Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-21 / 87. szám

iÉLlahásátai házát festetné £5bS" uS aki jótállás mellett elsőrendű munkát meglepő olcsó Árban kószit. (Kálvin tér sí. Református palota) *et. A szegedi egyesületek azt kívánták, liogv a szegedi alosztály 14-es létszáma oly módon csökkentessék, hogy a 6 szegedi klubhoz csatoljanak négy vidéki egyesületet. Ezen indult meg a harc, mert egyetlen vidéki klub sem volt hajlandó lemondani a szegediek bevételt és sportnivót jelen, tó látogatásairól. Szoros szövetséget kötöttek tehát, politikai jelszavak álarca alatt ..Vidéki blokk" elnevezés alatt, azzal a főcéllal, hogy nem engedik a szegedieket ki a kézből. A szegediek Usetty Béla országos elnökhöz fordultak, aki személyes súlyával, odahatott, hogy mégis csak kénytelenek voltak a „Vidéki blokk" vezérei engedni ós teljesíteni a szegedieknek azt a kívánságát, hogy olyan osztályban futballozzanak, ehol nem teszi őket tönkre a nagy utazási költség. A DLASz tanácsa erre összeült és kimondta, hogy a szegediek külön fognak játszani 6-09 csoportban. Tudták nagyon jól. hogy ezt a szegedi klubok el nem fogadhatják és azt remélték, hogy ft súlyos határozat majd arra birja az elégedetlenkedőket, hogy inkább a régi csoportosulásba férnek vissza. De nem ez történt, mert a szegediek álláspontjuk változtatása nélkül, fellebbeztek ©ly Irányban, hogy emeljék fel tizre a szegedi Osztály létszámát és a tanács kapja vissza ujrs ez ügyet, a tizes csoportba való beosztás céljából. Ugyanakkor az egyik szegedi II. osztályú egyesület is fellebbezett és azt kérte, hogy öt szegedi II. osztályú csapatot osszanak be a felállítandó szegedi oertálytta. Tehát mindkét fellebbezésből az volt látható, hogy a „Vidéki ' blokk" eltaktikázta magát, akárhogyan is dönt a rendkívüli közgyűlés, Szeged elveszett a „Vidéki blokk" számár.-). Itt kezdődött azután a zűrzavar. A vezérek érezték, a mögöttük állókkal szembevi felelősségük súlyát és minden erővel arra törekedtek, hogv a tényeket a maguk valójából kiforgatva mentsék a menthetőt és ha kell, szabálytalanság utján is visszaállítsák a régi állapotot. Felszé'alások tömege célozna azt, hogv a szegediek erőszakos utón visszatartasganak, sőt a vezérszónok kijelentette, hogy miután a szegediek fellebbeztek, im-.srnüiiisült az a megálla|>odás. amelyet Usettv ors;- ,gos elnök jelenlétében megkötöttek a szegedi<''<kel. Már-már ugy látszott, hogy győz rz az tlásfront. amikor a DLASz elnöke, dr. Tólli (ívnia kijelentette, hogy szabálytalanságra nem hajlandó és csak azt boesájtja szavazás alá. ami tárgysorozali pontja a közgyűlésnek. Erre a bejelentésre nagy meglepetés következett. Felugrott a „Vidéki blokk1' egyik tagja és a DLASz elnöksége felé fordulva, formás v«dbpszédet mondott. Kijelentette, hogy az elnökség eltaktikázta magát, nem a sporttal, hanem a sportpolitikával törődött, nem érdekelte az öt szegedi egyesület sorsa és most ez :• politika magával rántja a romlásba Makó és Vásárhely egyesületeit is. Most már láthatja az elnökség, hogy elveszett a vidék számára Szeged és ezzel * környékbeli klubok pusztulása következik. Szóval kibujt a szög a zsákból, de még jobban később, amikor szavazásra került a ; >r és most már az volt a vidéki vezérek minden törekvése, ha már elveszett számukra Szeged, legalább ártsanak annak és leszavaztatták híveiket arra, hogy a szegedi osztály rsak hal tagból álljon. így is döntött a közgyűlés. A „Vidéki blokk" tagjainak nagyrészt pedig, mint akik jól végeztek dolgukat, eltávoz.oít. Sorra került: a II. osztálynak indítványa és miután most már a szegediek magukra maradtak, meg is szavazlak azt. 1.ássuk ezek után. mi a helyzet? Kétségenkivül ikét különböző fellebbezés sorsa felelt döntött a közgyűlés. Az elsőt elvetette és nem emelte fel a szegedi osztály létszámát tizre. A másodikat elfogadta és az 5 szegedi I. osztályú egylet mellé. 5 szegcdi II. osztályú egyesületet oszt/tl be. Most már egyetlen kérdés merült fel éspedig az: nem kellett voln • a két fellebbezést egyszerre szavazásra bocsájtani? Első látásra igennel kellene felelni. de ha jó mélyen tekintünk az ügybe, min<len objektív Ítélkező azt állapítja meg, hogy az első indítványt. amelyben azt kérték, hogy emelje fel a közgyűlés a létszámot tizre és a beosztás eszközlésére adja vissza az ügyet a hőzpvillés a tanácsnak, elutasították. A második fellebbezést, amely már meg is jelölte a létszámemelés módját és nem kívánta a tanáéira bizni a beosztást, elfogadta a közgyűlés. Tehát a DLASz közgyűlése nem • tanács nljén, hanem sajdt maga kívánta megoldom a vUtfs kérdést. Ha igv báirálom el » Tielvzetet. akkor azt kell mondanom, hogy a DLASz szegedi osztályának bajnoki beosztása végleges és a szegedi osztályban, esők szegediek játszanak. Felmerül annak a kérdése: mi lesz a vidékiékkel. A vidékiek földrajzi helyzet szerinti beosztását akárhogyan is variálom, ugy látom, hogy beleestek abba a nehéz helyzetbe, amelyben eddig a szegediek voltak. Hatalmas távolságokra kell utazniok és elveszett a közeli Szegeddel való találkozás lehetősége és a szegedi csapatok vonzóereje közönségükre. Ha ig ybiráiom e la helyzetet, akkor azt kell a DLASz vezetősége, amely elengedhetetlenül szükséges a nehéz helyzet megoldásához, ha nem tekinti többé azt, hogy ,,Vidéki blokk" elnevezés alatt a szegediek ellen tömörülést hozott össze, amely előtt gyengeséget mutatni nem akar, hanem egyedül a déli labdarúgás érdekeire tékiiil, még mindig remdbehozhatja a vidéki egyesületek baíát megelőzve a felelősségrevonás elháríthatatlan eljövetelét és kexesztülengedi vinni a sokat kárhoztatott és sportpolitikai célokra jól kihasznált hármas csoportbeosztást, amely legfeljebb csak egy-két egyesületnek jelent egészen csekély és a mostani helyzettel szemben ' kibírható hátrányt, de a többségnek, saját bevallásuk szerint is, életet, fejlődést. Meg vagyok győződve arról, hogy a szegediekideális és kiforrott sportszeretetíikben még mindig hajlandók megvalósítani a hat szegedi, két makói és két vásárhelyi egyesület közös csoportját. Ki kell kapcsolni az utolsó pillanatban a sportpolitikát, hatalmi törekvéseket és el kell távolítani azokat az egyéneket, akik akadályai a vidék és Szeged körött mesterségesen felszított ellenségeskedés teljes megszüntetésének. Polgár József. fl Péfmgqyarorssdq —i^mmm regénye. Só PáI kéé és fél házassága ELSŐ KÖTET I. Só Pál a tükör előtt állt, csokrot kötött nyakkendője puha selyméből. Az óramutató veszedelmesen közelített a nyolcas felé. Reggel nyolc óra volt, sietni kellett, mert a bankban nem ismerik a tréfát: pénztámyitás elodázhatatlanul pontosan félkilenckor. Hát bizony a reggelit, mint anynyiszor, megint csak futtában lr^z kénytelen felhörpölni. Évek teltek el, amikor utoljára nyugodtan kávézott. A borotválkozással is mennyi baj van, arca örökösen csupa karcolás, arról nem is beszélve, hogy akárhányszor mesresett, lukas harisnyában rohant el hazulról, mivel hirtelenében ilyen akadt a kezébe és azt rángatta fel. Ez ugyan jórészt a mosóné lelkén száradt, ördög a jó dolgába! Minek szállit haza drága pénzért rongyos fehérneműt, dehát változtatott-e ez a tényeken? És mindez a túlságosan hosszura nvuTt vacsorák miatt. Legényember esténként nem tud lelkének hove lenni, fél a sivár egyedüllét keserves óráitól, irtózik a mélységes, lélekboníó csendességétől, hát beül megszokott vendéglőjébe, megszokott asztalához, krajcáros üvegvázában lehetetlenszinü viaszrózsák, generálzaft pecsétek az abroszon, idők multával barátságot köt néhány sorstársával, a pincéreket főúrtól—pikkolóig keresztnevükön szólítja, rágódik az unalomig egyhangú ételeken: sertéskaraj, sertéscomb, borjuvesés, natúr-, bécsiszelet, borjupörkölt, sört vagy bort szürcsöl feligmosott poharakból, s ó, szegény jámbor, évek sora alatt talán bebeszéli magának, hogy ennek igy kell lennie és virraszt, éjszakázik éjfélig. Aztán persze, reggel bajok vannak a felkeléssel ... Só Pál alapjában véve utálta ezt a betyár, kutyának való életet, ám hiányzott belőle az elhatározás, hogy változtasson rajta; az az nem is, az utóbbi hetekben inkább sűrűn gondolt olyan megoldásra, amelynek középpontjában a házasságkötés állott, — kedves, okos feleség, szép, életképes gyerekek, — minden egészséges emberi vágy koronái — kényelmes, meghitt otthon, változatos étrend, puliára sütött-főzött húsokkal, rendeset* anyagi alapokon nyugvó háztartás, mindezek után ujabban nagyon Is vágyakozott .csakhogy a végső kinyüatkozés pillanatában még eddig mindig visszaforduld SSSSS Irt a: Rusxkabányai Elemér így azután tovább folytatta eddigvnlő élrtét, ha néha csömört érzett is tőle. Hajnalban feküdni, jókor kelni, nappal megerőltető munkát végezni, nehéz sor, oktalan beosztás; húszéveseknél hagyján, harmincasoknál veszedelem és nem bizonyos, hogy az érdekelt idejében észretér. Legtöbbször idegenek előbb hőkölnek meg a mélyre nyúlt ráncok, beesett, barnás-zöld árokkal határolt szem láttán, beléjük jóval korábban hasit bele a hörgő köhögés is, mint azokba, nkik oktalan önmaguk hajszolásában pazarolják el erejűketSó Pál ezen az éjszakán is hajnalban került ágyba. És egyre gyakrabban. Magas vézna alakja, amint derékban kissé előredőlve kapaszkodott fel az elhagyott, rózsadombi uccácska meredekén, olyan volt, mintha kisértet imbolyogna az üvegketrecükben szuszmogoló gázlángok alatt. Mint kóbor csavargó botorkált az ismerős, mégis ismeretlen, töredezett járdán, léptei tompán ütődtek bele a csendességbe, a magányosságba, melyet jól esett megtaposnia. S ha legalább kedvét lelte volna ezekben a kimaradásokban- Dr nem. Egvsj^rüen menekült hónapos szobájából. Ahhoz, hogy örömet jelentsenek számára az éjjelek, jóval több kellett volna, vendéglők hideg, füstszagú helyiségeinél, olcsó bornál, lányok pénztváró simogatásánál, barátok vastag tréfáinál; legelsősorban talán hajlam egy bizonyosfoku könnyelműségre, esetleg . érzékiségre való h.'.jlnm, mégtovább az alkohol józanságot gátló, mértéktelen élvezete... valami ilyesmi, amelyek viszont Pálból teljesen hiányoztak. Erre az életmódra nem volt más magyarázat, minthosry korbalcpett férfi 'számára <» sokszor dicsőitett szabadság — méreg. Egyszer szóba is került ez a kérdés, már tudniillik Jablonkáné, elfeneklettsorsu, nyugdíjas özvegy, akinél albérletben lakott, kerítette sorát, hogy aszongya: akiben megérett a hajlandóság családalapításra és ellene teszen, az maga kormányozza zsombékok közé boldogságának szekerét... igy mondta, ezekkel a választékosaknak hitt szavakkal és csupán abban volt hiba, hogy Só Pálnak a legcsekélyebb érzéke se volt holmi stílusbeli szépségek iránt. Sőt megdühödött. Éppenséggel nem hangolódott Jablonkáné okoskodása felé, de olyasféle gondolatokat forgatott fejében, hogy a jó asszonyság helyesebberi tenné, ha szószaporítás helyett nagyobb goiv dot fordítana szobája tisztaságára. (Folytatása köyetkezíkj