Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-27 / 72. szám

ELMAGYARORSZA SZ.BOED, SMrkMste*««.- Somogyi occa 22vi.em, Telefon: 23-33.-• IUiMlóhJv«itnl kHIctanb«nyvtOr «• (egylrodo: Aradi ucea 8. Teleion : 13-00. * Nyomda : Mw Jípöt ncea 1®. Telefon i TAiiratl «i» levélcím : Mlmiiiiyoror»«*o Sieowl A magyar ügyvéd tragikuma Irta dr. Dettre János Mélységes megrendüléssel kísérte a város •társadalma utolsó útjára a halálba menekült üyy védet- Az ügyvéd, aki egész életében mocsoktalan hűséggel engedelmeskedett esküjének, amelyik őt hivatásához bilincselte, aki mindig egész lelkével harcok a rábízott érdekekért, most letette a pert öröktől és örökkévaló nagy ellenfelünk, a halál előtt. Másokért harcolt, másokért küzdött, másokért verejtékezett s a maga perét, az életpert elveszfette. S amikor ugy látta, hogy nincs felebhezés tovább és nincs már instancia, ahová fordulni lehetne, tiszta és munkás, irótollhoz, simogatáshoz és öleléshez dzokott keze a revolver után nyúlt. Egy revolver dörrent el s egy élet omlott ő^sze. A polgár élete, aki, amikor elindult, a főiét medrébe vethette meg ágyát, aki mellett a tisztesség és a becsület, a kötelességteljesítés és tudás állottak őrt s akinek mégis el kellett buknia, mert azzal az erkölcsi világrenddel került összeütközésbe, amelyik — „régi idők szép emlékeképen," — azt tanította, hogy a tisztes munkából meg lehet élni s a tudás és becsület a legnagyobb értékek- A magyar ügyvéd tragédiája sötét kontúrokban bontakozik ki a frissen ácsolt ravatal mellett. Nem szabad már régen a bohózatok és vicclapok figuráit keresni az ügyvédek sorában, — tragikus szereplőié váltak a magyar ügyvédek a magyar sorsnak. Minden védelem, amit a társadalom, vagy az államhatalom egyes osztályoknak, vagy foglalkozási ágaknak nyújt, a magyar ügyvédet feszi védtelenebbé s amig az ügyvédet támadja minden másoknak nyújtott védelem, az ügyvédet nem védi senki és nem védi semmi. Ügyvédi numerus clausus? Politikai elvek szólamai az élet parancsa elé állnak s jelszavakkal ütik ki az ügyvéd kezéből a mentőkötelet. Az ügyvédek majd öngyilkosságokkal fogják megteremteni az ügyvédi numerus c 1 a u s u st. Meg kell döbbenni, el kell szörnyülködni, ha arra gondolunk, hogy minden foglalkozási ág közül az ügyvédek sorából kerülnek ki legnagyobb arányszámmal az öngyilkosok. Az ügyvéd, mint a középkor zsoldosa, mindig mások érdekeiért ragad fegyvert, mindig mások érdekeiért megy harcba. S nincs ügyvéd, aki a maga érdekeivel, a maga egészségével, a maga éjszakai nyugalmával cs nappalai békéjével törődni tudna, ha a rábízott érdek hfreot követel. De a középkor zsoldosa kapott bért s a mai magyar ügyvéd, ha ügyel kap is, nem költséget kap, legfeljebb — költségmegállapitást. A gazdasági élet nem tette feleslegessé az ügyvédi munkát, de nem tudja eltartani az ügyvédet. Az ügyvédi sors tragikuma ebből a sötét ellentétből árad ki. Munka van, de dij nincs, harc Van, de nincs bér, a kötelességeket teljesíteni kell, a feladatokat meg kell oldani mások számára', de az ügyvéd kenyérgondját nem oldja meg senki. S illából kifaragott erkölcsi szabályok, fii < Ibói kovácsolt ethikai felfogás hajlítható lan törvényei állanak őrt az üevvédi hivaSzerda, 1935 március 27. 4» 10 fillér XI. évfolyam, 69. §«. ElOFIZETÉS: HnTonta helyben 3.2« Vidéken «* Bndapealen 3.00. ktllfHittan A.40 pengA. / Egyet tcAm Ara hétkör« nap ÍO, va*Ar- é« tlnnepnnp 1« HU. Hírdetéaek lehrélele tarifa »leríni. Meatew enlk HéttA kivételével nnoonta tás utján, — kenyér nincs, de erkölcsi szabály van, nincs munka, nincs tárgyalás, nincs beiratási költség a gyerekeknek és nem jutnak fillérek sem a fűszeres és a pék türelmetlenségének enyhítésére, de kari tekintély van még s szordinót parancsol a korgó gyomorra is. Az ügyvéd, aki a gazdasági harc áldozatait védte, maga is a gazdasági harc áldozata lett. S az ügyvéd még mindig kész arra, hogy tudással és becsülettel felfegyverzetten védjen másokat, csak maga marad védtelen ebben a szörnyű tusábanFárad és robotol, térdig koptatja lábát, hogy öt perccel hamarabb kapja meg ügyfele a pénzét, amig ő maga évekig is vár a megszolgált és becsülettel kiérdemelt díjra, könyvekbe mélyed és analógiákat hajszol, a paragrafusokba szaggatott élet törvényinflációjával minden nap uj és uj feladatok elé állítja az ügyvédet, átveszi minden gondját az ügyfelének, nem alszik, hogy ügyfele álma nyugodt legyen és gondok között és problémák felett őrlődve szerzi meg a nyugalmat ügyfelének. Ami gond, feladat, probléma, súlyos kérdés, tennivaló az emberi bőr határán kivül felmerül, az mind az ütrvvéd munkaterületéhez tartozik, közérdeki munkát ingyen senki nem végez annyit, mint az ügyvéd, — s mindezért a munkáért, mindezért a köteíességteljesitésért, mindezért a soha nem pihenő, mindig harcrakész fáradozásért a társadalom, amelyik nélkülözni nem tudja, eltartani sem képes az ügyvédet. Amij? él, másoknak él s amikor fáradtan szeretne már magának is élni, akkor nyújtja ki kezét a revolver után: Az egyéni tragikum a hivatás tragikumává tágul ki- Az egyén tragikumát enyhítheti a vigasztalás s mégolvaszthatja a köny, do a foglalkozás csődje, a hivatás tragikuma egyéni katasztrófákkal csak felmérhető, do meg nem oldható. A társadalom rideg közömbösséggel tagadja meg még azt a minimális segítséget is, amit nyújtani képes volna. A minimális segítésnek a minimális jóakarat az előfeltétele és ez az előfeltétel hiányzik. A társadalom elfogadja az ügyvédség munkáját, de nem ad érte semmit. A2 ügyvédi munka valamikor nemes hivatás volt, de nem volt kenyérkereset. S gyökeréig meg-változott társadalmi és gazdasági viszonyok között az ügyvédi munka elerknze t oda, ahonnan elindult, ujra nem kenyérkereset. Aki ma ügyvédnek készül, az leteheti bátran a szegénység fogadalmát. Közéleti javakban gazdagon, de kenyértclenül és vigasztalanul bandukol a magyar ügyvéd az öregek Taigetosza felé. Egy-egy revolver olykor elcsattan, egy-egy mércgpohái olykor kiürül s a felcsukló fájdalom sötét árnyékot vet arra a sorstragédiára, aminek hősi szereplői a magyar ügyvédek. Színpaduk a véres élet, istennőjük a vak igazság, végzetük a harc és sorsuk a kikerülhetetlen sülyesztő- Gyászfátyol egy darab száraz kenyéren, — a magyar ügyvéd nemes hivatásának ezt lehetne címerként megfesteni. Véget ért a berlini tanácskozás Nehézségek és ellenfélek a Simon—Hffler megbeszélésen — A hivatalos közlemény szerint a találkozás »mfndkét fél nézeteinek tisztázására vezeteti« Berlin, március 26. Vasárnap Kezdődtek meg Berlinben azok a tárgyalások, amelyeket Sir John Simon, az angol külügyminiszter és K rí fi 11 frínOOcAfAv H Í 1 1 _1 k. Ede 11 főpecsétőr folytatott Hitlerrel. A tárgyalások vasárnap egész napon át tartottak es azon a nézetek tisztázása körül forgott a téma. Az általános európai helyzetet Hitler is válságosnak ismerte el. A keleti paktummal kapcsolatban Hitler ki jelentette, hogy a kétoldalú meg nem támadási szerződések előnyösebbek ennél a paktumnál. Szerinte óvatosan kell kezelni a Duna-paktumot, mert a német birodalom nem állíthatná helvre a rendes diplomáciai kapcsolatokat Ausztriával Németország kész leszerelni — mondta Hitler , vagv fegyverkezését korlátozni, de csak olyan feltétel alatt, hogy a korlátozás minden hatalomra nézve egyforma mértékű legyen. A megbeszéléseket kedden délelőtt folytatták. Az angoi államférfiak Hitlernek azokat a kijelentéseit, amelyeket az európai biztonság megszervezésére iránvuló egyezményekről tett, nem találták mindenben kielégítőnek és ezért felkérték, hogy az egyezményekről vallott felfogását Írásba foglalva nyújtsa át nekjk. A tanácskozásokat 3 órai »«»•'tan» után délután fél 2 órakor féUjeszaki'ottó^ A délutáni tárgyalás után este 8-kor a következő hivatalos közlést adták kJ: — Az angol—néniét meg-ljeszélé-ek, amelyeken Sir John Simon külügyminiszter és Éden lord pecsétőr egyrészt, másrészt Hilier vezér ós Neurath báró külügyminiszter között az utóbbi két nap alatt.Sirr ErikPhipps angol nagykövet, továbbá Ribbentrop nómvt leszerelési meghatalmazott kiküldött roll jelen, ma este véget értek. — A megbeszéléseken vizsgálat alá vetlek a londoni februári közleményben ismertetett kérdéseket. A megbeszélések barátságos és őszinte formák között folytak le és mindkét fél nézeteinek tisztázására vezetett. — Megállapították, hogy a két kormány politikájával azt a céh követi, hogy bizto' sitsa és megszilárdítsa. Európa békéjét anemzetközi együttműködés alapján. Az angul ós német miniszteriek megvannak győződve arról, hogy a most befejeződött közvetlen megbeszélések meghozzák gyümölcsüket. Simon küiueyminiizter aierdefl BacaJogeg*»