Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-09 / 57. szám

DeCMAG7ARORS2*G Í935 mírclus l-J-l - JLmé rendkívüli kedve- If-^J^^ utóda műszerésznél. Az összes alkatrészek nagy raktáron •üü: vilanmarkas kerékpár -¿¡^L ^ Kardos jxíjsssr* *•Zomí"iozs* ts flspiriimel és jódtinkturával megmérgezte magát egy állásnélküli kereskedősegéd (A DéJmaayarorssóa munkatársától.) Péntekre tirradó éjszakán László Isb án 28 éves állásnélküli kereskedő?egéd nagym nnrisérjtl méreggel megmérgezte magát. Az eszméletlen embert a mentők szállították be a belgyógyászati klinikára, ahol gyomormosást alkalmaztak. Eszméletig térése után kihallgatták. Elmondotta, hogy 16 darab egygrnmos aszpirint és 5—6 gram jódtink furát veti be, mert meg akart szabadulni az élettől. László István állásnélkül volt már régebbi idő óta. Igyekezett elhelyezkedni, sorra já -ta a cégeket, vállalatokat, de nem sikerült állást kapnia. Végső elkeseredésében korábban is már öngyilkosságra gondolt, de mindig reménykedett valamiben. Ugy volt, hogy csütörtökön sikerül valamilyen állást kapnia. Ez a terv is Jcutbie-ott. Nem bírta elviselni a csalódást és elhatározta, hogy végez magával. Utolsó fillérjein aszpirint, jódot vásárolt és megmérgezte magát. László István állapota súlyos, de nem életveszélyes. Tettét szerencsére idejében észrevették és igy a méreg nem szívódhatott fel annyira a szervezetébe, hogy komolyabb komplikációt okozhatott volna. csempészését. Persae itt mindig csak társaságkörökről, vagy titkos kaszinókról lehet szó, mert a nagy nemzetközi játékbankok rendőreinek a szeme a legkisebb gyanút is fejfedezi és a gyanús ember a leglső vonattal „elutazik." Külön művészet a „cöndotás.* • A ftamísjátékosok birodalmában a „megértés nyel* vét" hívják igy. A kibicek — valamennyi cinkostárs — előre megbeszélt jelekkel adja tudtára a „mesternek," hogy például pókernél, vagy baccnál mire vág a partner. A monokli megtörülése, a rákónyóklés az asztalra, cigarettá rágyújtás, ártetten megjegyzés, hogy „milyen nedves ma ez az átkozott cigaretta,*" vagy, hogy „holnap megint visszatérek a Gianaclisra," a nadrág búgjának kisimítása, orrtőrlés, az orr megvakarása, „pincér, hozzon egy pohár vizet!". „Mit szól kegyelmes uram Mistinguetthez?", a cigarettatárca kétszeri becsapása, keresgélés a zsebben: ezek mind, mind előre megbeszélt jelek, amiből a partner megtudja. hogy a „pali négyre vágott," vagy, hogy pékeméi a „balek blöfföl ós nyugodtan megállhatsz két hideg ászra!" A cündolásnak nincsen állandó szótára, a nyelvkincs napról-napra uj formákat produkál, a tegnapi „halandzsát" ma már nem lehetne elővenni, mert rájön a „pali." Külön osztályba tartóénak aztán a játékkaszinók slpistái. Ezek rendszerint tehetségtelen ke»» dók és az első esetben leégnek. Külön specialisták: A „kis sfcórakosott," aki ott üt a ruleltasztalnul és mialatt kihirdeti® az eredményt, gyorsan odatol még egy zsetont ra a sziwre, amely nyert és amely a könyökénél van. A „nyakkendő« gentleman," , akft. Zoppotban lepleztek le. Ez a nyakkendője» be erősítve hordozta a zsetonjait. Amikor a golyói már megállt, átnyúlt az asztalon és „pardon lé« védtem" felkiáltással húzta vissza a balját, de jobb kezie megráwtot* egy zsinórt és * nyakkendőből kicsúszott a zseton a vör&sre, amely nyert A „női hajszál." Régi trükk. Badenben magam is tanuja voltaní egy ezzel próbálkozó hölgy leleplezésének. Ti» schillinges zseton aljára viasszal női hajszál vart ragasztva és vesztés esetén a zseton visszacsúsznál a félhez. A „zsetontologató," aki amikor sok egyforma zseton fekszik vaja«] mely szimpla sanszon — feketén, vörösön, párat-j lamon, alacsonyon — a golyó pörgése közben odanyúl és m egyik zsetont egy másik sanszra tolja. Ha nyer: nem veszik észre, mert hiszen az, akii a tétet eredetileg te'te, veszített, nem keresi pénzét, ha veszít: nem törődik azzal, hogy a többieíí veszekednek. ' Az „echó," 1 ott fordul elő, ahol bemondásra is fogadnak el' téteket. Ezt ugy hivják anonsz. Valaki bemond egy összeget, a „visszhang" megismétli NvertSí követeli a tétjét, vesztett: azzal védekezik, hogyf ő csak megismételte a játékos bemondását. Nizzában magam is ott voltam e z egyik kaszinó-! han, amikor tiwzjer frankkal tovább adták a bankot. Ülő játékosok nem akarták a bankot kiadni,; erre egy előkelő „álló játékos" jelentkezett. „Lásj suk a téteket" mondta és az asztal, mivel már hatszor nyert a bankár, az utolsó frankig kitette a bankot. A játék mester kérte a banka dótól a „bankot," mire az hanyag nonsalans-szal tömött pénztárcáját dobta az asztalra. A lapokat ~> chemint játszottak — leadták. Nyolca volt a pnjnteumeks kilence a banknak. .. A frakkos ur — egy Pesten Ismert játékos, aki azonban már letört —• bezsebelte a ha'lom zsetont és mialatt kifelé ment, nevetve mondta nekem: „Tudja mennyi volt a bukszában? Kétszáz frank ." És ha rájönnek?" „Hát édes Istenem, kidobnak ... Nagyobb baj nertt történhetik.. ...Ebben a mondatban benne van In mis játékosok egész pszihológiája. Paál .Tób. Viseljünk ^aVarsavát! megbízható mlnSség PotEák TíiSiv írektől —— \( £dtAútci£GM AvutdoÉom A játékkaszinók kozák?ai Húsvét eídtt. amikor legnagyobb a forgalom az adriai fürdőhelyeken, elegáns, feketére lakkozott Hispano Suiza állót' meg a Quarnero öblében a legelőkelőbb hotel előtt. Livrében volt a soffőr. Hárman szálltak ki a kocsiból: egy ragyogó szépségű hölgy, — csak franciául beszélt —, egy kopaszodó ur és egy ismert pesti mérnök-vállalkozó. A kopaszodó ur a bejelentőlapra azt irta: „Gottlieb Artúr, nagyvállalkozó és bankár nejével, Bécsből" Appartementet béreltek és este a legkifogástalanabb eleganciával jelenlek meg a bárban. A hölgy dekoltált toilettjéröl lerítt, hogy a legjobb párizsi szaténban készült. D'Órsay Illata szállt körülötte a parketten. Két nap múlva ők voltak a fürdőhely sztárjai. A hölgy különösen szívesen kötött barátságot idősebb, gazdag urakkal... Harmadnap elmesélte, hogy a szomszéd fürdőhelyen esténkint bacc-csaták folynak. A társaság kirándult. Gottlieb ur és a hölgy unottan dobáltak apró bankjegyeket az asztalra. Vesztettek. Másnap elmentek újra. Vesztettek megint. De már sokkal nagyobb volt a szvitjük. Ismeretlen yrak is ott sürgölődtek a tengerparti hotel küItVnszobájában az asztal mellet!. Gottlieb ur megismert közülök néhányat. Maga mesélte: „Az n monoklis a fiatal Königswarter gróf, a másik pe%

az osztrák nemzeti bank elnökének a fia." yen társasághoz nem férhet kétség... Gottlieb ur maga hozatott uj kártyákét. Ssjátkezüleg bontotta fel és amikor háromszor, vagy négyszer vesztett, ő ült a bankba. Tizezer lírával adott bankot és — nyert. Nyert másodszor is. Egy milanói vállalkozó — egyik hódolója a szőke démonnak — erre halmozni akarta 'étjét. Gottlieb ur mosolyogva mondta-: „minden tétet tartok!'' Megint nyert. A milanói már hatvannyolcezer lírát veszi'ett. Gottlieb barátai „Königswarter gróf és m Nemaeti Bank elnökének a fia" szintén vesz* tettek. De nevetve fizették be a téteke!. És Gottlieb ur m ert negyedszer, ötödször és nyert nyolcadszor Is... Kslle't nyernie, hiszen a „frissen bontott csomagokban" — Hót« volt... FIÓtAiak hívják * hsmisjSitékosWk birodalmában tz elAre összerakott csomagokat. Bsecaratvagy chemln de fer-ben összeraknak hatnyolc nyerő conp-t és belecsempészik azt a „Sóporsóba," ahongan a kártyákat előszedik. Ahova sikerül egyszer egy flótát becsempészni, ott minI

den játékost kifosztanak. Gottlieb ur reggel elutazott. Elutazott vele „neje" is. És eltűntek a „Königswarter gróf" meg j a többiék. Csak az ismert pesti mérnők maradt i ott ötvenezer Urával könnyebben. Az érdeklődőknek elmondotta, hogy Firenzében ismerkedett meg ..Gotltlieb bankár" úrral, — tetón inkább a szőke hölggyel — és szivesen fogadta invitálásukat: tegye meg velük az utat az adriai fürdőhelyre. A kifosztott játékosok közül néhányan aztán érdeklődni kezdtek. Egy sürgöny Pestre elegendő volt annak megállapítására, hogy Gottlieb ur az utolsó idők legnagyobb hamisjátékosa. San Moritzban le volt tartóztatva, Hamburgban köröző-levelet adtak ki ellene. Fotográfiája a francia Riviérán ott van a kaszinók „albumában." Valamikor szeparé-piocér volt Pesten, aztán avanzsált: üzletvezető lett az egyik oktogontéri kávéházban, amely azonban tönkre ment. Évek óta a fürdőihelyeket járja és — minden évben akad egy hasonló sikeres „partija." Ugy mesélik, hogy az adriai fürdőhelyen félmillió líránál többet nyert... De nagy az „üzleti költsége,"' aminthogy ma már minden sipista felette nagy rezsivel dolgozik. Ehhez a rezsihez tartoznak: a hölgy, — akinek elegánsnak kefl lenni — a cinkosok hadserege, az előkelő hotelben való tartózkodással járó jelentős költségek, valamint a reprezentáció sok ezeres kiadásai A Go'tlieb esetében — amelynek magam 1« tanuja voltam — benne van a mai kor hamis játékosának egész portréía. Ezek a hamisjátékosok kétségkívül mesterei a „keverésnek," a „leemelésnek," nem riadnak viszsza egy kis „cinkeléstfíl" sem, de igazi elemük a — flófta Megfiigyelőképességük. emberísmere'ük felette nagy és fizetett cinkosokat tartanak a nagy világfürdőben csak azért, hogy ez jelezze nekik, ha megérkezik a „nagy balek." Specialistáik vannak közöttük, egyiknek specialitása a bakk, a másiknak a póker, a harmadiknak pedig trente et quaranfehoz, vagy écarté-hoz „ért." Ma már nyomtatott kfinvvek foglalkoznak azzal a problémával, bosr tan kell összerakni a flóta csomagjait. Külön szervezet intézi a megjelölt, vagy előre összerakott kártyáknak a kaszinókba, klubokba való be-