Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-21 / 87. szám

9 Í935 nnrílis 21. DifM^fiY ftPO^Z * fi „FEKETE ÉVEIM" Szántó György megírja vaksága történetét Árad, 1935 husvét előtt. A nyárspolgárok és * hétköznapi emberek izgalmaktól mentes sinia éjeiében általában tapintatlanságnak tartják azt', fca valakivel olyan témáról beszélgetünk, amiről ugy vélik az emberek, hogy az illetőnek kellemetlen. Nem illik például a hölgytől, akinek válóperében tegnap hozott ¡téletet a biróság, kedves férjének hogyléte iránt érdeklődni. Tapintailanság megkérdezni a bankártól, akit valutaeeempészés miatt helyezett vád alá az ügyész hogy milyen magasan jegyzik a dollárt Zürichben. Az Írótól, akinek darabját tegnap vették le • színház műsoráról, mert a legutolsó előadáson »ég hnsz ember sem „hemzsegett" a nézőtéren, nem szabad megkérdezni, mikor kezdik el forgatni a műremeket Hollywoodban. Akiknek testi hibát adott osztályrészül a sors. azokijál kerülni kell az olyan témákat, amik fájó felületeket horzsolnak. ... És én Szántó Györggyel, a Stradivári kiváló írójával mégis a vakságarái beszéltem. Vagyunk annyira jébarátok, hogy beszélgetéSfim témájául nyugodtan választottam ezt a tárgyat, annál is inkább, mert Szántó György nemcsak, hogy nem tekinti elviselhetetlen Isten csapásnak a széniéire borult örök feketeségot, hanem megtalálta ezernyi rejtett szépségét, rózsás romantikáját, mérhetetlen kincsét a maga vakságának. Ezt a sok-sok szépséget, romantikát és kincset nem ismerik, nem érzik, nem látják, csak a vakok, látóemberek előtt rejtelmes misztikum — életüknek végéig az, ami a vakok számára többet ér a szemek világánál . . . Az embernek tudomásul kell venni azt, hogy perzselő nyár után elkövetkezik a levelek hullása, a hollófekete fürtökből ősz hajszálak lesznek és akiknek az ablaka alatt egykoron szerenád adatott, azok holnap köszvényes lábakkal kisérik első bálba az unokájukat. Minden elmúlik ezen a világon, ezenképpen elmúlt Szántó György látása is . . . Az utolsó esztendők egyik legnagyobb irodalmi sikere kétségkívül a Stradivari uolt. Most adják ki azt hiszem kilencedik kiadásban Szántó György regényél. Nemsokára elkészül a film is. A budapesti Nemzeti Színházban még ebben az évben szinrekerűl A sátoros király. Nem rég jelent meg Az aranyágacska és az első kiadás napok alatt elfogyott. Aradon, a Dobó-uccáhan pedig napról-napra ujabb és ujabb fehér árkusok telnek meg az Írógép gyöngybetüivrl. Szántó György dolgozik. Fekete éveinek történetét irja. Könyvének az is Írsz. a címe: Fokete éveim. Erről beszélgettünk. * Szánté György igv beszélt: — A vakok világa egy egészen külön világ. Legalább is igy volt. ez eddig. A vakok 9 látók társadalmától különválva éltek. Ez egy igen nagy .igazságtalanság. Én sohasem hallottam azt, hogy Zangwillröl valaki azt mondta volna, hogy a púpos iró. Pedig Zangwíll egy szörnyszülött volt. Nekem fáj, nem tagadom, ha rólam azt mondják, vagy azt Írják: a vak iró, a világtalan iró. A vakság nem lehet senkinek a számára attrakció, aminthogy én sem vagyok attrakció. Az én vakságom nem tartozik a közönségre. Egyetlen kérdés lehet csak dönlő: vagy tudok könyvet írni, vagy nem tudok. Én irtam már akkor is, amikor festő voltam és nem azért irok, mert elvesztettem a szemem világát. Én nem akarok sem kefét kötni, sem kosarat fonni. — Van egy nagy fekete fal, amely elválasztja a Vakok világát a látók világától. Éz a fal éppen annyin igazságtalan, mint amennyire igazságtalan volt a kinai fal, avagy a ghettók falai egykor. —< Amikor én megvakultam, akkor két gondola* villant át az agyamon. Az egyik: látó koromban, de már akkor is, amikor egészen kicsiny voltam még, magam is féltem a vakoktól, n:">t általában a látó emberek. Ha a villamoson egy vak katonát láttam, messzire olke:üllem. A mi számunkra félelmetesek voltak a vakok, mert nem rendelkeznek azokkal a enzurázó eszközökkel, mint a többii emberek. Az ember, minél kisebb a* intelligenciája, annál jobban idegenkedik attól, aki nem lát, A primitív népeknél a sámánok, táltosok,' papok: vakok valtak.- A maláji »épeknél és a négereknél a vakokat még mindig BJígJrtűónbŐztetett tisztelettel kezelik. — A másik gondolatom az volt, hogy: mivrtán most vak vagyok, engem be fognak zárni egy intézetbe. El fognak különíteni a látó emberektől, akárcsak a leprabetegeket. Én ugy képzeltem — valóban igy is van —. hogy a vakok külön életet élnek, még akkor is, ha ez ellen testüknek és telküknek minden porcikája fellázad. Teljesen ki vannak rekesztve az életből. Hiába tanítják meg őket énekelni, zongorázni, vívni, nincsen semmi, de semmi a/mi a látók világával őket összekötné. Ez az élet a legsúlyosabb telki konfliktusokhoz vezet. — Ezekkel a gondolatokkal kezdődik nj könyvem, amelyben fekete éveimnek históriáját írom le. Feltárom benne egy vak ember életének legrejtettebb titkait is. A legteljesebb őszinteséggel. Megírom azi is, hogy mindaddig, amíg világa volt a szememnek, soha nem éreztem azt, hogy van Isten. Csak amióta vak vagyok: azóta tudom, hogy van. Én ezt a könyvet négy évvel ezelőtt kezdtem el imi, abban az időben, amikor egy igen nagy lelki meghasonlás vett rajtam erőt. — Voltak okok, amelyek arra késztettek, hogy többet nem irok regényt. A regénytől, mint műfajtól megcsömörlöttem. Nem tudtam uj formákat találni és engem mint írót egy elhasznált forma már nem érdekelt. A tartalom egymaga nem tud bennem elég lelki élményt kiváltani ahhoz, hogy papirra vessem a gondolataimat. Olyan helyzetbe kerültem, hogy azt hittem, nem tudok formailag ujat alkotni. A drámaírás sem elégített ki, mert hiszen látnom kellett, hogy ez egy olyan mesterség, amelyet hosszú tanulással mindenki elsajátíthat. A publicisztikában sem találtam örömet és — két évig nem is irtam semmit. — Azután elkezdtem irni a magam vaksága éveinek történetét. * — Úgyszólván psichoanalizist alkalmaztam önmagamon, hogy rájöjjek lelkibajaim rugóira. Plauzubilissé akartam tenni önmagam előtt, hogy ha át tudtam vergődni a legsúlyosabb első hónapok szenvedésein, ha fantáziámat a festészetből át tudtam menteni az irodalomba, amely a pikturánál sokkal jobban kielégít, akkor a lelkiválságnak komoly oka nem lehet. Anyagilag jól éltem. Az enyéimet szerettem. Szóval: az élet megadott nekem mindent, ami egy embert boldoggá tehet. Kerestem lelki válságom okait és ezeket a Fekete éveim első ivein vezettem le. 23 Megírtam a legkisebb észleteteimet Lg, hiszen a memóriám nagyon éles, a világon mindenre tii.fl«">k emlékezni, csak a házszámokra nem. — A munkámnak egy harmadrésze már elkészült, de ezt az Írásomat eredetileg nem szántam a nyilvánosság számára. Egyszer aztán I mondta nekem Kassák Lajos Pesten: „Ilomeros és Milton, akik vakok voltak és irók, renget' könyvet, irtak, de egyetlen írásuk sem szól a va • kok életéről. Ezt Neked kell megírni". Talán ez az oka annak, hogy folytatom a munkát és felhő zom a felszínre a látó emberek elé mindazt, ami agy vak ember lelkének mélységéiben iszap vagy kincs, örvénylő gondolat vagy salak, tőzeg vagy tűz és nem félek attól, hgy mit mondanak majd eihhez az Írásomhoz azok, akiknek nincsenek fekete éveik. — Sajnos « munkámat sokszor abba kellett hagynom. Meg kellett csinálnom Stradivarit, azután megírtam a jazzbandról szóló regénye met, a Sátoros király cimü drámámat. Az élő mulat, Az arany ágacskát, ez volt az utolsó regényem, amit az apámmal megbeszéltem. Mert az apám. aki nekem mindeneim volt, egv évvel ezelőtt inhagyott. — ...Amikor az Aranyágaoska első kinyomtatott kötetét megkaptam, kivittem azt a temetőbe és odatettem az apám sirhantja alá .. — Most folytatom az életem regényét. Nem ez az első könyvem, amit az életemről irtam. A Sobastianus útja elvégeztetett voltaképpen egy regényes önéletrajz volt. Ebben egy festő életét ir tam meg. Egy festőét, aki valami ujat akar. A regény ott ér véget, hogy a festő meghal. Az uj regényem ott kezdődik, amikor a festőből vakon megszületik az iró. Én ismerem a látó emberek életét, hiszen volt részem benne, az én számomra ez az élet nem uj. Dc a látók a mi életünket nem ismerik, hiszen nem volt részük beime Ebbe az életbe akarom elvinni azokat, akik nem tudják megérteni, hogy a mi é'etünk mélységében is vannak kincsek, a mi életünknek is van romantikája. szépsége, gyönyöre, amely kárpótol bennünket a látó embereik életének sok-sok szennyéért. Bennünket nem kell sajnálni, mi boldogok vagyunk akkor is, ha nem tart bennünket boldognak a világ... * ' r A látó emberdk élete telisfelc van tragédiával. Az ő világukban gyakrabban van aratása a bánatnak, mint az örömnek. Sokszor, de sokszor fáj. ha meg kell valamit látni. Aki nem látta a csúnyát, a mtat, annmk csak a szép tobzódik leikének néma világában. A Szántó György csiaik a szépet látja. És ő éppen ezért nem csak nagy iró, hanem mindenek 1» leli boldoK ember... Parti Joli. r 1 I « Back lernát Fiai rt § § t * i Tárház! osztály Ez a külön osztály rendkívül kedvező felte e'ekkel szolgálja ki a gabonakereskedelmet Telefon: Malom 10*32, Tárház 25-07 Iwssnyciüi: Kettő §