Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-21 / 87. szám

ar —>11 ... .. 'f rn- - 1 T—y-'»'•'TW.'^w^—i—W Ks—-wnsajrmv.. ** az ~ «'»»•»«^•^IM——— T055 április 2T. ö f r M A G 7 A R O R S 7 ï Œ RÁKÓCZI A SZEGEDI VÁR ALATT Irta MAGYAR LÁSZLÓ Zálogjegyéi, brillláns é» arany iST&iïiSSel" oaspar öwas szemben óroszl&n ncc» "í. Öra, ékszerjiivttís olcsón. legyen kísér eiet! rdemos. Bercsényi dohogva hagyta ott. a fejedelmet. Hiába no, nem értik meg sohasem egymást. Mintha nem is egyet akadnának, mintha nem is egy uton haladnának az egyetlen közös cél felé. Nagy baj, hogy makacs legény ez a Rákóczi. Ila valami fésAet rak a fejében, nem lehet azt onnan elriasztani sem okossággal, sem szép szóval, sem erőszakkal. Most Szeged felé kacsintgat, a rácokra feni a fogát, azokra akarja elvesztegetni drága erejét. Nem is az övét, az országét, a libertásét. Megmondta neki Dyiltan, magyarosan, hogy ne nagyon Szegodeljen, mert elvész az ország és elvész ő maga is. Hagyjon békét Szegednek, hagyjon békét a rácnak, majd megfizet nekik Pap Istók, a szegedi haramia, hogy a pusztai eb játszadozzék az anyjukkal. «— Szeged, mindig csak Szeged! — dohogott Bercsényi, — mintha egyéb baj nem is lenne a vi lágon. Hagyná az ördögbe azt a gyalázatos várost, úgyis olyan rossz hriek keringenek róla mostanában. Olyan nagyra vannak azok a rongyos szegediek a maguk császárhüségükkel, udvarolnak * kancelláriának és csókolgatják rabtartó gazdájuknak, Globitz várúrnak a lábanyomát, csak hogy engedékenyebb legyen az adóbehajtásoknál. Ilyen Globitz-féle népekre, ilyen Szeged-féle vakondturásokra kár elfecsérelni a drága időt, a irég drágább puskaport és a legdrágább kuruovért. De Rákóczi Botyánra hallgat inkább, pedig tudhatná» hogy Bottyánt atyafiságos érzések húzzák Szeged felé... nem pedig a katona, a vezér meggyőződése, vagy a diplomata okossága... Dehát Isten neki. fakereszt, legyen meg Rákóczi akarata, ö a fejedelem és tán ő lesz még a király is. László napján meg is indult Rákóczi és vezényDALOL A VAGY Irta SZADECZKY KARDOSS MARIANNE — Nem. ez nem olyan mint a többi. — Talán a kékvér kiütközik belőle? — Kérdezte gúnyosan a másik férfi. A két divatfí elhaladt Annita de Gui grófné mellett. De ő nem vette észre őket. Nézte az agavék húsos leveleit és az eocenkorra gondolt. Maga előtt látta a ló ősét, idétlen kis fejével, apró szemeivel... Egy pazar palotából lányok jöttek ki nevetve. Az egyiknek rakettie Annitához ütődött... A grófné tovább gondolkozott. — Igen, a természet törvénye szerint ez a kultúra már csak dekadenciával folytatódhat. Túlságosan megnőtt ahhoz, hogy tovább fejlődhessen. Mindig ezt láttuk a múltban is, olt voltak például a tilanotheriumok. Rohamos fejlődésüknek az lett a következménye, hogy már az oligocenban kipusztultak. Ellenben a kisebb termetű ló... A grófnő már a márványhall süppedő szőnyegén haladt végig, nem nézett maga körül, nem vet te észre, hogy egv uiságiró élénken vitatkozik a k.ipusfülkében és amikor feltűnik a grófné alakja, hirtelen mintha nindent elfelejtene, apró ceruzával szaporán jegyez, felnéz és szavakkal végigskicceli Anita előkelő alakját. A liftesboy mélyet hajol. A grófné belép s már repíti a lift. Senki-sero láthatja, hogy mosolyra húzódik a grófné ajka. Rohan a lift felfelé vele. — Élnek a szüleid? — kérdi a kisfiútól. Az őt jellemző hidegség most eltűnik a liftfülkéből. Mosolyog. kedves és közvetlen. A liftesboy ugy érzi, bogv meg tudna halni a grófnéért. * — Hát jó, jelentsenek be, ha ebben a demokratikus időben, ez a hotel még anyira remeg a grófi címertől, — pöröl ezalatt az ujságiró a kis fülke előtt. Tessék elhinni, nem a grófi címről van szó, dr i lady nom "bocsájtaná meg soha nekünk, ha Valikl megzavarná. Béláthalja uram.., » lő tábornokát, Bottyán János urat vitte magával a solti táborból. A vállalkozásról pedig igen jó hírek érkeztek minduntalan. Most itt verték meg a kurucok a rác bandákat, most amott, már átszorították őket török területre és olyan rémülettel töltötték meg a szivüket, amilyent osak a kuruc vitézek látása kelthet az ilyen gyalázatos népségben. Nagyneliezen megenyhült Bercsényi haragja is, különösen akkor, amikor megkapta a híradást, hogy a fejedelem már Titelig is eljutott és a Tisza mentén megindult kuruc seregé vei Szeged felé. Csak ne hagyja el a szerencséje csak hamarosan megvívja a szegedi várat, mert aztán lesz dolga, éppen elég, másfelé is. * Tűrhetetlen volt a hőség. A kurucok izzadva heverésztek a sátrak alatt. Ebben a szörnyű, le vegőtlen melegben senki sem érzett valami túlságos kedvet az ostromra. Aztán más bajok is mutatkoztak. A temesvári basa vonakodik megadni az engedélyt, hogy a sereget tőrök földről élelmezhessék. Már napok óta száraz kenyéren élnek a vitézek és a halat rettentően unják. Anynyi van a Tisza ijesztően leapadt vizében, mint a dög. Merit-eni se lehet ebből az áporodott, posványos vizből, hogy néhány lusta potyka, vagy harcsa ne kerülne a vödrökbe. Aztán késnek az ostromágyuk, pedig nagyon kellenének már a falak töréséhez. A táborban arról is suttognak már, hogy gyalázatos árulás késlelteti őket. Pedig Globitz ur bizonyosan kapitulálna, ha komolyra Mérnökök CÍÁI\ Vállalata Kárász ucca 14, Oelba mellett. ím Olcsó. Garanciaképes. Olcsó. — Ezt anyádnak küldöm — mondja Anita és egy ezüst darab csillog a kezében. A liftajtó kipattan. Újra drága szőnyeg fut Annita előtt a hosszú széles folyosón. Óriási fehér ajtók. A szobájában a feketeruhás komorna mélyet bókol. — Jó estét. — Holnap el kell készítenem a kimutatást — folytatja előbbi gondolatát. Számokkal kell illusztrálnom ... — igen helyesen mondom, illusztrálnom A tudósoknak a számok beszélnek a képek helyett. — Köszönöm Ninette, semmire sincs már szükségem. Majd felöltözöm egyedül. A leány szerényen beszélni kezd. — Na jó, jó, igaza van. Tovább nem folytatja, mert eszébe jut, hogy egyszer fordítva vett fel egy övet, amikor elgondolkozva öltözködött. Pedig Annita de Gui grófnénak mindenben kifogástalannak kell lenni. Ninette a harisnyát összesodorva a kezébe adja, mert tudja, hogy a grófné nem tűri. hogy más húzza fel meztelen lábára a pókháló selymét. 2. — Bocsásson meg grófné, hogy itt zavarom a hallban.., Az újságírón végigseper két fagyos szempillantása — Bocsásson meg grófné, ismétli — és máskor öntudatos fellépése akadozni kezd, a hangja mintha zavart lenne. — Interjút nem szoktam adni. f— Csak pár szót, grófné. — Ha érdeklődik személyem Trání, akkor tudhatná azt, amit mindenki tud rólam, hogy amióta az uram de Gui gróf meghalt, tudománnyal foglalkozom. — A céljait, grófnő, a tudományos céljai Érdekelnének. — Holnap megjk.ipja a portSsnül. — hallatszik a beszédet elvágó válasz. És folytatja ntját az étterem felé — Ez azt — kérdi elég hangosan err fiatalember, szmokingzsebébe niélvesztve kezét. A keményített plaszlron fehérsége hirtelen megnő és a selyraikihujtó meredten áll cl a karok lenyomó fordulna az ostrom. De így csak röhög a markába. erősíti a falakat, ott lakmároztatja a rác rablókat a bástyákon, hogy a szegény kurucnak csak ugy csurog a nvála kínjában. De azért neki sem lehet fenékig tejfel. Hogy felnégyeltette a rácok egyik kapitányát, bizonyos Jurinácz Péter nevűt akit bevádoltak nála, hogy a kuruookkal érez és át akarja játszani a várat nekik. Bizony, Globi'z nem tréfált vele, négyfelé vágatta, fejét pedig odatüzette a bástyafalra. Most is ott éktelenkedik még. A legyek, meg a varjak már lezabálták ró' la a hust. — Csöndesebben, emberek — intette le a hangos beszédet egy öregebb vitéz, — a fejedelem jön. Nézzétek csak, milyen fehér a képe, mintha valami kórság bántaná. A vitézek felugráltak és lekinletükből Vsak ugy sugárzott a szeretet Rákóczi felé. A fejedelem nem is látta meg őket. Lassan, bizonytalanul lépkedett a szikakdt földön, tagjaiban ólmos fáradt ságot érzett és minden lépésnél belenyilait az éles, hasogató fájdalom a derekába. Csizmája alatt csík ugy nyüzsögtek azok az utálatos zöld pókok, amelyek ugy ellepték a kiégett mezőt, mint a sáskák és csípésük nyomán égő, sokszor halálos daganat támadt emberen, állaton egyaránt. Bizony, a fejedelmet leverte a betegség. Délceg alakja megtört, sápadt arcában nem volt semmi élet, szeme is fénytelenül bujt el sötét szemöldöke árnyékában. De azért, hiába, nagy lélek lehet benne. Kitart a végsőkig. Már jártányi ereje sincs, ott fskszik összeszorított szájjal a tábor közepén, piszkos, kopott sátrában, rettenetes kínjai lehetnek, fájdalom arca voniaglásán látszik, de nem szói, nem panaszkodik, türi az embertelein fájdalmat. Néha széthuzatja a sátornyilás előtt a függönyt, ilyenkor odatapad a szeme a szegedi vár napfényben, bőségben égő falához. Ila az emberi tekintet falat tudna törni, a szegedi vár büszke falai már régen romokban hevernének és elborítanák Glosulya alatt. Én egészen másként képzeltem el Annita de Gui grfónét — folytatja a férfi. Nem találom olyan elragadónak, mint amit vártam a híre utón. Szeme sokáig az eltűnő magas alak után néz... Szabályos akaratos arc, minden melegség nélkül... — Melegség, mit értesz te a melegséghoz? A vonások összhangjához? — felelte ingerülten szomszédja, aki az ország híres, modern festőművésze volt. A vonások összhangja adja az eszprit az arc nak. Ismerem már az Ízlésedet. Tudom, hogy egy fitosorr odadobva egy babaarc közepébe, nefced jobban tetszene... Egy szép babaarc, kifejezéstelen szemekkel. X Annita de Gui. egyedül ül az asztalkánál és belebámul a bor karmin pirossá gába. A szállodában nagy bálra készülnek. Sok vendég tolong az étteremben . .. Rettenetes, gondolja a grófné és egész lénye irtózását beletemeti a vörös folyadék nézésébe.. Mit csináljak ? Menjek fel a szobámba vacsora után? Este van. Mindenütt csillogó világítás... .Sétálni egyedül? — gondolta. Ugy megbámulják az embert. Hiszen nem baj, de mégis kellemetlen. Sietve kiissza a poharában maradt vörösbort, aztán megindul a kijárat felé. A korzó csillog a fénylői. Az egymás meílé zsn folt kirakatokban, gyémánt ékszerek ragyogják vissza ezerszeresen a lámpák fényét. — Igen, — gondolja Annita —, az emberek nappalt csináltak az éjjelhői. Micsoda pazarlás a szénnel. Mi lesz ezután?.. .Majd szidni fognak az utódaink és spórolni fognak, mint mi az aranynyal. Valaki Annita felé köszön. v_ Vájjon Ü ismer itt engem? — gondolja csodálkozva és autóimat; kus mozdulatra biccen a feje anélkül, hogy meglátná az arcot... Egykedvűen továbbhalad, egyszerre érnek fogja meg a figyelmét. Tökéletes tenor ömlik kl egy kivilágított mozi ajtaján. Annita mélv lélek zefet vesz. Szeme felfut a plakát nyomtatott sorain... Igen, Jozef Sdimidt... Tgem, *>r keTl most. Érzi. hogy valaki megáll inrl'etle, nagyon görényen, kalapleemelve... A zene szól bontrfP.. Annita_ oldalra néz, látja, hogy az, aki köszönt