­tet nem tette feszültebbé. Párisban kedden megtörténtek az előkészüle­tek azirányban, hogy a nagyhatalmak a német tiltakozó jegyzékre megadják a választ. A hí­rek szerint a nagyhatalmak külön-külön fog­nak válaszolni a genfi határozat miatt tiltako­zó német jegyzékre. A Temps nem hiszi, hogy Németország csak­ugyan nem vesz részt a római értekezleten. A most elkövetkezendő hetekben sok minden megváltozik m-ajd Európában — irja a lap és Németország kétszer is meg fogja gondolni, hogy vájjon célszerü-c ez a távolmaradás Kö­zépeurópa politikai megszilárdításáról döntő értekezletről. Ha van nemzetközi megegyezés, amely Németországot nem hagyhatja hidegen, ez rsak \\z osztrák függetlenség biztosítására é* a dunavidék békéjének fenntartására vonatkoz. hat. A Temps egyébként bízva az együttműködés­ben, kedvező szinben látja a jövőt. A francia-orosz tárgyalások Parafálás előli az egyezmény Paris, április 23. A francia Rádió Iroda ked­di ii este azt az értesülést közölte, hogy a fran-. ciíi—szovjetorosz tárgyalásokat a húsvéti íinne. pek alatt is folytatták. A tárgyalások annyira előrehaladtak, hogy az egyezményt szerdán vagy csütörtökön a francia külügyminiszter és Potemkin párisi szovjet nagykövet már para­fálhatják. Az aláírásra L a v a 1 küszöbön álló moszkvai útja alkalmával kerülne sor. Jól értesült politikái körökben ennek a hír­nek nem tulajdonítanak különös jelentőséget és azt hiszik, hogy ezzel inkább megnyugtatni igyekeznek azokat a köröket, amelyek siettet­ni «zeretnék a Szovjetoroszországgaí való meg. egyezést.

Next

/
Thumbnails
Contents