Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-30 / 74. szám

1955 március 30; M idtl gyártmányn vilánmárkás kerékpár rendkiriH kedvez 6 havi rósíletfizotósre is kapható M • ^ utóda műszerésznél. Az összes alkatrészek nagy raktáron •ina HflS javítóműhely Csekonios u. 5. Zománcozás, hegesztés, jótállás mellett Rouge et ixolr öt perr nvin négy. >, A badeni Kurkaszimé taaWje már tele van. Odakint autók parkíroznak. Amikor jöttem, megnéztem a rendszá*nfébWskat Hét ország „raonogrwmmját" számoltam öszsze. Büszke Auborn-kocsikom „GB" betűk hirdetik, hogy a gazdájuk a ködös Albionból száguldott ide, akadWun kocsikra, ahol az „F" betű alatt «merlkai rendszám árulja el, hogy ezt az autót valahol Le Havre-ban hajózták ki egy óceánjáróról. De sok a „D" betűs autó, — Németország nincsen olyan messzire És egymásután érkeznek a taxik ls Bécsből. A taxisoffőrők ott leskelődnek a Kártaerstrasse sarkán, az autóbuszmegállónál Bécsben és ha négy utas együtt van, ugyanannyiért hozzák kl őket, mint az autóbusz... Arany paszománttal frakkjukon, cswttos cipőben, fehér térdharisnyában lakájok állnak az ajtónál. A rulettasztalok mellett ott ülnek már a krupiék. Magas székeken az ,asztal mestere." Csillogó nsetonok tornyosulnak a „baink" körűL Sárgarézből a szerény kéf sillbiges, rrtltiminltrmból az „ötös," hatszögletüein a százas és oválisán a játékosok álma ae „ötszáza* plakk.' Vékony zsinór húzódik még a játékasztalok körül, a lakájok nem engedik át ezeken még a látogatókat. Hirtelen a háború alatti Bécs jut az eszembe... Amikor a rendőrök zárták el kötelekkel az éMmiszerüzletek előtt sorban álló szatyros aszsBonyok«*. A két kéip nagyon hisonlit egymáshoz. Talán csak a tollettek változtak ... Az óra mulatója közeledik a tizenketteshez, most leveszik a kordont, veszett rohanás Indul meg. kezdődik • játék. Szint« feare se veszem, hogy a sóid posztéval bevont, kockákba és téglákba osztott, piros meg fekete számokkal tarkított asztalokon a helyek meg vatmak jolölve. Néhol vizitkártya vau, másutt egy notesz, isiméi másutt a szék van feltámasztva, jeléül annak, hogy — a helyet rezerválták. Mint a méhek rajzás idején, vetik magukat az emberek az asztalokra. Mindez azonban csak egy percig tart Akárcsak a váróterem ajtajának kinyitásánál, a párizsi gyors indulása előtt. Amikor elsőt perdül a golyó: már mindenki a helyén ül. Nézzünk hát körül egy kicsit. Leülni már nem lehet, hiszen nincsen egyetlen szabad hely. Később majd lesz elég... De állva jobban meg lehet figyelni az embereket, bár igaz, hogy az „elegáns játék'' csak öt után kezdődik. Ahogyan ugy nézem a kavargó, sohasem egyforma élet színes tobzódását, észre kell vennem, hogy a játéktermek világa; az igazi demokrácia. Ott ül a nyugalmazott generális a könyvügv nők mellett. A prágai egyetemi professzor udvariasan kérdezi a szomszédjától — aki éppenugy i lehet sikkasztó, mint szabadnapos pincér —, hogy hányszor jött már ki a vörös Amott a sarokban a kegyelmes asszony zavartalanul diskurál egy hölggyel ,akit tegnap este a Hotel Stadt Wien bárjában láttunk magasam dekoltált lábakkal és •iki természetesnek tartja, hogy „szerencsepénzt" kérjen uraktól, akik a szomszédságában nyernek. Itt leomlik minden válaszfal. Nemzetek és kasztok között egyaránt. Itt nincsenek hercegek, grófok, kalandorok, gyárosok, sipislák, csillagkeresztes hölgyek, bárdámák, ünnepelt sztárok, görlök, ezerholda* doraininmok urat én letört exiszfcenciák. itt: rsak játékosok vannak és mindegyiknek közös a célja: mentől többet nyerni... Fontos! Sürgős! A Rassay-párt választóihoz. Aki nem kapta meg SZBVazÓtaazolványát, forduljon azonnal pártirodánkltOZ, ahol megtudhatja, hogy hol kell szavaznia és mi a návjegyzékszáma. Párflroda: Széchenyi-tér 6. sz. Telefon: 12—13. M I Tiz percig állok az asztal mellett és szinte el* büvőlten gyönyörködöm abban, hogyan tombol « játékosok arcén valamennyi elképzelhető embe* ri szenvedélynek minden nüansza. Ebben a te* remben olyan mindenki, — de különösen a nőkt — mint az ősember tízezer év előtt Amikor meg« váltja a belépőjegyét és elhelyezi kopott über* cigerét, vagy csincilla bundáját, nutriával bélelt városi kabátját, ezüstfogantyus sétapálcáját, vagjj szappanmintákkal teletömött rongyos irattáskrib* ját a ruhatárban, ott hagyja azt az arcát te, ami* vei odakünn a világban kószál... Ujjongó öröm és lesújtó kétségbeesés, oroszlánt! megszégyenítő merészség és sunyi félelem, biz»* kodó remény és a lemondás szomorúsága, sem* mire sem tekintő könnyelműség és sánes oerrw zákkal kiszámított óvatosság fagyos hidegvér ém leplezni kívánt, de leplezni nem tudott izgalom, a csalódásnak keserű és jéghideg érzete, a másoM szerencséjével szemben érzett mérhetetlen düh ém irigység, butaság és okosság, a mindenáron ve» szekedésbe fulladt szenvedély kitörése, a szuny* nyadó csalni-akarás öntudat alól való kirobba* nás tombol a máskor közömbös, jéghideg arcokon és szemek villogásában. Egyesegyedül csak a rulett fehér elefántcsont* golyója végzi monoton, sablonos keringését a ci* linder körül... Tudomást sem vesz róka, hogy miatta van Kf minden izgalom ... A játékterem: az emberi lélek Röntgen sugár», keresztül vttágit mindenkit Aki barátjáról, feleségéről, vagy szeretőjéről, gazdájáról, vagy szomszédjáról, az íróról, a müvészrői, a bankárról, a hotelbeli szomszédjáról igazi portrét akar, az ide jöjjön el nézze végig negyedóréig a játékot... A játékosoknak nincsenek típusai. Minden játékos: egy önálló tipus. Tucatszámra olvastam könyveket Monté Garloról és ezekben oldalakon irták le a szerzők a kaszinók megszokott vendégeinek jellegzetes figuráit. Egyik leírás sem stimmel. Játékosokat le lehet Írni, de „a" játékost — nem! Vannak kezdők, a kaszinók tarka világába szédült újoncok, öreg játékosok és vad frazardőrök, szisztémára esküdök, megfontolt „spíeszbürgeH rek," öreg nők, akik itt tombolják ki a szenvedő* lyüket, patentirozott tudósai a rulettnek, de ahogyan nincsen két egyforma negyedóra akár a badeni, akár az alpesi, rivieriai, vagy kietzhübeli kaszinókban, azonképpen nincsen a világon két mindenben egyező játékos-típus ... És ahány asztal, annyiféle tobzódása a játéig nak figyelhető meg egyetlen délután rövid pár örája alatt. Itt például mozogni sem lehet. Finom, elegáns drága estélyi ruhák gyűrődnek a tolongásban* Amott alig ül már néhány ember az asztal körftL Ezek közül is csak egy játszik. Két kézzel szórja a zsetont az utolsó tudat karrejaira, transver* sáljaira és en plein mind a tizenkét számra, egy tttásulón •< k ' számjai, oda sem figyel, amíg a krupitlv kii .-fiú és eléje tolják magas oszlopokban a zsetonhegyeket, vadul rohanva dobálja ujabb tétjeit a posztóra, mintha félne, hogy — lekésik. Közben előveszi zsebkendőjét, letörli gyöngyöző homlokát, marokszámra szórja a százasokat a számokra és nem is hallja, hogy megint egyik számát kiáltják. Ráhajol az asztalra, hogy tegyen: ősszedönti a nyereségét az utolsó percben valami eszébe juthatott, mert ötven sillinget dob a zéróra és négy darab százassal rakja meg a zéró szögleteit A kettes jött ki, kifizetik újra a nyereséget. Most körülnéz. „Barátságtalan dolog egyedül játszani" — mondja és — már megy is. A szomszéd asztalhoz, ahol oda sem fér het a tablóhoz az emberektől Lökdösődik. Percek múlva visszajön újra. D«t a két kezének markaiban már kevesebb a. zseton. Leül régi helyére és — három perc alatt tele les* JZ asztal. Három nő is tolong bűbájos mosollyal •iz oldalán. Most mér a fokozottabb érdeklődés 'ygatja ... .. . Hat óra van .. . Kezdődik az „elegáns világ...' i Taál Jéb.