Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-21 / 87. szám

»írv»r;v4pnpí7<G r*755 áprflls 7Í. CSELLÓHANGOK A VAKOK OTTHONÁBAN (A Délmagyarorazág munkatársától.) Egy csen­des háznak nyílt meg kapuja. Halk árnyak oson­lak a folyosón, csattant a zár és e' féltett ház, f ltett lakóinak vendége lettem. Idegenek ritkán tévednek ide, ahol az arcokra az örök iKtkság r.ijegyelte jeleit. Különös fejek buknak fel tévely­gőn az uton amerre haladunk, valóságon tul ('-lő megfejthetetlen lelkek, amelyeknek nincsen sem­mijük, ami kárpitozná emlékeiket, nem ismerik a szint, a fényt, nem tudják, mit hoz a tavasz . . , csak magányos, bús alázattal hajtják meg fejei­ket ós megtört szemekből néznek a világba, amely kihullt életükből, gyümölcstelen, virágtalan csen­des lelt. * Az egyik szobából édes cse.llóhang száll ki. Friss, üde, fiatalos erővel játszik valaki. Egy fiatal gyerek, Nemes András a muzsikus. Egé­szen beleroskad csellójába és valami megma­gyarázhatatlan rajongás ül sápadt arcára. — Szeretsz muzsikálni? — kérdjük. — Ez az egyetlen boldogságom — leleli a 17 éves ifjú, akinek nem lesznek többé nappalai, csak csellója fogja elsuttogni a tavasz énekét . . . A hangokra másik fiatal gyerek is betapoga­tódzik a zeneszobába, ő is muzsikál, hegedűt ját­szik. — Egész zenekarunk van — mondja büszkén. Hat tagból áll, de nagyon szép dolgokat adunk , elő ünnepnapokon . . . — Miket játsztok? — Strauss-valcereket, Sibill lenelét ... Amire megtanítanak hallás után. De játszanánk szíve­sen másfélét is, hiszen nincsen más örömünk . . . A kis csellista elfordul. Visszafordítjuk. A gyerek érzi, hogy most. most talán világba kiálthatja, ami fájdalmasan nyomja szerencsétlen kis szivét. — Szeretnék nagyon szépen csellózni — szól ts rámemeli halott kék szemeit . . . — Ha valaki megtanítana ... Első osztály. Belépünk. Egy apró trisftn ül n padban, nagyban böngészget a domborbetük között. Tanul. Egyedül a szobában. Nagyon szo­morú kisfiú. Néhány év előtt még látott, most kezdi elve­szíteni sze.nievilágát . . . Mé,g a „látóbetttk" domboririsát tanulja, amivel „a látókkal érint­kezünk" — mondja, majd ezután kerül sorra — 8 mi betűnk . . . Bodnár Imrr tíz éves. még nem is t«*dja mi vár reá, mi a* leszámolni a fénnyel, emberareok­kai, lemerülni az örök sötétségbe, tapogatódzva járni szaladó emberek között. de máris titkokat bocsájtanak a balsejtések kü­lönös vonásaira és srivsraggató sóhaj szakad lel belőle. Anifám meghalt, apám Kanadába költözött lest véreimmel, csuk engem hagytak itt .. . — meséli és könnyek peregnek. Jók hozzám, az in­tézetben is kedvesek, de apám megtagadott, mert vak vttgynk... Hiába irtam és Írattam neki — nem v: ta&zol.. Ti» éves. nincs nála szerencsétlenebb gyerek... • András bácsi hatvannyolc éves; tizennyolc éves korában vakult meg, "azóta van az irrtéaet­hen. Mellém ül a padra, beszélgetünk. Szerencsét­lenség folytán vesztette el szemevilágit. — Sötétségben élek — mondja, ót mégis ngy áll előttem minden, mintha látnék. Mintha álmod­nék... Ha illatot érzek, látom lelkemben a virá­got ha emberek beszélnek, érzem. }<', vagy ross/.-e. aki előttem áll. Ahogy kiejti a szavakat, amilyen szavai vannak az illetőnek, tudom, ki­vel van dolgom. Ha beszélgethetek és hal'ik dol­gokat a világról, annak örülök. Egy nagy szomo­rúságunk van, hogy mostanábnn mem megyünk színházba, mint azelőtt. Én ugyan öreg vagyok, de kimondhatatlan boldogság nekem a — mu­zsika . . . Egy másik világtalan sodródik mellénk. Két­hónapos kora óta. agyhártyagyulladás után leit vak. ö is bólogat. A zene neki is mindene és a beszélgetés is. a külvilág zaja. — És minek örül? — kérdem — Ha jön a tavasz, illatos, meleg a levegő, madarak csicseregnek — feleli. — Tudja, hogy itt folyik a Tisza? És milyen­nek képzeli? — A folyó az valami magas viz lehet, igy tapintjuk térképünkön, a hegy kissé maga­sabb valami, mint a folyó . . . Huszonhárom éves koráig élt szegény fin hamis elképzelések között, mig megtudta, mi a folyó, mekkora a hegy. — Mit tud az emberekről? — kért, ik. — Mindenki jó — felelte. Először irigyeltem meg életemben egy vakot. Ezért a hitéért * Ambrus Mihály szép szál legény. Feketén vil­log nagy élénk szeme. Sakkozik társával. Mind­kettőnek csupán fényérzéke .van. látása semmi. 1933 októberében leesett a lóról, agyalapi törést szenvedett és megvakult. Még büszke és liztos a tartása, még mosolyog, amikor vezetik. — Én úgyse maradok örökké vak — magyaráz­za lelkendezve. egyszer meggyógyulok, csak várni keü . . . — Néha azonban félek — hiába lesz minden reményem . . . Itt, ahol sokan vagyunk egy sors­ban, ícónnyebb elviselni a csapást . . . Sándor bácsi egy másik öreg vakember dohog a szobában. Sose látott, vakon született. Éhes. már. dél felé jár az idő. — Mondja Sándor bácsi, nem kívánkozna rá. hogy meglássa a világot? jeoszehrenuek háztartási és mészáros, kedvező fi­zetési feitéte'ek me lett legolcsób­ban beszerezhetők. Fekete Nándor Kossuth L. s.-ul 18. Tel. 20-72. — Minek?! Eleget tudok róla, hogu hallok — feleli. — Tud valakit sajnálni? — Tudok. A süketnémát, mert az nem halt.. , És nem hallani, az a legborzasztóbb ... • » Éles csengetés hasitja át az épület falait. Ebédre hív a jel. Nagy izgalom támad a me­reven merengő emberek kőzött. Felugrálnak, sor­ba állnak és elindulnak összefűzött karokkal <ae ebédlő felé. Féloldalt bárom összegubbaszkodott leány vár, • a mig a többiek leértek. 6k szegények még tar­tózkodóbbak, de valahogy nyugodtabbak, mini a férfiak. Az ebédlőben eloszlanak. Akik a tár» saságot szeretik, együvé ülnek, de vannak ma­gányos lelkek is . . . ••• .., Miatyánk tölti be a termei. Az ebéd egész ünnepszerü valami. Mindennél fontosa bb. Az életöröm, a boldogság, észlelhető, érezhető gyö­nyörűség. Ebédnél felolvad a kedélyük. Valami megnyugtatót mégis viszünk magunk­kal a vakok otthoniból. Nem idegenek köröt­tünk. látók kőzött és a bánatfolt sincs fölvarrva örökké titkokat őrző lelkükre, csak a szeretet a muzsika, a szórakozás hiányzik nékik. Ezzel a néhány sorral nem akartunk egyebe*: a húsvéti örömök kondulása mellett felvetni a szivekre egy gondolatot: A vakokért is kell ten­ni valamit. Szegedi Kézmövesbank Kárász ucca 11. Telpfnn : 11-73, 21 92 K51c««y ucca 7. Fogla kozik a bankszakma összes ágaival. ^ Zálogháza || előnyös kölcsönöket nyufi kégtadlogokro. Kovács Testvérek sr^ az idei szezonban is u/rfonadaolclcal FepI meq a leösii téaet. Ho-axur^Mf^^»* kedvezmény mellett s»en»dc!ós olcmó MAROS UCCA 24. ÚraU. Vételkény sier nélkül tekintse meg raktárunkat. 1 ^ Csillárok, állólámpák villamos vasalék, villamos főzőedények, rádiók, gramofonok mélyen leszállított árban kaphatók Dtimaggarország legnagyobb csillár- és rádió áruházában DEUTSCH ALBERT rádió és villamossági vállalata Szeged, Kárász ucca 7. szám. Telefon: 1$ 71. Kedvező részletfizetési feltételek! «i o 9) 4» I) f> C) I)

Next

/
Thumbnails
Contents