Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-27 / 72. szám

4 BÍL V 4 :,*AROß5XJSG TQ55 március 7T. Tenniszütő, hurozás SINGER SÁNDOR VJJJJ LE Í.Í IIFT oek harcos védelmezőjét küldje be a képviselőházba. A nagy tetszéssé! fogadott megnyitó után Czöndör József a tanyai gazdatársadalom nevében üdvözölte a város polgárságát és kérte arra, hogy az elkövetkező választások alatt együttesen járuljanak az urnák elé. A szegedi választókerület azok közé a kedvező vál asztóikerületet közé tartozik, ahol a polgárság raaniesitve minden nagyobb terrortól, a tilkos választójog szerint adhatja le le szavazatát Éppen a választópolgárokra hárul az a feladat, hogv megmutassák a mostani kormánynak, hogy eddigi politikájával, pénzügyi fulkiadásaival nem értenek egyet. Dr. Kersch Ferenc volt a kővetkező szónok és többek között ezeket mondotta; — Az ellenzékiség, sz ellenzéki gondolat a parlamentarizmusnak egyik alapvető feltétele. Nem különállás, nem különcködés tehát az, ha valaki az ellenzékiség gondolatában indul el útjára. Nem lehet ezt kisajátítani sem felekezetek, sem osztályok számára, mint ahogy, sajnos, a szegedi közvéJeméeytne egyeoek ezt becsempészni óhajtják. Rassiay Károlyt nem a minden áron való ellenzékiség vitte az ellenzéki padsorokba. Az idők bizonyságot szolgáltattak mellette Felkérte ezn+ám Rassay KáieJyt progratnWeszédje elmondására. Rassay beszéde Rassay Karoly tomboló lelkesedés közben kezdette meß beszédét, am elvet igen sűrűn szakított meg a hallbatóság viharos helyeslés, tapsa. A harmadik küzdtem Rassay azzal kezdte feszült figyelemmel hallgatott beiaédét, boiry íwwt harmadízben áll a siegedi választók előtt, «kilesek hívására isméi késjségesen száll harcba a szabadelvű és a demokratikus politikáért. Ä szegedi polgárság hiv6 szar» számán kirpódast ieW míivia.">1, ért a méltánytalan és igazságtalan támadásokért, amelyek az elmúlt másfél évtized alatt érték ellenzéki magatartása miatt. A támadásokat szívesen viselte, mert az eseménvek igazolták, hogv hclves uton jár. — Fokozottan értékelem Szeged polgárságának ragaszkodását — folytatta ezután —, mert ma Szege Jen a legfőbb államhatalom. a Illőbb korma nytMrtaJom lepéső erpowenséwl állok szembeo. A szegediek efvhűsSge nemem k megtíszteftetés, de kötelezettséget is jelen/. számomra. Kötelességem ek'i ma^adaton tartam' ezt a vlk*ztá-i küzdelmet, bármilyen visszataszító jeleuségeket láttáik «gyesek részéről. Én • nyilam «észéről mesTiiaradok eJbatánozásoro meliett, hogy a küzdelmet kizárólag az elvi harcol: nemes fegyverével fogom végigvívni. A kories-vldak Éppifu ezwrt nem kiván válaszolni azokra a rágalmakra, amelyekkel elhalmozzák Szegeden, csupán két állítás visszautasítására szorítkozik. Az egyik állítás, amely az együk szegedi lapban jeleni meg, az/sl vAtüol^a, hogy ő a karlelek karteljének a veaéne. Értjeinben erre később fog válaszolni, amikor majd a kormány kilencvenöt pontjával foglalkozik, most személyi vonatkozásban csak art a kérdést veti fél, hogy a nagyipar. a karlelek képviselői melyik pártban helyezlcedlefc el most a láiasttm alkalmával.. — A nwmsrterelnöA ur ajt mondotta, begynem mond liorte(i>ee»édet és azt szeretné, ha sehol sem hangzana el kortesbeszéd. Én tisztelettel megkérem, Közölje ezt az óhaját, vagy mivel vezérről van szó, ezt a parancsát szegedi pártjának egyes vezéréinél is. A másik állítás, amellyel ellenie korteskednek az .— folytatta —, hogv ő akadályozta meg Ssegr.4en a nayyarámyn építkezéseket. Négy évvel ezMirsm evmmi nyári arvdijak mellett a BENEDIC T-N YELVISKftLPJ AN Sugenlci-tér 11. sz. UJ kurzusok Április 1-tól. A BanedistmMtsm eredményes ujttás az idegen nyelvek elsajátításához. Az utolsó A évben 3 m«ias kitüntetés Kérjen tájékozta ót. »u előtt, abban az elkeseredett választási küzdelemben a mag var kultúrpolitika egyik legragyogóbb képviselője állt vele szemben. Ellene nem politikájának kndturáüs vonatkozásai miatt, hanem gazdasági oéMwssztettsége miatt harcolt. Meg kell állapítania, hogy Klebelsberg Kunó kultúrpolitikáját «, « ellenzéki politikus jobban megbecsülte, mint. azok, akik a pórijában voltak, de két év multán előálltak azzal, hogy uj nemzetnevelési ét oktatási politikára r»n szükség. A szegedi érdekekért — TJ«y állítottak be négy évvel ezelőtt, mint aki nem akarja a szegedi egyetemet. Én küzdöttem hat egyetem ellen, de sohasem, küzdöttem a szegedi egyetem efen, mert ennek jogosultságát soha kétségbe nem vontam. KWidsberg) Kunó is jól tudta, hogy az én küzdelmem nem a szegedi egyetem ellen irányult, hanem az eüen a politika ellen, amely mitsem törődik a szellemi píoreiáriátus megnövekedésével. Amikor a választási küzdelem után átvettem a szegedi mandátumot, a nyilvánosság előtt fogadalmat tettem. Ez a fogadalom így szólt: szemben a kortesigéretekkeJ: lrffom a vihart, amely közeledik, tudom, | hogy a közeljövőben nagy szenvedés vár erre .r nemzetre és kötelességemnek tartom, hogy mini Szeged város képviselője meglegyek mindent legalább a meglévő értékek megmentése, a szenvedések kisebbítése éx arányosítása érdekében. Ezt az Ígéretemet meg is tartottam, ahol lehetett, igyekeztem enyhíteni az egyeeaket éri sérelmeket és törekedtem arra is, hogy a Szegeden meg ühotoit intézmények meghagyhassanak, akár az egyetemről, akár a tábláról, akár a tranzverzális útról volt szó. R<mav Károly e/uiáu Bornemissza Géza kereskedelemügyi miniszter és MartcJuél Ferenc földmivelésügyi államtitkár szegedi látogatásával foglalkozott és megállapította, hogy a korteskedésnek, ez a módja az, amely alkalmas a viszonyok korúm palására, mert azt mutatja, bogy az állami hivatalok e*]«ofi(WMa nem azért hallgat ják meg • polgárság bajait, mert ez hivatali kötelességük, hanem azért, mert a bajok meghallgatását választási «Hensziolgálktlásnak tekintik átrak számára, akik a kormány mellé állanak. A nemzeti összefogás Hivatkozott ezután arra, bogy már 1931-ben zászlót bontott a nemzeti összefogás goürlolata meliett és hangoztatta, hogy harcolni kell az egészségtelen magyar földbirtokmegoaztás megjavításáért. Felmerültje* tehát a kérdés, hogy miért nem támogatja a kormányt? Gróf Károlyi Gyula után a jelenlegi mLaiszterehiök jött, akinek jószándékát, nagvolakarását, a történelemben való elhelyezkedése iránti vágyát elismeri, de akintík ebben a nehéz időben való kormányzási képessége iránt megingathatatlan aggodalmai vannak. — A képviselőházban is nyíltan megmondottam — folvtatta Rassay —, hogy sürgős aggodalmaim vannak a miniszterelnök ur politikája iránt, mert a miniszterelnök ur kormányit a korláthm önbizalom és a korlátlan tájét; ozatlmsárf, kormányának tartom. Ez a bizalmatlanság indokoltságát még ebben a percben sem veszítette el. Csudálkozva láttam, hogy a miniszterelnök uti kormányralépésének pillanatában bolondgombát nak minőfiitette a nemzeti egység és összefogás gondolatát, most pedig azt látom, hogy egész rövid idő után ez a gondolat mindennapi táplálókává lett. De kifogásom volt a miniszterelnök afl megjelenésének külsőségeivel szemben is. Megdöbbenve láttam, hOgy olyan közjogi állásokat kreálnak máról-hotnapra, amelyeket azelőtt nena ismert a magyar parlamenti alkotmányos élet. A' miniszterelnök ur kinevezte magát a nemzet vezérének, de még itt sem állt meg, gondoskodott arról is, hogy ez az uj közjogi állás külsőségekben is kifejezésre jusson. Valamennyien érezzük, hogy az alkotmányos bizalmi alapok mellett a mi« nisztarelnök ur egy pótalapot akart magának építeni. Ha valamelyik alap esetleg meginogna, el1 tudjon helyezkedni a másikon. Amikor gúnyosan, beszélnek arról, hogy ki ellen akarjuk mi a magyar alkotmányt megvédeni, azt felelem, hogy az ellen a szeuem ellen és annak a szellemnek a képviselői ellen, akiknek nem volt elég az államfő és a parlamenti többség bizalma, hanemi gondoskodni kívántak arról is, hogy az idők változó eseményei alkalmára maguknak pótalapot teremtsenek. A 95 pont Rassay ezután elővette a kilencvenöt pontból álló nemzeti munkatervet és annak egyes részeit boncolgatta, megállapítva, hogy a munkaterv egyes programpontjai a legá^lánosabb kereteik kőzött maradnak anélkül, hogy a tennivalókat megjelölnék é6 anélkül, hogy a felvetett általános jellegű problémák megoldási módját meghatároznák. — Egy kormányzati programnak kevesebbet és többet kell tartalmaznia, — folytatta ezután, majd a tisztviselőkérdéssel foglalkozva, megállapította, hogy a nemzeti munkatervben szereplő tisztviselői pragmatika nem uj találmány, évtizedek óta folyik érte a harc. A tisztviselő pragmatikának az lenne a rendeltetése, hogy az állami tisztviselők számára olyan jogállást biztosi t-t son, amely megmentené őket a jövő-menő hatató mak kénye-kedvétől. Kardi, hol tett a Gömböskormány egyetlen kísérletet is három év alatt 4 tisztviselői pragmatika megvalósítására. A tisztviselői vonatkozással összefüggésben áll az anynyit emlegetett álláshalmozások kérdése is. Még nem született meg a kilenvwnöt pont, amikor már indítványt nyújtott be és törvényhozási intézkedési kért az álláshalmozások megszüntetésére a fiatal* ság elhelyezése érdekében. De a miniszterelnök parlamenti többsége ezt az indítványt leszavazta és visszautasította. A miniszterelnök szegedi beszédéhen kijelimtette, hogy vége a nagybácsi protekciós idejének. A történelem ezt a mai parlamentet « sógorok parlamentjének fogja nevezni. iNe érvényes üljenek a reminiszcenciák" »»1 — Azt mondom a miniszterelnök urnák —mondotta ezután emelt hangon Rassay —, nagyon helyes: ne érvényesüljön ebben az országMihályi iajiiszla, korai borsói kalaráb, saláta és egyéb konyhakerti magvai aMlfrhefefleirek*