Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-03 / 52. szám

utóda műszerésznél. Az összes alkatrészek nagy. i^J* Min d e n syártmányu viláptárkás kerékpár EH Bi Karifos —" " MBMnHHHMMHMBWI reit a zegész félszigeten. Mikor hatalmának tetőpontján állott, magábaszállt és bölcs edik­tumokat bocsá jtott ki, amelyek alattvalóit em­berszeretetre, sőt az állatok kímélésére is ok­tatják. Ezek a kőbe vésett ediktumok előfor­dulnak a félsziget minden részén. Tiszta vé­letlen, hogy egyik ilyen ediktum alapján, amelyen A soka elmondja, bogy kik voltak azok az idegen uralkodók, akikhez követsége­ket küldött, meg lehet állapítani Asoka ural­kodásának idejét. Az idegen uralkodók Anti­yalta, Turamaya, Maga. Antekina és Alika­sadara. A nevek meglehetősen el vannak tor­zítva, de ki lehet találni, hogy kikről van szó: Antiochos, Sziria királya, Ptolemeus, Egyip­tom királya, Magas, Cyrene királya, Antigo­nos, Macedónia királya és Aleksander, Epirus királya, valamennyien Nagy Sándor világbi­rodalmának örökösei. Az évszámokhoz hozzákötött történelem In­diában jóformán csak a kilencedik században kezdődik, mikor a kalifák hódításukat Indi­ára is kiterjesztik, de még inkább akkor, mi­kor 1498 május 17-én Vasco de Gama négy hajója megjelenik Calicut mellett az indiai partokon. Ettől az időponttól kezdve India is részese lesz az európai értelemben vett világ­történelemnek és India is egyik, súlyában és jelentőségében legfontosabb mérkőzési területe a világ meghódítására elindult nyugati hatal­maknak. Ha már most a szanszkrit időkből átugrunk az utolsó három évszázadba, akkor megint egy történelmi furcsaságot, vagy inkább különle­gességet tapasztalhatunk. India az az ország, ahol a történelmet egészen 1858-ig formailag nem királyok és hadvezérek, hanem boltosok csinálták. Indiában az európai hóditásnak a szabadalmazott kereskedelmi társaságok vol­tak az úttörői, sorrendben egymásután a Hol­land kelet-indiai társaság, a Francia kelet­indiai társaság és végezetül a Brit kelet-in­diai társaság, amely csak 1858-ban adott he­lyet a félsziget feletti uralomban az angol kor­mányhatalomnak. Azt hiszem, egyedülálló eset a történelemben, hogy legyen egy keres­kedelmi társaság, amely uralkodói pátens alapján felségjogokat gyakorol, idegen uralko­dókkal szerződik és szövetségeket köt, kereske­delmi telepek mellett fegyverraktárai és arzel­náljai is vannak és száznál több hadilétszámon levő ezredet tart akaratának esetleges keresz­tülerőszakolására. Sokan, akik az újkori Anglia történetét ol­vassák, nem tudják megérteni, hogy az állam hogy engedhetett át ilyen irtózatos hatalmat egy magánkereskedelmi részvénytársaságnak. Most, hogy átolvastam India történetét, sok minden megvilágosodott előttem. A szabadal­mazott kereskedelmi társaság évszázadokon át politikailag is igen hasznavehető instru­mentumnak bizonyult és igen jól beleillett az angol politika rendszerébe. Hivatalosan a tár­saság volt az előtérben, ha valami sikerült, az Anglia javát szolgálta, ha nem sikerült, a ko­rona nem volt érintve. Szükség esetén azonban, aminthogy a legtöbb esetben meg is történt, az angol érdekek védelme cimén bele lehetett avatkozni a dolgok menetébe. Igy történhetett például, hogy az osztrák örökösödési háború idején, mikor Anglia harcba keveredett Fran­ciaországgal, a Brit kelet-indiai társaság meg­állapodhatott a franciákkal, hogy ő kivül áll a háborún. A békeszerződésben természetesen már India is szerepelt, tekintet nélkül arra, h°gy ott a szuverenitás nem az angol koronát illette meg. Általában India történelme csodálatosan szép példáját mutatja, hogy az angolok a vi­lágpolitikát milyen gyakorlati szempontok sze. • rint csinálják. Félszázadon keresztül szerepelt már _ a szabadkereskedelem teóriája, mint Anglia egyik legnagyobb exportcikke, mikor még mindig egy monopoliummal felruházott társaság volt India uralkodója. A kontinensen íz angol intézmények fetisimádói az angol el­vekre való hivatkozva követelték a szabad ke­reskedelem rendszerének életbe léptetését, mi­kor Anglia legnagyobb üzletét, az indiai üzle­tet még monopolium formájában bonyolította le. Viszont, mikor az idő elérkezett, a nagy in­diai lázadás után. az angol tőrvényhozásnak egy egyszerű intézkedése a társaság minden jogát visszavette a korona számára. A társaság ^rezidenseiből kormányzók lettek, az ellenőr­ből pedig, aki a kormányt a társaság igazgató­ságában képviselte, államtitkár és az Indián Office elnöke. Lehet-e elképzelni ennél egysze­rűbb valamit? Tegnap láttam egy fotográfiát: az indiai al­király a nepáli maharadzsa társaságában ellép­tet a tiszteletükre felvonult díszszázad előtt. A maharadzsa olyan papagáj-stilusu díszegyen­ruhában, mint egy felcicomázott parádés pari­pa, az alkirály szürke redingotban, szürke ci­linderrel és sétapálcával. A hatalmat három­százmillió ember felett ez a szürkeruhás civil ur reprezentálja. Ez a szürkeruhás civil ur In­dia történelmének legú jabb fejezete. És hog? az indiai történelemnek még egy különleges ségére rámutassak: ennek a hatalomnak ne" azok a parádés fejedelmek a veszedelmei, aio nizám, gekvár, navab és radzsa címet visel** s akik a világ legtöbb gyémántjának és drága­kövének tulajdonosai, hanem annak a Ganaw nevű fiskálisnak a követői, aki angol egyet­met végzett, de lemondott a civilizáció minden kényelméről és fehér pamutköntösben vezek­léssel akarja megszabadítani hazáját az ango1 uralomtól. Az uj indiai nemzeti mozgalomnak már egységes zászlaja, amely eddig hiányzott 1"' diában. A zászló fölületes megtekintésre na' gyon hasonlít a miénkhez: narancssárga,^ í®* bér és zöld, a fehér mezőben a rokka, a hindii szabadságmozgalmam jelvénye. A szabadság­mozgalomnak jelszava is van: Bande mflta­ram, — édes anyánk. Az édes anya, ezt taláo mondani is felesleges, — India. ...és mosi |övünk mi! Nézze meg ma este világvárosi kirakatainkat Helyettünk cipőink beszélnek! Hétfőn nyitunk, tartsa ienn vásárlásait­Rácx cipffszalon, Kölcsey ucca 7. (Kézműves bank háza.) _ A legrosszabb üzlet A tőkét szeretni kelt, — mondja Bud voh mi­niszter egyik cikkében, mert a tőke a munka szü­lötte Ebben tényleg igaza van a volt miniszter urnák, a tőke valóban a munka szülőttje és a szülők rendszerint szeretik szülöttjüket. De váj­jon milyen szülött az, amely cserbenhagyja édes­anyját. Lehet-e az ilyen gyermeket szeretni, amely hűtlenül elhagyja szülőit, bizalmatlan hoz­zájuk és elbujdosik előlük. Letagadja magát, gyakran kiszökik még idegen országba is és ide­gen népeket boldogít, mig szerencsétlen szülői itthon kétségbeesetten hajszolják, keresik és nagy elkeseredésükben gyakran meghalnak miatta. A tőke, ha azt akarja, hogy szeressék, teljesítse kötelességét szülőanyjával, a munkával szemben. Ezt a kötelességét saját érdekében is teljesíthet­né, mert miként az életben megbosszulja magát a sors a hálátlan gyermeken, ugyanugy jár az a tőke, mely ridegen elzárkózik, magára marad és előbb-utóbb el is pusztuL Elpusztul, mert nincs, aki nevelje, táplálja, gyarapitsa, önmagát emész­ti és lassan fogy, elfogy. Az élet azt mutatja, hogy a tőke és a munka egymásra vannak utalva. A munka mindenkor elfogadta a tőkét és szerette, becsülte is azt, de sajnos, jött a háború és meg­zavarta az együttműködést és a töke nagyrésze elkalandozott, kicsapongott egy szörnyű területre. Évekig szolgálta a pusztulást, a halált, csoda.e, hogy maga is sebet kapott e szörnyű káoszban. S ma immár, közel két évtized ntán, ezer kalan­dok és vándorlások után, roegfogyva és meggyö­törve, miért nem tér vissza az egyetlen biztos életlehetőségébe, a munka szolgálatába? Miért bizik minden labilis lehetőségben a tőke egyrésze, csak éppen a békés termelésben nem, amely a legbiztosabb elhelyezkedése lehetne. A tőke legnagyobb része a bizalom, mely fize­tőeszközzé alakul át a termelésben, efektiv pénz anélkül is, a tőketulajdonos irányítása által. A gaz­dasági életet tehát nagyobb részben nem a készpénz, hanem a hitel szolgálta, mely hatvá­nyozott forgalmat tud produkálni e téren, ha akar. Tőkének számit tehát a bizalom is, melynek ki­építését tervezi jelenleg a kormány a hitelélet terén. Uj reménységgel tekintünk na kereskedők a ténykedés elé, mely végre kimozdítja a tesped­ségben szunnyadó tőkéket rejtekükből és munká­ra serkenti őket. S ha megfogyva és legyengülve is, de dolgozzon a magyar tőke a magyar népért az emberért, azért, aki megteremtette. S ne Ve­gyen egyetlen egy munkanélküli se az országban, mert amig munkanélküli van s amig nedves pin­ceodukban, — melyek itt Szegeden százszámra vannak — emberek laknak, addig a töke nem teljesíti kötelességét. Nem finanszírozza a mun­kát, mely a nyomorgó, lekötött kezű ki" v .-.. iparost kivezeti a betecséűterieszlő odujaiból és meg tudja vele vásároltatni életszükségleteit­addig, aimg termelőink nem tudják eladril tért0®' nyeiket s másrészről éhező emberek vannak, f®' dig csakis a tőke viselkedését lehet hibáztatni Igaz, hogy a több év óta tartó gazdasági P3®' gás is, mely a bank zárlat óta mélyült ki, n*®^ gyengítette, megtépázta a tőkét de éppen errejT 16 tekintettel be kell látnia az összes hitelszervezeteknek, hogy a további visszavonni3® csak káros lehet magára a tőkére is. A lehetőségét a munkanélküliségben s e mii*1«B életnívóban kizárt tömegek lerongyolódó sából1* het teremteni s e teremtő erő csak a tőke De a dolgozók is, kezdve a mezőgazdasági kástól végig az iparos, kereskedő tisztviselő, j, vész, stb tömegek vérszegény jövedelme fotT* csak toldozgatják a tőke hasznát és nem sek sivár mindenről lemondó gazdálkodás3 által az újabb tőkeképződést előmozdítani. W vánvaló tehát, hogy a tőkének is a lehető ** nosszabb üzlet ez a túlzott visszavonulás, % jelenlegi beteges félelein, amely nem más, félelem az élettM. „ Mülhoffer T. ékstef^ Vetőmagnak, műtr*' gyák és növétiyvéoejj ml szerek legjobba^ Danner Péter FU cégnél kaphatók. 4 százalék . kedvezménnyé1 vásárolhat kenyeret, péksüteményt 3 Délmagyarorsi'0 előfizetője a következő pékeknél: Balogh Károly, Csuka-ucca 17. Becsky ^jjá Fecske u. 3. Bűre* József, Szöreg, Rónai * & Börcaök Balázs, Somogyi-telep, III. ucca tf Csau Lajos, Klebelsberg-telep, 55. Csőn*3 v0­hály, Újszeged, Pécskai u. 11. Darázs Jéno*,. # r« u. 6. Hodács Gyula, Vasasszentpéter 11. 1 somogyilelepi fiókja, Kiss János, Madách Lázár János, Szabadság tér 11a. NonmayM" J Aí' Kossuth Lajos sugárut 83, Boldogasszony ^ ut 47 és Hunyadi téri fiók. ótott Benedek, tf­kés-telep. Róka Béla, Vaspálya n. 12. Szeg? j hály, Zákány n. 25 Trebitsch Vihnos, Uj ^ijP Kossuth L. 'sugárnt 9 KiráW fivula. Tisí9 körút 59.

Next

/
Thumbnails
Contents