Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-23 / 69. szám

MAGYARORSZÁG SZEGED. 8zerkeMl«t«g.' Somogyi ucea Í2.,l.em, Telefon: 23-33..-Kll>dóhlVBl«l hölcsönkönyvíAr é» fegylroda: Aradi ucca 8. Telefon : 13-00. * Nyomd» : L«w |.!nó< «ice»» fO. Telefon r TA*1r«« e.% írv^lcltn ; t>éln»no>»roM»Ao Srrord Az asztalosmester Sose tartoztunk vele politikailap egy táborba. Ma se tartozunk. Közéleti megnyilatkozásai közül örökös kormánypártisága volt részünkre legkevésbé rokonszenves. Közte és a szabad élet független életstílusát mindenek fölött kedvelők és érvényesítők között épp abban volt — abban van ma is — a legnagyobb különbség, hogy azt hirdette, bizonyára hitte is, hogy a kisemberek csak ugy tudnak boldogulni, sőt megélni is, ha kormánypártiak. Mi s velünk együtt nagyon sokan nem lendültünk át az ellenkező végletbe s a Pap Józsefekkel és a Körmendy Mátyásokkal szemben nem hirdettük az örökös ellenzékiség iparos szempontból esetleg szintén merev és meddő evangéliumát. Felnőtt emberek között sose szorult bizonyításra, hogy a függetlenség a szegény ember erejét meghaladó — vállalkozás. Nem is a több mint háromszáz ezer kisiparosra nehezedett annak a kötelességnek terhe és dísze, hogy megőrizze, megmutassa s ha az osztálya vagy ha az ország érdekében kell, gyümölcsöztesse is, hogy nem föltétlenül kormánypárti. Azoknak a vezéreknek kellett volna függetleneknek maradni, akiket tehetségük és iparostársaik bizalma kiemelt az átlagból s akiknek a díszen és megtiszteltetésen tul vállalniok kellett volna a helytállás kötelességét is. Nem kell bizonyítani, hogy mennyivel jobb helyzetben érte volna az ország iparostársadalmát a gazdasági krizis, ha nem látjuk ott vezéreiket minden kormányelnök mögött, akit a végzete a huszadik században — akár Nagy Magyarországon, akár a trianoni országban ' - az ország élére sodort. De politikai pártállása sohasem ragadtatta Körmendyt szélsőségekbe vagy elfogultságokba iparostársaival, más társadalmi állású embertársaival, városával, vagy polgári hivatásával szemben. Mindig kormánypárti volt, de mindig jóindulatu is. Már a felsőházi tag — négy évig viselte ezt a díszt — sok lankadatlansággal és jósággal buzgólkodott. Attól kezdve pedig, hogy gróf Klebelsberg Kuro halála után az a megtiszteltetés érte, hogy az ország második városát a képviselőházban képviselhette, legelemibb egzisztenciális érdekeit is elhanyagolva állt mindenkinek a szolgálatára s a legodaadóbb követe volt a minisztériumokban minden városi ügynek. Nem mondjuk, hogy Zsitvav Tibornak nem volt nagyobb befolyása és hogy Keresztes Fischer nem volt hivatottabb politikus. De állítjuk, hogy képességek nélkül a gyalupadtól az ut nem az ipartestület elnöki, a kereskedelmi kamara osztályelnöki székébe vezetett volna, aminthogy a városi közgyűlésen többször volt alkalmunk közvetlenül tapasztalni az asztalosmester észjárásának józanságát, felfogásának helyes hüvösségét, ötleteinek és itélettevésének megnyugtató okossá{

[át. A sajtónak van az asztalosmesterrel küön elszámolnivalója is. A különleges szegedi szokások ennek az elszámolásnak különleges jelentőséget adnak. Gyakran vette igénybe a szegedi sajtót Körmendy is. Még mindig nom olyan gyakran, mint azok a közéleti barátai, akik a sajtóhoz való viszonyukban csak azt ismerik, hogy a sajtó szolgálatot teljesítsen nekik. Körmendy a sajtóval való viszonylatban is a kölcsőnösségat keresta s a szegedi sajtó utolsó évtizedének története föl fogja jegyezni, hocv élt Szegeden egy Szombat, 1935 március 25. Ara 10 iltlér (S> XI. évfolyam, 67. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.ZO Vidéken «• Budapesten 3.«0,kUII»ld«n B.4Ü nenqfl. * Egye* tzám Ara hetkOznap »©, ve»Ar- és* Uaaeonap 1» '111. HlrdeféMk lelvélele tarifa tcerlnt Metrfelenl« hetlA Kivétele-vei •»«nontn —"ar< asztalosmester, aki felsőházi, majd képviselőházi hivatásának nemes hevületü magyarázata és gyakorlása közben a sajtót elsősorban tartotta szem előtt és soha meg nem feledkezett azokról a szolgálatokról, amelyekben a _sajtó részesítette. A városatyaválasztáson, amely decemberben zajlott le, mindenki látta már, hogy a | öbbségi párt elhasználtnak tekinti az asztalosmestert. A jelölő bizottságból kihagyták. ! Mintha számított volna, hogy eggyel több, vagy kevesebb ur végzi a jelölést. Mellőzték j a bizottságok megalakításánál. Igaz, történt a közérdek sérelmére sok méltatlan mellőzés más pártban is. Régi igazság azonban, hogy szemeseké a világ a közigazgatási életben is. Hogy a szemesek olykor okkal hivatnak törtetőknek is, az most igazán kicsiség. A kisiparosság széles rétegei akkor még nem tudták, hogy mi szél fuj a városháza felől. De a városatyaválasztás befejezése után az idő múlásával mértani arányban terjedt annak a hire — szabadjon ma erről is beszélni —, hogy a kisiparosság vezérének, akit az elnöki pozícióból kiütni soha semmiféle kísérletnek nem sikerült, hatvan éves korában aggodalmai vannak a jövőjét illetően. Ezek az aggodalmak indokoltaknak bizonyultak. A többségi párt képviselőjelöltjeinek listáján az asztalosmester, aki napban, viharban mindig j többségi párti volt, leszorult a negyedik helyre, de soha olyan tömeg nem állt készen érte, mint most. Lehet, hogy egzisztenciális gondjai rövidesen tünedezni fognak. Az is lehet, hogy teljesen megszűnnek. De közpályájának jellemző befejezése, hogy sorsában a feltörő kisiparos sorsának tragikumát látják iparostársai, akiket a mostani képviselőválasztáson a vele való szolidaritás állított szembe a többségi listával. Körmendy Mátyásnak arról a közéleti hitvallásáról is lesöpri ez a koronát, amely szerint a kisiparosnak muszáj mindig kormánypártinak lenni. A mérséklet irányzatát és hangját az egész képviselőválasztási kampány alatt megőriztük. Az ember ágaskodott bennünk, amikor láttuk és hallottuk Körmendyt a vasárnapi népgyülséen azok ellen ágálni, akik mellette tettek hitet. Az ember fordul a megértés megbocsájtásával feléje, amint olvassuk, hogy szombaton, amikor a kereskedelmi miniszter lesz itt, megint beszélni fogí Az ember, de nem a pártember, jegyzi fel, hogy soha nem volt vele, egyúttal azonban tanításai ellen iparostársainak olyan hatalmas tömege, mint most, amikor meggyőződésén és presztízsén, — hogy ne legyen kénytelen egész eddigi életével szembe fordulni — a legnagyobb erőszakot 1 m^WWt^w» »»>< Ml ww IMIM U A francia-angol-olasz közös arcvonal Szombaton: hármas fan£cskozAs Pfirisban — laval beszéde a német fegyverkezésről — Sjr John Simon vasárnap indul Berlinbe Paris, március 22. A politikai világ figyelme Paris felé irányul, ahol szombaton a három nagyhatalom, Anglia, Franciaország és Olaszország megbízottja nagy érdeklődéssel várt tanácskozást tart a német fegyverkezés ügyében. A kisantant két külügyminisztere, Titulescu és Jeftics ugyancsak szombaton találkozik Belgrádban. Nagy feltűnést keltett az a londoni hír, amelyet a Morning Post közölt. A lap szerint Franciaország azért vitte a Népszövetség elé a német fegyverkezés ügyét, mert ebben a pillanatban nem akarja, hogy Németország visszatérjen a Népszövetségbe. A lap szerint Franciaország és szövetségesei attól tartanak, hogy Magyarország és Bulgária szintén követheti a német példát. Eden Párls^an London, március 22. Eden lord főpecsétőr pénteken délután 4 órakor repülőgépen Párisba utazott. Szombaton déflelótt találkozik Latjai külügyminiszterrel. aki ebéden tátja verndégü!. Délután folytatják a megbeszélést. Eden vasárnap délelőtt repülőgépen Amsterdamba utazik, ahol csatlakozik Simon angol külügyminiszterhez. Amsterdamból az eiőrc meg állapított terv szerint együtt folytatják ntjuk?t repülőgépen Berlin felé. Párisból jelentik: Eden főpecsétőr este 6 óra 27 perckor megérkezett a le-bourgeti repülőtérre. Az angol főpecsétőrt Laval külügyminiszter képviselője üdvözölte a repülőtéren. Parisban nem várnak komoly eredményt a szombati francia—-angol—olasz megbeszélések l ri és általában agy vélik, hogy ennek az trtekez letnek csak jelképes jelentősege lesz, mert kife jezésre fogja juttatni a világ előtt a francig—angol—olasz közös arcvonal egységét. A comoi hármas értekezlettől azonban komoly eredményeket várnak. A sajtóban általános helyesléssel fogadják Mussolininek . zt a? intézkedését, ameHynet értehr.flban az 1913-as korosztály továbbra is fegyverben fog maradni El es beszédek a francia kamarában Páris. március 22. A kamara pénteken délelőtt a római francia—olasz egyezményt vitatta meg. Laval külügyminiszter általános jelentőségű külpolitikai nyilatkozatot tett. A vita eleién Franklin-Bouilltm «sfiali tel. öcsén támadta a kormány külpolitikáját. — Franciaország — mondotta — csak nemrégiben is azt vallotta, hogy Németországot visszs kell téríteni Genfbe. Ezt a tételt külpolitikájának alaniává tette. tecnaD oedig olyan iea'Zékjet y-iun