Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-31 / 75. szám

D£LM AGYAKORSZAG 9SBOED. BsericeMrt«*«0r Somogyi ocea IZ.,i.em, Telefont 23-33.- Klod6hlvo«Bl k»lc*«nkOnrv<*r é« (eqylrodB• Aradi aoca S. Teleion: 13-0«. « Nyomda : Lttw UpAt ncoa 1«. Telefon r ÍS'O«. TA»lrofl A* leveleim • ívHmnayareríWio saeo««i Vasárnao. 1935 március 3L Vidéken et Badapeiten 3.BO, kUltlildOn „.,. . MO nenq«. ' EqyettzAm Ara hélkli*­Ara 16 fillér XI. évfolyam, qO> * Etiye» i nan ÍO, vasár- é» Unneousn 1« >111. detétek felvétele tarlta tzerlnt Mcole. enlx hW« klvMelAvel naponta rrggel Választás előtt Irta Gróf APPONYI GYÖRGY Az egész országban véget ért a választási küzdelem első fázisa, a programbeszédek és az ajánlások benyújtásának ideje. A nyiltan szavazó kerületekben, vagyis az ország túl­nyomóan nagyobbik részében, holnap dől el a mandátumok sorsa. Az eredmény nagy ál­talánosságban nem lehet kétséges és a kor­mánypárt úgynevezett „döntő győzelmet" fog magának elkönyvelni. Ez annyival is in­kább biztosítottnak tekinthető, mert még olyan kerületekben is a legerősebb hatósági nvomás érvényesüléséről hallunk a hivatalos jelöltek érdekében, ahol az ellenzéki jelölt a magyar parlament legrégibb és legérdeme­sebb harcosainak sorából kerül ki, akiket az eddigi szokás szerint nem igen bántottak- Igaz viszont, hogy ezzel szemben van olyan kerü­let is, ahol meglehetősen érvényesül a „sza­bad futás" elve, ahol tudniillik az egységes­párti és „az ellenzéki" kisgazdapárti jelölt áll égymással szemben. Ezek az esetek azonban ma már nem tévesztenek meg senkit, sőt ilyenkor többnyire az a helyzet, hogy a ma­gát ellenzékinek mondó kisgazdapárti jelölt közelebb áll a kormányzat szivéhez, mint az esetleg a régi gárdából való egységespárti Nem is érdekes tehát a választó közönség hangulatának megállapítása szempontjából a nyiltan szavazó kerületek eredménye, ahol ez a hangulat szabadon és hamisítatlanul nem is nyilatkozhatik meg. Elég áz, ha mégis lesz talán egy-két olyan nyiltszavnzásos kerület, amely ellenzéki, képviselőt választ, bizonyíté­kául annak, hogy még a mai rendszer mellett sem képes a kormány száz százalékig a maga embereit behozni, amikor pedig erre minden eszköze megvan és a legmesszebbmenően él is vele. Annál nagyobb fontosságú ebből a szempontból az, hogy a titkosan választó ke­rületekben mi lesz a kormánypárti és ellen­zéki szavazatok arányszáma. Ma már a jól in­formált külföld is ebből ítéli meg az ország igazi hangulatát. Nem kétséges, hogy azok­ban a kerületekben, ahol a titkosság arányo­sul, erősen kisebbségben fog maradni a kor­mány pártja. Döntő fontosságú azonban, hogy az eltérés a nyiltan szavazó és a titkos kerü­letek szavazatai között számokban kifejezve is olyan szembeszökő legyen, hogy a leghi­tetlenebb Tamások is meglássák, milyen meghamisítása a nép akaratának a nyílt sza­vazás és hogy a miniszterelnök ur is elhigyje, mennyire nem helyesli az ő politikáját a nemzet nagy többsége, ha módja van erre a kérdésre szabadon és csupán lelkiismeretére hallgatva válaszolni. Szeged népe h ti rom nap múlva járul az ur­nákhoz. Ezalatt a három nao alatt vessen mindenki számot a lelkiismeretével és gon­dolja meg, hogy mekkora felelősség nyug­szik annak a polgárnak a vállán, aki szaba­don dönthet arról, hogy hová adja le szava­zartát. Gondolja meg azt, hogy nemcsak jo­gával él, hanem kötelességet is teljesit, ami­kor képviselőt választ. Bízom benne, hogy Szeged választó közönsége jól és becsület­tel fogja kötelességét teljesíteni alkotmányos tradicióink, a mindenki jogát tiszteletben tar­tó szabadelvű politika és a demokratikus ha­ladás jegyében. i m'-iM. Az ajánlások Nincs törvény, ami ellen jobban és sikere­sebben lehetne izgatni, mint ahogy a válasz­tási törvény izgat — önmaga ellen. Nem is beszélünk a törvény sokat vitatott rendelke­zéseiről, melyek a választői jogosultságot megállapítják s melyek a törvény megalko­tása idején sokkal nagyobb ellenzést és har­cot idézték fel, minit az ajánlási rendszer s a nyilt szavazás. Mindenki, aki elfogulatlan volt, érezte azt, hogy a visszaélések­nek, a választói akarat meghamisítá­sának, a jogosulatlan befolyások érvényesülésének, a terrornak, a megfélemlítésnek, a lélekvásár­n a k alkalmait szerzik meg ezek a rendelke­zések mindazok számára, akik a törvény és tisztesség szabályai alól magukat emancipálni tudják. De a törvényjavaslat legkonokabb és legelszántabb ellenzői még egy töredékére sem gondoltak mindannak a visszaélésnek, aminek a többségi akarat a választói törvény megszavazásával utat nyitott A négy évvel ezelőtti választás előtt a sze­gedi egységes pártnak egyik kortese az ak­kori Kass-kávéházban egyetlen éjsza­kahat különböző színű és ke­ménységű ceruza segítségével egymaga — ötezer választó nevét irta az ajánlási ivekre. Egyetlen éj­szaka egy kávéházi asztalon ugyanannak a kéznek fáradhatatlan munkájával — ötezer válsztópolgár ajánlotta az egységes párt ak­kori jelöltjeit. Nem lett belőle bünügy, mint ahogy általában nem kerülnek rendőri kézre annak a tömeghamisitási rendszernek része­sei, ami a jelöltek ajánlásának közjogi aktu­sa körül e törvény éietbenléte alatt kialakult. S ez a Kass-beli jelenet, az a bibliát meg­csúfoló csudatétel, hogy hat ceruzával hogyan lehet egyetlen embernek ötezer hivő közjogi aktusát elvégezni, szimbólumá­vá vált a választási visszaéléseknek. Pengő­infláció nincs, de aláírás-infláció van. Szege­den is sokkal több aláírást nyújtottak be, mint amennyi választója van a városnak. Az egységes párt húszezer aláírást nyújtott be az ajánlási iveken, de — legalább ennyi aláírás­sal rendelkezett fejenkint a többi két párt is. Ha a Rassay-pártot utasították volna pótlás­ra, a Rassay-párt is be tudott volna nyújtani annyi aláírást, mint amennyivel az egységes párt rendelkezett s a szociáldemokrata párt sem jött zavarba, amikor pótlásra utasították, hogy a három szegedi párt össze­s e n 60—70.000 a 1 á i rásalrendelke­z e 11 s szükség esetén a többi párt is produ­kálni tudta volna azt a 20- 22.000 aláírást, amit az egységes párt beterjesztett. Mint ahogy a pártok nem versenghetnek egymás­sal az aláírások száma terén, éppúgy nem versenghetnek etrvmással az aláírások meg­bízhatósága tekinteteben «em. Egyfor­mán megbízhatóak az aláírások, vagy egy­formán — megbízhatatlanok A negyvennegyezer választó 60—70.000 aláírással szerepel az ajánlási iveken. Fel kell tételezni, hogy ilyen körülmények között nem mindengyik aláirás származik az aláirt név viselőitől. A törvény, amikor a választási biz­tosoknak kötelességévé teszi az aláírások át­vizsgálását, a két napi határidő megállapitá-: sávai nem ad módot az aláírások valódiságá­nak elbírálására, sőt, ezt egyenesen le­hetetlenné is teszi Tömegokírathamisi­tás folyik az ajánlási ivek körül az egész or­szágban­Micsoda naivitás volt azt feltételezni, hogy az ajánlási rendszer megnehezíti a választó < nélküli jelöltek indulását s lehetetlenné teszi azt, hogy az önjelöltek, akik mögött csak a saját árnyékuk áll, résztvehessenek a válasz­tási küzdelemben. Egypár ceruza kell csak hozzá s egy nyugalmában kevéssé zavarható lelkiismeret s a jelöli annyi ajánlói aláírást kap, amennyit csak akar. A törvény még a helytelen célt sem érte el, viszont becsüle­tes embereket tesz okirathamisitókká, vagy tudott, vagy sejtett okirathamisitásokból szár­mazó előnyök felhasználóivá. Immár nem a józan ész, a finnyás gusztus, de a magyar köz­élet tisztessége és tisztasága tiltakozik annak a rendszernek fenntartása ellen, aminek ke­retén belül a kortesbecstelenség ilyen orgiá­kat ülhet. A rossz törvény becsületes végre­hajtásával sokkal kevesebb ártalmat lehet okozni, mint a legjobb törvény becstelen végrehajtásával. De mennyi kárt lehet okozni, ha a törvény végrehajtása éppen olyan rossz, mint maga a törvény- Aki választói törvényt alkot, az necsak a tisztességes emberekre gon­doljon, hanem a minden hájjal megkent, min­den visszaélésre hajlamos s minden stiklire kaphatókra is. Ez a törvény nem gondolt a választókra, amikor a nyilr szavazás rendsze­rét valósította meg s nem gondolt a kortesek­re, amikor az ajánlásoknak a kelleténél job­ban ismert rendszerét megteremtette. A nyílt szavazásos kerületiben minden szavazó nyiltan tesz vallomást pártállása mellett. A titkos kerületekben ellenben sokkal többen szavaznak nyiltan, mint ahány választó van. Negyven­négyezer választó közül — hatvan­ezren szavaznak nyiltan s ezt ne­vezi a törvény titkos kerületnek s titkos választásnak. De mindenek előtt és mindenek felett és mindenen tul, az ajánlási rendszer korrum­pálja legjobban a választókat s a választás rendszerét- Ezt a törvényt semmi sem ajánl­ja olyun kevéssé, mint az ajánlási rendszer

Next

/
Thumbnails
Contents